[0Z250/076] Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelezés jobbra lent: GLATZ OSZKÁR Jelzés balra lent: PRIHODA Magasság: 66 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.345 kg Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Glatz Oszkár Született 1872. október 13. Pest Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása festőművész egyetemi tanár Kitüntetései Kossuth-díj Corvin-koszorú Magyarország Kiváló Művésze díj Sírhely Farkasréti temető PORT.hu A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat. Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel   Életpályája[szerkesztés] Pályájának kezdete[szerkesztés] Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is. Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye. Pályája csúcsán[szerkesztés] 1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt. Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap. Emléktáblája: XII. kerület Városmajor utca 16A-B 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban. A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.). Halála[szerkesztés] 1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

[FKA055/Z025] A kép mérete: 36 x 26 cm keret nélkül. Készült: színes kőnyomat, Papír A kép Német v. osztrák művész, XIX. század alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új

[FK3502/Z066] Készült: Heliogravűr, Papír A kép Bayros, Franz von (Zágráb, 1866, Bécs, 1924) alkotása. Jelezve középen lent "FTB monogrammal" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A kép kör alakú, átmérője: 32 cm Művészeti lexikon I-IV. (Zágráb, 1866 - Bécs, 1924. április 3.): Osztrák grafikus, festő. Szecessziós hangulatú illusztrációi erősen erotikusak, exlibrisei többnyire mondén szépségeket ábrázolnak; festményei főleg modors női portrék. Egyéb Franz von Bayros (május 28, 1866 - április 3., 1924) osztrák művész, illusztrátor, festő, a dekadens művészeti irányzat képviselője, leggyakrabban erotikus témájú képeket készített. Bayros Zágrábban született. 17 éves, amikor felvételt nyert a bécsi akadémiára, Eduard von Engerth osztályába. Bayros hamarosan Johann Strauss baráti köréhez tartozott, akinek mostohalányát, Alice-t feleségül vette 1896-ban. A következő évben Bayros Münchenbe költözött. 1904-ben volt első kiállítása Münchenben, ami nagy sikert aratott. 1904-től 1908-ig Bayros Párizsba és Olaszországba utazott tanulmányútra. Visszatérve Bécsbe, idegenül érezte magát az oszták fővárosban. Kitört az első világháború, ami egy újabb kudarcot jelentett Bayros számára. A művész 1924-ben agyvérzésben halt meg Bécsben.

[FKA277/Bp78/23] A kép mérete: 9 x 9 cm keret nélkül. Készült: színes linóleum metszet, Papír A kép RZS monogrammal magyar művész 1968 alkotása. Jelezve balra lent "RZS" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[1J358/112] Sorszámozott papír fametszet üveglap mögött, hibátlan keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: GÁBORJÁNI SZABÓ KÁLMÁN Sorszámozás: 2 88 Balra lent ceruzával: 8. 1936 Metszeten belül: G.SZ.K. Magasság: 31.5 cm Szélesség: 23 cm Súly: 0.455 kg Gáborjáni Szabó Kálmán festő, grafikus Debrecen, 1897-09-18 Elhalálozott: Budapest, 1955. június 17. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1922-ben fejezte be Révész Imre és Vaszary János tanítványaként, akinek tanársegédje is volt a főiskolán. 1922: a Szinyei Társaság ösztöndíja; 1930-1931, 1938-1939: a római Magyar Akadémia ösztöndíja. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének. 1922-ben szülővárosában rajztanári állást kapott a Református Kollégium Tanítóképző Intézetében. 1944-1945-ben megbízott igazgatóként irányította a kollégiumot. Ezután rövid ideig a Kultuszminisztériumban dolgozott, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A 20-as évek elejétől kiállító művész. Az 1930-as évek végétől a szolnoki művésztelepen alkotott, amelynek törzstagja volt. Elsősorban grafikusként ismert, bár életművében jelentős helyet foglalnak el festményei. Készített illusztrációt, kisgrafikát és reklámgrafikát, de legjelentősebbek fametszetsorozatai. Egy rövid ideig a neoklasszicizmus hatása érződik munkáin. Későbbi metszetei drámai ellentétekre épülő, expresszív alkotások. A 30-as, 40-es években gyakran ábrázolta a paraszti életet. Irodalom TÓTH E.: ~ grafikái, Debrecen, 1963 EGRI M.: A szolnoki művésztelep, Budapest, 1977 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1930 • Scherlhaus, Berlin 1967 • Bakonyi Múzeum, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • Nemzetközi egyházművészeti kiállítás, Padova 1935 • a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • Chicago 1934 • Hága • Amszterdam 1941 • 94. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest (nagyobb anyaggal) 1948 • a Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1977, 1978 • A Szolnoki Művésztelep Jubiláris Kiállítása, Damjanich János Múzeum • Szolnoki Galéria, Szolnok • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1983 • Római iskola I., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs  Forrás: artportal.hu 

[FKC198/Bp304/114] A kép mérete: 25 x 32 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc (hidegtű), Papír A kép Prihoda István (Azary) (Kolozsvár, 1891, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve jobbra lent "Prihoda István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Rézkarcaival három ízben nyert Állami Grafikai díjat. Főleg hidegtűvel készült lapjai könnyed, nobilis stílusban adják vissza aktjait és alakos kompozícióit. Legjobbak a "Diana és a Vénusz" című lapjai, amelyekben a hidegtű lágy és közvetlen kifejezőereje teljesen érvényre jut. (Éber) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Rézkarcaival három ízben nyert állami grafikai díjat. Főleg hideg tűvel készült lapjai könnyed, nobilis stílusban adják vissza aktjait és alakos kompozícióit. Legjobbak a "Diana és a Vénusz" című lapjai, amelyekben a hideg tű lágy és közvetlen kifejezőereje teljesen érvényre jut. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Rézkarcaival három ízben nyert állami grafikai díjat. Főleg hideg tűvel készült lapjai könnyed, nobilis stílusban adják vissza aktjait és alakos kompozícióit. Legjobbak a "Diana és a Vénusz" című lapjai, amelyekben a hideg tű lágy és közvetlen kifejezőereje teljesen érvényre jut. - MTA Művészeti lexikon I-IV. Grafikus és festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Rézkarcaival három ízben nyert állami grafikai díjat. Főleg hidegtűvel készült lapjai könnyed, nobilis stílusban adják vissza aktjait és alakos kompozícióit. Legjobbak a "Diana és a Venusz" c. lapjai, amelyekben a hidegtű lágy és közvetlen kifejezőereje teljesen érvényre jut. Művészeti lexikon I-II. Grafikus és festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Rézkarcaival három ízben nyert állami grafikai díjat. Főleg hideg tűvel készült lapjai könnyed, nobilis stílusban adják vissza aktjait és alakos kompozícióit. Legjobbak a "Diana és a Vénusz" című lapjai, amelyekben a hideg tű lágy és közvetlen kifejezőereje teljesen érvényre jut.