Régi nagyméretű terrakotta hal alakú kerámia váza 27 cm

Eladási ár: 65 000 HUF

Leírás

[1G701/Z023]
Régi, nagy méretű, hibátlan állapotú zöld színű hal alakú váza, keleti ponty figura.

Magasság: 27 cm
Szélesség: 15 cm
Súly: 3 kg

Tulajdonságok

Anyag: terrakotta
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. május. 31.

(A műtárgyat eddig 680-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi nagyméretű terrakotta hal alakú kerámia váza 27 cm

[1G701/Z023] Régi, nagy méretű, hibátlan állapotú zöld színű hal alakú váza, keleti ponty figura. Magasság: 27 cm Szélesség: 15 cm Súly: 3 kg

További részletek
Anyag: terrakotta
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. május. 31.

(A műtárgyat eddig 680-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
65 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1P554/UZ-K] Hibátlan állapotú, jelzett egész alakos ülő egészalakos női akt szobor. Alján karcolt jelzés: KUCS Magasság: 23.5 cm Szélesség: 36 cm Súly: 1.255 kg Kiss Lenke, R. szobrász Illye [Ciumeghiu, RO], 1926-05-13 Névváltozat: Rábai Györgyné 1951-57: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1967, 1977: Egry József-díj. 1964 óta Veszprémben élt és dolgozott. Szobrászata figuratív, realista szellemiségű. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat alkotott. Műveinek anyaga elsősorban a bronz és a kő, de gyakran alkalmazta az agyagok ötvözését is (bronz-kő, bronz-fa). Köznapi és mitológiai témákat, alakokat megjelenítő alkotásait expresszív formarend árnyalja. Irodalom BALOGH Ö.: ~ kiállítása, Új Tükör, 1968. március 2. JÁRMAI E.: ~ szobrászművész bányászati érmei, Bányászat, 1983/5. Egy humanista művész alázata, Képes Újság, 1984. szeptember 8. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1966 • Képcsarnok, Veszprém 1971, 1973 • Nitrokémiai Ipartelepek, Pétfürdő 1978 • Balaton Galéria, Balatonfüred • Dési Huber Terem (kat.) 1980 • Csók Galéria, Budapest (kat.) 1990 • Szeged 1993 • Bécs 1995 • Helyőrségi Művelődési Központ, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Veszprém Megyei Tavaszi Tárlatok • Őszi Tárlatok • Dunántúli Tárlatok 1981 • VII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Bányászati Múzeum, Sopron • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Xantus János Múzeum, Győr • Vay Ádám Múzeum, Vaja. Forrás: artportal.hu 
Kucs Béla : Terrakotta női akt szobor 36 cm
42 000 HUF
[FK3441/BX-2] A kép mérete: 39 x 30 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon (kasírozva) A kép Éder Gyula (Kassa, 1875, Budapest, 1945) alkotása. Jelezve jobbra lent "Éder Gyula" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1901-1905 között a budapesti Benczúr vezette Mesteriskolának volt hallgatója; ott festette "Pegazus" című alkotását. A müncheni Képzőművészeti Akadémián G. Hackl és W. Diez növendékeként képezte magát. Illusztrációkon kívül képmásokat, mitológiai és vallásos munkákat festett (Pieta, Kóbor Kentaur, stb.) 1902-től állított ki a budapesti Műcsarnokban. 1903-ban a kassai kaszinó mennyezetét festette. 1911-ben a Nemes Marcell-díjat, 1913-ban az Erzsébetvárosi kaszinó díját nyerte. Stílusához főképp Benczúr Gyula művészetéből merített. Több képe a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber, ML, L-MMM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. Mesterei voltak Benczúr Gyula, Gabriel Hackl és Wilheim Diez. A Benczúr mesteriskolában festette a Pegazus c. képét. Az itt töltött évek alatt mesterének stílusa erősen hatott művészetére, arcképeken, aktokon, vallásos kompozíciókon (Angyali üdvözlet 1908) kívül számos illusztrációt készített. Külön értéket jelentenek páratlan humorral és megfigyelőkészséggel megoldott karikatúrái, amelyeken pályatársainak egész sorát örökítette meg falstaffi derűvel. 1903-ban a kassai kaszinó mennyezetképét festette. Bánkódás, Bellarophon és Salome című képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. - MÉL Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1901-1905 k. a bp.-i Benczúr vezette Mesteriskolának volt hallgatója, Münchenben pedig G. Hackl és W. Diez tanítványaként képezte magát. Mestere stílusát követte. Illusztrációkon kívül képmásokat, mitológiai és vallásos képeket festett. 1902-től állított ki a Műcsarnokban. 1903-ban a kassai kaszinó mennyezetét festette. 1911-ben a Nemes Marcell díjat, 1913-ban az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte. Több képe a MNG-ban van. (Éber, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Münchenben és Bp.-en tanult. A Benczúr vezette Mesteriskolának 1901-05 között volt hallgatója; ott festette Pegazus c. képét. Mestere stílusát követte. Arcképeken, aktokon, vallásos kompozíciókon kívül számos illusztrációt is készített. Művészeti lexikon I-II. Münchenben és Budapesten tanult s illusztrációkon kívül képmásokat, mitológiai és vallásos képeket festett, amelyeket 1902 óta állított ki a Műcsarnokban: Pietá, Kóbor centaur, stb. Stílusához főképp Benczúr művészetéből merített tanulságokat.
Éder Gyula : Angyalka
140 000 HUF
