Leopoldo Metlicovitz : Nagyméretű plakát Sogno d'un Valzer 78.5 x 46 cm

Eladási ár: 42 000 31 500 HUF

Leírás

[1S393/137]
25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig
Szép állapotú, ezüst színű keretben, üveglap mögött található nagy méretű színes, szecessziós, papír plakát. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Rajta felirat:
SOGNO D'UN VALZER
OFF. G. RICORDI MILANO

Magasság: 78.5 cm
Szélesség: 46 cm
Súly: 2.565 kg
Leopoldo Metlicovitz



Leopoldo Metlicovitz (1868. július 17. – 1944. október 19.) olasz festő , illusztrátor és plakáttervező .

Metlicovitz 1900-ban
Leonetto Cappiello , Adolf Hohenstein , Giovanni Maria Mataloni és Marcello Dudovich mellett a modern olasz plakátművészet egyik atyjaként tartják számon .

Életrajz 
Egy dalmát származású kereskedő fia (a családi név eredetileg Metlicovich volt ), nagyon fiatalon kezdett dolgozni a családi vállalkozásban, és tizennégy évesen belépett inasnak egy udine-i nyomdába , ahol megtanulta a technikát. a litográfia . Itt figyeli fel Giulio Ricordi , a homonim zenei ház és az Officine Grafiche tulajdonosa , aki meghívja, hogy költözzön Milánóba, hogy befejezze képzését. 

A milánói nemzetközi kiállítás hivatalos plakátja , 1906
1888-tól 1892-ig együttműködött a Tensivel , egy fényképészeti termékeket gyártó céggel, majd 1892-ben csatlakozott a Ricordihoz műszaki igazgatóként. Eleinte más híres plakátművészek, például Hohenstein és Mataloni munkáinak litográfiai kőre történő transzponálását gyakorolta , majd egyre inkább felértékelődött festői tehetsége, és elkezdett posztereket és illusztrációkat készíteni Ricordi zenei kiadásaihoz. A kor leghíresebb zeneszerzőinek számos művét Metlicovitz által aláírt plakátokon hirdetik: Giacomo Puccini műveitől, mint például Tosca (1900), Madama Butterfly (1904) és Turandot (1926), Pietro Mascagni Iriséig (1898) , Conchitához Riccardo Zandonai ( 1911). A tizenkilencedik század végén a nápolyi Grandi Magazzini Mele megbízta az Officine Ricordit ruházatuk saját reklámkampányával, az egyik első nagyszabású reklámkampánnyal, a siker mesterkéltjei pedig a Metlicovitz által közösen készített plakátok voltak . Aleardo Terzi , Dudovich, Cappiello és mások társaságában.

1906-ban, a nagy milánói egyetemes kiállítás alkalmával Metlicovitz megnyerte a vásárt szimbolizáló, a Simplon-alagútnak szentelt plakát versenyét, amely plakáttervezőként szerzett hírnevet. Több tucat magazinborító, partitúra és operalibrettó jelent meg Ricorditól, amelyek az ő aláírását viselik, köztük a Music and Musicians (1902-1905) és az Ars et Labor (1906-1912), illusztrátori munkája a La Letturán is megjelenik. (1906-1907, 1909) havonta a Corriere della Serában.

Különösen a huszadik század elejétől az Officine Grafiche Ricordi Giulio Ricordi vállalkozói szellemének köszönhetően kezdett el árulni különféle termékeket, amelyek egy kereskedelmi ante-litteram gyümölcsei voltak , és sok közülük Leopoldo Metlicovitz aláírását viselte. mint az 1902-es Almanacco Verdiano vagy a zenei témájú illusztrált képeslapok sorozata, például Alberto Franchetti La Bohème , Tosca , Pillangósné vagy Germania című operáihoz.

1907 és 1910 között Metlicovitz Ricordi megbízásából kétszer járt Buenos Airesben ; időközben feleségül vette Elvira Lazzaronit , akitől két gyermeke született: Roberto (1908-?) és Leopolda (1912-2008). 1914-ben Metlicovitz Armando Vassallóval , Luigi Caldanzanóval és Adolfo De Carolis- szal együtt az egyik tervező , részt vett a Gabriele D'Annunzio kolosszális néma forgatókönyvének, a Cabiria című filmnek a bemutatásában , amelyhez négy posztert készít. Ő tervezte a Fratelli Branca Distillerie , a Fernet Branca gyártói által ma is használt védjegyet , amely egy széttárt szárnyú sast ábrázol, aki egy üveg likőrt tart a földgömb fölött.

Miután 1938-ban befejezte együttműködését a Casa Ricordival, egyre inkább a festészetre koncentrált, előnyben részesítette a tájképeket és portrékat , és részt vett a Cremona-díj első kiadásában (1939-1940). 1944. október 19-én halt meg Ponte Lambro-i házában, ahová 1915-ben végleg átköltözött.

Művészeti tevékenység 

Fleurs de mousse, 1898Madama Butterfly , 1904Mostra del ciclo, 1905Pirlimpinpin, 1907Liane Fleurie Sauzé Frères, 1911Sogno di un valzerAramos Pinto, 1915 
Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. június. 21.

