Súgó a keresőhöz Bezár
-
kinek feleségnek férjnek gyereknek nagypapának nagymamának női főnöknek férfi főnöknek barátnak barátnőnek
mire esküvőre temetésre karácsonyra születésnapra évfordulóra ballagásra

Régi nagyméretű terrakotta hal alakú kerámia váza 27 cm

Eladási ár: 65 000 HUF

Leírás

[1G701/Z023]
Régi, nagy méretű, hibátlan állapotú zöld színű hal alakú váza, keleti ponty figura.

Magasság: 27 cm
Szélesség: 15 cm
Súly: 3 kg

Tulajdonságok

Anyag: terrakotta
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. május. 31.

(A műtárgyat eddig 754-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi nagyméretű terrakotta hal alakú kerámia váza 27 cm

hasznos!
[1G701/Z023] Régi, nagy méretű, hibátlan állapotú zöld színű hal alakú váza, keleti ponty figura. Magasság: 27 cm Szélesség: 15 cm Súly: 3 kg
További részletek
Anyag: terrakotta
Állapot: Hibátlan
vásárlási információk
Feltöltve: 2023. május. 31.

(A műtárgyat eddig 754-en nézték meg.)
Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét
Eladási ár:
65 000 HUF
Megveszem
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z427/Z053] Régi, szép állapotú, ezüst talpú, nagyméretű kehely alakú, csiszolatokkal gazdagon díszített, kék kristály váza pár. A talp peremén beütve 1965. után használt 800-as finomságú Dianna fős jelzés látható. Mellette beütve gyártói jelzés: FŐÉ (Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat). Mindkét váza kristály része a talp felett repedt, lásd fotó. Magasság: 33 cm Szélesség: 19 cm Súly: 2.39 kg
Régi ezüst talpas kehely alakú kristály váza pár 33 cm
65 000 HUF
[FKD030/Bp90/35] A kép mérete: 126 x 100 cm keret nélkül. Készült: Szén, tempera, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra fent "Szabó Z 72" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán kiállítási címke: Műcsarnoki törzslap 1973. X. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : "Leány portré" 1973
680 000 HUF
[FKD027/Bp4/60] A kép mérete: 60 x 82 cm keret nélkül. Készült: Olaj, pasztell, Papír (kasírozva) A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szabó Z 73" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.
Szabó Zoltán Angyalföldi : Holdfényes udvar 1973
430 000 HUF
[FKD022/Bp106/35] A kép mérete: 75 x 42 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Magyar festő 1972 alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Magyar festő 1972 : József Attila
365 000 HUF
[FKD019/Bp58/38] A kép mérete: 22 x 34 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Remsey Jenő György (Nagykőrös, 1885, Gödöllő, 1960) alkotása. Jelezve jobbra lent "Remsey (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1905-1909 között Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett, ahol 1914-ig dolgozott. 1909-ben a KÉVE tagjai sorába választotta, s rendezésükben számos tárlaton vett részt. 1913-ban a nagybányai szabadiskolában képezte magát, majd a KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsbe és két ízben Münchenben is. 1924-ben egyik alapítója és elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének, majd létrehozta annak lapját, a Fáklyát. 1937-41 között a Nemzeti Figyelő munkatársaként dolgozott, 1952-ben tagja lett a Szinyei Alkotóközösségnek, 1960-ban pedig a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1909-ben vett részt először a KÉVE tárlatán, 1920-ban újra. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben pedig a Szalmássy Galériában volt kiállítása. 1957-64 között több tárlatot is rendeztek műveiből Párizsban, de a KÉVE által alkotásai elkerültek berlini, düsseldorfi, bécsi, genfi, nürnbergi, lipcsei seregszemlékre is. Remsey hosszú pályájának kezdete a szecesszió stílusirányzatához kapcsolódott. Részt vett a szecesszió eszmeiségének elkötelezett gödöllői művésztelep munkájában, s egészen haláláig Gödöllőn élt. Így nem csoda, ha mindvégig ápolta a művésztelep emlékét, mely saját pályáján is az első döntő jelentőségű inspirációt és művészetközösséget jelentette. Akárcsak Körösfői és Nagy Sándor, ő is szimbolikus sugallatú műveket alkotott, amelyekre a lapidáris formaalkotás, a stilizáció, a vonalkontúrok hangsúlyos szerepe, a homogén színsíkok alkalmazása volt jellemző. Gobelintervezéssel is foglalkozott. Díjak: Benczúr-díj; Hors Conours-oklevél, Bécs; Gödöllő város díszpolgára. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát gazdagítja (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent család, Önarckép). A budapesti Lónyai utcai református gimnázium számára 1942-ben egy freskót alkotott (A magyar reformáció szellemtörténete). (Éber, RI-NM, MMFRA, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Budapesten tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909-ben koll. kiállítása volt a KÉVE tárlat keretében. 1913-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. A KÉVE tagjaként ösztöndíjjal Párizsba is elkerült, de tanulmányutakat tett Bécsben, és Münchenben is. 1920-ban ismételten állított ki műveket a KÉVE tárlatán. 1923-ban a Helikonban, 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. Alkotásait stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Több műve az MNG tulajdonában van. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára Művészi képzettségét az a kapcsolat segítette kibontakozni, amelyet Gulácsy Lajossal, Erdei Viktorral és Fülep Lajossal teremtett. A KÉVE tagja lett és ösztöndíjjal Párizsba került. Tanulmányutakat tett Bécsben és Münchenben, majd itthon a Gödöllői Művésztelepre került. Alapító tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban és 1947-ben a Szalmássy Galériában vett részt csoportos kiállításokon. Eleme a kompozíció, a sokalakos, a nagy csoportokat fölölelő képek problémája, amely képszerkesztő hajlandóságát, rendező képességét foglalkoztatja és alkalmat ad arra, hogy témáit a maga sajátos módján adja elő. Ez pedig a díszítő stilizálás nyelve. Képei síkszerűek, nagy dekoratív színfoltok mozaikszerű együttesei, amelyek erőteljes kontúrhatásukkal és fényproblémáikkal gobelin terveknek vagy üvegfestményeknek hatnak. Írói munkássága is számottevő. - Irod.: Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői kismesterek. MTA 1981. I. 441. Művészeti lexikon I-IV. Festő, költő és író. Bp.-en, Bécsben és Münchenben tanult, majd a gödöllői művésztelep tagja lett. Számos külföldi kiállításán kívül 1909-ben és 1920-ban kollektív kiállítása nyílt a KÉVE-tárlat keretében, 1923-ban a Helikon szalonjában, 1924-ben és 1944-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben és 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1947-ben a Szalmássy Galériában. 1957 és 1964 között Párizsban több kiállítást rendeztek műveiből. 1924-ben egyik alapítója s elnöke volt a Spirituális Művészek Szövetségének. Több műve (Énekeskoldusok, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, Szent Család, Önarckép stb.) a Nemz. Gal. tulajdona. Szecessziósan stilizált, szimbolikus ihletésű képeivel expresszív hatásokra törekedett. Művészeti lexikon I-II. Budapesten tanult, azután a gödöllői művésztelep tagja volt. 1909. és 1920. kollektív kiállítása volt a Kéve tárlat keretében. 1923. a Helikon szalónjában, 1924. a Nemzeti Szalónban. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja. Énekes koldusok c. olajfestménye a Székesfővárosi Múzeum, Anyám arcképe, Ködfoszlás a Dunán, Az irgalmas szamaritánius, a Szent Család és Önarckép c. művei a Szépművészeti Múzeum tulajdonában vannak. Képeit stilizálja s főleg dekoratív hatásokra törekszik. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Bécsben, Münchenben és a gödöllői művésztelepen végezte. 1907 óta szerepel a hazai és külföldi nyilvánosság előtt, az évek során több franciaországi és amerikai kiállítása volt. 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben Nagykőrösön voltak gyűjteményes tárlatai. Számos külföldi művésztársaság tagja és kitüntetettje, 1920-ban Budapest város nagydíjával, 1969-ben Milánó ezüstérmével tüntették ki. - A szecesszióban gyökerező szimbolikus stílusa a harmincas években alakult ki; munkáit erős stilizáltság, olykor groteszk ábrázolás, sejtelmes színvilág jellemzi. Mondanivalói az ember sorskérdései körül forognak.
Remsey Jenő György : Falu
28 000 HUF
[FKD017/Bp407/6] A kép mérete: 40 x 31 cm keret nélkül. Készült: Grafitceruza, Papír A kép Benczúr Gyulának tulajdonítva alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf írással: Férjem rajzolta 1... Benczur Gyula özvegye
Benczúr Gyulának tulajdonítva : Angyalka galambokkal
75 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1P554/UZ-K] Hibátlan állapotú, jelzett egész alakos ülő egészalakos női akt szobor. Alján karcolt jelzés: KUCS Magasság: 23.5 cm Szélesség: 36 cm Súly: 1.255 kg Kiss Lenke, R. szobrász Illye [Ciumeghiu, RO], 1926-05-13 Névváltozat: Rábai Györgyné 1951-57: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1967, 1977: Egry József-díj. 1964 óta Veszprémben élt és dolgozott. Szobrászata figuratív, realista szellemiségű. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat alkotott. Műveinek anyaga elsősorban a bronz és a kő, de gyakran alkalmazta az agyagok ötvözését is (bronz-kő, bronz-fa). Köznapi és mitológiai témákat, alakokat megjelenítő alkotásait expresszív formarend árnyalja. Irodalom BALOGH Ö.: ~ kiállítása, Új Tükör, 1968. március 2. JÁRMAI E.: ~ szobrászművész bányászati érmei, Bányászat, 1983/5. Egy humanista művész alázata, Képes Újság, 1984. szeptember 8. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1966 • Képcsarnok, Veszprém 1971, 1973 • Nitrokémiai Ipartelepek, Pétfürdő 1978 • Balaton Galéria, Balatonfüred • Dési Huber Terem (kat.) 1980 • Csók Galéria, Budapest (kat.) 1990 • Szeged 1993 • Bécs 1995 • Helyőrségi Művelődési Központ, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Veszprém Megyei Tavaszi Tárlatok • Őszi Tárlatok • Dunántúli Tárlatok 1981 • VII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Bányászati Múzeum, Sopron • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Xantus János Múzeum, Győr • Vay Ádám Múzeum, Vaja. Forrás: artportal.hu 
Kucs Béla : Terrakotta női akt szobor 36 cm
42 000 HUF
[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)
Horváth Kálmán, Szatmári : Falusi utca
80 000 HUF
[1S682/UZ-N] Hibátlan állapotú talapzaton álló, közel 100 éves terrakotta szobor. Kubikos férfi talicskával. A talapzatán karcolt jelzés: BORBÁS ISTVÁN 1934 Magasság: 23.5 cm Szélesség: 13.3 cm Hosszúság: 31 cm Súly: 2.265 kg   Magassága 23 cm, legszélesebb része 10,5 cm. BORBÁS István szobrász (Csongrád, 1894. augusztus 8.?Csongrád, 1977. július 1.) 1920-25: Iparművészeti Iskola, kisplasztika szakosztály, mesterei: Lux Elek, Orbán Antal. A pécsi Zsolnay gyár tervezője, kivitelezőművésze, számos állatszobrot mintázott. Dolgozott Ligeti Miklós műtermében. Mesterei: Lux Elek, Orbán Antal.  
Borbás István : Kubikos 1934
120 000 HUF
[FKC621/Bp405/37] A kép mérete: 50 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Szilágyi Jolán (Székelyudvarhely, 1895, Budapest, 1971) alkotása. Jelezve jobbra lent "Szilágyi J." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Szilágyi Jolán, Szamuely Tiborné: Székelyudvarhely, 1895 – Budapest, 1971 Festő, grafikus. A budapesti Iparművészeti Iskola textil szakát két év után elhagyva, a sokkal nívósabb és szabadabb szellemű Kernstok Károly és Rippl-Rónai J. által vezetett szabadiskolában képezte magát. 1917-ben és 1918-ban a nagybányai szabadiskolában dolgozott. 1918-ban Bíró Mihállyal alapította meg a grafikusművészek szakszervezetét. 