[0Z250/076] Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelezés jobbra lent: GLATZ OSZKÁR Jelzés balra lent: PRIHODA Magasság: 66 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.345 kg Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Glatz Oszkár Született 1872. október 13. Pest Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása festőművész egyetemi tanár Kitüntetései Kossuth-díj Corvin-koszorú Magyarország Kiváló Művésze díj Sírhely Farkasréti temető PORT.hu A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat. Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel   Életpályája[szerkesztés] Pályájának kezdete[szerkesztés] Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is. Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye. Pályája csúcsán[szerkesztés] 1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt. Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap. Emléktáblája: XII. kerület Városmajor utca 16A-B 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban. A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.). Halála[szerkesztés] 1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

[FKA056/Z025] A kép mérete: 22,5 x 35 cm keret nélkül. Készült: színes kőnyomat, Papír A kép Osztrák festő, S. Czeiger 1870 körül alkotása. Jelezve balra lent "S. Czeiger Wien (a kövön)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új

[0Y190/X287] Papír szénrajz, üveglap mögött, keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Jelzés jobbra lent, lásd fotó. Magasság: 40 cm Szélesség: 32 cm Súly: 1.28 kg

[FKB155/Bp72/473] A kép mérete: 49 x 39,5 cm keret nélkül. Készült: Szitanyomat, Papír A kép Egyed László (Budapest, 1953) alkotása. Jelezve lent "55/250, Egyed (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Középen lent: Sok szeretettel L. Egyed (ceruzával) Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Autodidakta. 1985, 1988: A Soros Alapítvány ösztöndíjai; 1986: Laktorátusi díj; 1988-89: Pollock-Kasner Alapítvány ösztöndíja; 1996: az UNESCO és a zsűri különdíja az Egy titokzatos férfi című áldokumentumfilmért. 1981-82 között az Egyesült Államokban járt; 1988-ban vendégprofesszor a jeruzsálemi Bezalel Műv. Egy.-en. Egyed László cizellált nonfiguratív kollázsaival (különböző ruhaanyagokból, papírokból) tűnt fel. Készített monotípiákat, melyeken az egységes színfelületre vászondarabot helyezett figuratív ábrázolással. Számos klasszikus alkotás, Caravaggio, Rembrandt parafrázisát készítette el, de a legtöbbször Picasso művei inspirálták. Ökumenikus rajzi stílus, egyszerűsítés jellemzi aktképeit és mindennapi tárgyakról készült naturalista rajzait, melyeken nagy szerepet játszik a töredékesség, a kihagyás, a szünet - az anyagtalanítás. Csendéletein és aktjain, ahogy parafrázisain azokat a határpontokat keresi, ahol még felismerhető a kiinduló motívum. A sorozatokon (tollrajzok, ceruzarajzok, printerrel sokszorosított és újrafestett stb.) egyetlen kérdést állít a középpontba: hányféle módon variálható a kiinduló kép. A klasszikus elődök nyomán készült művekből és a mindennapi tárgyak együtteséből belső fejlődésregény, egy élet naplója bontakozik ki. Filmrendező, szerkesztő-riporter. Ek: 1977: R-klub; 1979: FMK; 1984: Stúdió G.; 1985: Kecskeméti G.; 1986: Műhely G., Szentendre; 1991: Francia Int.; 1992: Blitz G.; 1994: Gaál Imre G.; Balassi Könyvesbolt; 1995: Ernst M.; 1997: Balassi Könyvesbolt; CEU G.; 1998: Huber G.; Vintage G. Vcsk: 1978: Műv. Közp., Szentendre; 1980: Stúdió G.; 1983: Lincoln Center, New York; 1985: Stúdió G.; 1987: Műcsarnok; 1990: Stúdió G.; 1992: EveArt G.; 1997: Magyar Int., Párizs [André Villers-rel]. Mk: Ferenczy M., Szentendre. Fm: Bálint Endre versei, Bp., 1982; Boldog születésnapot, Picasso!, Bp., 1991; Egyed László néhány rajza, Bp., 1994; Öt rajz, Szentendre, 1996; Húsz és egy, Bp., 1998; Vázlatok, Szentendre, 1999. Irod.: Papp J.: Egyed László kiállítása, MŰV, 1984/8.; Gyárfás P.: Beszélgetés Egyed László festőművésszel, Mozgó Világ, 1987/3.; Ozsda E.: Egyed (riport), Magyar Narancs, 1992. jan. 8.; Hudra K.: Egyed László átrajzol, ÉS, 1992. okt. 2.; Kukurelly E.: Narancsg. Egyed László, Magyar Narancs, 1993. jún. 3.; Gellér K: Grafikai átírás, ÚM, 1994/10.; Experimentum mirabile Egyed László és Szemethy Imre, ÉS, 1994/9.; Gellér K.: Változatok egy aktra. Egyed László sorozatképei, ÚM, 1998/1-2.; Egyed László rajzaihoz, ÉS, 1998. máj. 8. (G.K.