Régi szögletes alakú madaras aranyozott japán Fukagawa porcelán tálka 10.5 cm

Eladási ár: 24 000 HUF

Leírás

[2B208/Z270]
Régi, hibátlan állapotú, szögletes alakú, jelzett, japán Fukagawa porcelán tál, tálka. Gazdag kobaltkék és aranyozott díszítésben madár motívum látható.

Alján kék kaligrafikus és mélynyomott jelzés, lásd fotó.

Szélesség: 10.5 cm
Hosszúság: 10.5 cm
Súly: 0.125 kg

Tulajdonságok

Származás: japán
Jelzett: Igen
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. augusztus. 05.

(A műtárgyat eddig 11-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi szögletes alakú madaras aranyozott japán Fukagawa porcelán tálka 10.5 cm

[2B208/Z270] Régi, hibátlan állapotú, szögletes alakú, jelzett, japán Fukagawa porcelán tál, tálka. Gazdag kobaltkék és aranyozott díszítésben madár motívum látható. Alján kék kaligrafikus és mélynyomott jelzés, lásd fotó. Szélesség: 10.5 cm Hosszúság: 10.5 cm Súly: 0.125 kg

További részletek
Származás: japán
Jelzett: Igen
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. augusztus. 05.

(A műtárgyat eddig 11-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
24 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1Q842/Z266] Hibátlan állapotú, nagy méretű, kézzel festett gazdagon aranyozott japán porcelán tál, dísztál. A tálhoz egy tartó, állvány tartozik. A tálat Fukuoka (polgármestere adományozta Hátoldalán kék kalligrafikus jelzés mellett aranyozott felirat: WITH THE COMPLIMENTS OF MR. KUWAHARA, MAYOR OF FUKUOKA CITY Szélesség: 36 cm Súly: 2.285 kg Keiichi Kuvahara IJN NAVAL AIRFORCE, KAMIKAZE PILOT   A következőket Warren Manger cikkéből sűrítettük össze, aki megengedte, hogy itt reprodukáljam. Keiichi Kuwahara 17 éves volt, amikor 1943-ban beszervezték a haditengerészeti légierőbe . Mire befejezte a kiképzést, Japánban annyira hiányoztak a pilóták, a repülőgépek és a fegyverek, hogy századát feloszlatták, és parancsot kapott, hogy jelentkezzen be egy kamikaze egységbe. Nem merte visszautasítani. „Kínlódtam, hogy meggyőzzem magam, meg kell halnom. Azt hittem, a halálom értelmetlen lesz. Még ha Japán megnyerné is a háborút, a családom az ereszcsatornában halna meg, mert nem lennék ott, hogy eltartsam őket. Meggyötört. Úgy éreztem, elvesztem az eszem. Azt mondták nekünk, hogy a vereség elfogadása helyett az életünket kell felajánlanunk. Nem volt más választás. Parancsot kellett követnünk, amikor lökdösni jött. De nem akartuk a halált.” Keiichi Kuvahara 1945. május 4-én Kuwahara felszállt Kushira támaszpontjáról, és Okinawába tartott, hogy megtámadja a fő szigetektől 400 mérföldre délre lévő előőrsöt megszálló hajókat. De a motorja meghibásodott, így kénytelen volt lezuhanni. Egy héttel később mechanikai problémák arra kényszerítették, hogy megszakítsa második öngyilkos küldetését. A túlélés miatti megkönnyebbülését felülmúlta az a félelem, hogy megszégyenítette a családját, és hogy a többi pilóta hogyan bánik vele, amikor visszatér. Másnap a kamikaze egységét feloszlatták. Bűntudattal, amiért túlélte, miközben oly sok barátja indokolatlanul kénytelen volt feláldozni magát, Kuwahara minden évben virágot rak a meghalt kamikazekért. "Remélem, amíg élek, továbbra is virágot ajánlhatok." Mariko Oi BBC riportjából értesültem erről a kedves emberről, aki nagyon kedvesen továbbította kérésemet Kuwahara úr barátjának, Tosiyuki Takaginak. Külön hálás vagyok Megumi Kawaguchinak is, aki lefordította Kuwahara úrnak írt levelemet. Ross Stewart, aki aggódott a kopás miatt, és éppen időben a japán tartózkodáshoz, egy csodálatos kék párnázott hüvelyt tervezett a könyvhöz, és kötelességtudóan elindult a helyi postahivatal felé: csak azért, hogy egyenesen egy aktív, elkerített bombariasztó/kitermelési helyzetbe sétáljon. . Ebből az alkalomból a Log Book csomag borítékán extra szigetelőszalag volt, ami nem az a fajta dolog, ami ebben az összefüggésben látható! Mivel a város zsúfolt volt, Ross egy kávézóba ment egy kávéért és süteményért. Szerencsére nem esett baja hős futárunknak, aki másnap el tudta küldeni a könyvet Japánba. Forrás: https://thelogbookproject.com/keiichi-kuwahara/  Átmérője 30 cm, súlya 1020   Frenkl Róbert   Frenkl Róbert Életrajzi adatok Született 1934. május 24. Budapest Elhunyt 2010. február 6. Budapest (75 évesen) Sírhely Farkasréti temető Ismeretes mint orvos Iskolái Felsőoktatási intézmény Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1958 Más felsőoktatási intézmény Fasori Evangélikus Gimnázium, Budapest Egyéb diplomája Klinikai laboratóriumi ismeretek szakorvos, 1962 Sportorvostan szakorvos, 1965 Pályafutása Szakterület sportfiziológus, pathofiziológus Tudományos fokozat az orvostudomány kandidátusa 1969, akadémiai doktora 1992 Szakintézeti tagság Nemzeti Egészségvédelmi Intézet 1989-1992 (NEVI főigazgató 1989-1992), Kórélettani Intézet 1958-1971 Munkahelyek Magyar Testnevelési Főiskola, Magyar Testnevelési Egyetem, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) 1971 tanszékvezető főiskolai tanár 1971-1975, tanszékvezető egyetemi tanár 1975-2001, intézetigazgató 1998-2001 Tudományos publikációk száma 174 Frenkl Róbert (Budapest, 1934. május 24. – Budapest, 2010. február 6.) orvos, sportvezető, egyetemi tanár, evangélikus egyházi vezető.  