Istók János : 1959-ből Férfi mellszobor 63cm

Eladási ár: 48 000 HUF

Leírás

[0P829/Z027]
Hibátlan állapotú, nagyméretű férfi büszt, mellszobor. Anyaga gipsz.

Jelzés oldalt:
ISTÓK J. 1959

Magasság: 63 cm
Szélesség: 35 cm
Súly: 13.7 kg
Istók János
szobrász
Bácsfalu, 1873-06-16

Elhalálozott: Budapest, 1972. február 22.

Állami Kőfaragási Intézet, München; 1898-1904: Stróbl mesteriskolája, mestere: Stróbl Alajos. 1963: érdemes művész; 1970: kiváló művész. A századelőtől Budapesten dolgozott. Emlékműveket, portrékat, díszítőszobrászati alkotásokat, templomi szobrokat készített. Budapesten és az ország számos településén állították fel köztéri szobrait, emlékműveit.

Irodalom
LIBER E.: Budapest szobrai és emléktáblái, 1934
VINCZE L.: A Bem-szobor alkotója, Magyar Hírlap, 1973. június 15.
A Várbazár kiállítása (kat.), Budapest, 1989, Budatétényi Galéria, Budapest

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások


Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Téma: büszt
Anyag: gipsz
Állapot: Hibátlan
Jelzett: Igen

vásárlási információk

Feltöltve: 2018. január. 30.

(A műtárgyat eddig 1724-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Istók János : 1959-ből Férfi mellszobor 63cm

[0P829/Z027] Hibátlan állapotú, nagyméretű férfi büszt, mellszobor. Anyaga gipsz. Jelzés oldalt: ISTÓK J. 1959 Magasság: 63 cm Szélesség: 35 cm Súly: 13.7 kg Istók János szobrász Bácsfalu, 1873-06-16 Elhalálozott: Budapest, 1972. február 22. Állami Kőfaragási Intézet, München; 1898-1904: Stróbl mesteriskolája, mestere: Stróbl Alajos. 1963: érdemes művész; 1970: kiváló művész. A századelőtől Budapesten dolgozott. Emlékműveket, portrékat, díszítőszobrászati alkotásokat, templomi szobrokat készített. Budapesten és az ország számos településén állították fel köztéri szobrait, emlékműveit. Irodalom LIBER E.: Budapest szobrai és emléktáblái, 1934 VINCZE L.: A Bem-szobor alkotója, Magyar Hírlap, 1973. június 15. A Várbazár kiállítása (kat.), Budapest, 1989, Budatétényi Galéria, Budapest Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Forrás: artportal.hu

További részletek
Téma: büszt
Anyag: gipsz
Állapot: Hibátlan
Jelzett: Igen

vásárlási információk
Feltöltve: 2018. január. 30.

