[1Y029/Z018]
Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben.
Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje:
A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY
A kép címe: TÁJ
Magasság: 66.5 cm
Szélesség: 86 cm
Súly: 6.54 kg
Schéner Mihály
festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező
Medgyesegyháza, 1923-01-9
Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11.
Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html
1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt.
Irodalom
kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4.
Húsz év után, Művészet, 1965/4.
BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5.
PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8.
BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9.
LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4.
MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15.
FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6.
ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972
Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9.
MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27.
BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6.
VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4.
JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17.
PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6.
P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3.
Békési művészet, Művészet, 1978/7.
SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978
VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18.
NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4.
MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10.
Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5.
VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6.
SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6.
SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11.
MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3.
Golgota, Művészet, 1984/9.
Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11.
FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1.
CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1.
mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17.
P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4.
MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2.
dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999
Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001
BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002
Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1964 • Grosvenor Gallery, London
1976 • Rudnay Terem, Eger
1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany
1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia
1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár
1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba
1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ • Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest
2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest
2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria
2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria
Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre
Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba
1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen
1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok
1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba
1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest
1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó
1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely.
Forrás: artportal.hu
