[FKC173/Bp78/83] A kép mérete: 14 x 8,5 cm keret nélkül. Készült: Hidegtű, Papír A kép Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906, Budapest, 1991) alkotása. Jelezve jobbra lent "Borsos Miklós (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kézműves paszpartu. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festőnek indult és szobrászként vált ismertté. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult festeni, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Hazatérve éveken át Győrött élt. 1932-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1941-ben pedig a Tamás Galériában. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt művészi tevékenységére, rajzainak és szobrainak témájára és hangulatára. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-1960 között a fővárosi Iparművészeti Főiskola tanára volt. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett hangulatos világot. 1964-ben a Dürer Teremben rendeztek tárlatot grafikáiból. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. (ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festőnek indult és szobrászként vált ismertté. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult festeni, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Hazatérve éveken át Győrött élt. 1932-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1941-ben pedig a Tamás Galériában. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt művészi tevékenységére, rajzainak és szobrainak témájára és hangulatára. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-1960 között a fővárosi Iparművészeti Főiskola tanára volt. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett hangulatos világot. 1964-ben a Dürer Teremben rendeztek tárlatot grafikáiból. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. (ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festőnek indult. Önképzés útján itthon, Olasz- és Franciaországban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrben élt. 1931-ben rendezte első kiállítását a Frankel-Szalonban, 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1941-ben a Tamás Galériában, 1943-ban Almásy Teleki Éva Műintézetében állított ki. 1943 óta a nyarakat Tihanyban tölti. Ez a tény jelentős befolyással van művészi tevékenységére, rajzainak, szobrainak témájára és hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is. 1945-ben Győrből Bp-re költözött, 1946-1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára. Szobrait kőbe, bazaltba, vagy márványba faragja, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálja. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formulák felé. 1947 óta foglalkozik érmészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Rajzain néhány vonallal teremt hangulatos világot. 1957-ben a Nemzeti Szalonban mutatta be műveit. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben érdemes művész, 1972-ben kiváló művész címmel kitüntetett művész. - Irod.: László Gyula: Borsos Miklós. Bp. 1979.; Salamon Nándor: Egy életmű metszete. A győri Borsos Miklós-gyűjtemény. Művészet. 1983. 7. Művészeti lexikon I-IV. Szobrász, Kossuth- és Munkácsy-díjas. Festőnek indult. Önképzés útján idehaza, Olasz- és Franciao.-ban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrben élt. 1931-ben rendezte első kiállítását a Fränkel-szalonban, 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1941-ben a Tamás Galériában, 1943-ban Almásy Teleki Éva műintézetében állított ki. 1943 üta a nyarakat Tihanyban tölti. Ez a tény jelentős befolyással van művészi tevékenységére, rajzainak, szobrainak témájára és hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is (Tihanyi lány, 1943). 1945-ben Győrből Bp.-re költözött, 1946-60 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Művészetét az anyag, a plasztikai formálás törvényeinek és lehetőségeinek tisztelete jellemzi. Szobrait kőbe, bazaltba v. márványba faragja, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálja. Az érzékletes formálás mestere. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formák felé. Ebben az időben készítette ismert szobrait: Egry József, 1951; Tihanyi pásztor, 1952; Demeter, 1953. Domborításai közül legismertebbek: Kantár nélkül, 1943; Fiú tehénnel, 1945. 1947 óta foglalkozik érmészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Egyik legkiválóbb mesterünk e téren. - Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremt hangulatos világot. 1957-ben nagy kiállításon mutatta be műveit. a Nemzeti Szalonban. 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást grafikáiból. 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. Művészete legújabb szakaszát a monumentális tömbszerű formálás, az archaikus plaszika formanyelvének modern szellemű továbbfejlesztése jellemzi. Az utóbbi években számos szobrát állították fel (Balatoni szél, balatonfüredi móló; Anya gyermekkel, Bp., ORFI; Bartók-mellszobor, Zalaegerszeg stb). Kontha Sándor Művészeti lexikon I-II. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult, aztán bejárta Olasz- és Franciaországot. Hazatérve Győrben telepedett le. 1932. gyüjt. kiállítást rendezett a Nemzeti Szalónban. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A család 1922-ben költözött Győrbe, ahol a helybeli festőktől tanult. Gimn.-i tanulmányait félbeszakítva apja műhelyében lett aranyműves. 1940-it vésnöki munkából élt. 1925-ben kiállítja rajzait, 1927-től rézkarcokat is készített. Festőnek készült. 1928-29-ben bejárta Olaszországot és Dél-Franciaországot, közben rövid ideig az MKF-en Glatz Oszkár tanítványa volt. 1931-től szobrokat is készített. Először kalapált és hajlított rézlemezből, 1932-től fából, 1933-tól kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel. 1938-ban nagy utazást tett Erdélyben. 1943-tól a nyarakat a Balaton mellett Tihanyban töltötte, ez a táj lett művészetének fő ihletője. A háború után Budapestre költözött. Az 1940-es évektől jelentős illusztrátor, 1947-től készített érmeket. 1946-60; a MIF, 1981-86 között a MKF tanára. 1959-től többször járt Olaszországban. 1963-ban Londonba utazott, ahol megismerkedett Henry Moore-ral. 1964-ben Görögországban járt. 1973-ban súlyos szívműtéten esett át, a kőfaragásról le kellett mondania. 1979-ben Győrött Borsos M. nyílt. 1941-49; tagja a KUT-nak és 1945-49: a Szinyei Társaságnak. 1954: Munkácsy-díj; 1957: Kossuth-díj; 1959: Premio Carara; 1967: érdemes művész; 1969: I. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs város nagydíja; 1972: kiváló művész; 1977: I. Orsz. Éremművészeti B. Ferenczy Béni-díj. Korai művei között vannak drámai hangvételű, az expresszionizmussal rokon alkotások (Siratóasszonyok, 1939), de művészetét inkább a lírai hang vagy a finom melankólia jellemzi (Merengő). Fő művei az európai szobrászati hagyományoknak az Arp, Brancusi nevével jelzett irányához tartoznak. Ezt egyesíti azzal a "pannon szellemmel", amelynek forrása a dunántúli táj (az egykori római Pannonia provincia), és annak kulturális tradíciója. Különleges márványokból készült, nagyon érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a végletesen leegyszerűsített természeti formákkal. (Orfeusz, 1963; Sibilla Pannonica, 1963; Ifjú párka, 1964). Vonzódását az irodalomhoz nemcsak nagyszámú illusztrációja bizonyítja, hanem olyan szobrai is, mint a Godot-ra várva (1963), vagy Lampedusa novellájának ihletésére készült Lighea címet viselő variációk (1964, 1965, 1967). Fő művei közé tartoznak a magyar irodalom és művészet legkiválóbbjairól készített portréi (Egry József, 1951; Szabó Lőrinc, 1961; Kassák Lajos, 1965), valamint azok a Fejek, amelyek nem portrék, hanem lelkiállapotok vagy hangulatok kifejezői (Mosoly, 1933; Csillagnéző, 1962). Többszáz érmet és plakettet készített, közülük különösen érdekese az a mediterrán légkört és életörömöt megjelenítő sorozat, melyet mintázással és apró kavicsok, kagylók, levelek lenyomataival formált. (Tavasz I.