(A műtárgyat eddig 1724-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
48 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y029/Z018] Olaj farost festmény, üveglap mögött, hibátlan képcsarnokos keretben. Hátoldalán Képcsarnok Vállalat papír címkéje: A művész neve: SCHÉNER MIHÁLY A kép címe: TÁJ Magasság: 66.5 cm Szélesség: 86 cm Súly: 6.54 kg Schéner Mihály festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező Medgyesegyháza, 1923-01-9 Elhalálozott: Budapest, 2009. május 11. Honlap: http://www.kormendigaleria.hu/kiadvany.html 1942-1947: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanára: Rudnay Gyula. 1978: Munkácsy-díj; 1984: érdemes művész; 1989: kiváló művész; 1995: Kossuth-díj. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1956-ig tanított. 1982: Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep, 1985: Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep, Dunaújváros. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó ~ gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyét kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművész példázata lehetne. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzol, szerkeszt, farag, épít, gyúr, varr és ragaszt, felhasználja a mézesbábok öntőformáit. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Háromlépcsős folyamatban gondolkozik: rajzban tervez, majd fest, szobrot készít, “formába önt”, mindig a végső plasztikai megoldást keresi. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, “elkentaurosodott” lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt. Irodalom kiállítása, Magyar Építőművészet, 1962/4. Húsz év után, Művészet, 1965/4. BOZÓKY M.: ~, Tiszatáj, 1968/5. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 8. BARÁNSZKY-JÓB L.: ~, Művészet, 1969/9. LÁSZLÓ GY.: ~ kaposvári kiállítása, Jelenkor, 1969/4. MAJOR M.: Pásztorok, betyárok, huszárok - kezek, Tükör, 1970. szeptember 15. FRANK J.: Bemutatjuk ~t, Élet és Irodalom, 1972. május 6. ról kiállítása ürügyén, Képzőművészeti Almanach, Budapest, 1972 Sötétkék kokasok, Élet és Irodalom, 1973. szeptember 9. MAJOR M.: ~ játékai, Élet és Irodalom, 1974. július 27. BARTA J.: Egy különös művész, Alföld, 1974/6. VADAS J.: Szárnykészítők, Élet és Irodalom, 1975. október 4. JUHÁSZ F.: A halál ellen játszani, Élet és Irodalom, 1975. május 17. PAP G.: Kincsek és műkincsek, Művészet, 1975/6. P. SZŰCS J.: Az utak kettéválnak, Művészet, 1978/3. Békési művészet, Művészet, 1978/7. SZAMOSI F.: ~ [kismonográfia], Budapest, 1978 VADAS J.: Játék a játékkal, Élet és Irodalom, 1979. augusztus 18. NÉMETH L.: ~ műveiről, Művészet, 1979/4. MIKLÓS P.: Mit akar ez a múzeum?, Művészet, 1979/10. Beszélgetés a művésszel, Művészet, 1980/5. VÁRNAGY I.: Túlélő bábuk, Mozgó Világ, 1983/6. SZUROMI P.: Rezignáltan, kultúráltan, Művészet, 1983/6. SZUROMI P.: Mozdulatlan horizont, Tiszatáj, 1983/11. MUCSI A.: Arcok és sorsok, Hevesi Szemle, 1984/3. Golgota, Művészet, 1984/9. Diogenész üveghordóban, Napóra, 1990/11. FOGARASSY A. - KOCSIS I.: Kukulla és az íriszek, Opus, 1993/1. CS. TÓTH J.: Az éteri Schéneri mítosz, Bárka, 1993/1. mítoszai, Magyar Napló, 1993. szeptember 17. P. SZABÓ E.: Ősformák üvegből és mézeskalácsból, Életünk, 1997/4. MEZEI O.: Archetipikus képzetek, ősformák, Kortárs, 1998/2. dr. MEZEI OTTÓ: Schéner Mihály, Bp., 1999 Kortárs magyar művészet, 2. bővített kiadás – Körmendi-Csák Gyűjtemény Válogatás DÉVÉNYI ISTVÁN, 2001 BERECZKY LORÁND: Schéner Mihály, Körmendi Gyűjtemény, 2002 Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák, Körmendi Gyűjtemény, 2006  Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1964 • Grosvenor Gallery, London 1976 • Rudnay Terem, Eger 1979 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.) • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Múzeum, Tihany 1984 • Uitz Terem, Dunaújváros • Magyar Intézet, Szófia 1987 • Beethoven Művelődési Központ, Martonvásár 1995 • Széchenyi Akadémia, Békéscsaba 1999 • Vigadó Galéria, Budapest • Kovács Máté Városi Művelődési Központ •  Templomok,Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Életműkiállítás, Körmendi Galéria – Hajnóczy-Bakonyi Ház • Pünkösdi anzix, Magyar Újságírók Szövetsége, Budapest  2004 • Kollázsok és síkplasztikák, Körmendi Galéria – Múzsa Galéria 2005 • Pestszentimrei Közösségi Ház • Expressiv, Burgenländische Landesgalerie • Körmendi Galéria – Múzsa Galéria  Szentendrei Képtár • Utazás közben, MűvészetMalom, Szentendre Schéner Mihály grafikai kiállítása, Körmendi Galéria, Belváros, Budapest • Börzsöny Múzeum. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1956 • Megyei kiállítás, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1969 • Csabai festők jubileumi kiállítása, Békéscsaba 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1972 • [Vígh Tamással], Városi Kiállítóterem, Vác • Táblakép ’72, Debrecen 1973 • Kortárs festők…, Csontváry Terem, Pécs • Tél a művészetben, Aba Novák Terem, Szolnok 1976 • XIX. Alföldi Tárlat, Békéscsaba 1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Kiállítás (kat.), Milánó 1999 • Art Budapest 2. Nemzetközi művészeti vásár Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely.  Forrás: artportal.hu 
Schéner Mihály : "Táj"
245 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1O467/Z033] Szép állapotú extra nagy méretű gipsz szobor, mellszobor. Hátoldalán jelzés felirat: EROS DES PRAXITELES ORIGINALIN ROM C. VANNIS NACHF. Magasság: 52 cm Szélesség: 34 cm Súly: 5.39 kg Eros Eros A szerelem, a vágy, a vágy és a szex Istene Ősisten és a Szeretet megszemélyesítője Az Erotes tagja Az Eros Farnese , egy pompeji márvány, amelyet Praxiteles Thespiae kolosszális Erószának másolatának tartottak A szerelem és a szex görög istene . Római megfelelője Cupido volt ("vágy").  A legkorábbi beszámolókban ősisten , míg a későbbi beszámolókban Aphrodité és Arész egyik gyermekeként írják le , és néhány testvérével együtt az Erotek egyike volt , a szárnyas szerelmi istenek csoportja. Általában jóképű fiatalemberként mutatják be, bár bizonyos külsőségekben egy fiatalkorú fiú, tele huncutsággal, aki mindig édesanyja társaságában van. Mindkét esetben szárnyas, és magán viseli jellegzetes íját és nyílvesszőit, amelyekkel mind a halandókat, mind a halhatatlan isteneket szerelmessé teszi, általában Aphrodité irányítása alatt. Szerepe a mítoszokban többnyire kiegészítő; gyakran megjelenik Aphrodité és a többi szerelmi isten jelenlétében, és gyakran katalizátorként hat az emberek szerelembe vételére, de kevés saját mitológiája van; a legnagyobb kivétel ez alól az Eros és Psyche mítosza , a történet arról, hogyan találkozott a feleségével és beleszeretett. Eros, vagy inkább római megfelelője Cupido, népszerű maradt a középkorban és a reneszánszban . Ikonográfiája és szerepe a keresztény hagyományon túl az Ámor ábrázolására is hatással volt. Ez az Eros/Cupid ismétlődés a Valentin-nap fő ikonjává és szimbólumává vált .  Etimológia  A görög ἔρως , jelentése 'vágy', a ἔραμαι 'vágyni, szeretni' szóból származik , bizonytalan etimológiájú. RSP Beekes pregörög eredetre utal .  Kultusz és ábrázolás  Erósz az ókori görög forrásokban többféle álarc alatt jelenik meg. A legkorábbi forrásokban (a kozmogóniákban , a legkorábbi filozófusokban és a misztériumvallásokra utaló szövegekben) a kozmosz létrejöttében részt vevő ősistenek egyike . A későbbi források azonban Erost Aphrodité fiaként ábrázolják, akinek huncut beavatkozásai az istenek és halandók ügyeibe szerelmi kötelékek kialakulását idézik elő, gyakran törvénytelenül. Végső soron a későbbi szatirikus költők bekötött szemű gyermekként, a köpcös reneszánsz Ámor előfutáraként szerepelnek, míg a korai görög költészetben és művészetben Erost fiatal felnőtt férfiként, aki megtestesíti a szexuális hatalmat, és mély művészként ábrázolták.  A preklasszikus Görögországban létezett Eros kultusza, de ez sokkal kevésbé volt fontos, mint Aphrodité. A késő ókorban azonban Erost termékenységi kultusz imádta Thespiae -ban . Athénban nagyon népszerű kultuszt osztott meg Aphroditéval, és minden hónap negyedik napja szent volt számára (Héraklész, Hermész és Aphrodité is osztotta).  