[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[1I046/UZ-N] Antik, hibátlan állapotú, aranyozott majolika váza pár. Gyönyörű kobaltkék színnel, kézi festésű virágokkal díszített. Mindkét váza felső pereme profi restaurátor által javított. Jelzés mélynyomással: BW (Bruder Willner - Teplitz) Formaszám: 1790 Magasság: 27 cm Szélesség: 17.5 cm Súly: 1.34 kg

[1I978/X110] Hibátlan állapotú, biszkvit felületű porcelán tányér, dísztányér. Litofán tányér, a rajta lévő plasztikus épület háttér világításnál jelenik meg kontúrosan. Alján jelzés: HOLLÓHÁZA HUNGARY HÖCHST Szélesség: 12 cm Súly: 0.105 kg

[FKC055/Bp78/78] A kép mérete: 15 x 9,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Osztrák grafikus 1920 körül alkotása. Jelezve Lent "Olvashatatlan, Schuberthofehen Wien IX. (cer.)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[1L497/X024/8] Hibátlan állapotú jelzett Meisseni kerámia plakett. Egyik oldalon felirat: ZUT ERINNERUNG AN DEN BESUCHIN MEISSEN Másik oldalon férfi portré látható. Szélesség: 5 cm Súly: 0.02 kg

[FKC197/Bp203/86] A kép mérete: 45,5 x 36,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Thorma Jánosné, Kiss Margit (Eger, 1901, Nagybánya, 1977) alkotása. Jelezve balra lent "Thormáné Kiss M. 1949" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán autográf feljegyzés látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Thorma János hitvese. A nagyenyedi tanítóképzőt elvégezte, 1924-ben Nagybányára ment. Itt kezdett rajzolgatni, majd Thorma Jánostól tanult festeni a nagybányai festőiskolában. 1929-ben házasságot kötött mesterével, akihez rokoni szálak fűzték. Mikor feleségül ment hozzá (a 31 éves korkülönbség ellenére) a már ősz hajú mester közel járt a hatvanhoz. 1926-44 között megszakítás nélkül a festőkolónián tevékenykedett. Több nagybányai, erdélyi és budapesti kiállításon szerepelt naturalisztikus jellegű alkotásaival. 1927-ben, 1928-ban, 1932-ben, 1936-ban, 1937-ben vett részt nagybányai koll. kiállításokon. Rajztudása jobb volt, mint színérzéke, ezért fordult pályája kezdetén az alakos ábrázolás felé (Golgota, Utolsó vacsora, Aratók, Festőnő, stb.). Tájképeiben már több volt a felületesség, az utánérzés. Természetes, hogy Thorma közelében tanítómesterének stílusa, modora érződött munkáin. Eleinte teljesen mestere hatása alá került. Tehetségesen utánozta őt. A pasztellfestésben ért el méltathatóbb eredményeket, olajfestményei nehézkesebbek. Az utolsó időkben fokozottabban a portréra vetette magát, mely területen nyilvános eredményeket is elért. Nemcsak hatott rá Thorma, hanem férje munkáit később bravúrosan utánozni is tudta. Thorma kolóniabeli műtermében lakott mindvégig. A II. Világháború után egyre kevesebbet alkotott, kényszerképzetektől gyötörve, zavarodott elmével halt meg. 1941-ben egy nagybányai kollektív kiállítás alkalmával Szent István-díjjal jutalmazták. Alkotásai helyet kaptak több erdélyi és magyarországi közgyűjteményben, valamint jelentős hazai és külföldi magángyűjteményekben. (RI-NF ú.k., NF, Dr. Szabó Ákos) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Thorma János hitvese. A nagyenyedi tanítóképzőt elvégezve, 1924-ben Nagybányára ment. Itt kezdett rajzolgatni, majd Thorma Jánostól tanult festeni a nagybányai festőiskolában. 1929-ben házasságot kötött mesterével. 1926-44 k. megszakítás nélkül a festőkolónián tevékenykedett. Számos nagybányai, erdélyi és budapesti kiállításon vett részt naturalisztikus modorú munkáival. 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben, 1932-ben, 1936-ban, 1937-ben vett részt nagybányai koll. kiállításokon. Pályája kezdetén az alakos ábrázolás felé fordult (Golgota, Utolsó vacsora, Arató, Festőnő, stb.). Tájképeiben már több volt a felületesség, az utánérzés. Természetes, hogy Thorma közelében tanítómesterének stílusa, modora érződött munkáin. Eleinte teljesen mestere hatása alá került. Tehetségesen utánozta őt. A pasztellfestésben ért el méltathatóbb eredményeket, olajképei nehézkesebbek. Az utolsó időkben fokozottabban az arcképre vetette magát, mely területen nyilvános eredményeket is ért el. 1941-ben, egy nagybányai koll. kiállítás alkalmával Szent István-díjjal jutalmazták. (RI-NF ú.k., NF)