-V., 1958). Ek: 1941: Tamás G. (kat.); 1943: Ernst M.; 1957: Nemzeti Szalon (kat.); 1961: Dürer T. (csak rajzok); 1964: Linz; 1965: Tihanyi M. (gyűjt. kat.); 1966: XXXIII. Velencei B. (kat.); 1967: Magyar Int., Róma; G. S. Huber, Zürich; Graz; Locarno; 1968: PIM (illusztrációk, kat.); 1976: MNG (retrospektív, kat.);1976: Tihanyi M. (grafikák, kat.); 1986: OSZK (illusztrációk); 1992. Borsos Miklós művészérméi, Martyn M., Pécs. Vcsk.: 1932: Nemzeti Szalon; 1941: Új szerzemények (1939-40), FK; 1942: Képzőműv. kiállítás, Kolozsvár; 1942: KUT, Nemzeti Szalon, 1944: A Székesfővárosi Képtár jubileumi kiállítása, Műcsarnok; 1945: Szinyei Társaság jubiláris kiállítása, Ernst M.; 1948: Szinyei Társaság X. kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon; 1948: A magyar valóság, FK; 1948: Száz magyar művész alkotásai, FK; 1949: Ungarische Kunst, Berlin; 1959: Magyar éremművészet a XIX. és XX. században, MNG; 1959: Espozizione B. Internationale d'Arte, Carrara; 1963: XX. századi művek bp.-i magángyűjteményekből, MNG; 1966: Magyar Szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1969, 1971, 1981: II., III., VII. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1971: Grafica e bronzetti ungheresi, Nápoly; 1971: I. Nközi Kisplasztikai B., Műcsarnok; 1973: Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1977: Magyar művészet 1945-49. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; I. Orsz. Éremb., Lábasház, Sopron; 1977: Magyar Éremantológia, Ferenczy M., Szentendre; 1981: Válogatás magyar magángyűjteményekből, MNG; 1981: Mihályfi Ernő gyűjteménye, Szécsény; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1983: A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1985: Negyven év köztéri szobrai Bp.-en, Budapest G.; 1991: Hatvanas évek, MNG; 1993: Modern magyar éremművészet I. 1896-1975, MNG. Mk.: Herman O. M., Miskolc; IKM; JPM, Pécs; Katona J. M., Kecskemét; M. Moderner Kunst, Bécs; MNG; Städtische Moderne G., Linz; SZK, Szhely; UNESCO, Párizs; Xantus J. M., Győr. Km.: Gulácsy Lajos síremléke (1941, Bp., Farkasréti temető); Domborművek és keresztelő medence (1943-44, Győr, Nádorvárosi templom); Zene (1954, Bp., Pannonia Filmstúdió); Balatoni szél (1958, Bfüred, móló); Hal (1958, Badacsony, Hableány Étterem); Balatoni napfény (1960, Siófok, Meteorológiai Obszervatórium); Nagy Balogh János síremléke (1961, Bp., Kerepesi temető); Egry József síremléke (1962, Badacsonytomaj); Anya gyerekkel (1963, Bp., Semmelweis Orvostörténeti M.); Krúdy Gyula síremléke (1963, Bp., Kerepesi temető); szökőkutak (Gellért-hegy, Jubileumi park); kutak és vízköpők (1966, Budavári Palota); Hajnal (1968, Balatonalmádi, Hotel Auróra); Karinthy Frigyes síremléke (1970, Bp., Kerepesi temető); Janus Pannonius (1971, Pécs); Genthon István síremléke (1971, Bp., Farkasréti temető); Bartók Béla (1975, Győr,Bartók Béla út); Benedek Elek (1978, Városliget); Tihanyi echo (1986, Tihany); Ferencsik János síremléke (1987, Bp., Farkasréti temető); Bartók Béla síremléke (1988. Bp., Farkasréti temető). Mint az egyik legjelentősebb éremművész, sok díjérmet készített: József Attila-díj (1950); Rippl-Rónai-díj (1961); Szegedi Nyári Tárlat díja (1963); Egry József-díj (1964); Miskolci Filmfesztivál, stb. Könyvillusztrációi közül kiemelkednek: Ady Endre Összes Versei, 1961; Babits Mihály: Erato, 1970; Babits Mihály: Jónás könyve, 1974; Arany János: Balladák, 1974; Psalterium Ungaricum (150 zsoltár), 1984. Könyvei: Visszanéztem félutamból (önéletrajza), Bp., 1971; A toronyból (művészeti írások), Bp., 1979. Irod.: Kassák L.: Egy új szobrász kiállításához, in: Éljünk a mi időnkben, Bp., 1978; Kállai E.: Egy új szobrász. Borsos Miklós a Tamás Galériában, in: Művészet veszélyes csillagzat alatt, Bp., 1981; Kállai E.: Két szobrász (Borsos Miklós, Vilt), in: uo.; Genthon, I.: Borsos Miklós the Sculptor, NHQ, 1963. ápr-jún.; László Gy.: Borsos Miklós, Bp., 1965; Kovalovszky M.: Borsos Miklós szobrászatának néhány formai problémája, IKM Közelményei 4-5.,Szfvár; 1965; Perneczky G.: A magyar szobrász dilemmája, in: Tanulmányút a Pávakertbe, Bp., 1969; B. Kéri I.: Kertem, Bp., 1973; Sík Cs.: Rend és kaland, Bp., 1972; L. Kovásznai V: Borsos Miklós, Bp., 1989 (oeuvre-katalógussal). (N.I.)

