Komjáti-Wanyerka Gyula : Kastély 1956

Eladási ár: 48 000 HUF

Leírás

[FKB657/Bp203/73]
A kép mérete: 39 x 30 cm keret nélkül.
Készült: ceruza, akvarell, Papír
A kép Komjáti-Wanyerka Gyula (Nyitrakomját, 1894, Budapest, 1958) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Komjáti Gyula 1956"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt. Az I. Világháborúban fogságba esett, és a sipotei fogolytáborról, az ottani borzalmakról rajzok és rézkarcok sorozatát készített, melyekkel nagy feltűnést keltett. 1918-ban a fővárosba jött és Rembrandt hatására ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monza-ban (Olaszország), 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Nemcsak itthon, hanem szerte a világon: Bécsben, Göteborgban, Londonban, Stockholmban, New Yorkban, Chicagó-ban agitált a háború ellen drámai erejű, költői szépségű rajzaival. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi bemutatóján Ernst-díjat s ugyancsak ez évben Zichy Mihály grafikai-díjat nyert. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, s grafikai akadémián dolgozott, munkáival nagy sikert aratott, állandó résztvevője volt a londoni tárlatoknak. 1953-ban a budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium oktatója lett. 1954-ben a volt Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956-ban a Csók Galériában pedig vízfestményeket állított ki. Főleg tájakat és alakokat ábrázoló rézkarcokat, valamint rajzokat alkotott. A puha grafitceruzával készített rajzokat vörös krétával tette élénkebbé. Több kiváló technikájú rézkarcát és rajzát Londonban a British Museum és a Viktoria and Albert Museum vásárolta meg. Könyveket is illusztrált. (Éber, Műv. 1966/7. ML, Új Idők Lexikona/1939)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt. Az I. világháborúban fogságba esett, és a sipotei fogolytáborról, az ottani borzalmakról több rajzot készített. 1918-ban Budapestre jött és Rembrandt hatására ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monza-ban (Itália), 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Nemcsak itthon, hanem szerte a világon: Bécsben, Londonban, Stockholmban, Göteborgban, New York-ban és Chicagó-ban agitált a háború ellen drámai erejű, költői szépségű rajzaival. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi bemutatóján Ernst-díjat s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály grafikai-díját nyerte el. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A puha grafitceruzával készített rajzokat vörös krétával tette élénkebbé. A londoni British Museum két rajzát, és hat rézkarcát, a Viktória and Albert Museum kilenc rézkarcát vásárolta meg. Könyveket is illusztrált. (Éber; Műv. 1966/7)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktornak volt a tanítványa. A háborúban fogságba esett és az ottani borzalmakról rajzokat készített. 1918-ban Budapestre jött és Rembrandt hatása alatt ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi kiálllításán az Ernst Endre - grafikai díjat, s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály - grafikai díjat nyerte el. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A British Museum két rajzát és hat rézkarcát, a Victoria and Albert Museum kilenc rézkarcát vásárolta meg. - Könyveket is illusztrált. - MTA

Művészeti lexikon I-IV.
Grafikus, Olgyai Viktor tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Az I. világháború alatt fogságba esett, s a sipotei fogolytáborról rajzok és rézkarcok sorozatát készítette. 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást műveiből. 1927-29 között Londonban a grafikai akadémián dolgozott. Állandó résztvevője volt a londoni kiállításoknak, számos kiváló technikájú rézkarcát és rajzát vette meg a British és a Victoria and Albert Museum. 1953-ban a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára lett. Több nemzeti kiállításon vett részt, 1954-ben a volt Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956-ban a Csók Galériában vízfestményeket állított ki.

Művészeti lexikon I-II.
