Leopoldo Metlicovitz : Nagyméretű plakát Sogno d'un Valzer 78.5 x 46 cm

Verkaufspreis: 42 000 HUF

Leírás

[1S393/137]
Szép állapotú, ezüst színű keretben, üveglap mögött található nagy méretű színes, szecessziós, papír plakát. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Rajta felirat:
SOGNO D'UN VALZER
OFF. G. RICORDI MILANO

Magasság: 78.5 cm
Szélesség: 46 cm
Súly: 2.565 kg
Leopoldo Metlicovitz



Leopoldo Metlicovitz (1868. július 17. – 1944. október 19.) olasz festő , illusztrátor és plakáttervező .

Metlicovitz 1900-ban
Leonetto Cappiello , Adolf Hohenstein , Giovanni Maria Mataloni és Marcello Dudovich mellett a modern olasz plakátművészet egyik atyjaként tartják számon .

Életrajz 
Egy dalmát származású kereskedő fia (a családi név eredetileg Metlicovich volt ), nagyon fiatalon kezdett dolgozni a családi vállalkozásban, és tizennégy évesen belépett inasnak egy udine-i nyomdába , ahol megtanulta a technikát. a litográfia . Itt figyeli fel Giulio Ricordi , a homonim zenei ház és az Officine Grafiche tulajdonosa , aki meghívja, hogy költözzön Milánóba, hogy befejezze képzését. 

A milánói nemzetközi kiállítás hivatalos plakátja , 1906
1888-tól 1892-ig együttműködött a Tensivel , egy fényképészeti termékeket gyártó céggel, majd 1892-ben csatlakozott a Ricordihoz műszaki igazgatóként. Eleinte más híres plakátművészek, például Hohenstein és Mataloni munkáinak litográfiai kőre történő transzponálását gyakorolta , majd egyre inkább felértékelődött festői tehetsége, és elkezdett posztereket és illusztrációkat készíteni Ricordi zenei kiadásaihoz. A kor leghíresebb zeneszerzőinek számos művét Metlicovitz által aláírt plakátokon hirdetik: Giacomo Puccini műveitől, mint például Tosca (1900), Madama Butterfly (1904) és Turandot (1926), Pietro Mascagni Iriséig (1898) , Conchitához Riccardo Zandonai ( 1911). A tizenkilencedik század végén a nápolyi Grandi Magazzini Mele megbízta az Officine Ricordit ruházatuk saját reklámkampányával, az egyik első nagyszabású reklámkampánnyal, a siker mesterkéltjei pedig a Metlicovitz által közösen készített plakátok voltak . Aleardo Terzi , Dudovich, Cappiello és mások társaságában.

1906-ban, a nagy milánói egyetemes kiállítás alkalmával Metlicovitz megnyerte a vásárt szimbolizáló, a Simplon-alagútnak szentelt plakát versenyét, amely plakáttervezőként szerzett hírnevet. Több tucat magazinborító, partitúra és operalibrettó jelent meg Ricorditól, amelyek az ő aláírását viselik, köztük a Music and Musicians (1902-1905) és az Ars et Labor (1906-1912), illusztrátori munkája a La Letturán is megjelenik. (1906-1907, 1909) havonta a Corriere della Serában.

Különösen a huszadik század elejétől az Officine Grafiche Ricordi Giulio Ricordi vállalkozói szellemének köszönhetően kezdett el árulni különféle termékeket, amelyek egy kereskedelmi ante-litteram gyümölcsei voltak , és sok közülük Leopoldo Metlicovitz aláírását viselte. mint az 1902-es Almanacco Verdiano vagy a zenei témájú illusztrált képeslapok sorozata, például Alberto Franchetti La Bohème , Tosca , Pillangósné vagy Germania című operáihoz.

1907 és 1910 között Metlicovitz Ricordi megbízásából kétszer járt Buenos Airesben ; időközben feleségül vette Elvira Lazzaronit , akitől két gyermeke született: Roberto (1908-?) és Leopolda (1912-2008). 1914-ben Metlicovitz Armando Vassallóval , Luigi Caldanzanóval és Adolfo De Carolis- szal együtt az egyik tervező , részt vett a Gabriele D'Annunzio kolosszális néma forgatókönyvének, a Cabiria című filmnek a bemutatásában , amelyhez négy posztert készít. Ő tervezte a Fratelli Branca Distillerie , a Fernet Branca gyártói által ma is használt védjegyet , amely egy széttárt szárnyú sast ábrázol, aki egy üveg likőrt tart a földgömb fölött.

Miután 1938-ban befejezte együttműködését a Casa Ricordival, egyre inkább a festészetre koncentrált, előnyben részesítette a tájképeket és portrékat , és részt vett a Cremona-díj első kiadásában (1939-1940). 1944. október 19-én halt meg Ponte Lambro-i házában, ahová 1915-ben végleg átköltözött.