[FKA158/Bp72/428] A kép mérete: 15,5 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Balla Margit (Budapest, 1947) alkotása. Jelezve lent "Napéjegyenlőség Balla Margit (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. A budapesti Iparművészeti Főiskola nyomdászati szakán diplomázott. Ösztöndíjasként 1982-ben a worpswedei művésztelepen, 1984-ben a római Magyar Akadémián dolgozott. A kezdetekben főleg reklámgrafikával foglalkozott. Bár illusztrátorként megmaradt alkalmazott grafikusnak, fokozatosan áttért az autonóm alkotásra, és jelenleg főként a festészetre koncentrál. A rézkarc is kedvenc műfajai közé tartozik. Könyveket illusztrál, színházi jelmezeket és díszleteket tervez, talált tárgyakból kisplasztikákat készít. Eklektika, romantika, szimbolizmus - a valóság egységének az elvesztése, valamint a valóság elemeinek irracionális egységgé történő átrendezése jellemzi az egykor alkalmazott grafikusként indult képzőművészt. Számos itthoni és külhoni tárlaton szerepelt (Budapest, Kecskemét, Köln, Düsseldorf, Koppenhága, Hamburg, Svédország, Bécs, Helsinki, München, Firenze, stb.). Díjak: a Tihanyi Kisgrafikai Biennále díja (1979), Stúdió-díj, Pécs (1980). 1980-ban "Az év legszebb plakátja" című kiállításon fődíjat nyert. (A.J.: Műv. 1989/3, MÉ, L.J.: ÉS 1994/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskola nyomdászati szakán végezte tanulmányait. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott. A rézkarc is kedvelt műfajai közé tartozott. Az utóbbi években inkább a festészetre koncentrál. Stílusát a fantasztikus realizmus jellemzi. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt (Kecskemét, Budapest, Köln, Hamburg, Düsseldorf, Koppenhága és Svédország). 1980-ban "Az év legszebb plakátjai'" című kiállításon fődíjat nyert. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai osztályán szerzett oklevelet 1947-ben. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott, később moziplakátokat készített, könyvborítókat és illusztrációkat tervezett. Kedvelte a rézkarcot. "Az év legszebb plakátjai" kiállításon, 1980-ban fődíjat nyert. 1977-ben Kölnben, 1978-ban Münchenben és Kecskeméten, 1981-ben a bp.-i Dorottya utcai teremben nyílt önálló kiállítása, ugyanezen évben Kölnben, Hamburgban, Düsseldorfban, Koppenhágában, 1983-ban pedig Svédországban. Stílusát "fantasztikus realizmus" jellemzi. - Irod.: P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai osztályán szerzett oklevelet 1974-ben. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott, később moziplakátokat készített, könyvborítókat és illusztrációkat tervezett. Kedvelte a rézkarcot, az utóbbi években azonban többet fest és rajzol, a sokszorosító grafika háttérbe szorult. "Az év legszebb plakátjai" kiállításon 1980-ban fődíjat nyert. 1977-ben Kölnben, 1978-ben Hamburgban, 1979-ben Szegeden, 1980-ban Bécsben, Münchenben és Kecskeméten, 1981-ben a budapesti Dorottya utcai teremben nyílt önálló kiállítása, ugyanezen évben Kölnben, Hamburgban, Düsseldorfban, Koppenhágában, 1983-ban pedig Svédországban. Stílusát "fantasztikus realizmus" jellemzi.

[1M475/047] Papír rézkarc, üveglap mögött, keretezve. Jelzés balra lent: ISTOKOVITS K. Magasság: 37.5 cm Szélesség: 52 cm Súly: 1.3 kg Istókovits Kálmán festő- és grafikusművész Siklós, 1898-09-2 Névváltozat: Istokovics, Istókovics, Istokovits 1920-ban Bécsben, 1921-ben Milánóban tanult. 1922-27: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor voltak a tanárai. 1926: a Szinyei Társaság díja a Társaság Tavaszi Szalonján, Nemzeti Szalon; Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; 1928: Ferenc József koronázási jubileumi ösztöndíj; 1929-30: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; Balló Ede-díj; 1932: Zichy Mihály grafikai-díj; 1939: Budapest Székesfőváros rézkarc díja; 1940: Budapest Székesfőváros fametszet díja; 1941: Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; Vaszary Kolos-díj az OMKT műcsarnoki kiállításán. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1922-től mutatta be műveit, az országos kiállítások állandó szereplője volt. Részt vett az OMKT, a Magyar Arcképfestők Társasága, a Szinyei és a Benczúr Társaság stb. kiállításain. 