Grafikus. Nyitrakomját 1894. júl. 2. A bpesti Képzőm. Főiskolán Olgyai Viktornak volt tanítványa. A háborúban katona volt, román fogságba esett s 1918-ig a sipotei fogolytáborban élt, melynek borzalmairól számos rajzot készített. 1918. Budapestre jött s Rembrandt hatása alatt ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922. a Monzában, 1924. az Ernst-Múzeumban rendezett kiállítást. 1926. a Szinyei-Társaság tavaszi kiállításán az Ernst Endre grafikai díjat, s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály-grafikai díjat nyerte. 1927. állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A British Múzeum két rajzát és hat rézkarcát, a Victoria and Albert Múzeum kilenc rézkarcát vette meg.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: vegyes

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1201-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Komjáti-Wanyerka Gyula : Kastély 1956

[FKB657/Bp203/73] A kép mérete: 39 x 30 cm keret nélkül. Készült: ceruza, akvarell, Papír A kép Komjáti-Wanyerka Gyula (Nyitrakomját, 1894, Budapest, 1958) alkotása. Jelezve jobbra lent "Komjáti Gyula 1956" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt. Az I. Világháborúban fogságba esett, és a sipotei fogolytáborról, az ottani borzalmakról rajzok és rézkarcok sorozatát készített, melyekkel nagy feltűnést keltett. 1918-ban a fővárosba jött és Rembrandt hatására ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monza-ban (Olaszország), 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Nemcsak itthon, hanem szerte a világon: Bécsben, Göteborgban, Londonban, Stockholmban, New Yorkban, Chicagó-ban agitált a háború ellen drámai erejű, költői szépségű rajzaival. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi bemutatóján Ernst-díjat s ugyancsak ez évben Zichy Mihály grafikai-díjat nyert. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, s grafikai akadémián dolgozott, munkáival nagy sikert aratott, állandó résztvevője volt a londoni tárlatoknak. 1953-ban a budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium oktatója lett. 1954-ben a volt Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956-ban a Csók Galériában pedig vízfestményeket állított ki. Főleg tájakat és alakokat ábrázoló rézkarcokat, valamint rajzokat alkotott. A puha grafitceruzával készített rajzokat vörös krétával tette élénkebbé. Több kiváló technikájú rézkarcát és rajzát Londonban a British Museum és a Viktoria and Albert Museum vásárolta meg. Könyveket is illusztrált. (Éber, Műv. 1966/7. ML, Új Idők Lexikona/1939) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt. Az I. világháborúban fogságba esett, és a sipotei fogolytáborról, az ottani borzalmakról több rajzot készített. 1918-ban Budapestre jött és Rembrandt hatására ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monza-ban (Itália), 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Nemcsak itthon, hanem szerte a világon: Bécsben, Londonban, Stockholmban, Göteborgban, New York-ban és Chicagó-ban agitált a háború ellen drámai erejű, költői szépségű rajzaival. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi bemutatóján Ernst-díjat s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály grafikai-díját nyerte el. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A puha grafitceruzával készített rajzokat vörös krétával tette élénkebbé. A londoni British Museum két rajzát, és hat rézkarcát, a Viktória and Albert Museum kilenc rézkarcát vásárolta meg. Könyveket is illusztrált. (Éber; Műv. 1966/7) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktornak volt a tanítványa. A háborúban fogságba esett és az ottani borzalmakról rajzokat készített. 1918-ban Budapestre jött és Rembrandt hatása alatt ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. 1926-ban a Szinyei Társaság tavaszi kiálllításán az Ernst Endre - grafikai díjat, s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály - grafikai díjat nyerte el. 1927-ben állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A British Museum két rajzát és hat rézkarcát, a Victoria and Albert Museum kilenc rézkarcát vásárolta meg. - Könyveket is illusztrált. - MTA Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Olgyai Viktor tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Az I. világháború alatt fogságba esett, s a sipotei fogolytáborról rajzok és rézkarcok sorozatát készítette. 1922-ben Monzában, 1924-ben az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást műveiből. 1927-29 között Londonban a grafikai akadémián dolgozott. Állandó résztvevője volt a londoni kiállításoknak, számos kiváló technikájú rézkarcát és rajzát vette meg a British és a Victoria and Albert Museum. 1953-ban a bp.-i Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára lett. Több nemzeti kiállításon vett részt, 1954-ben a volt Fővárosi Képtárban rézkarc-sorozatokat, 1956-ban a Csók Galériában vízfestményeket állított ki. Művészeti lexikon I-II. Grafikus. Nyitrakomját 1894. júl. 2. A bpesti Képzőm. Főiskolán Olgyai Viktornak volt tanítványa. A háborúban katona volt, román fogságba esett s 1918-ig a sipotei fogolytáborban élt, melynek borzalmairól számos rajzot készített. 1918. Budapestre jött s Rembrandt hatása alatt ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a rézkarccal. 1922. a Monzában, 1924. az Ernst-Múzeumban rendezett kiállítást. 1926. a Szinyei-Társaság tavaszi kiállításán az Ernst Endre grafikai díjat, s ugyancsak ez évben a Zichy Mihály-grafikai díjat nyerte. 1927. állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol műveivel nagy sikert aratott. A British Múzeum két rajzát és hat rézkarcát, a Victoria and Albert Múzeum kilenc rézkarcát vette meg.