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. 1973-ban fejezte be a bp.-i Képzőművészeti Gimnáziumot. A Szentendrei Grafikai Műhely tagjaként alkotott. Eleinte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kollektív kiállításain szerepelt, majd számos külföldi tárlaton is bemutatta festményeit és grafikáit, többek között Ausztriában, Görögországban, Törökországban, Németországban, Spanyolországban, Svédországban és New York-ban, a Gallery at Lincoln Center-ben. Számos könyvet illusztrált és könyvborítót tervezett. 1987-ben a "Szép magyar könyv" illusztrációs versenyen a Lektorátus-díjat kapta. 1981-82-ben az USA-ban dolgozott. (P.J.: MŰV.-1984/8, PMAKK) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. 1973-ban fejezte be a bp.-i Képzőművészeti Gimnáziumot. A Szentendrei Grafikai Műhely tagjaként alkotott. Eleinte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kollektív kiállításain szerepelt, majd számos külföldi tárlaton is bemutatta festményeit és grafikáit, többek között Ausztriában, Görögországban, Törökországban, Németországban, Spanyolországban, Svédországban és New Yorkban, a Gallery at Lincoln Centerben. 1981-82-ben az Egyesült Államokban dolgozott, 1988-ban vendégprofesszor a jeruzsálemi Bezalel Művészeti Egyetemen. Cizellált nonfiguratív kollázsaival tűnt fel. Készített monotípiákat, melyeken az egységes színfelületre vászondarabot helyezett figuratív ábrázolással. Számos klasszikus alkotás, Caravaggio és Rembrandt parafrázisát készítette el, de legtöbbször Picasso munkái inspirálták. Ökumenikus rajzi stílus, egyszerűsítés jellemzi aktképeit és mindennapi tárgyakról készült naturalista rajzait, melyeken nagy szerepet játszik a töredékesség, a kihagyás, a szünet - az anyagtalanítás. Csendéletein, aktjain, ahogy parafrázisain azokat a határpontokat keresi, ahol még felismerhető a kiinduló motívum. Számos könyvet illusztrált és könyvborítót tervezett. 1987-ben a "Szép magyar könyv" illusztrációs versenyen a Lektorátus-díjat kapta. 1985-ben és 1988-ban a Soros Alapítvány ösztöndíját, 1988-89-ben a Pollock-Kasner Alapítvány ösztöndíját, 1986-ban az UNESCO és a zsűri különdíját nyerte el. Alkotásait őrzi a szentendrei Ferenczy Múzeum. (P.J.: MŰV. 1984/8, PMAKK, Gellér Katalin adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Szentendrei Grafikai Műhely tagja. Számos hazai és külföldi tárlaton állított ki festményeket és grafikákat; többek között Ausztria, Görögország, Törökország, NDK, NSZK, Spanyolország, USA. Több könyvet illusztrált. 1987-ben a "Szép magyar könyv" illusztrációs versenyén a Lektorátus díját kapta. 1981-1982-ben az USA-ban dolgozott. - Irod.: Pest megyei autodidakta képzőművészek kiállítása. Szentendre, 1987. Kat.

[FKC773/Bp206/8] A kép mérete: 24 x 14 cm keret nélkül. Készült: színezett rézmetszet, Papír Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3145/Bp203/35] A kép mérete: 39 x 31 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Luigi Servolini (Livorno, 1906, Livorno, 1981) alkotása. Jelezve: Lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Művészeti lexikon I-IV. Olasz festő és grafikus; autodidakta. Az itáliai quattrocento stílusát felelevenítő fametszeteivel vált ismertté. Színes fametszetei és sajátos chiaroscuro-technikájú lapjai is kitűnnek remek technikai megoldásukkal. Mint grafikus-pedagógus is kiváló. 1936-ban Capriban megalapította az olasz fametszet-múzeumot. 1953-tól Milánóban él. Szakíróként is jelentős (La Pita gotica romagnola, Forli, 1944; Jacopo de'Barbari, Padova, 1953; Dizionario-illustrato degli Incisori moderni e contemporanei, Milano, 1955).