1919-ben Szamuely Tibor felesége lett. A tanácsköztársaság alatt részt vett a Kernstok által vezetett nyergesújfalusi szabadiskola munkájában. A forradalom bukása után Bécsben, Itáliában, Berlinben, Weimarban, majd a Szovjetunióban tevékenykedett. 1946-ban tért haza. 1915-től hangulatos táj- és életképeket, valamint portrékat állított ki a Nemzeti Szalonban. 1950-tő rendszeresen szerepelt az országos tárlatokon és a külhoni magyar kiállításokon. 1969-ben a Magyar Nemzeti Galéria életmű kiállítást rendezett műveiből. Berlinben is bemutatta alkotásait. 1959-ben karikatúra-albuma jelent meg. Karikatúráit a harcos politikai állásfoglalás hatotta át. Szatirikus rajzai drámaiak. Torzportréit hitelesen jellemzi, ábrázolásai pedig szimbolikus tartalmakat hordoznak. Díjak: Munkácsy-díj; a Munka Érdemrend arany fokozata. (Éber, RI-NM, P.Ö.G.: Műv. 1969/12, B.L.: Műv. 1969/12, P.Ö.G.: Műv. 1971/11, T.Gy.: Műv. 1985/9) Művészeti lexikon I-IV. Szilágyi Jolán, Szamuely Tiborné (Nagyvárad, 1895. jún. 15. - ): grafikus, Munkácsy-díjas. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán és Kernstok Károlynál végezte. 1919-ben Bíró Mihállyal megalapította az Iparművészek Szakszervezetét. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Berlinbe emigrált. A munkásosztály harcát támogató plakátjai, a kapitalista világot gúnyoló szatirikus rajzai, a fasizmust leleplező, találó politikai karikatúrái már ebben az időszakban ismertté tették nevét. 1934-től az SZU_ban folytatta művészi tevékenységét. A II. világháború alatt művészi színvonalú grafikáival szerepelt. 1948 óta ismét Mo.-on él. Számos kollektív kiállításon vett részt. 1949-ben és 1956-ban gyűjt. kiállítása volt. Karikatúragyűjteménye 1959-ben, Emlékeim c. kötete (saját illusztrációival) 1967-ben jelent meg. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Szilágyi Jolán, Szamuely Tiborné: Nagyvárad, 1895 – Bp., 1971. Festő, grafikus. A bp.-i Iparművészeti Főiskolát két év után elhagyva, a sokkal nívósabb és szabadabb szellemű Kernstok Károly és Rippl-Rónai József által vezetett szabadiskolában képezte magát. Nyaranként a nagybányai festőiskolában dolgozott. Az iskola névsorai 1918-ban említik nevét. A Tanácsköztársaság alatt részt vett a Kernstok által vezetett nyergesújfalusi szabadiskola munkájában. A forradalom bukása után Bécsben, Berlinben, Olaszországban, Weimarban, majd a Szovjetunióban működött. 1946-ban tért haza. 1915-től hangulatos táj és életképeket, val. képmásokat állított ki a Nemzeti Szalonban. Berlinben is volt kiállítása. 1959-ben karikatúra-albuma jelent meg. Karikatúráit a harcos politikai állásfoglalás hatotta át. Szatirikus rajzai drámaiak. Torzportréit hitelesen jellemzi, ábrázolásai szimbolikus tartalmakat hordoznak. Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1969-ben a MNG megrendezte retroszpektív tárlatát. (Éber, RI-NM, B.L.: Műv.-1969/12,P.Ö.G.: Műv.-1971/11) Magyar festők és grafikusok adattára Nagyvárad, 1895 – Budapest, 1971 Munkácsy-díjas festő és grafikus. Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti szervező munkájában, majd Berlinben, 1934-től a SZU-ban élt. 1948-ban tért haza. Főleg politikai karikatúrákat készített. 1959-ben karikatúraalbuma, 1967-ben gyűjteményes kiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában. 1971-ben Kelet-Berlinben mutatták be munkáit. – Irod.: Ék Sándor: Búcsú Szilágyi Jolántól, Népszabadság, 1971. júl. 10.