További részletek
Hordozó: papír
Jelzett: igen
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: vegyes

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1201-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
48 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2668/Bp301/4] A kép mérete: 50,5 x 80,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Moldován István (Kolozsvár, 1911) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Moldován István" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja láltható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Kolozsvárott, a Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A következő esztendőben a nagybányai Szépművészeti Iskolában Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat és kitüntetést nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 között Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett egyéni bemutatókat. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta munkáit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. Műv. díjak: a Szinyei Társaság elismerő oklevele, a Főváros festészeti-díja, "Kolozsvár a képzőművészetben" II. díj, állami ösztöndíj, római ösztöndíj, a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja, SZOT festészeti díj. Több murális művet (mozaik) alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. (M. L.: Műv. 1967/6, RI-NM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Főiskolán kezdte 1930-ban. A nagybányai szabadiskolában is megfordult. Itt Thorma János és Krizsán János korrektúráján képezte magát. 1931-ben Budapesten a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Réti István, később Szőnyi István volt a mestere. Már mint főiskolás sok díjat nyert. 1948-ban megkapta a római ösztöndíjat, de lemondva róla, Erdélybe ment. 1948-1950 k. Erdélyben élt, és népművészetben gazdag vidékein festett. 1943-ban Kolozsváron, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, illetve a Csók Galériában rendezett önálló kiállítást. Ezen kívül több Európai országban, az USA-ban, Kanadában és Indiában is bemutatta műveit. Eleinte sajátos atmoszférájú, lírai tájképeket, eleven színvilágú képmásokat festett, később mondernebb, erőteljesebben szerkesztett művekkel jelentkezett. A Pécsi Tanárképző Főiskola számára mozaikot készített. Erdély szerelmese volt. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált sokoldalú művészetében. 1942-ben megkapta a Szinyei Társaság elismerését, és a Főváros festészeti-díjat,1943-ban elnyerte a "Kolozsvár a képzőművészetben" c. díjat. 1947-ben állami ösztöndíjat,1948-ban a római ösztöndíjat, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját kapta meg. A MNG több művét őrzi. (M. L.: Műv.-1976/6) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait Kolozsvárott a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János és Krizsán János irányítása mellett kezdte, 1931-től Budapesten megszakításokkal a Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Szőnyi István növendékeként fejezte be. 1949-ben és 1950-ben ösztöndíjjal dolgozott Erdélyben, majd hosszú tanulmányutakra indult Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, s a Szovjetunióba. Először Kolozsvárott lépett a nyilvánosság elé 1943-ban, majd 1946-ban Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban, 1955, 1961 és 1981-ben a Csók Galériában, 1959-ben a KKI-ben, 1960-ban Nagykanizsán, 1963-ban Kiskunfélegyházán, 1966-ban Debrecenben, 1969 és 1975-ben Békéscsabán, 1971-ben a Mednyánszky Teremben, 1973-ban Gyöngyösön és Debrecenben, 1977-ben Egerben, 1979-ben Veszprémben, 1983-ban Miskolcon, 1984-ben Csepelen, 1986-ban a Vigadó Galériában rendezett önálló kiállítást. Külföldi kiállításai: Moszkva, Varsó, India, Szófia, Párizs, Bukarest, Belgrád, New York, Montreál és Toronto. Eddig közel kétezer színes táblaképet festett, de szívesen foglalkozik mozaikkészítéssel is. 1964-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1968-ban