Élete és pályafutása A budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd 1958-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (BOTE) szerzett diplomát. Ezután a BOTE, majd jogutódja, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetének munkatársa volt 1971-ig. Később a Testnevelési Főiskolán – ma Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar – oktatott 2004-ig, amikor az intézmény professor emeritusa lett. Harminc éven át volt az egyetem egészségtudományi és sportorvosi tanszékének vezetője. 1989 és 1992 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt. Frenkl Róbert 1957-től az OSC ügyvezető elnöke, 1991-től a Magyar Egyetemi Sportszövetség elnöke, [1981] és 2002 között a Magyar Sportorvos Társaság, 1996-tól 2009-ig a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke volt. Részt vett a hasonló profilú nemzetközi szervezetek munkájában is különböző pozíciókban. A rendszerváltozás után egy évtizeden át a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének is tagja volt. Két szaklap főszerkesztője volt: 1986 és 1994 között a The World of Sports Medicine, 1991 és 2003 között pedig a Lege Artis Medicinae. Több újság (Evangélikus Élet, Diakónia, Üzenet, Credo) szerkesztésében vett részt, sok más lapban is megjelentek írásai. Frenkl Róbert 1963-tól 1987-ig volt a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, jegyzője, másodfelügyelője, 1987 és 1989 között a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője. 1989-től 2006-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, 1991 és 1997 között az egyház zsinatának világi alelnöke volt. 2004-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület elnöke. 1993-tól 1996-ig a Köztársaság Párt elnökségi tagja, később alelnöke volt.  Könyvei  Tankönyvek Sportélettan (1971, 2. bőv. 1983) Sportorvostan (szerk. 1984)  Közírói alkotásai A sport közelről (1974) Élettani és sportélettani ismeretek; Tankönyvkiadó, Budapest, 1977 Sportegészségtan; Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézet, Budapest, 1978 A jövő század sportja (1979) Frenkl Róbert–Eőry István–Dobozy László: A sport helye az egészségnevelésben; Medicina, Budapest, 1980 (Az egészségnevelés szakkönyvtára) Nem fog fájni... Sport, orvosok, sportorvoslás; Sport, Budapest, 1982 (Sportzsebkönyvek) A sport belülről (1983) Maradj fiatal! (1992) Így láttam... Sport, egészségügy, rendszerváltozás. Esszék, interjúk és publicisztikák, 1989–1993; Springer Hungarica, Budapest, 1994 A sportolás és az egészség; Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség, Budapest, 1995 Győzni minden áron. Teljesítménykényszer – gyógyszerfüggés – dopping; Springer Tudományos Kiadó, Budapest, 2000 Flörtöm a futballal (2002) A TF és a magyar sport belülről. Félévszázad a sport szellemi centrumában; Fair Play Sport, Budapest, 2003 Frenkl Róbert–Gallov Rezső: Mi történt Athénban? Doppingtitkok nyomában; Paracelsus Bt., Budapest, 2004 Töprengéseim. Egészségügy: értékek és veszteségek; Literatura Medica, Budapest, 2005 Tudományos díjai Dalmady Zoltán díj (Magyar Sportorvos Társaság) 1980 Hepp Ferenc díj (Magyar Testnevelési Egyetem) 1985 Pázmány Péter díj (Pro Renovanda Alapítvány) 1994 Sós József emlékérem (Magyar Táplálkozástudományi T.) 1997 Pro Universitate díj (Magyar Testnevelési Egyetem) 1998 FIMS Gold Award (Nemzetközi Sportorvos Társaság) 1998 FIMS Fellow 2002 (Nemzetközi Sportorvos Társaság) 2002 MOTESZ díj (Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége) 2003. A sportolók egészségéért díj (Nemzeti Sportszövetség) 2007 a Cseh és Szlovák Sportorvos Társaságok tiszteletbeli tagja Egyházi aktivitása a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere (jegyző majd másodfelügyelő 1963-, több ciklusban) a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitérium tagja 1986-1987 a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője 1987-1989 a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője 1989-2006 az Egyházi Oktatási Bizottság elnöke 1990-2000  Forrás: wikipédia    
Nagyméretű japán porcelán tál dísztál 36 cm
360 000 HUF