[0O199/089] Olaj vászon festmény, régi aranyozott keretben. Jelzés jobbra lent: KURUCZ 88 Feszítő kereten Képcsarnok Vállalat címkéje, rajta felirat: KURUCZ D. ISTVÁN TANYA Magasság: 54.5 cm Szélesség: 94.5 cm Súly: 3.58 kg Kurucz D. István festő Születési hely: Hódmezővásárhely Születési dátum: 1914 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Az Alföld festője – Kurucz D. István kiállítása Mesterei: Rudnay Gyula, Benkhard Ágoston, Szőnyi István, Nagy Sándor. 1933: Szőnyi István magániskolájának növendéke; 1934-1940: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rudnay Gyula, Benkhard Ágoston, Szőnyi István, Nagy Sándor. 1950: Munkácsy-díj; 1960: a VII. Vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettje; 1941-1942, 1961, 1983: római ösztöndíj; 1964: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj: 1971: érdemes művész; 1974: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1977: Káplár Miklós-díj és emlékplakett; 1978: kiváló művész; 1984: Szocialista Magyarországért érdemrend; 1985: Kossuth-díj. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe, a Vásárhely Népe c. lap munkatársa, 1948-ban Budapestre költözött, a Kossuth Akadémia képzőművész körének vezetője volt. 1949-1959 között Szőnyi István tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-1952 között megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. 1953-ban vásárhelyi házában és műtermében megnyílt a Képzőművészeti Alap 8. sz. művésztelepe. 1962-ben kiállított a XXXI. Velencei Biennálén. 1963-tól Budapesten dolgozott. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban, valamint Japánban, Mongóliában és Algériában. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezte és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, valamint a Hortobágyi Alkotótábor elnöke volt. Képi világát és etikai alapállását tekintve a magyar piktúra fejlődésében különös szerepet játszó alföldi festészet folytatója, ám ezt a Tornyai és Koszta kezdeményezte népi realista irányzatot a társadalmi-gazdasági fejlődés aktuális fejleményeihez igazítva, egyéni felfogásban művelte. Szemlélődő habitusa jó fogódzóra lelt a temperafestés újrafelfedezésében, amelynek könnyed, levegős színharmóniái nála - az elődöktől eltérően - határozott rajzossággal és a tónusok árnyaltságával ötvöződtek. Első korszakában, a 40-es években még szorosan tapad a tradíciókhoz, amit az indulása mögé hátteret rajzoló valóság, ifjúságának szociális- és természetélményei magyaráznak. Korai művei (Disznóvásár, 1939; Kapu előtt, 1941; Tyúketetés, 1943) voltaképpen képi eszközökkel megoldott szociofotók, melyeket a közlés expresszív ereje, a visszafogott indulat és az ábrázoltakkal való együttérzés szemérmes lírája tesz hitelessé. A II. világháborút követő idők dinamikus atmoszférája jelentős változásokkal járt festészetében, ami tárgyköre kibővülése mellett kompozíciós módszereinek leegyszerűsödésében érhető tetten. Olykor a fogalmi érzékelésig eljutó jellemzése régi témáit is új tartalmakkal telíti: a paraszti életforma józan realitásai már nem a társadalmi mozdulatlanság, hanem a céltudatosan és hasznosan élt emberi élet, az erkölcsi értékek szimbólumaiként jelennek meg képein (Halászok, 1945, Földosztás, 1946). Különösen kifejezőek ebből a szempontból alakos ábrázolásai, melyeken az ikonszerű tömörséggel megfogalmazott figurák a földdel összenőtt ember sorsának természetes ethoszát alakítják képi emócióvá (Parasztasszony, Csikós, 1961). Más műveiben a mezei munka civilizálódását nyomozva a táj új típusú, "társadalmasított" ábrázolását, s vele a 60-as évek kollektivizálódott Alföld-képét teremti meg (Cséplés, 1958; Aratás, 1960). Az alföld problémakörhöz kapcsolódnak a 60-as években megszaporodó tájábrázolásai is, amelyek fő témája a mély horizontú, legtöbbször ember nélküli alföldi táj mindent magába olvasztó végtelensége (Fehér tanyák, Tél, 1963). A táji inspiráció forrása a 70-es