a Salgótarjáni Kórház, 1969-ben a názáreti templom és 1970-ben a Videoton Vállalat díszterme részére mozaikot készített. - Erdély szerelmese. A székely népművészet gazdag formavilágának hatása döntő jelentőségűvé vált festészetében. Olyan formanyelvet alakított ki magának, amely színvilágában és summázó formaalakításában sajátos erdélyi zamat érződik, ugyanakkor korszerűen modern is konstruktivista stílusa. Munkásságát 1942-ben a Szinyei Társaság elismerésével és a Fővárosi festészeti-díjjal, 1943-ben Római-ösztöndíjjal, 1947-ben Állam ösztöndíjjal (Románai), 1963-ben a SZOT festészeti-díjával, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti-díjával tüntették ki. - Irod.: Bíró Béla: Kolozsváry Moldován István. Erdélyi Helikon, 1943.; Felvinczi Takács Zoltán: Kolozsváry Moldován István. Kolozsvár, 1943.; Dutka Mária: Magyar Nemzet, 1961.; Maksay László: Moldován István. Művészet, 1965.; D. Fehér Zsuzsa. Moldován István, Bp. 1971.; Theisler György: Moldován István. Művészet, 1971.; Losonci Miklós: Moldován István. Pest Megyei Hírlap, 1981.; Csorba Mária: Moldován István Pesti Műsor, 1984. ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1931-től megszakításokkal Réti István és Szőnyi István növendékeként végezte. Közben Nagybányán Thorma János irányítása mellett dolgozott. 1948-50 között Romániában élt. 1943-ben Kolozsvárott, 1946-ban Gyöngyösön, 1955-ben, 1959-ben és 1962-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, ill. a Csók Galériában rendeztek önálló kiállítást sajátos atmoszférájú, lírai tájképeiből, eleven színvilágú portréiból. Újabb kiállításain egyéni technikájú, erőteljesebben szerkesztett, mondern hangvételű művekkel szerepel. 1963-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola számára készített mozaikot. A Nemz. Gal. több művét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, SZOT-díjas. Tanulmányait Thorma János nagybányai szabadiskolájában kezdte, majd 1931-1940-ben Réti és Szőnyi növendéke a főiskolán. 1948-1950-ben ösztöndíjas Romániában. Tanulmányúton több európai országban, a Szovjetunióban és az USÁ-ban járt. 1943 óta szerepelt a nyilvánosság előtt; fontosabb kiállításai: Csók Galéria (1951, 1961, 1981), Kulturális Kapcsolatok Intézete (1959), Mednyánszky Terem (1971), Békéscsaba (1974), Eger (1977), Miskolc (1983). Egyes művei eljutottak Indiába, az USÁ-ba és Kanadába. 1942-ben a Szinyei Társaság festészeti díjával, 1963-ban SZOT-díjjal, 1969-ben Milánó város ezüstérmével tüntették ki. A názáreti templom magyar kápolnájának díszítésére kiírt pályázaton Patrona Hungraiae mozaik tervével Milánóban első díjat nyert. 1967-ben 8x2,5 nagyságban az kivitelezésre is került. - Frontálisan komponált, dekoratív igényű tájképein elsősorban erdélyi és alföldi témákat dolgoz fel romantikus ízzel, népies-etnografikus jelleggel. Több mozaikot készített állami megbízásra. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Tanulmányait 1930--ban kezdte a kolozsvári Szépművészeti Isk.-ban, a következő évben az MKF-n Réti István, majd 1940-től Szőnyi István tanítványa. Közben Nagybanyán tanult Thorma János és Krizsán János irányítása mellett. 1943-ben állított ki először Kolozsváron, majd 1946-ben Egerben és Gyöngyösön, 1947-ben Miskolcon, 1948-ban Hatvanban. 1950-től rendszeres résztvevője a Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak. Budapesten, a Százados úti művésztelepen él és dolgozik. Rendkívül termékeny festő, de más műfajokban (sokszorosított grafika, mozaik) is szívesen kipróbálta magát. Művészetére a poszt-nagybányai festői hagyomány, és az összegző, a konstruktív szerkesztést előtérbe helyező formaadás egyensúlya jellemző. Az erdélyi tájak és emberek érzékeny megörökítője. 1942-ben a Szinyei Társaság elismerő oklevelét és a Főváros festészeti díját, 1943-ban a Kolozsvár a képzőművészetben II. díját, 1963-ban a SZOT festészeti díját, 1972-ben a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díját nyerte el. 1943-ban megkapta a római ösztöndíjat, de nem vette igénybe. 1948-50 között ösztöndíjjal Romániában dolgozott. Több műve az MNG gyűjteményébe került. Ek: 1959: KKI; 1960: Nagykanizsa; 1963: Kiskunfélegyháza; 1966, 1973: Medgyessy T., Debrecen; 1969, 1975: Munkácsy T., Bcsaba; 1971: Mednyánszky T., Bp.; 1973: Gyöngyös; 1977: Rudnay T., Eger; 1979: Veszprém; 1955, 1962, 1981: Csók Képtár, Bp.; 1983: Szőnyi István T., Miskolc; 1984: Iskola G. (kat.) Csepel; 1986, 1988: Vigadó G. Vcsk: 1942: Művészeti hetek, Erdélyi Nemzeti M., Kolozsvár; A nagybányai Szent István Hét festménypályázata, István Szálló; 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; 1950-65: 1-10. Magyar Képzőműv. Kiállítás; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1981: Erdők világa, Csontváry T.; 1988: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1996: Nagybányai festészet magángyűjteményekben, Budapest G.; 1998: A Százados úti művésztelep kiállítása, Pataky Galéria; 2000: Tisztelet a mesternek I. (Szőnyi-tanítványok kiállítása), Szőnyi István Emlékm. Km. Pécsi Pedagógiai Főisk. (mozaik, 1964); Salgótarjáni Kórház (mozaik, 1968); Nazareth, Mária Templom (mozaik, 1969); Videoton Díszterem (mozaik, 1970, Szfvár). Irod.: Bíró B: Két kolozsvári tárlat, Erdélyi Helikon, 1943/11.; László Gy.: Két kolozsvári kiállítás, Termés, 1943/3.; Felvinczi Takács Z.: Kolozsváry-Moldován Béla (kat. előszó, Kolozsvár, 1943); Kisdéginé Kirimi I.: Moldován István mozaikképe, MŰV, 964/5.; Maksay L.: Moldován István műtermében, MŰV, 1967/6.; Theisler Gy.: Moldován István kiállítása, MŰV, 1972/3.; Kolozsváry Moldován István (kat., Iskola G., Csepel, 1985). (SZü.Gy.)
Moldován István : "Tanya"
80 000 HUF
[FKC285/Bp92/43] A kép mérete: 69 x 97 cm keret nélkül. Készült: kréta, pasztell, akvarell, grafit, Papír A kép Lóránt János Demeter (Békésszentandrás, 1938) alkotása. Jelezve jobbra lent "Lóránt J. 85" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán autográf írással: "Loránt János Őszi hangulat vegyes, 70X100" Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1956-59 között a szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban (Svájc, Olaszország, Délkelet-Franciaország, Hollandia). 1973-ban a Havannai Művészeti Akadémián tanult. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. (Csók Galéria, Derkovits Terem, Műcsarnok, Debrecen, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Szeged, Békésszentandrás, Pozsony, Besztercebánya, Kassel, Berlin, Lipcse, Bécs, Bázel, Zürich, Linz, Velence, Capri, London, Sao Paulo, Havanna, Krakkó, Delhi). Több nemzetközi alkotótelep résztvevője (Krakkó, Bácska-Topolya). Tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának és a Magyar Vízfestők Társaságának. 1987-ig Egerben tanított a főiskolán. Mezőtúron él. Díjak: 1968-71 között Derkovits-ösztöndíj; SZOT-díj; Munkácsy-díj; Rippl-Rónai-díj; Egry-díj; Munkácsy-emlékérem; a krakkói Nemzetközi Művésztelep elismerő diplomája; a Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; Háborúellenes kiállítás II. díja, Lublin; a Nemzetközi Fametszet Biennálé diplomája, Capri; a kassai Festészeti Biennále nagydíja; az egri Akvarell Biennále díja; a Miskolci Grafikai Biennále díja; Tornyai-plakett, Érdemes Művész. Lóránt első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, a vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös árterében időző barna korszaka, később, 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, festészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). Több monumentális alkotás fűződik a nevéhez. Munkáit őrzi a leideni (NL) Egyetemi Klinika Gyűjteménye, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum, a lublini múzeum, az aacheni Ludwig Gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, stb. (L. M.: Műv. 1970/7, MÉ, Szuromi Pál, N.M.K.: Műv. 1976/5, Új Műv. 1993/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László tanítványaként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Budapest, Csók Galéria, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, stb.). 