[FKA208/Z006] A kép mérete: 100 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Varga Mátyás (Budapest, 1910) alkotása. Jelezve jobbra lent "Varga Mátyás 1970" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. 1926-1929 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte stúdiumait. Steyn János, Kürthy György és Varga Nándor Lajos növendéke volt. Ezután a Nemzeti Színház és más budapesti színházak számára készített díszleteket. A Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodalomnál is dolgozott. 1942-1945 között a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője volt. 1952-56 között az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának volt a tanára. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. 1956-ban a szegedi Móra Ferenc Képtárban mutatta be munkáit, 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású életmű-kiállítása. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó tárlatán és a Barnabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán, 1944-ben pedig ismét a Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán szerepelt a Nemzeti Szalonban. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1955-ben Érdemes Művész, 1982-ben Kiváló Művész kitüntetésben részesítették, 1956-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. 1987-ben nejével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Varga, mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1967/12., V. Nagy Zoltán, B.J.: Műv, 1970/6) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A fővárosi Iparművészeti Főiskolán végezte művészi tanulmányait, majd a Nemzeti Színház és más fővárosi színházak számára készített díszleteket. 1942-1945 k. a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. Számos hazai és külhoni tárlaton szerepelt. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a MNG-ban volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész (ML,P.Ö.G.: Műv.- 1967/12, B.J.: Műv. 1970/6) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Az Iparművészeti Iskolán tanult, a Nemzeti Színház állandó munkatársa, de más színházak részére is tervezett nagy sikerű díszleteket. Bemutatkozott több vidéki városban (Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Debrecen, stb). A határokon túl Csehszlovákiában, Svjácban, Bulgáriában,és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt. 1937-es párizsi világkiállításon ezüst érmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői és stílusbeli ívét bemutató kiállítóházat. Műveinek nagyrészét Szeged városának adományozta. - Irod.: Szij Rezső: Varga Mátyásról és képeiről, Alföld 2.sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas kiváló művész. Tanulmányait 1926-29 között az Iparművészeti Iskola díszletfestő tanszakán végezte. Színpadi díszlettervezéssel foglalkozik, elsősorban a Nemzeti Színház számára dolgozik. 1952-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának tanára volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában nyílt kiállítása. Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, Kossuth-díjas, kiváló művész. A Képző- majd az Iparművészeti Főiskolán tanult; mesterei Kürthy György, Steyn János és Varga Nándor Lajos voltak. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban. Hosszú ideig a Nemzeti Színház díszlettervezője volt. Bemutatkozott több vidéki városban; önálló tárlatai voltak Csehszlovákiában, Svájcban, Bulgáriában és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben, a Nemzeti Galériában volt. 1955-ben érdemes, 1982-ben kiváló művészi címet kapott; 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1937-es párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. - Színházi munkálkodása mellett rendszeresen rajzolt és festett, sőt kerámiával és szobrászattal is foglalkozott. Témát a természet, a történelem, a folklór adott számára, de gyakorta merített színházi és színpadi élményeiből is. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Iparművész, grafikus, díszlettervező. 1926-29: MKF, MIF, mesterei: Steyn János, Kürthy György, Varga Nándor Lajos. 1937: a Párizsi Világkiállítás aranyérme; 1955: érdemes művész; 1956: Kossuth-díj; 1982: kiváló művész; 1989: SZOT-díj. 1929-ben a szegedi Városi Színházhoz került, majd 1935-től 1941-ig a Nemzeti Színház díszlettervezője lett. Ekkor a Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodánál is dolgozott. 1941-44 között a kolozsvári Nemzeti Színház, 1944-től és 1955-80 között a bp.-i Nemzeti Színház díszlettervező művésze. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője. 1952-től 1956-ig a MIF színpadtervező tanszakának volt a tanára. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. A drámai tér alakításának elsődlegessége, színpadépítkezés ésszerűsége és funkcionalitása, a drámai cselekményt meghatározó kort és környezetet idéző jelzésértékű stilizált színpadi világ, valamint a fényeffektusok térképező használata jellemzi díszlet- és jelmeztervezői művészetét. Fametszetei középkori formákat idéznek, aprólékosan részletezőek. A 60-as években készült monotípiáiban a kortárs művészet bátor gesztusait elsajátítva teszi elvontabbá, dinamikusabbá eredendően természetelvű és lírai tematikáját. Ek: 1967: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1970: MNG (életmű-kiállítás). Vcsk: 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Kolozsvár; 1944: A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Nemzeti Szalon (kat.) Irod.: László Gy.: Varga Mátyás képei (kat., Móra F. M., Szeged, 1967); Bögel J. -Jánosa L.: Scenographica Hungarica. Mai magyar díszlet és jelmez, Bp., 1973; Díszlet- és jelmeztervezés 1970-1980, Bp., 1983; Angyal M.: Varga Mátyás díszlettervező, Szeged, 1989. (V. N. Z.)