Szilágyi Jolán : Tragédia a templomban
220 000 HUF
[FK0348/Bp304/40] A kép mérete: 51 x 35 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farost A kép Gábor Móric (Kisújszállás, 1889, Budapest, 1986) alkotása. Jelezve Jobbra fent "Gábor Móric 1969. XI." A festmény jó állapotban van. Keret: Restaurált Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti mintarajziskolában Kölber Dezső és Vesztróczy Manó tanítványa volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a tanítómesterei. Különösen a nagytudású és gerinces egyéniségű Székely Bertalan volt rá hatással. 1907-ben és 1908-ban a párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát, Cormon professzornál, aki egykor Van Gogh és Toulouse-Lautrec mestere is volt. Ösztöndíjjal Olaszországban is végzett tanulmányokat. Tanulmányutakat tett több európai országban és az Egyesült Államokban. Aktív tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Munkácsy Céhnek, a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1913-tól haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945-48 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1916-tól szerepelt egyéni (Csók Galéria, Fészek Klub, Magyar Nemzeti Galéria, Derkovits Terem, Csepel Galéria, Medgyessy Terem, Karcag, Hódmezővásárhely, Amszterdam, London, stb.) és csoportos (Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Magyar Nemzeti Galéria, Hódmezővásárhely, Sopron, stb.) tárlatokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista portrékat, történelmi jeleneteket, tájképeket, virágcsendéleteket, enteriőröket, egyházi témájú képeket alkotott, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket, plaketteket is alkotott. Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csendéletei, miniatűrjei. Díjak: a Munka Érdemrend arany fokozata, SZOT-díj. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van. (Műv. 1985/5, 1986/7, KMML, Ladányi József, Éber, H.L.: Műv. 1984-5) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Iparrajziskolában Kölber Dezső és Vesztróczy Manó tanítványa volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede voltak a tanítómesterei. Különösen a nagy tudású, és gerinces egyéniségű Székely hatott rá. 1907-1908-ban a Párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát, Cormon professzornál, aki Van Gogh és H. Toulouse-Lautrec mestere is volt. Ösztöndíjjal Olaszországban is tanult. Tanulmányutakat tett több európai országban és az USA-ban. 1906-tól szerepelt tárlatokon. Hazai kiállításain kivül bemutatkozott számos európai városban. Klasszikus iskolázottságú történelmi- és arcképfestő volt. Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csendéletei és miniatűrjei. 1981-ben SZOT-díjat kapott. Több alkotása a MNG tulajdonában van. Érmeket és plaketteket is készített. (Műv.-1985/5, 1986/7, Éber, H. L.: Műv.-1984/5) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, ahol Kölber Dezső és Vesztróczy Manó voltak a mesterei. A Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede növendéke volt. 1908-tól a párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát. Nagyobb tanulmányutakat tett Francia-, és Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, továbbá az Egyesült Államokban. Hazai kiállításain túl bemutatkozott Amsterdamban, Rotterdamban, Hágában, Londonban, Berlinben, és Rómában. Londoni tartózkodása során rajzolta a fizikus Einstent, Mac-Donald angol miniszterelnököt és több ismert személyiséget. Itthon is számos művész portréját készített el: Blaha Lujza, Fedák Sári, Svéd Sándor, Góth Sándor, Hegedüs Gyula, Bölönyi György, Krúdy Gyula, Pethes Sándor stb. Klasszikus iskolázottságú történelmi és portréfestő, több ismert irodalmi és közületi személyiség arcmásait is elkészítette. (Kossuth Ferenc, Thaly Kálmán stb.) Elmélyült megfigyelésről tanúskodnak színgazdag csöndéletei és miniatűrjei. A Cennini Társaság tagja. 1976-ban a hódmezővásárhelyi Medgyessy Teremben, majd az Óbudai Galériában jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Tisztes kora ellenére rendszeres résztvevője volt a Vásárhelyi Őszi tárlatoknak. 1981-ben SZOT-díjat kapott. - Irod.: Heitler László: Képek és emlékek. Gábor Móric festőművészről. Művészet, 1985. 5.; Kiss Mária: Látogatás Gábor Móric műtermében. Művészet, 1986. 7.; ÖLK Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál voltak mesterei. 1907-08-ban Párizsban az École des Beaux-Arts-on tanult. 1906 óta kiállító művész. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és főleg sok arcképet festett. 