évek közepétől már nem a távlati élmény, hanem a táj anyagi és szellemi mivoltát meghatározó természeti közeg, amelynek megjelenítésében - merészen átlépve a konvenciókon - a nonfiguratív festészet eszköztárát is felhasználja. Pályája utolsó harmadában festett Hortobágy-ábrázolásai immár a természet mélyebb struktúráit megismerő és átélő ember újszerű látomásai. Bár technikai felkészültsége és kompozíciós készsége szinte predesztinálták murális feladatok megoldására, alig néhány műve került megvalósításra. Több pannó- és freskóterve, így a Mohácsi csata és a Hajdúság története vázlatstádiumban maradt, vagy csak részben került kivitelezésre. Elméleti kérdések is foglalkoztatták, több cikket, tanulmányt írt a rajztanítás, a művészképzés, a műkereskedelem és a művészetpolitika kérdéseiről. Egyéni kiállítások 1960 • Műcsarnok, Budapest [Kamotsay Istvánnal] 1965, 1968 • Milánó 1970 • Csók Galéria, Budapest 1974 • Vaszary Terem, Kaposvár 1976 • Józsefvárosi Galéria, Budapest 1987 • Csók Galéria, Budapest • Művészetek Háza, Szekszárd • Hollósy Galéria, Budapest 1989 • Vármúzeum, Simontornya • Városi Kiállítóterem, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon stb. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein (1964 • Vásárhelyi Tárlatok, 1954-1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1974 • Vásárhelyi Tárlatok 1964-1973 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok negyedszázados jubileuma 1954-1978, Műcsarnok). Művek közgyűjteményekben Köztéri művei pannó (1963, Szegedi Kenderfonó) pannó (1964, Salgótarján, Rendőrkapitányság) secco (1967, Sportkórház, Budapest). Irodalom SZÍJ R.: ~, (tanulmány, Várpalota, 1967) D. FEHÉR ZS.: ~ kiállítása, in: Képzőművészeti Almanach 3, Budapest, 1972 OELMACHER A.: ~ kiállítása a Csók Galériában, in: A szocialista képzőművészet nyomában, Budapest, 1975 "Mindig freskót szerettem volna festeni..." Beszélgetés ~nal, Művészet, 1984/3. TANDI L.: Műteremlátogatás ~nál, Tiszatáj, 1986/2. Vásárhelyi festők (szerk.: KRISTÓ N. I., Budapest, 1988) ~ jubileumán (illusztrált tanulmány, bev.: POGÁNY Ö. G., Debrecen, 1990) események nélkül, Művészet, 1990/3. Az Alföld vonzásában, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996. Tasnádi Attila Forrás: www.artportal.hu

[FKB093/Bp302/65] A kép mérete: 30 x 21 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Z. Gulyás Ferenc jelzéssel 1948 alkotása. Jelezve balra lent "Z. Gulyás Ferenc 948" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Olaj, karton, 50x42 cm, j. l.j. Dóczyné

Olaj, karton, 27 x 35 cm, j.j.l. : Pilch D. 918

[FK0914/BX-2] A kép mérete: 15,5 x 25,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Magyar-Mannheimer Gusztáv (Pest, 1859, Budapest, 1937) alkotása. Jelezve Középen lent "Magyar Mannheimer" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Előbb a fővárosi Mintarajziskolában, később Bécsben H. Makartnál végzett művészeti tanulmányokat. 1878-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke lett. Itt a rézkarcoló Raab-nak, utána Löfftznek és Wagner Sándornak az irányításával tanult olyan sikerrel, hogy 1880-ban ezüstérmet, 1881-ben pedig dicsérő oklevelet és budapesti ösztöndíjat is kapott. Budapestre hazatérve, Benczúr-mesteriskolájában tanult a kapott ösztöndíjjal. Ekkor mutatkozott be a budapesti Műcsarnok közönségének az "Olvasó öregasszony", "A vőlegény jó kilátásai" című éleképekkel és néhány vázlattal. Később Bécsben H. Makartnak lett segédje egy dekoratív munkánál. A '90-es évek végén a nagybányai művésztelepen is megfordult. Ezután következett gyakran megismételt olaszországi útja. Még a sugárzó verőfény országában is híven kísérte a tompító müncheni tónus. 1901-ben "Esti hangulat" című alkotásával Társulati-díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet nyert. 