1921-ben a pécsi, 1924-ben a makói, 1925-ben a szegedi, majd 1930-44 között a szolnoki művésztelepen dolgozott. Olaszországban, Franciaországban járt tanulmányúton. Még a főiskola előtt, a pécsi telepen ismerkedett meg Rudnayval. Itt sajátította el a rézmetszés technikáját. Elsősorban drámai hangvételű grafikái jelentősek. A 20-as évek második felétől “rudnays” hatású női portrékat, vallásos- és történelmi tárgyú képeket, zsánereket, tájképeket is festett. Olaszországi tartózkodása után az olajképek mellett vékony temperafestésű képeket alkotott. Irodalom gyűjteményes kiállítása, Budapest, 1935 Adattár a magyar művészeti grafikához. Rézkarcolók 1900-1936, Budapest, 1937 SZÍJ R.: ~ Budapest képei, Budapest, 1975/4. Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 P. SZÜCS J.: A római iskola, Budapest, 1987 KOVÁCS Á. V.: A Duna színei. ~ akvarelljei, Új Művészet, 1993/2. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1927 • Magyar Rézkarcoló Műhely, Budapest 1929 • Kultúrház, Szombathely 1939 • Műterem, Budapest 1943 • Műbarát [Búza Barnával] • Alkotás Művészház • Műbarát [Cser Károllyal] 1980 • Iskola Galéria, Budapest 1992 • Hadtörténeti Múzeum, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1926 • Egyházművészeti kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1930 • Szent Imre kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1934 • XIX. Velencei Biennálé, Velence 1934-től Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1935 • A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete jubileumi kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1936 • XX. Velencei Biennálé, Velence 1938 • 88. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1950-től Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 • A szolnoki mûvésztelep…, Ernst Múzeum, Budapest 1954 • Hat festőművész kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1977, 1978 • A 75 éves Szolnoki Művésztelep Jubileumi kiállítása, Damjanich János Múzeum, Szolnoki Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1983, 1984 • Római iskola I., II., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nagy István Képtár, Baja • Uffizi, Firenze. Forrás: artportal.hu

Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FK2478/Bp94/21] A kép mérete: 13,5 x 6,8 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Ábrahám Rafael (Szombathely, 1929) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Ábrahám R. (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A fővárosi Dési-Huber Képzőművészeti kör esti tanfolyamán készült fel a Képzőművészeti Főiskola felvételi vizsgájára, ahová az első próbálkozást követően, 1957-ben kapott bebocsátást. A főiskola sokszorosító grafikai szakán Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Ék Sándor és Kádár György tanítványa volt. Mesterei közül Barcsay művészete gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Tanulmányúton járt Olaszországban és Angliában. 1957-77 többször megfordult a kecskeméti művésztelepen. Szürrealista montázstechnikával készült litográfiái valóságelemekből inspirálódnak. Az ex libris műfaj kiváló művelője. 1963 óta számos itthoni és külföldi tárlaton szerepelt (Ferencvárosi Pincetárlat, Dürer Terem, Csók István Galéria, Csepel, Szeged, Makó, Miskolc, Edinburgh, Hamburg, London, Bécs, Kioto, New York, stb.). Több irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Jókai, stb.). 1989-ben és 1990-ben elnyerte Kecskemét városának művészeti díját. Több művét európai rangú műgyűjtemények őrzik. (GM, K.S.: Műv. 1968/7, W.T.: Műv. 1984/5, KM, KF) Magyar festők és grafikusok adattára 1962-ben kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Hincz Gyula és Ék Sándor növendékeként. Tanulmányúton Olaszországban és Angliában járt. 1963 óta jelentkezik munkáival a hazai és külföldi grafikai rendezvényeken: 1965-ben az Országos Széchényi Könyvtárban, 1968-ban a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1969-ben az Építők Műszaki Klubjában, 1971-ben a Dürer Teremben, 1976-ban a Csók Galériában mutatkozott be önálló anyaggal. 1969-ben és 1971-ben is kiállított. Szürrealista montázstechnikával készült litográfiái valóságelemekből szerveződnek képpé. Az ex libris műfaj kiváló művelője. - Irod.: Pogány - Szij - Tasnádi: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Wehner Tibor: Gondolattársítások. Ábrahám Rafael művészete. Művészet, 1985. 5. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A fővárosi Dési-Huber Képzőművészeti Kör estitanfolyamán készült fel a Képzőművészeti Főiskola felvételi vizsgájára, ahová az első próbálkozást követően, 1957-ben kapott bebocsájtást. A főiskola sokszorosító grafikai szakán Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Ék Sándor és Kádár György tanítványa volt. Barcsay művészete gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Tanulmányúton járt Olaszországban és Angliában. Szürrealista montázstechnikával készült litográfiái valóságelemekből inspirálódnak. Az ex libris műfaj kiváló művelője. 1963 óta több hazai és külföldi kiállításon szerepelt (Ferencvárosi Pincetárlat - 1968, Dürer Terem 1971, Csók István Galéria, Csepel, Szeged-Bartók Műv. Közp., Makó-József Attila Múzeum, Miskolc, Edinburgh-1969, 1971, hamburgi Mensch Galéria). Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Jókai, stb.). Több alkotását európai rangú műgyűjtemények őrzik. (GM, K.S.: Műv.-1968/7, W.T.: Műv.-1984/5) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1962-ben kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Hincz Gyula és Ék Sándor növendékeként. Több alkalommal járt tanulmányúton Nyugat-Európában, a legtöbbször Angliában. 1963 óta jelentkezik munkáival a hazai és külföldi grafikai rendezvényeken. 1965-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban, 1968-ben a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1971-ben a Dürer Teremben, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Szegeden, 1981-ben a Csepel Galériában, 1983-ban Kecskeméten mutatkozott be önálló kollekcióval. Egyéni tárlatai voltak Edinburgh-ban (1969, 1971), Londonban (1969) és Hamburgban (1983). - Szürrealista montázstechnikával készült különböző műfajú grafikai lapjai valóságelemekből szerveződnek képpé, szellemesen tükrözve a mai világ egyidejűleg jelentkező, s gyakran ellentmondó jelenségeit. Az ex libris műfaj kiváló művelője.

[FKA289/Bp61/26] A kép mérete: 29 x 30,5 cm keret nélkül. Készült: rézkarc (foltmaratás), Papír A kép Tassy Béla (Budapest, 1942) alkotása. Jelezve lent "50/36 Juhász F. Létvonásokkal áldott életem Tassy B. 969" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Budapest, 1942 – Grafikus. 1964-65-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Mestere Gerzson Pál volt. 1967-től szerepel különböző tárlatokon. Egyéni bemutatók: Madách Színház, Stúdió Galéria, Lila Iskola, Kék Iskola, Helikon Galéria, Aquincum Hotel, Békéscsaba, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Eger, Hatvan, Kazincbarcika, Szentendre, Szombathely, Zürich, Frankfurt am Main, Svéd- és Lengyelország, Szófia, stb. Koll. tárlatok: Szeged, Miskolc, Szolnok, Tihany, Róma, Berlin, München, Graz, Bradford stb. Kedvelt technikája a színes rézkarc. Alkotásai gyakran szépirodalmi ihletettségűek. Díjak: Derkovits ösztöndíj; Stúdió-díj; a lipcsei N. Könyvkiállítás ezüstérme; a Szegedi Kisgrafikai Biennálé díja; a Tihanyi Kisgrafikai Biennále díja; a szolnoki VII. Képzőművészeti Triennále díja, a miskolci X. Grafikai Biennále díja; a Szegedi Nyári Tárlat díja. (IF, P.J.: Műv. 1982/2, MK) Magyar festők és grafikusok adattára Budapest, 1942 – Grafikus. 1967 óta vesz részt kiállításokon. 1973-ban a Dürer-Teremben mutatta be montázs kompozícióra épülő, igényes technikai kiállítású munkáit. – MK Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Bp., 1942 – Grafikus. 1967-től szerepel különböző tárlatokon. 1973-ban mutatta be a Dürer Teremben montázs kompozícióra épülő, igényes technikai kiállítású alkotásait. (MK) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Budapest, 1942 Autodidakta művész, 1967 óta jelentkezik munkáival a hazai és külföldi grafikai rendezvényeken. Egyéni tárlata volt a Madách Színházban (1970), a Stúdió Galériában (1970, 1977), Zalaegerszegen és Zalaszentgróton (1973), az újpalotai Lila iskolában (1974) és a Helikon Galériában (1982). Kiállított Lengyelországban (1973) és az NDK-ban (1975). Számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa; a Derkovits-ösztöndíj kitüntetettje. – Látványos, színes rézkarcai montázskompozícióra épülnek; mondanivalójuk az egymás mellé halmozott valóságtöredékek asszociatív összefüggéseiből alakul ki. Tematikáit gyakran meríti irodalmi alapanyagokból.