Eros az Eroták közé tartozott , más figurákkal, például Himerosszal és Pothosszal együtt , akiket olykor a férfiak közötti homoszexuális szerelem pártfogóinak tartanak. Erósz része egy istenhármasnak is, amely szerepet játszott a homoerotikus kapcsolatokban, Héraklész és Hermész mellett , akik a szépség (és a hűség), az erő és az ékesszólás tulajdonságait ruházták fel a férfi szerelmeseknek.  A thespiák az Erotídiát ( ógörögül : Ἐρωτίδεια ) ünnepelték, ami Erósz ünnepeit jelenti.  Neki volt a Klêidouchos (Κλειδοῦχος) jelzője, ami a kulcsok kézben tartását/hordását jelenti, mert ő tartotta a szívek kulcsát.  A modern csillagászatban a 433 Eros aszteroida róla kapta a nevét.  Mitológia  Ősisten  Hésziodosz Theogóniája (Kr. e. 700) szerint az egyik legősibb görög forrás, Erosz (a szerelem istene) volt a negyedik isten, aki létrejött, a Káosz , Gaia ( a Föld) után. Tartarus (a szakadék).  Homérosz nem említi Erost. Parmenidész (Kr. e. 400 körül), a szókratész előtti filozófusok egyike azonban Erost teszi az istenek közül elsőként, aki létrejött.  Az orfikus és az eleuszinuszi misztériumok Erost nagyon eredeti istenként mutatták be, de nem egészen ősi istenként, mivel Éj ( Nyx ) gyermeke volt .  Arisztophanész (Kr. e. 400 körül), akit az orfizmus befolyásolt , Erósz születéséről mesél: Kezdetben csak Káosz, Éjszaka, sötét Erebus és mély Tartarus volt. A Föld, a levegő és az ég nem létezett. Először is, a feketeszárnyú Éjszaka csíramentes tojást rakott Erebus végtelen mélységének kebelébe, s ebből fakadt a hosszú korok forradalma után a kecses Eros csillogó aranyszárnyaival, sebes, mint a vihar forgószele. A mély Tartaroszban párosodott a sötét káosszal, szárnyas volt, mint ő, és így kikelt a mi fajunk, amely elsőként látta meg a fényt.  Egyes változatokban az Erost tartalmazó Orphic Egg-et Chronos hozta létre , és Eros az, aki lányaként szülte Nyxet , és vette hitvesének. Erost "Protogonos"-nak nevezték, ami "elsőszülöttet" jelent, mert ő volt az első halhatatlanok közül, akit az ember megfoganhatott, és minden más lény alkotójaként és a világegyetem első uralkodójaként tartották számon. Nyx szülte Erosnak Gaia és Ouranos isteneket . Eros átadja hatalmi jogarát Nyxnek , aki aztán Ouranosnak adja át. Az ősi Erost Phanesnek ("megvilágosodott"), Erikepaiosznak is nevezték('hatalom'), Metis ('gondolat') és Dionüszosz. Zeuszról azt mondták, hogy lenyelte Phanest (Erost), és magába szívta teremtő erejét, és újjá alakította a világot, így Zeusz akkor a világegyetem teremtője és uralkodója is volt. Az orfikusok azt is gondolták, hogy Dionüszosz az ős-Erosz megtestesülése, és Zeusz (a mai uralkodó) átadta a hatalom jogarát Dionüszosznak. Így Erósz volt a világegyetem első uralkodója, és Dionüszoszként ismét visszanyerte a hatalom jogarát. 
Centocellei Eros mellszobor 52 cm
360 000 HUF
[1P134/Z027] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Hibátlan állapotú, Varga Imre által készített, márvány talapzaton álló, ülő kalapos nő jelzett bronz kisplasztika. Halvány karcolt jelzés a bronzon: VARGA IMRE ODETTE Magasság: 44 cm Szélesség: 20.5 cm Hosszúság: 19.5 cm Súly: 8.195 kg Varga Imre szobrász Siófok, 1923-11-1 Elhalálozott: Budapest, 2019-12-9 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. Irodalom DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18. FRANK J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2. TIMÁR Á.: ~ szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10. VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4. RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977 ~ (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985) MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10. Köztéri szobraink, Budapest, 1986 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Film  ~ szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973 Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence 1986 • Bécs • Párizs 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával] 1999 • Koller Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád 1974 • Mai magyar művészet, Bécs 1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence 1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest 1984 • Kunstmesse, Bázel 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu 
Varga Imre : "Odette - ülő nő" bronz kisplasztika 44 cm
615 000 HUF