[0Z250/076] Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelezés jobbra lent: GLATZ OSZKÁR Jelzés balra lent: PRIHODA Magasság: 66 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.345 kg Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Glatz Oszkár Született 1872. október 13. Pest Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása festőművész egyetemi tanár Kitüntetései Kossuth-díj Corvin-koszorú Magyarország Kiváló Művésze díj Sírhely Farkasréti temető PORT.hu A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat. Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel   Életpályája[szerkesztés] Pályájának kezdete[szerkesztés] Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is. Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye. Pályája csúcsán[szerkesztés] 1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt. Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap. Emléktáblája: XII. kerület Városmajor utca 16A-B 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban. A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.). Halála[szerkesztés] 1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

[FKA055/Z025] A kép mérete: 36 x 26 cm keret nélkül. Készült: színes kőnyomat, Papír A kép Német v. osztrák művész, XIX. század alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új

[FK0921/Bp26/19] A kép mérete: 22 x 27 cm keret nélkül. Készült: Fametszet, Papír A kép Bordás Ferenc (Temesvár, 1911, Budapest, 1982) alkotása. Jelezve: Jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új Bordás Ferenc: Erdélyi album című, 1942-ben a Budapesti Királyi Magyar Egyetemi Nyomda által 200 példányszámban készített mű eredeti lapja, a művész hagyatékából. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woyty-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comóban, Luganóban, a hamburgi nemzetközi ex libris kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérvárott Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szürrealista művek kerültek ki keze alól. Az '50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, a grafikában is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt is a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K., Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). A franciaországi Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert. 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv. 1968/2, G.F.: Műv. 1971/3, Kiáll. Kat.) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. Korán megnyilatkozó tehetségét Devich Sándor szegedi rajztanár irányításával fejlesztette. Mint grafikus indult, elsősorban fametszéssel foglalkozott, melyre az akkor már Európa-szerte ismert szegedi grafikusművész, Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Woythy-Wimmer, bécsi mester keltette fel érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is érdeklődést váltott ki belőle. Vallomása szerint tőle tanult a legtöbbet, nem is formailag, hanem tartalmilag. Tanulmányúton járt Ausztriában, háromszor Olaszországban. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 fametszettel vett részt. Rendszeresen szerepelt Comoban, Luganoban, a hamburgi nemzetközi ex librisz-kongresszuson. A hadifogság után Székesfehérváron Pallay Józseffel, valamint Áron Nagy Lajossal Képzőművészeti Kört vezetett 1950-ig. Indulása már az első években modern, s expresszionizmusba ágyazott szűrrealista művek kerültek ki keze alól. Az 50-es évek végén inkább a színek felé hajlott, grafikáiban is elsősorban a kolor-linó vonzotta, de itt a vonalak és a színek teljes egyensúlyára törekedett. Prospektus, plakát, könyvcímlap, s a merkantil-grafika egyéb ágai mellett kirándult a könyvillusztráció területére is (Berczeli A.K.-Fekete Madonna, Erdélyi album, stb.). Nancy-ban Diplome d'Honneur-rel tüntették ki, a Valentin Le Campion emlékpályázaton kitüntetést nyert, majd 1965-ben a Firenzei Akadémia megalapításának 500. évfordulóján tiszteletbeli tagjai közé sorolta. (T.E.: Műv.-1968/2, G.F.: Műv.-1971/3) Magyar festők és grafikusok adattára Korán megnyilatkozó tehetségével Devich Sándor foglalkozott. Grafikusi hajlamainak kibontakozásában, elsősorban is a fametszésre - Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Weyty-Wimmer bécsi mester keltette föl érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózott Aba-Novák Vilmos is lekötötte. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 különböző fametszettel szerepelt. Szovjet hadifogsága után Székesfehérváron orvosként dolgozik, szabadidejében pedig a képzőművészeti kört vezeti. Grafikai tevékenysége teljes kötetlenségében - az ötvenes évektől kezdve - Budapesten való végleges letelepedését követően bontakozott ki. - Irod.: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete. Szeged, 1975. Művészeti lexikon I-IV. Grafikus. Orvosi diplomát szerzett, de már egyetemi hallgató korától foglalkozik grafikával. Különösen a fametszést műveli. Több könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Orvosi tanulmányaival párhuzamosan Aba-Novák Vilmostól festészetet, Devich Sándortól és Buday Györgytől grafikát tanult Szegeden, majd kisgrafikával és ex librisszel kezdett foglalkozni. Kiállításai voltak Szegeden (1937, 1938, 1971), Budapesten (1961, 1965, 1967, 1970, 1974, 1977), valamint a lengyelországi Malborkban (1967) és Tarnowban (1972). Tagja volt a firenzei Képzőművészeti Akadémiának (1965), munkáit díjazták számos nemzetközi kisgrafikai rendezvényen. - Az egyformán jól kezelt grafikai technikák közül a fametszet állt hozzá a legközelebb, melyet intellektuális igénnyel, egyéni jelképrendszer megteremtésével művelt. Vonzódott a drámai és epikus témákhoz, de sajátos egyensúlyérzéke mindig megóvta a túlzásoktól.

[FKA185/Z013] A kép mérete: 24,5 x 28 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Pituk József (Selmecbánya, 1906, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve lent "Remeték 39/100 Pituk J. V. (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1928-1932 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Ezalatt két ízben kapott Nemes Marcell-díjat. 1936-1938 között Bécsben működött. 1942-ben a festő Udvardy Ignáccal és a szobrász Morzsa Morhardt Gyulával közösen rendezett nagy (és kedvező) sajtóvisszhangot kiváltó tárlatot a Műbarát Mária Valéria utcai helységeiben. 1948-ban a Műcsarnokban jelentkezett önálló kiállításon. Ezen kívül számos nemzeti és külföldi rendezvényen vett részt (Olasz- és Finnország, Ausztria, Csehszlovákia, stb.). 1963-1965 között újabb két évet töltött az osztrák fővárosban. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját és a balatoni ösztöndíjat, amelyet 1944-ben is neki ítéltek. A festészet és a grafika mellett plakát- és díszlettervezéssel, illusztrálással és üvegmozaikkal is foglalkozott. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a felvidéki városok, a falu és az egyszerű emberek élete. Pituk József jeles portréfestő is volt. A Magyar Nemzeti Galéria több munkáját őrzi, a Pozsonyi Galériában is van egy rajza. (E. E.: Műv. 1968/7, MÉ, NM) Magyar festők és grafikusok adattára 1928-1932 között Glatz Oszkár növendéke a főiskolán, majd huzamosabb ideig Bécsben dolgozik. Számos hazai bemutatója mellett 1956-1966 között hét alkalommal Csehszlovákiában, 1969-1971-ben Ausztriában, 1971-ben, 1975-ben és 1976-ban Olaszországban, 1976-ban Finnországban rendezett önálló tárlatokat. Itthon 1974-ben Várpalotán mutatkozott be. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját. Sokoldalú művész, a festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal is foglalkozik. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a felvidéki városok, az egyszerű emberek élete. Jeles portréfestő. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. 1928-1932 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Ezalatt két ízben kapott Nemes Marcell díjat. 1936-38 k. az osztrák fővárosban dolgozott. Első grafikai tárlatát 1942-ben rendezte a Műbarát-ban. 1948-ban a Műcsarnokban rendeztek műveiből önálló kiállítást. 1963-1965 k. újabb két évet töltött Bécsben. Számos nemzeti seregszemlén és külföldi tárlaton szerepelt (Csehszlovákia, Ausztria, Olaszország, Finnország, stb.). 1943-ban megnyerte a főváros grafikai díját és a balatoni ösztöndíjat, melyet 1944-ben is neki ítéltek. A festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal is foglalkozott. Mozgalmas, színes, eredeti hangvételű kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a festői felvidéki városok és az egyszerű emberek élete. Jeles portréfestő volt. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi, a Pozsonyi Galériában is van egy rajza. (E. E.: Műv.-1968/7, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1928-32 között a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. 1936-38 között Bécsben élt. 1942-ben a Műbarátnál, 1956-ban, 1961-ben és 1965-ben Selmecbányán, 1959-ben a Szinyei Teremben volt önálló kiállítása. Hosszabb ideig könyvillusztrálással is foglalkozott. Z. Gács Györggyel közösen készítette a székesfehérvári pályaudvar üvegablaktervét. (1952). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1932-ben Glatz Oszkár növendékeként végzett a főiskolán, majd huzamosabb ideig Bécsben képezte magát. Első egyéni kiállítását 1942-ben rendezte, ezt követően 38 hazai és külföldi bemutatója volt, ebből 14 Olaszországban, 5 Ausztriában, 3 Finnországban, 8 Csehszlovákiában és 1 az NSZK-ban. Utoljára idehaza 1982-ben, a Derkovits-Teremben mutatkozott be. 1943-ban elnyerte a főváros grafikai díját, 1975-ben Milánóban nagydíjjal tüntették ki. - Sokoldalú művész, a festészet és a grafika mellett illusztrálással, plakát- és díszlettervezéssel, üvegmozaikkal és üvegablakkal egyként foglalkozik. Mozgalmas, színes kompozícióinak visszatérő motívuma a falu, a felvidéki városok, az egyszerű emberek élete. Jeles portréista.

[FK3145/Bp203/35] A kép mérete: 39 x 31 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Luigi Servolini (Livorno, 1906, Livorno, 1981) alkotása. Jelezve: Lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Művészeti lexikon I-IV. Olasz festő és grafikus; autodidakta. Az itáliai quattrocento stílusát felelevenítő fametszeteivel vált ismertté. Színes fametszetei és sajátos chiaroscuro-technikájú lapjai is kitűnnek remek technikai megoldásukkal. Mint grafikus-pedagógus is kiváló. 1936-ban Capriban megalapította az olasz fametszet-múzeumot. 1953-tól Milánóban él. Szakíróként is jelentős (La Pita gotica romagnola, Forli, 1944; Jacopo de'Barbari, Padova, 1953; Dizionario-illustrato degli Incisori moderni e contemporanei, Milano, 1955).

[FK1077/Bp60/11] A kép mérete: 25,5 x 33,5 cm keret nélkül. Készült: Színes linómetszet, Papír A kép Ifj. Iván Szilárd (Budapest, 1955) alkotása. Jelezve Lent "Kirándulók; ifj. Iván Szilárd (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1974-80 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán képezte magát. Sarkantyú Simon volt a mestere. Gobelinnel is foglalkozott. 1981 óta a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének tagja. Egyéni (BÁV Kortárs Galéria, Koller Galéria, Szeged, Debrecen, Cegléd, Kecskemét, Nagykanizsa, stb.) és vegyes (London, Ciprus, stb.) tárlatokon vett részt. Elsősorban a Balaton és környékének jellegzetes hangulatait, fény-árnyék viszonyait, színeit, az ember és a természet örök és változó kapcsolatát festi. Díjak: a Magyar Hitelbank díja; Herman Lipót-díj. (Faludy Judit adatközlése nyomán)