Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

[0R945/X046] Hibátlan állapotú, talapzaton álló, egész alakos, fehér mázas porcelán női akt szobor. Talapzaton jelzés: PÁNDI KISS Magasság: 21.3 cm Szélesség: 16 cm Súly: 0.46 kg Pándi Kiss János szobrász Pánd, 1905-10-14 Elhalálozott: Budapest, 1981. július 2. 1923-1925: Budapesti Iparrajziskola, mestere: Lux Elek. 1925-ben Olaszországba utazott, 1926-tól Rómában először Aurelio Mistruzzi, majd Angello Zanelli műhelyében segédkezett. 1931-1934: római Képzőművészeti Főiskola. 1939-ben visszatért Magyarországra. 1940-től állított ki a Műcsarnokban. Kisplasztikákat, érmeket és plaketteket, megbízásra köztéri, monumentális kompozíciókat alkotott. Klasszicizáló kisplasztikái, épületdíszítő művei mellett munkásságának kiemelkedő darabjai a portrék. A tökéletesen megformált test, a humánummal és életörömmel áthatott ember áll művészetének középpontjában. Változatos szobrászati munkásság mellett restaurálással is foglalkozott.   Irodalom N. PÉNZES É.: ~, Művészet, 1965/6. PEREHÁZY K.: ~, Művészet, 1971/5. SZABÓ É.: ~ kiállítása (kat. bev., Nagykáta, 1980). Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1960 • Műcsarnok, Budapest (kat.) 1979 • Pánd 1982 • Pánd (állandó kiállítás). Forrás: artportal.hu

[0G044/X134] Régi nagyméretű, életnagyságú jelzett női mellszobor, büszt. Anyaga gipsz. Jelzés hátul: KAPITÁNY J. 1934 Magasság: 46 cm Szélesség: 32.5 cm Hosszúság: 51.5 cm Súly: 6.5 kg Kapitány József Szobrász 1882 Idővonal 1927 1929 1940           Fürdőzők-szoborcsoport Filipinyi Sámuel (1927) " src="https://www.kozterkep.hu/artpiece_photos/32/e77d8b57a7372cca47c520eed047e58d_7.jpg" alt="Fürdőzők-szoborcsoport" width="37" height="auto" /> Fürdőzők-szoborcsoport Aggok Otthonának épületdíszítő szobra Munkácsy Mihály-emléktábla Kapitány József (1940) " src="https://www.kozterkep.hu/artpiece_photos/34/8d0eb222851c3892bf5e13b9015af7f2_7.jpg" alt="Munkácsy Mihály-emléktábla" width="37" height="auto" /> Munkácsy Mihály-emléktábla   Forrás: https://www.kozterkep.hu/a/6859/kapitany-jozsef.html

[1P134/Z027] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Hibátlan állapotú, Varga Imre által készített, márvány talapzaton álló, ülő kalapos nő jelzett bronz kisplasztika. Halvány karcolt jelzés a bronzon: VARGA IMRE ODETTE Magasság: 44 cm Szélesség: 20.5 cm Hosszúság: 19.5 cm Súly: 8.195 kg Varga Imre szobrász Siófok, 1923-11-1 Elhalálozott: Budapest, 2019-12-9 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. Irodalom DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18. FRANK J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2. TIMÁR Á.: ~ szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10. VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4. RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977 ~ (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985) MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10. Köztéri szobraink, Budapest, 1986 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Film  ~ szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973 Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence 1986 • Bécs • Párizs 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával] 1999 • Koller Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád 1974 • Mai magyar művészet, Bécs 1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence 1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest 1984 • Kunstmesse, Bázel 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu 