1910-ben a Velencei Biennálén "Tavasz" című festményét a Velencei Modern Képtár számára vásárolták meg. 1912-ben állami nagy aranyérmet nyert. Több ízben vett részt a budapesti Műcsarnok és a Nemzeti Szalon seregszemléin. 1913-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1929-ben és 1933-ba kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Stílusát a romantikus, a naturalizmus és a Makart-féle akadémikus dekorativizmus ötvözete jellemezte. A Szinyei Társaság alapítói közép tartozott. Illusztrálta Bródy Sándor, Mikszáth Kálmán, stb. műveit. Számos műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. Önarcképe a Magyar Történeti Képtárban van. (ML, Éber, L-MMM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Előbb a fővárosi Mintarajziskolában, később Bécsben H. Makartnál, Münchenben pedig L. von Löfftznél és Wagner Sándornál tanult. Budapestre visszatérve, Benczúr-mesteriskolájában kapott több éves ösztöndíjat. 1901-ben "Esti hangulat" c. alkotásával Társulati-díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet nyert. 1910-ben a Velencei Biennálén "Tavasz" c. képét a Velencei Modern Képtár számára vásárolták meg. 1912-ben állami nagy aranyérmet kapott. Több ízben szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1913-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1929-ben és 1933-ban kollektív tárlata volt az Ernst Múzeumban. Stílusát a romantikus, a naturalizmus, és a Makart-féle akadémikus dekoratizmus ötvözete jellemezte. A Szinyei Társaság alapítói közé tartozott. Illusztrálta Bródy Sándor, Mikszáth Kálmán, stb. műveit. Számos műve megtalálható a MNG-ban. Önarcképe a MTK-ban van. (ML, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A bécsi akadémián Makart, a müncheni akadémián pedig Wágner tanítványa volt. Hazatérve a Benczúr-mesteriskola tagja lett. Stílusát a romantikus, a naturalizmus és a Makart-féle akadémikus dekoratizmus ötvözte, jellemezte. 1901-ben Esti hangulat c. képével társulati díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet, 1912-ben állami nagy aranyérmet nyert. Tavasz c. képét 1910-ben megvásárolta a velencei Modern Képtár. Több ízben szerepelt csoportos kiállításon a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. Képei találhatók a MNG-ban. Számos illusztrációt is készített (Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor műveihez stb.). Önarcképe a Magyar Történelmi Képcsarnokban található. Egyik alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak. - Irod.: Herman Lipót: Magyar-Mannheimer Gusztáv. Magyar Művészet, 1937. Művészeti lexikon I-IV. Festő. Előbb a Mintarajziskolában, majd Bécsben H. Makartnál, Münchenben L. von Löfftznél és Wagner Sándornál tanult. Bp.-re visszatérve Benczúr mesteriskolájában kapott több éves ösztöndíjat. 1910-ben a Velencei Biennále kiállításán egyik képét (Tavasz) a velencei Modern Képtár számára megvásárolták. Színes, oldott előadású tájképeivel, sötétes hangulatú alakos kompozícióival a kiállítások állandó szereplője volt. Illusztrálta Bródy, Mikszáth stb. műveit. A Szinyei Társaság alapító tagjai közé tartozott, s több állami díjat nyert. Kampis Antal Művészeti lexikon I-II. Festő. Münchenben és Bécsben végezte tanulmányait. Képei túlnyomó részének tárgyát gyakori olaszországi tanulmányútjaiból merítette. Ilyenekkel szerepelt a Műcsarnokban a nyolcvanas évek óta, de temperamentumos előadása, mélytüzű színei csak nagysokára szereztek neki elismerést. A Campagna, sziklás, pikáns olasz tájai, kavargó felhői, patetikus hangulatai, élénk és egyéni előadása végre legjobb művészeink sorába emelték. Ily művei: Est a Campagnában, Esti hangulat, Erdőszéle stb. Eleinte inkább világos színhatású, utóbb mélyrefogott barnából és zöldből formált színharmóniája jelentkezik néhány alakos képén és tanulmányfején is (Libapásztorok, Arckép, Pulykapásztorlány)

[FKA116/Bp78/17] A kép mérete: 7 x 6 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Karton A kép Magyar festő 1930 körül alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép