Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

[FKA054/Z025] A kép mérete: 36 x 25 cm keret nélkül. Készült: színes kőnyomat, Papír A kép Német v. osztrák művész, XIX. század alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új

Papír hideg tű, 29x35 cm, j.j.l.: Bor Pál 1922

[1G022/040] Papír vegyes technika, grafika, üveglap mögött, keretben. Jelzés jobbra lent: KELEMEN P. 1980 Magasság: 45 cm Szélesség: 32 cm Súly: 0.895 kg Kelemen Pál (1942-1999) grafikus.

[1G023/066] Papír vegyes technika, grafika, üveglap mögött, keretben. Jelzés jobbra lent: KELEMEN P. 1980 Magasság: 44.5 cm Szélesség: 29.5 cm Súly: 0.795 kg Kelemen Pál (1942-1999) grafikus.

[FKB785/Bp205/106] A kép mérete: 70 x 22 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír A kép Vágfalvi Ottó (Szerencs, 1925) alkotása. Jelezve jobbra lent "Vágfalvi Ottó 970" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Szerencsen György Antal volt első mestere. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berény Róbert és Bencze László növendéke volt. A főiskolára való felvétellel egyben elnyerte Sárospatak támogatását, az úgynevezett Pogány-ösztöndíjat. Burghardt Rezső szemléletét illetően Nagybánya tanulságait közvetítette, de mesterei hatása csak erős áttételekkel érvényesül munkáiban, a formai hasonlóságok kevésbé jellemzőek. 1949-ben került Balatonfűzfőre, ahol ma is tevékenyen alkot. 1957-ben a Fűzfőgyártelepi művelődési ház vezetője lett, és fontos szakköralapító és művészpedagógiai tevékenységet folytatott. Két évtizeden keresztül nyaranta a Tokaji Művésztelepet látogatta. Számos hazai kiállítás mellett több külhoni bemutatón is szerepelt (Finnország, Dánia, stb.). Főképp tájképeket fest. Tájképeinek egy csoportja Tokaj és Hegyalja - a festő szülőföldje - jellemző motívumait ábrázolja. Alkotásainak nagy részét viszont balatoni képek alkotják. A művész és a táj között bensőséges kapcsolat alakul ki. Többször is megismétlődnek munkáin ugyanazok a részletek, mutatva, hogy V. kitartóan kutatja azt, ami a változó tájban állandó, jellemző és festőileg kifejezhető. Munkáinak jellemzője a tér erőteljes éreztetése, a formák egyszerűsége, valamint a gazdag kolorit. Alakjai inkább statikusak. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Munkái helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szerencsi, tokaji, keszthelyi múzeumokban, valamint több köz- és magánygyűjteményben. (Heitler László: V. O., H. L.: Műv. 1968/3) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Berényi Róbert valamint Bencze László tanítványa volt. 1952 óta kiállító művész. Tucatnyi önálló kiállítása volt. Munkái szerepeltek Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Művészi meglátásai leginkább a tájképben tudja kifejezni, kitartóan kutatja azt, ami az évszakonként változó tájban állandó. Képeinek hatását a formák egyszerűsítésével, a színek kifejezőerejének fokozásával éri el. - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Szerencsen György Antal volt első mestere. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berényi Róbert és Bencze László növendéke volt. A főiskolára való felvétellel egyben elnyerte Sárospatak támogatását, az úgynevezett Pogány-ösztöndíjat. Burghardt Rezső szemléletét illetően Nagybánya tanulságait közvetítette, de mesterei hatása csak erős áttételekkel érvényesül munkáiban, a formai hasonlóságok kevésbé jellemzőek. 1949-ben került Balatonfűzfőre, ahol ma is tevékenyen alkot. 1957-ben a fűzfőgyártelepi művelődési ház vezetője lett és fontos szakköralapító és művészpedagógiai tevékenységet folytatott. Két évtizeden keresztül, nyaranta a Tokai Művésztelepet látogatta. Számos hazai kiállítás mellett, több külhoni bemutatón is szerepelt (Finnország, Dánia, stb.). Főképp tájképeket fest. Tájképeinek egy csoportja Tokaj és Hegyalja - a festő szülőföld - jellemző motívumait ábrázolja. Alkotásainak nagyrészét balatoni képek alkotják. A festő és a táj között bensőséges kapcsolat alakul ki. Többször is ismétlődnek munkáin ugyanazok a részletek, mutatva, hogy V. kitartóan kutatja azt, ami a változó tájban állandó, jellemző és festőileg kifejezhető. Alkotásainak jellemzője a tér erőteljes éreztetése, a formák egyszerűsége, valamint a gazdag kolorít. Alakjai inkább statikusak. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Művei helyet kaptak a MNG-ban, a szerencsi, tokaji, keszthelyi múzeumokban, val. több köz- és magángyűjteményben. (Heitler László-V. O., H. L.: Műv. - 1968/3.)