[1O467/Z033] Szép állapotú extra nagy méretű gipsz szobor, mellszobor. Hátoldalán jelzés felirat: EROS DES PRAXITELES ORIGINALIN ROM C. VANNIS NACHF. Magasság: 52 cm Szélesség: 34 cm Súly: 5.39 kg Eros Eros A szerelem, a vágy, a vágy és a szex Istene Ősisten és a Szeretet megszemélyesítője Az Erotes tagja Az Eros Farnese , egy pompeji márvány, amelyet Praxiteles Thespiae kolosszális Erószának másolatának tartottak A szerelem és a szex görög istene . Római megfelelője Cupido volt ("vágy").  A legkorábbi beszámolókban ősisten , míg a későbbi beszámolókban Aphrodité és Arész egyik gyermekeként írják le , és néhány testvérével együtt az Erotek egyike volt , a szárnyas szerelmi istenek csoportja. Általában jóképű fiatalemberként mutatják be, bár bizonyos külsőségekben egy fiatalkorú fiú, tele huncutsággal, aki mindig édesanyja társaságában van. Mindkét esetben szárnyas, és magán viseli jellegzetes íját és nyílvesszőit, amelyekkel mind a halandókat, mind a halhatatlan isteneket szerelmessé teszi, általában Aphrodité irányítása alatt. Szerepe a mítoszokban többnyire kiegészítő; gyakran megjelenik Aphrodité és a többi szerelmi isten jelenlétében, és gyakran katalizátorként hat az emberek szerelembe vételére, de kevés saját mitológiája van; a legnagyobb kivétel ez alól az Eros és Psyche mítosza , a történet arról, hogyan találkozott a feleségével és beleszeretett. Eros, vagy inkább római megfelelője Cupido, népszerű maradt a középkorban és a reneszánszban . Ikonográfiája és szerepe a keresztény hagyományon túl az Ámor ábrázolására is hatással volt. Ez az Eros/Cupid ismétlődés a Valentin-nap fő ikonjává és szimbólumává vált .  Etimológia  A görög ἔρως , jelentése 'vágy', a ἔραμαι 'vágyni, szeretni' szóból származik , bizonytalan etimológiájú. RSP Beekes pregörög eredetre utal .  Kultusz és ábrázolás  Erósz az ókori görög forrásokban többféle álarc alatt jelenik meg. A legkorábbi forrásokban (a kozmogóniákban , a legkorábbi filozófusokban és a misztériumvallásokra utaló szövegekben) a kozmosz létrejöttében részt vevő ősistenek egyike . A későbbi források azonban Erost Aphrodité fiaként ábrázolják, akinek huncut beavatkozásai az istenek és halandók ügyeibe szerelmi kötelékek kialakulását idézik elő, gyakran törvénytelenül. Végső soron a későbbi szatirikus költők bekötött szemű gyermekként, a köpcös reneszánsz Ámor előfutáraként szerepelnek, míg a korai görög költészetben és művészetben Erost fiatal felnőtt férfiként, aki megtestesíti a szexuális hatalmat, és mély művészként ábrázolták.  A preklasszikus Görögországban létezett Eros kultusza, de ez sokkal kevésbé volt fontos, mint Aphrodité. A késő ókorban azonban Erost termékenységi kultusz imádta Thespiae -ban . Athénban nagyon népszerű kultuszt osztott meg Aphroditéval, és minden hónap negyedik napja szent volt számára (Héraklész, Hermész és Aphrodité is osztotta).  Eros az Eroták közé tartozott , más figurákkal, például Himerosszal és Pothosszal együtt , akiket olykor a férfiak közötti homoszexuális szerelem pártfogóinak tartanak. Erósz része egy istenhármasnak is, amely szerepet játszott a homoerotikus kapcsolatokban, Héraklész és Hermész mellett , akik a szépség (és a hűség), az erő és az ékesszólás tulajdonságait ruházták fel a férfi szerelmeseknek.  A thespiák az Erotídiát ( ógörögül : Ἐρωτίδεια ) ünnepelték, ami Erósz ünnepeit jelenti.  Neki volt a Klêidouchos (Κλειδοῦχος) jelzője, ami a kulcsok kézben tartását/hordását jelenti, mert ő tartotta a szívek kulcsát.  A modern csillagászatban a 433 Eros aszteroida róla kapta a nevét.  Mitológia  Ősisten  Hésziodosz Theogóniája (Kr. e. 700) szerint az egyik legősibb görög forrás, Erosz (a szerelem istene) volt a negyedik isten, aki létrejött, a Káosz , Gaia ( a Föld) után. Tartarus (a szakadék).  Homérosz nem említi Erost. Parmenidész (Kr. e. 400 körül), a szókratész előtti filozófusok egyike azonban Erost teszi az istenek közül elsőként, aki létrejött.  Az orfikus és az eleuszinuszi misztériumok Erost nagyon eredeti istenként mutatták be, de nem egészen ősi istenként, mivel Éj ( Nyx ) gyermeke volt .  Arisztophanész (Kr. e. 400 körül), akit az orfizmus befolyásolt , Erósz születéséről mesél: Kezdetben csak Káosz, Éjszaka, sötét Erebus és mély Tartarus volt. A Föld, a levegő és az ég nem létezett. Először is, a feketeszárnyú Éjszaka csíramentes tojást rakott Erebus végtelen mélységének kebelébe, s ebből fakadt a hosszú korok forradalma után a kecses Eros csillogó aranyszárnyaival, sebes, mint a vihar forgószele. A mély Tartaroszban párosodott a sötét káosszal, szárnyas volt, mint ő, és így kikelt a mi fajunk, amely elsőként látta meg a fényt.  Egyes változatokban az Erost tartalmazó Orphic Egg-et Chronos hozta létre , és Eros az, aki lányaként szülte Nyxet , és vette hitvesének. Erost "Protogonos"-nak nevezték, ami "elsőszülöttet" jelent, mert ő volt az első halhatatlanok közül, akit az ember megfoganhatott, és minden más lény alkotójaként és a világegyetem első uralkodójaként tartották számon. Nyx szülte Erosnak Gaia és Ouranos isteneket . Eros átadja hatalmi jogarát Nyxnek , aki aztán Ouranosnak adja át. Az ősi Erost Phanesnek ("megvilágosodott"), Erikepaiosznak is nevezték('hatalom'), Metis ('gondolat') és Dionüszosz. Zeuszról azt mondták, hogy lenyelte Phanest (Erost), és magába szívta teremtő erejét, és újjá alakította a világot, így Zeusz akkor a világegyetem teremtője és uralkodója is volt. Az orfikusok azt is gondolták, hogy Dionüszosz az ős-Erosz megtestesülése, és Zeusz (a mai uralkodó) átadta a hatalom jogarát Dionüszosznak. Így Erósz volt a világegyetem első uralkodója, és Dionüszoszként ismét visszanyerte a hatalom jogarát.