Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

[1E861/Z022] Antik, hibátlan állapotú, jelzett, talapzaton álló ón kisplasztika. A svájci Altdorfban megtalálható szobor az 1800-as évek végéről. A talapzat hátoldalán jelzés: WMF 1/0 AS Magasság: 15 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.5 kg Tell Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Tell Vilmos Tell Vilmos szobra Altdorfban Származási hely Svájc Specialitás szabadságharcos Tell Vilmos (német nevén Wilhelm Tell) svájci szabadságharcos, alakja valószínűleg a dán mondavilágból szivárgott Svájc függetlenségtörténetébe.[1][2] Tell a legendák szerint 13. és 14. század fordulóján élt a mai Uri kanton vidékén. Életéről később mesék és legendák születtek, melyeket Friedrich Schiller is feldolgozott Tell Vilmos című drámájában. Tell Vilmos Svájc nemzeti hőse, alakja az alpesi állam önállóságának jelképe, valójában kitalált személy volt. Tell Vilmos-mozaik a Svájci Nemzeti Múzeumban Tell Vilmos legenda illusztráció (1782), Schweizerisches Landesmuseum, Zürich  Tell Vilmos bosszúja[szerkesztés] Gessler arra kényszeríti az ijász Tell Vilmost, hogy az apa a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, illusztráció, Sebastian Münster Cosmographia (1554) A Tell Vilmos-legenda[3] szerint 1307. november 18-án az Uri kantonban a Habsburg-házhelytartójaként uralkodó zsarnok Hermann Gessler arra kényszerítette az ijász Tell Vilmost, hogy az a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, mivel a svájci hős nem tisztelgett a zsarnok póznára tűzött kalapja előtt. Az apa hiába könyörgött kegyelemért, a zsarnok megparancsolta, hogy célozzon. Az íjász egy nyilat tett a számszeríj idegére, de egy másikat is a keze ügyébe készített. Tell nyila 100 lépés távolságból kettéhasította az almát. Gessler gratulált a nagyszerű lövéshez és azt kérdezte Telltől, hogy miért készítette elő a második nyílvesszőt is. Tell azt válaszolta, hogy ha az első nyíl a fiút találta volna el, akkor a másodikkal magát a kormányzót ölte volna meg. A zsarnok dühében börtönbe vettette az íjászt, ám az a Luzerni-tavon kitört vihar közben megszökött, s bosszút forralva Gessler vára felé indult. Egy völgyszorosban lesből lelőtte a zsarnokot, aki haldoklása közben még hallotta, amint Tell felfedi kilétét. Tell Vilmos második nyíllövése szabadságharcot robbantott ki Svájcban, ami az ország függetlenné válásához vezetett. Bővebben: Morgarteni csata A Tell-legenda eredete[szerkesztés] A gyermeke fején nagyon apró célpontot eltaláló hős legendája a germán mitológiából származik. Több germán nép körében található hasonló történet, így Németország, Norvégia, Dánia, Izland és Anglia szájhagyományaiban is. Az egyik dán legendában amelyet Saxo Grammaticus Gesta Danorum (Dánia Története) című munkájában dokumentált, szerepel szintén egy íjász, akinek története kísértetiesen hasonlít Tell történetéhez. Az íjász, Toko, más verzióban Tiki Kékfogú Harald idejében élt és egyszer kérkedett tudományával, amit a király is meghallott. Harald hasonlóan szeszélyes és kegyetlen zsarnok mint Gessler, ezért arra kényszeríti Tikit, hogy fia fejéről lőjön le egy almát. Az íjász végrehajtja a feladatot, de félretesz egy nyílvesszőt, mert amennyiben fiát bármi érné, megöli Haraldot. Később lesben áll és egy jól irányzott lövéssel leteríti a zsarnokot. Minden bizonnyal, aki először kiötlötte Tell Vilmos történetét, az bizonyára felhasználta a Grammaticus által lejegyzett Tiki tettét. A legenda a 15. század első felében két változatban tűnt fel. Az első a Tell-ének nevű népszerű balladában terjedt, de 1512-től kezdve már színdarabként is ismert volt. Más művekben a Habsburgok ellen szőtt összeesküvőként szólnak Tell Vilmosról. Már e korai történetek központi cselekménye is a Tell és Gessler közötti konfliktus, illetve a híres nyíllövés, ám a történet más részei eltérnek a ma elterjedt változattól. Léteztek mesék Tell Vilmos későbbi kalandjairól is. Ezeket a nem túl ismert történeteket Bakonyi Antal gyűjtötte össze és dolgozta fel, 1783-ban. A svájci Aegidius Tschudi 1570 körül számos írásban és közszájon keringő Tell-történetet dolgozott össze egyetlen művé, amelyek Friedrich Schiller feldolgozása nyomán Európában, majd később az egész világon ismertté váltak.  A legenda halála A svájciak sokáig vakon hittek a legenda valóságában és felléptek azok ellen, akik kétségbe merték vonni.[4] Idővel azonban a történettudomány arra a meggyőződésre jutott, hogy Tell Vilmos kitalált alak. Lassan a svájci közvélemény javarésze ezt elfogadta a tényt, hogy Tell Vilmos nem létezett, ennek ellenére alakja a folklórban megőrződött és a mai napig népszerű. Forrás: wikipédia