Varga Mátyás : Nap-hold 1970
155 000 HUF
[FKA520/Bp7/22] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: olaj, akrill, Vászon A kép Áron Nagy Lajos (Budapest, 1913, Székesfehérvár, 1987) alkotása. Jelezve balra lent "Áron" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf írással: 16. Áron Nagy Lajos "Kavicsos domb" 50x70 vegyes t. 1981 Áron Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1933-38 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágost irányítása mellett. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott dolgozott, mint rajzpedagógus. 1935-től vett részt tárlatokon. 1943-ban gyűjteményes kiállítása volt a fővárosban, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos műv. díj tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római collegium Hungaricum-díjat, 1958-ban Alba Regia-díjat, 1965-ben Csók István-díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" című pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" című nagyméretű munkája a Székesfehérvári Velence Szállóban található. Műveit a '30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöző expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig Áron szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. 1968/3, F.M.K.: Műv. 1978) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1933-1938 között, ahol Benkhardt Ágost volt a mestere. Ösztöndíjjal bejárta a nyugateurópai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron volt rajztanár. 1935 óta jelentkezik a kiállításokon: 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1974-ben a Csepel Galériában. 1976-ban Veszprémben és Várpalotán volt önálló tárlata. Számos kitüntetés tulajdonosa: 1958-ban Alba Regia, 1965-ben Csók István díj, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. Posztimpresszionisztikus tájképeket és portrékat festett. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű alkotása a székesfehérvári Velence Szállóban található. Képei vannak a MNG-ban és a székesfehérvári István király Múzeumban. - ML. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1933-38 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhard Ágostnál. Ösztöndíjjal több európai városban járt. 1939-től Székesfehérvárott működött, mint rajztanár. 1935-től szerepelt tárlatokon. 1943-ban gyűjteményes tárlata volt a fővárosban, 1955-ben a budapesti Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben és 1973-ban Székesfehérvárott, 1967-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán. Számos díj és kitüntetés tulajdonosa. 1938-ban a Balló-díjat, 1943-ban a római Collegium Hungaricum díját, 1958-ban Alba Regia-díjat, 1965-ben Csók István-díjat, 1956-ban és 1967-ben Munkácsy-díjat kapott. "Csongor és Tünde" c. pannója a Vörösmarty Színházban, az "Ezeréves Fehérvár" c. nagyméretű munkája a székesfehérvári Velence Szállóban található. Munkáit a 30-as évek posztimpresszionizmusával ötvöző expresszivitás jellemzi. A lírai hangulatú, finom festőiségű életképektől, tájképektől és portréktól az egészen elvont dekoratív folthatásokig szinte mindent kipróbált. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, mely egész munkásságát foglalkoztatta. Munkái megtalálhatók a MNB-ban és a székesfehérvári István Király Múzeumban. (ML, S.P.: Műv. 1968/3, F.M.K.: Műv. 1978) Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. 1933-38 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Benkhardt Ágostnál. Ösztöndíjjal bejárta a Ny-európai nagyvárosokat. 1939 óta Székesfehérváron középiskolai tanár. 1943-ban és 1955-ben gyűjt. kiállítása volt Bp.-en, 1964-ben Székesfehérváron. Tájképeket, portrékat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1933-1938 között Benkhardt Ágost növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd a Balló Ede-ösztöndíjjal bejárta Nyugat-Európát. Újabban Bulgáriában, Csehszlovákiában, Görögországban, Lengyelországban és Finnországban volt tanulmányúton. 1939 óta Székesfehérvárott művész-pedagógus. 1935 óta jelentkezik a kiállításokon, 1955-ben a Fényes Adolf Teremben, 1959-ben, 1964-ben, 1973-ban, 1981-ben és 1983-ban Székesfehérvárott, 1967-ben és 1982-ben a Csók Galériában, 1969-ben Győrött, 1973-ban Egerben, 1976-ban Veszprémben és Várpalotán, 1979-ben Dunaújvárosban, 1980-ban a Bolgár Kulturális Központban voltak jelentősebb tárlatai. Számos művészeti elismerés - Alba Regia-díj (1958), Csók István-érem (1965), Velinszky László-díj (1970) stb. - kitüntetettje, a Munkácsy-díj (1956, 1967) tulajdonosa. - Legkedvesebb műfaja a tájkép, indulásakor a Tisza-vidék, később a Velencei tó, a Balaton, majd utazásai nyomán görög, bolgár és szlovákiai tájak ihlették. Stílusbelileg a harmincas évek poszt-impresszionizmusából kinőtt expresszivitás jellemi, amelyen belül szinte minden megoldást kipróbált a lírai életképtől a dekoratív foltfestésig. Művészetének erénye, hogy mindezt saját törvényei szerint oldotta meg, s így e változatosság ellenére is életműve egységes képet mutat.
Áron Nagy Lajos : "Kavicsos domb" 1981
180 000 HUF