[0Z250/076] Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelezés jobbra lent: GLATZ OSZKÁR Jelzés balra lent: PRIHODA Magasság: 66 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.345 kg Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Glatz Oszkár Született 1872. október 13. Pest Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása festőművész egyetemi tanár Kitüntetései Kossuth-díj Corvin-koszorú Magyarország Kiváló Művésze díj Sírhely Farkasréti temető PORT.hu A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat. Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel   Életpályája[szerkesztés] Pályájának kezdete[szerkesztés] Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is. Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye. Pályája csúcsán[szerkesztés] 1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt. Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap. Emléktáblája: XII. kerület Városmajor utca 16A-B 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban. A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.). Halála[szerkesztés] 1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

[FKA056/Z025] A kép mérete: 22,5 x 35 cm keret nélkül. Készült: színes kőnyomat, Papír A kép Osztrák festő, S. Czeiger 1870 körül alkotása. Jelezve balra lent "S. Czeiger Wien (a kövön)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új

[0Y190/X287] Papír szénrajz, üveglap mögött, keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Jelzés jobbra lent, lásd fotó. Magasság: 40 cm Szélesség: 32 cm Súly: 1.28 kg

[FKC773/Bp206/8] A kép mérete: 24 x 14 cm keret nélkül. Készült: színezett rézmetszet, Papír Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[FK3145/Bp203/35] A kép mérete: 39 x 31 cm keret nélkül. Készült: Linómetszet, Papír A kép Luigi Servolini (Livorno, 1906, Livorno, 1981) alkotása. Jelezve: Lent A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Művészeti lexikon I-IV. Olasz festő és grafikus; autodidakta. Az itáliai quattrocento stílusát felelevenítő fametszeteivel vált ismertté. Színes fametszetei és sajátos chiaroscuro-technikájú lapjai is kitűnnek remek technikai megoldásukkal. Mint grafikus-pedagógus is kiváló. 1936-ban Capriban megalapította az olasz fametszet-múzeumot. 1953-tól Milánóban él. Szakíróként is jelentős (La Pita gotica romagnola, Forli, 1944; Jacopo de'Barbari, Padova, 1953; Dizionario-illustrato degli Incisori moderni e contemporanei, Milano, 1955).

[FKA158/Bp72/428] A kép mérete: 15,5 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Balla Margit (Budapest, 1947) alkotása. Jelezve lent "Napéjegyenlőség Balla Margit (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. A budapesti Iparművészeti Főiskola nyomdászati szakán diplomázott. Ösztöndíjasként 1982-ben a worpswedei művésztelepen, 1984-ben a római Magyar Akadémián dolgozott. A kezdetekben főleg reklámgrafikával foglalkozott. Bár illusztrátorként megmaradt alkalmazott grafikusnak, fokozatosan áttért az autonóm alkotásra, és jelenleg főként a festészetre koncentrál. A rézkarc is kedvenc műfajai közé tartozik. Könyveket illusztrál, színházi jelmezeket és díszleteket tervez, talált tárgyakból kisplasztikákat készít. Eklektika, romantika, szimbolizmus - a valóság egységének az elvesztése, valamint a valóság elemeinek irracionális egységgé történő átrendezése jellemzi az egykor alkalmazott grafikusként indult képzőművészt. Számos itthoni és külhoni tárlaton szerepelt (Budapest, Kecskemét, Köln, Düsseldorf, Koppenhága, Hamburg, Svédország, Bécs, Helsinki, München, Firenze, stb.). Díjak: a Tihanyi Kisgrafikai Biennále díja (1979), Stúdió-díj, Pécs (1980). 1980-ban "Az év legszebb plakátja" című kiállításon fődíjat nyert. (A.J.: Műv. 1989/3, MÉ, L.J.: ÉS 1994/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskola nyomdászati szakán végezte tanulmányait. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott. A rézkarc is kedvelt műfajai közé tartozott. Az utóbbi években inkább a festészetre koncentrál. Stílusát a fantasztikus realizmus jellemzi. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt (Kecskemét, Budapest, Köln, Hamburg, Düsseldorf, Koppenhága és Svédország). 1980-ban "Az év legszebb plakátjai'" című kiállításon fődíjat nyert. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai osztályán szerzett oklevelet 1947-ben. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott, később moziplakátokat készített, könyvborítókat és illusztrációkat tervezett. Kedvelte a rézkarcot. "Az év legszebb plakátjai" kiállításon, 1980-ban fődíjat nyert. 1977-ben Kölnben, 1978-ban Münchenben és Kecskeméten, 1981-ben a bp.-i Dorottya utcai teremben nyílt önálló kiállítása, ugyanezen évben Kölnben, Hamburgban, Düsseldorfban, Koppenhágában, 1983-ban pedig Svédországban. Stílusát "fantasztikus realizmus" jellemzi. - Irod.: P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai osztályán szerzett oklevelet 1974-ben. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott, később moziplakátokat készített, könyvborítókat és illusztrációkat tervezett. Kedvelte a rézkarcot, az utóbbi években azonban többet fest és rajzol, a sokszorosító grafika háttérbe szorult. "Az év legszebb plakátjai" kiállításon 1980-ban fődíjat nyert. 1977-ben Kölnben, 1978-ben Hamburgban, 1979-ben Szegeden, 1980-ban Bécsben, Münchenben és Kecskeméten, 1981-ben a budapesti Dorottya utcai teremben nyílt önálló kiállítása, ugyanezen évben Kölnben, Hamburgban, Düsseldorfban, Koppenhágában, 1983-ban pedig Svédországban. Stílusát "fantasztikus realizmus" jellemzi.