[1P134/Z027] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Hibátlan állapotú, Varga Imre által készített, márvány talapzaton álló, ülő kalapos nő jelzett bronz kisplasztika. Halvány karcolt jelzés a bronzon: VARGA IMRE ODETTE Magasság: 44 cm Szélesség: 20.5 cm Hosszúság: 19.5 cm Súly: 8.195 kg Varga Imre szobrász Siófok, 1923-11-1 Elhalálozott: Budapest, 2019-12-9 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. Irodalom DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18. FRANK J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2. TIMÁR Á.: ~ szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10. VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4. RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977 ~ (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985) MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10. Köztéri szobraink, Budapest, 1986 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Film  ~ szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973 Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence 1986 • Bécs • Párizs 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával] 1999 • Koller Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád 1974 • Mai magyar művészet, Bécs 1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence 1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest 1984 • Kunstmesse, Bázel 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu 

[1P136/Z010] Hibátlan állapotú talapzaton álló bronz szobor, egész alakos női akt kutyával bronz kisplasztika. Talapzat peremén karcolt jelzés: RK (R.K. Radó Károly) Magasság: 18 cm Szélesség: 11.5 cm Súly: 1.265 kg Radó Károly szobrász Somogyszabadi, 1925-07-15 Szerző: Szolláth György-Wehner Tibor 1952: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc. 1954: MNMA érem-díja; 1957-60: Derkovits-ösztöndíj; 1962: Budapesti díszkutak kiállítás a Károlyi palotában, II. díj (I. díjat nem osztottak); 1959: Mezőgazdaság a képzőművészetben, II. kisplasztikai díj; 1965: MNMA kisplasztikai díja; A Veszprémben felállított Golyózó fiú szobor díja. Szobrászati munkásságára az ősi Egyiptom és Asszíria emlékeinek tömörsége hatott, ezenkívül a XX. századi előzményekből Maillol és a konstruktivisták művészete. Mintegy ötven alkotása között találhatunk nagyméretű köztéri szoboralakokat, kőből faragott nagyméretű mellszobrokat, mészkő domborműveket, életnagyságú portrékat és kisplasztikákat. Újabban elsősorban festészettel foglalkozik. Munkáit közgyűjtemények, ill. magángyűj-temények őrzik, többek között San Franciscóban. Irodalom Beruházási munkák a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, Művészet, 1968/5. Kiállítási naptár, Művészet, 1973/7. KÁDÁR Z.: (kat. bev., Fényes Adolf Terem, Budapest, 1979) Pályaképvázlat, Szekszárd, 1990. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1984 • Építésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézet, Budapest 1989 • Magyar Ház, Los Angeles Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1967 • VIII. Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1974 • Nyári Tárlat, Szekszárd 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 2000 • IV. Országos Pasztell Biennálé, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu 

[1E166/UZ-K] Régi, hibátlan állapotú, jelzett portugál bronz szobor márvány talapzaton. Jelzés: MILO Pecsét: L'ART BRONZE QUALITE FRANCE Magasság: 13 cm Szélesség: 8.5 cm Hosszúság: 20.3 cm Súly: 2.165 kg Miguel Fernando López (Milo) portugál | 1955 1 2021. 05. FEBRUÁR TEVÉKENYSÉG 1 Figyelmeztetés 1 eladott tétel  1/10 előadót követsz Miguel Fernando López (Milo) egy portugál háború utáni és kortárs szobrász, 1955-ben született. Miguel Fernando López (Milo) műveit többször kínálták aukción, Miguel Fernando López (Milo) portugál|1955    "Miguel Fernando López (Milo) egy portugál háború utáni és kortárs szobrász, 1955-ben született. Miguel Fernando López (Milo) műveit többször kínálták aukción..."  Forrás: https://www.mutualart.com/Artist/Miguel-Fernando-Lopez--Milo-/064ED1B126664E76