1968-1971 között Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SzOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben Rippl-Rónai-díjat, 1968-ban Egry-díjat, 1971-ben Munkácsy-emlékérmet kapott. Díjat kapott a Moszkvai Biennálén és a Banska-Bystrica-i fametszet kiállitáson. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös ártérben időző barna korszaka. 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, művészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). (L.M.: Műv.-1970/7, MÉ, N.M.K.: Műv-1976/5) Magyar festők és grafikusok adattára 1959-ben kapott rajztanári diplomát a Szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként. Tanulmányutakat tett több európai országban. 1959-1966-ig Kaposvárott, azóta Salgótarjában él. 1962 óta szerepel a hazai tárlatokon és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Egyéni kiállítása 1962-ben Kaposvárott, 1968-ban Nagybátonyban, 1969-ben Miskolcon, 1970-ben Budapesten, 1972-ben Pécsett, Győrött, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen és Sopronban, 1973-ban Egerben, 1974-ben Szegeden és a budapesti Csók Galériában, 1975-ben Békésszentandráson, 1976-ban Salgótarjánban volt. Egyéni kiállítással mutatkozott be Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai-díj (1962), az Egri József-díj (1968), a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa, az Egri Akvarell Biennálé (1972) díjnyertese. Nemzetközi díjat kapott a Moszkvai Biennálén, a besztercebányai fametszetkiállításon, oklevelet a szocialista országok festőinek Szófiai Triennáléján (1976). 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Művészetében expresszív törekvések érvényesülnek. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője. - Irod.: Menyhárt László: Vihar elött. Beszélgetés Lóránt Jánossal. Művészet, 1982. 9.: Szabó Ervin: Lóránt János kiállítása. Művészet, 1984. 4.: P. Sz. T.: Művész életrajzok, Bp., 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1959-ben kapott rajztanári diplomát Szegeden, ezt követően Kaposvárott, Salgótarjában, jelenleg Egerben él, a tanárképző főiskola tanára. Tanulmányúton járt számos európai országban. 1962 óta szerepelt a hazai és külföldi nyilvánosság előtt: eddig kb. 20 hazai és hét külföldi kiállítása volt. Fontosabb jelentkezései: Kaposvár (1962, 1983), Miskolc (1969), Budapest (1970, 1974, 1983), Békéscsaba és Hódmezővásárhely (1972), Szeged (1974), Salgótarján (1976), Keszthely (1983). Egyéni tárlatai voltak Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Ausztriában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai díj (1962), az Egry József-díj (1968) és a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa. Nemzetközi díjat nyert Olaszországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában és az NDK-ban. - Művészete a fiatal generáció expersszív törekvéseit képviseli. Az alföldi festészet tradícióiból indul ki, de kifejezőeszközeit újabb hatások is alakították. Látszólag beéri a táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, valójában azonban sokkal mélyebbre, és az ember lelkivilágát fedi fel. Főhőse az osztályt váltó ember, aki kitartóan keresi helyét és stabilitását. A fa- és linómetszés kiváló művelője. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1956-59: szegedi TF, mestere: Vinkler László. 