Katona Kiss Ferenc : "Szentes-Tiszaparti fürdés" 1954

Eladási ár: 14 000 HUF

Leírás

[1H107/118]
Papír grafitceruza rajz üveglap mögött, egyszerű keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Jobbra lent datált jelzés:
1954 KATONA

Balra lent kép címe:
SZENTES - TISZPARTI FÜRDÉS

Magasság: 41 cm
Szélesség: 32 cm
Súly: 0.855 kg
Katona Kiss Ferenc
festő, művésztanár




Születési hely: Szegvár
Születési dátum: 1909
Honlap:







Kiállítások az adatbázisban:
Mesterei: Rudnay Gyula.
1934-39: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere Rudnay Gyula volt. 1979: Szentes városáért kitüntetés; 1981: Szentes város Pro Urbe emlékérme; 1984: Koszta József emlékérem. 1940-45 között iparitanuló iskolai rajztanár, 1951-53-ig a műszaki Tanárképző Főiskola adjunktusa, 1953-tól 56-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Ábrázológeometriai Tanszékének tanársegédje. 1956-ban betegsége miatt visszavonult Szentesre és csak a festészetnek él. A város megbecsült művészeként a Szentes környéki táj és az alföldi ember ihletett ábrázolója volt, képeit fejlett rajzkészség, színgazdagság jellemzi.
Koszta József volt nagy hatással. Első önálló tárlatát 1958-ban rendezte meg Szentesen. Grafikáit Sárospatakon állította ki, a Délalföldi Tárlat rendszeres szereplője volt. Művészetének gyakori témája családja, szülei, felesége, rokonsága, szűkebb ismeretségi köre. Előszeretettel rajzolt, festett portrékat, de számos önarcképet is készített. Képein a munkában tevékenykedő alakos kompozíciókat kedveli: Villamosítás, Oszlopállító, Panelezők, melyeken az alföldi realista irányzat hatása érezhető. A természetábrázolás, tájképek, virágok, vizek is kedvelt témái közé tartoztak.
Feleségével, Túri Júliával – házasságuk gyermektelen lévén – úgy határoztak, hogy megtakarított javaikat egy alföldi realista szemléletű képzőművészeti alapítvány létrehozására bízzák. A megvalósult Katona Kiss Ferenc és neje Túri Júlia Képzőművészeti Alapítvány fiatal, realista szemléletű festőművészek alkotómunkáját támogatja.

Katona Kiss Ferenc munkássága elismeréseként 1981-ben Szentes város Pro Urbe Díját, 1984-ben pedig Koszta-emlékérmet kapott.

Halála után alkotásai Szentes város Önkormányzatához és a Koszta József Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe kerültek. Szülőhelyét még életében megajándékozta alkotásaival, melyek a Falumúzeumban láthatók.


Egyéni kiállítások
1958-tól 15 önálló tárlat Szentesen.
Válogatott csoportos kiállítások
 Szeged.
Művek közgyűjteményekben
~ Képzőművészeti Alapítvány, Szentes.
Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Technika: Grafit, ceruza
Témakör: Állatábrázolás

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. január. 18.

(A műtárgyat eddig 761-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Katona Kiss Ferenc : "Szentes-Tiszaparti fürdés" 1954

[1H107/118] Papír grafitceruza rajz üveglap mögött, egyszerű keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jobbra lent datált jelzés: 1954 KATONA Balra lent kép címe: SZENTES - TISZPARTI FÜRDÉS Magasság: 41 cm Szélesség: 32 cm Súly: 0.855 kg Katona Kiss Ferenc festő, művésztanár Születési hely: Szegvár Születési dátum: 1909 Honlap: Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Rudnay Gyula. 1934-39: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere Rudnay Gyula volt. 1979: Szentes városáért kitüntetés; 1981: Szentes város Pro Urbe emlékérme; 1984: Koszta József emlékérem. 1940-45 között iparitanuló iskolai rajztanár, 1951-53-ig a műszaki Tanárképző Főiskola adjunktusa, 1953-tól 56-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Ábrázológeometriai Tanszékének tanársegédje. 1956-ban betegsége miatt visszavonult Szentesre és csak a festészetnek él. A város megbecsült művészeként a Szentes környéki táj és az alföldi ember ihletett ábrázolója volt, képeit fejlett rajzkészség, színgazdagság jellemzi. Koszta József volt nagy hatással. Első önálló tárlatát 1958-ban rendezte meg Szentesen. Grafikáit Sárospatakon állította ki, a Délalföldi Tárlat rendszeres szereplője volt. Művészetének gyakori témája családja, szülei, felesége, rokonsága, szűkebb ismeretségi köre. Előszeretettel rajzolt, festett portrékat, de számos önarcképet is készített. Képein a munkában tevékenykedő alakos kompozíciókat kedveli: Villamosítás, Oszlopállító, Panelezők, melyeken az alföldi realista irányzat hatása érezhető. A természetábrázolás, tájképek, virágok, vizek is kedvelt témái közé tartoztak. Feleségével, Túri Júliával – házasságuk gyermektelen lévén – úgy határoztak, hogy megtakarított javaikat egy alföldi realista szemléletű képzőművészeti alapítvány létrehozására bízzák. A megvalósult Katona Kiss Ferenc és neje Túri Júlia Képzőművészeti Alapítvány fiatal, realista szemléletű festőművészek alkotómunkáját támogatja. Katona Kiss Ferenc munkássága elismeréseként 1981-ben Szentes város Pro Urbe Díját, 1984-ben pedig Koszta-emlékérmet kapott. Halála után alkotásai Szentes város Önkormányzatához és a Koszta József Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe kerültek. Szülőhelyét még életében megajándékozta alkotásaival, melyek a Falumúzeumban láthatók. Egyéni kiállítások 1958-tól 15 önálló tárlat Szentesen. Válogatott csoportos kiállítások  Szeged. Művek közgyűjteményekben ~ Képzőművészeti Alapítvány, Szentes. Forrás: artportal.hu

További részletek
Hordozó: papír
Technika: Grafit, ceruza
Témakör: Állatábrázolás

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. január. 18.

(A műtárgyat eddig 761-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
14 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF

a kategória hasonló műtárgyai