1932-ben Amsterdamban állított ki. Cypra c. aktfestménye, valamint a Melankólia és a Szobabelső c. képe a Nemz. Gal. tulajdona. Részt vett az 1952-i arcképkiállításon, mindegyik nemzeti kiállításon és az 1957-i tavaszi tárlaton. 1962-ben önálló kiállítása volt a Csók Galériában. Művészeti lexikon I-II. A bpesti képzőműv. főiskolán és Párizsban az École des Beaux-Arts-ban tanult, azután Budapesten telepedett le. A Műcsarnokban 1905 óta főleg arc- és tájképeket állított ki. Cipra c. képe az állam, Melancholia és Matuska Alajos arcképe c. festménye a főváros tulajdona. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Művészeti tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, mesterei Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál és Balló Ede voltak. Tanulmányúton járt több nyugat-európai országban, megfordult Amerikában. Hazai kiállításain túl bemutatkozott Hollandiában, Angliában, Olaszországban és az NSZK-ban. Legutóbb Hódmezővásárhelyen (1976), az Óbudai Galériában (1977), a Derkovits Teremben (1978) és a Csepeli Galériában (1979) állított ki. - Klasszikus iskolázottságú történelmi és portréfestő, több ismert politikai és irodalmi személyiség arcmásának elkészítője. Elmélyült természetmegfigyelésről, a valóság tartalmas művészi leírásának készségéről tanúskodnak színgazdag csendéletei és miniatűrjei. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1906-07: MKF, mesterei: Székely Bertalan, Balló Ede, Szinyei Merse Pál; 1907-08: párizsi École de Beaux-Arts, mestere: Fernand Cormon. 1979: Munka Érdemrend arany fokozata; 1981: SZOT-díj. Tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Magyar Arcképfestők Társaságának, a Munkácsy Céhnek. Párizsi tartózkodása után az USA-ban és Hollandiában dolgozott portréfestőként. Járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Belgiumban. 1913-ban tért haza, haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945-48 között a MIF tanára volt. 1916-tól szerepeltek művei kiállításokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista arcképeket - köztük magyar és külföldi közéleti személyeket -, virágcsendéleteket, tájképeket, enteriőröket, egyházi témájú képeket festett, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket is alkotott. Ek: 1932: Amszterdam; London; 1938: Amszterdam és más városok;1961: Tornyai J. M., Hmvhely;1962: Csók G. (kat.); Fészek Klub; 1964: Tornyai J. M., Hmvhely; 1976: Tornyai J. M., Hmvhely; Medgyessy T.; 1977: Derkovits T.; 1978: Derkovits T.; 1979: Csepel G.; MNG; 1984: Tornyai J. M., Hmvhely; 1986: Déryné Műv. K., Karcag. Vcsk: 1906-tól: az OMKT kiállításai, Műcsarnok; 1926-tól: a Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításai, Nemzeti Szalon; 1934-től: a Munkácsy Céh kiállításai, Ernst M.; 1944: A magyar műv. ötven éve, FK; 1948: a Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; 1955: Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok; 1955-től: Őszi Tárlat, Tornyai J. M., Hmvhely; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1965: A Százados úti művésztelep 50 éve, MNG; 1975: Jubileumi Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1979: A hmvhelyi Őszi Tárlatok negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett retrospektív kiállítás, Műcsarnok; 1983-tól: Orsz. Éremművészeti B., Lábasház, Sopron; 1984: Orsz. Képzőműv. kiállítás '84. Műcsarnok. Mk: FK; MNG; PIM. Km: Üvegablakok (1931, Bp., az OTI Székh. tanácsterme). Irod: Chroniqueur: Látogatás Gábor Móric műtermében, Képzőműv. 1931/43-44.; Telepy K.: (kat. bev. tan., Csók I. G., 1962); Heitler L.: Képek és emlékek. Gábor Móric festőműv.-ről, MŰV, 1985/5.; Kiss M.: Látogatás Gábor Móric festőműv. műtermében, MŰV, 1986/7. (L.J.)
Gábor Móric : Csendélet
165 000 HUF
[FK1187/Bp30/21] A kép mérete: 80 x 60 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Feleky György (Budapest, 1893) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Feleky Gy. 1931. V. 13." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke volt, 1913-14-ben a nagybányai szabadiskolákban dolgozott. A Nemzeti Szalonban tájképekkel és "Vágyak" című üvegablaktervével lépett először a nyilvánosság elé. (Éber, RI-NM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke volt. 1914-ben a Nemzeti Szalonban tájképekkel és "Vágyak" c. üvegablaktervével lépett először a nyilvánosság elé. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly tanítványa volt, Nagybányán 1913-ban és 1914-ben képezte magát. A Nemzeti Szalonban tájképekkel és "Vágyak" c. üvegablaktervével lépett először a nyilvánosság elé. (Éber)
Feleky György : Kovácsműhelyben 1931
98 000 HUF