1967: Nközi Művésztelep, Katowice (PL); 1973: tanulmányút, Havannai Művészeti Akadémia (KUB); Nközi Akvarell Telep, Torgoviste (BG); 1978: Nközi Művésztelep, Bácska-Topolya (YU); 1983: tanulmányút, Svájc, Délkelet-Franciaország; 1968-88: Kunst Messe, Bázel; 1992: tanulmányút, Velence (OL); 1993, 1995, 1997: tanulmányút, Leiden (NL); 1964: IBA Könyvilllusztrációs kiállítás elismerő diplomája, Lipcse; 1971: Rippl-Rónai díj; 1972: Munkácsy-díj; 1974: Nközi Művésztelep elismerő diplomája, Katowice (PL); 1977: Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; 1980: Festészeti B. nagydíja, Lublin (PL); 1982: Nközi Fametszet B. diplomája, Capri (OL); 1988: érdemes művész; 1994: Miskolci Grafikai B. díja; Egri Akvarell B. díja; 1997: Tornyai-plakett. A Magyar Művészeti Műhely, a Magyar Festők Társasága és a Magyar Vízfestők Társasága tagja, Mezőtúron él. A 60-as, 70-es évek hazai festészetének egyik legeredetibb képviselője. Művészi felfogása látszólag a vásárhelyiek realista szemléletével rokonítható. Lóránt János Demeter magányos, szuverén egyéniség. Korán rátalál sajátos témavilágára és szuggesztív kifejezési eszközeire. Főként a végtelenséget sejtető kopár tájak, folyóparti térségek érdeklik, ahol rendszerint magányos vagy mechanikus rendben megjelenő apró alakok tűnnek fel. Mintha Mednyánszy vagy Nagy István figurális felfogását építené tovább, amikor megteremti tömbös, magukba roskadó, zárkózott lényeit, akik szemlátomást a föld gyermekei, ám ilyenformán is mélységesen magányosak és elhagyatottak. Annál is inkább, mivel Lóránt János Demeter monokróm szürkés, okkeres képfelületeket alkot. Ezzel valami álomszerű misztikát kölcsönöz látomásainak. A 80-as években kipróbálta a textíliákban rejlő képalkotási lehetőségeket. Talán ez is közrejátszik, hogy ettől kezdve festői előadása is színesebbé válik. Most már Csontváry vagy Földi Péter eleven színkultuszából töltekezik, másrészt a szürreális komponálás és az ironikus emberfelfogás is beépül művészetébe. Lóránt János Demeter konzekvens, sokoldalú alkotó, aki az olajfestészet mellett a grafikában, a vízfestészetben is jelentős műveket alkotott. Ek: 1962: Somogyi Képtár, Kaposvár; 1968: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1970: Derkovits T.; 1973: JPM, Pécs; Tornyai J. M., Hmvhely; 1974: Csók G.; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1978: Városi Képtár, Győr; Műv. Közp. Békésszentandrás; 1981: Városi Képtár, Linz; 1982: Miskolci Képtár; 1983: Műcsarnok; 1984: Prága; 1986: Berlin; Déri M., Debrecen; 1991: Pozsony, 1992: Bécs; 1993: Városi Képtár, Zürich; 1993: Leiden (NL); 1997: Kassel (D); 1998: Szolnoki G. Vcsk: 1964. Nközi Könyvillusztrációs kiállítás, Lipcse; 1965: Nközi Fametszet B., Besztercebánya; 1968: Stúdió '58-68, Műcsarnok; 1970-97: Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Tornyai J. M., Hmvhely; 1971: Magyar festők, Havanna (KUB); 1972: Nközi Festészeti Triennálé, Kassa; 1974: Nközi Festészeti B., Sao Paulo (BR); 1975-97: Szegedi Nyári Tárlatok; 1976: XXXVII. Velencei B.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1978: Grafikai B., Krakkó; Nközi Festészeti B., Delhi; 1978-95: Grafikai B., Miskolci Akvarell B., Eger; 1980: Nközi Fametszet B., Capri; 1981: London, Nközi Realista Festészeti Triennálé, Szófia; 1982: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Műcsarnok; Nközi háborúellenes kiállítás, Lublini M. (PL); Ludwig Gyűjt., Aachen; MNG; Móra F. M:, Szeged; SNG; Pozsony; Patkó Gyűjt. KM: pannó (1973, Magyargéc, étterem); mozaik (1975, Balatonalmádi, üdülő); pannó (1987, Tiszaszentmárton, Ált. Isk.); textil falikép (1991, Kunszentmárton, takarékszövetkezet); textil faliképek (1993, Bp., bankszékház); textil falikép (1994, Balatonföldvár, Közösségi H. (Gönczi Andrással); Zene (textil falikép 1996, Bazel-Allschwill, koncertterem). Irod.: Losonci M.: Látogatás Lóránt János Demeternél MŰV, 1970/7.; Rózsa Gy.: Lóránt János Demeter szigorú embersége, Népszabadság, 1970, 249. sz.; Aszalós E.: Hegyek között, MŰV, 1976/5.; Chikán B.: Ki miért akvarellez?, MŰV, 1979/8.; Menyhárt L.: Vihar előtt. Beszélgetés Lóránt János Demeterrel, MŰV, 1982/9.; P. Szabó E.: Kívülről befelé. Lóránt János Demeter kiállítása, MŰV, 1984/5.; Seregélyi Gy.: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988; Supka M.: Nomád pasztorál. Lóránt János Demeter művészetéről, Kortárs, 1992/6. (Sz. P.)
Lóránt János Demeter : "Őszi hangulat" 1985
320 000 HUF