(A műtárgyat eddig 314-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Leopoldo Metlicovitz : Nagyméretű plakát Sogno d'un Valzer 78.5 x 46 cm

[1S393/137] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig Szép állapotú, ezüst színű keretben, üveglap mögött található nagy méretű színes, szecessziós, papír plakát. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Rajta felirat: SOGNO D'UN VALZER OFF. G. RICORDI MILANO Magasság: 78.5 cm Szélesség: 46 cm Súly: 2.565 kg Leopoldo Metlicovitz Leopoldo Metlicovitz (1868. július 17. – 1944. október 19.) olasz festő , illusztrátor és plakáttervező . Metlicovitz 1900-ban Leonetto Cappiello , Adolf Hohenstein , Giovanni Maria Mataloni és Marcello Dudovich mellett a modern olasz plakátművészet egyik atyjaként tartják számon . Életrajz  Egy dalmát származású kereskedő fia (a családi név eredetileg Metlicovich volt ), nagyon fiatalon kezdett dolgozni a családi vállalkozásban, és tizennégy évesen belépett inasnak egy udine-i nyomdába , ahol megtanulta a technikát. a litográfia . Itt figyeli fel Giulio Ricordi , a homonim zenei ház és az Officine Grafiche tulajdonosa , aki meghívja, hogy költözzön Milánóba, hogy befejezze képzését.  A milánói nemzetközi kiállítás hivatalos plakátja , 1906 1888-tól 1892-ig együttműködött a Tensivel , egy fényképészeti termékeket gyártó céggel, majd 1892-ben csatlakozott a Ricordihoz műszaki igazgatóként. Eleinte más híres plakátművészek, például Hohenstein és Mataloni munkáinak litográfiai kőre történő transzponálását gyakorolta , majd egyre inkább felértékelődött festői tehetsége, és elkezdett posztereket és illusztrációkat készíteni Ricordi zenei kiadásaihoz. A kor leghíresebb zeneszerzőinek számos művét Metlicovitz által aláírt plakátokon hirdetik: Giacomo Puccini műveitől, mint például Tosca (1900), Madama Butterfly (1904) és Turandot (1926), Pietro Mascagni Iriséig (1898) , Conchitához Riccardo Zandonai ( 1911). A tizenkilencedik század végén a nápolyi Grandi Magazzini Mele megbízta az Officine Ricordit ruházatuk saját reklámkampányával, az egyik első nagyszabású reklámkampánnyal, a siker mesterkéltjei pedig a Metlicovitz által közösen készített plakátok voltak . Aleardo Terzi , Dudovich, Cappiello és mások társaságában. 1906-ban, a nagy milánói egyetemes kiállítás alkalmával Metlicovitz megnyerte a vásárt szimbolizáló, a Simplon-alagútnak szentelt plakát versenyét, amely plakáttervezőként szerzett hírnevet. Több tucat magazinborító, partitúra és operalibrettó jelent meg Ricorditól, amelyek az ő aláírását viselik, köztük a Music and Musicians (1902-1905) és az Ars et Labor (1906-1912), illusztrátori munkája a La Letturán is megjelenik. (1906-1907, 1909) havonta a Corriere della Serában. Különösen a huszadik század elejétől az Officine Grafiche Ricordi Giulio Ricordi vállalkozói szellemének köszönhetően kezdett el árulni különféle termékeket, amelyek egy kereskedelmi ante-litteram gyümölcsei voltak , és sok közülük Leopoldo Metlicovitz aláírását viselte. mint az 1902-es Almanacco Verdiano vagy a zenei témájú illusztrált képeslapok sorozata, például Alberto Franchetti La Bohème , Tosca , Pillangósné vagy Germania című operáihoz. 1907 és 1910 között Metlicovitz Ricordi megbízásából kétszer járt Buenos Airesben ; időközben feleségül vette Elvira Lazzaronit , akitől két gyermeke született: Roberto (1908-?) és Leopolda (1912-2008). 1914-ben Metlicovitz Armando Vassallóval , Luigi Caldanzanóval és Adolfo De Carolis- szal együtt az egyik tervező , részt vett a Gabriele D'Annunzio kolosszális néma forgatókönyvének, a Cabiria című filmnek a bemutatásában , amelyhez négy posztert készít. Ő tervezte a Fratelli Branca Distillerie , a Fernet Branca gyártói által ma is használt védjegyet , amely egy széttárt szárnyú sast ábrázol, aki egy üveg likőrt tart a földgömb fölött. Miután 1938-ban befejezte együttműködését a Casa Ricordival, egyre inkább a festészetre koncentrált, előnyben részesítette a tájképeket és portrékat , és részt vett a Cremona-díj első kiadásában (1939-1940). 1944. október 19-én halt meg Ponte Lambro-i házában, ahová 1915-ben végleg átköltözött. Művészeti tevékenység  Fleurs de mousse, 1898Madama Butterfly , 1904Mostra del ciclo, 1905Pirlimpinpin, 1907Liane Fleurie Sauzé Frères, 1911Sogno di un valzerAramos Pinto, 1915  Forrás: wikipédia 

További részletek

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. június. 21.

(A műtárgyat eddig 314-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
42 000 helyett
31 500 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
270 000 HUF