Művészeti tevékenység 

Fleurs de mousse, 1898Madama Butterfly , 1904Mostra del ciclo, 1905Pirlimpinpin, 1907Liane Fleurie Sauzé Frères, 1911Sogno di un valzerAramos Pinto, 1915 
Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

2024. June. 21.

(Das Produkt haben bisher 270-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:

Leopoldo Metlicovitz : Nagyméretű plakát Sogno d'un Valzer 78.5 x 46 cm


nützlich!
[1S393/137] Szép állapotú, ezüst színű keretben, üveglap mögött található nagy méretű színes, szecessziós, papír plakát. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Rajta felirat: SOGNO D'UN VALZER OFF. G. RICORDI MILANO Magasság: 78.5 cm Szélesség: 46 cm Súly: 2.565 kg Leopoldo Metlicovitz Leopoldo Metlicovitz (1868. július 17. – 1944. október 19.) olasz festő , illusztrátor és plakáttervező . Metlicovitz 1900-ban Leonetto Cappiello , Adolf Hohenstein , Giovanni Maria Mataloni és Marcello Dudovich mellett a modern olasz plakátművészet egyik atyjaként tartják számon . Életrajz  Egy dalmát származású kereskedő fia (a családi név eredetileg Metlicovich volt ), nagyon fiatalon kezdett dolgozni a családi vállalkozásban, és tizennégy évesen belépett inasnak egy udine-i nyomdába , ahol megtanulta a technikát. a litográfia . Itt figyeli fel Giulio Ricordi , a homonim zenei ház és az Officine Grafiche tulajdonosa , aki meghívja, hogy költözzön Milánóba, hogy befejezze képzését.  A milánói nemzetközi kiállítás hivatalos plakátja , 1906 1888-tól 1892-ig együttműködött a Tensivel , egy fényképészeti termékeket gyártó céggel, majd 1892-ben csatlakozott a Ricordihoz műszaki igazgatóként. Eleinte más híres plakátművészek, például Hohenstein és Mataloni munkáinak litográfiai kőre történő transzponálását gyakorolta , majd egyre inkább felértékelődött festői tehetsége, és elkezdett posztereket és illusztrációkat készíteni Ricordi zenei kiadásaihoz. A kor leghíresebb zeneszerzőinek számos művét Metlicovitz által aláírt plakátokon hirdetik: Giacomo Puccini műveitől, mint például Tosca (1900), Madama Butterfly (1904) és Turandot (1926), Pietro Mascagni Iriséig (1898) , Conchitához Riccardo Zandonai ( 1911). A tizenkilencedik század végén a nápolyi Grandi Magazzini Mele megbízta az Officine Ricordit ruházatuk saját reklámkampányával, az egyik első nagyszabású reklámkampánnyal, a siker mesterkéltjei pedig a Metlicovitz által közösen készített plakátok voltak . Aleardo Terzi , Dudovich, Cappiello és mások társaságában. 1906-ban, a nagy milánói egyetemes kiállítás alkalmával Metlicovitz megnyerte a vásárt szimbolizáló, a Simplon-alagútnak szentelt plakát versenyét, amely plakáttervezőként szerzett hírnevet. Több tucat magazinborító, partitúra és operalibrettó jelent meg Ricorditól, amelyek az ő aláírását viselik, köztük a Music and Musicians (1902-1905) és az Ars et Labor (1906-1912), illusztrátori munkája a La Letturán is megjelenik. (1906-1907, 1909) havonta a Corriere della Serában. Különösen a huszadik század elejétől az Officine Grafiche Ricordi Giulio Ricordi vállalkozói szellemének köszönhetően kezdett el árulni különféle termékeket, amelyek egy kereskedelmi ante-litteram gyümölcsei voltak , és sok közülük Leopoldo Metlicovitz aláírását viselte. mint az 1902-es Almanacco Verdiano vagy a zenei témájú illusztrált képeslapok sorozata, például Alberto Franchetti La Bohème , Tosca , Pillangósné vagy Germania című operáihoz. 1907 és 1910 között Metlicovitz Ricordi megbízásából kétszer járt Buenos Airesben ; időközben feleségül vette Elvira Lazzaronit , akitől két gyermeke született: Roberto (1908-?) és Leopolda (1912-2008). 1914-ben Metlicovitz Armando Vassallóval , Luigi Caldanzanóval és Adolfo De Carolis- szal együtt az egyik tervező , részt vett a Gabriele D'Annunzio kolosszális néma forgatókönyvének, a Cabiria című filmnek a bemutatásában , amelyhez négy posztert készít. Ő tervezte a Fratelli Branca Distillerie , a Fernet Branca gyártói által ma is használt védjegyet , amely egy széttárt szárnyú sast ábrázol, aki egy üveg likőrt tart a földgömb fölött. Miután 1938-ban befejezte együttműködését a Casa Ricordival, egyre inkább a festészetre koncentrált, előnyben részesítette a tájképeket és portrékat , és részt vett a Cremona-díj első kiadásában (1939-1940). 1944. október 19-én halt meg Ponte Lambro-i házában, ahová 1915-ben végleg átköltözött. Művészeti tevékenység  Fleurs de mousse, 1898Madama Butterfly , 1904Mostra del ciclo, 1905Pirlimpinpin, 1907Liane Fleurie Sauzé Frères, 1911Sogno di un valzerAramos Pinto, 1915  Forrás: wikipédia 

Weitere Details

2024. June. 21.

(Das Produkt haben bisher 270-mal gesehen.)

Verkäufer:
Empfang:
Bezahlung:


Verkaufspreis:
42 000 HUF
Bisher 0 Angebot auf dieses Produkt.

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF