Régi TINCT ARNICAE patika üveg 13 cm

Eladási ár: 4 500 HUF

Leírás

[0Y781/Z047]
Régi, szép állapotú, barna patika üveg, gyógyszerészeti tároló üveg.
Oldalán címke, rajta felirat:
TINCT. ARNICAE

Magasság: 13 cm
Szélesség: 6 cm
Súly: 0.2 kg

Tulajdonságok

Foglalkozás: patikus

vásárlási információk

Feltöltve: 2019. november. 05.

(A műtárgyat eddig 527-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi TINCT ARNICAE patika üveg 13 cm

[0Y781/Z047] Régi, szép állapotú, barna patika üveg, gyógyszerészeti tároló üveg. Oldalán címke, rajta felirat: TINCT. ARNICAE Magasság: 13 cm Szélesség: 6 cm Súly: 0.2 kg

További részletek
Foglalkozás: patikus

vásárlási információk
Feltöltve: 2019. november. 05.

(A műtárgyat eddig 527-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
4 500 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Z332/Z058] Régi, jelzett Medgyessy Ferenc : Pihenő fiú , egész alakos terrakotta szobor. Jelezve a talapzaton hátul balra: M F Magasság: 24 cm Szélesség: 12 cm Hosszúság: 9 cm Súly: 1.185 kg Medgyessy Ferenc szobrász Debrecen, 1881-01-10 Elhalálozott: Budapest, 1958. július 20. 1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. 1905-1907 között Párizsban képezte magát a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Acad. des Beaux-Arts-ban. Mesterei: J. P. Laurens, J. C. Chaplain. 1912: Művészház Szaczelláry-díja; Barta Károly-féle akt-díj; 1931: Szinyei-jutalomdíj; 1934: Greguss-díj; 1935: Brüsszeli világkiállítás aranyérme; 1937: Grand Prix a párizsi világkiállításon; 1944: MTA művészeti díja; 1948: Kossuth-díj; 1954: Tornyai-díj, Hódmezővásárhely; 1955: kiváló művész; 1957: Kossuth-díj. 1909-1910-ben Párizsban és Firenzében járt tanulmányúton. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, katonai síremlékeket is készített. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-1914 között a budapesti, 1924-1927 között a debreceni Művészház tagja. Alapítótagja a Képzőművészek Új Társaságának, a debreceni Ady Társaságnak. 1910-ben már úgy érkezett haza, s kezdte el tevékenységét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie, követnie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekintette esztétikai normának, művészetében is ezt követte. Kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége, az egy nézetre komponálás jellemzi a Kövér gondolkodót, a Pihenő lánykát. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézte a Léda-hattyú, a Három grácia és a Táncolók című relief. Az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése egyik legfőbb témája volt ~ humánummal teli művészetének. 1913-ban készült Súroló nője társadalomkritikát is hordoz. Újat hozott az emlékműszobrászatban, a ló-lovas ábrázolásban ugyancsak egyik úttörő szobrászunk volt. 1915-ből való Kis lovasa, s annak 1922-ben készült változata, valamint az Ágaskodó lovas (1917) szakítást jelentett a neobarokk szellemmel. Tiszta plasztikai nyelvet juttatott ér-vényre, amelyben a két test egymáshoz való viszo-nya lett a fontos. Az oeuvre csúcsa a debreceni Déri Múzeum előtti szoboregyüttes (1930). A négy allegorikus szobor nemcsak mérete, hanem kiegyensúlyozottsága, nyugodt méltósága, ünnepélyessége és ugyanakkor élettelisége révén is monumentális. A líraiság masszivitással, az érzéki szépség magasrendű tartalommal, jelképi erővel párosul. ~ minden erejét, tudását öszszeszedte, hogy szobrai méltók legyenek ehhez a sokarcú, ellentétes, nagy múltú városhoz, amelynek a képzőművészet terén e szobrokkal adta meg európai jelentőségét. A négy figura ritmusban, tömegben, hangulatban, az allegória jelkép voltának azonos fokú érvényesítésében egységet alkot. A szobrász legnagyobb erénye a rész és egész viszonyának helyes értelmezése, a tér, az épület, a szobor egységének megteremtése. Ebben a viszonylatban nem az épület, hanem a szobor a főszereplő, a meghatározó, az uralkodó. ~ művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern szobrászatban is. Szintézise az antik művészet s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet ~ művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. ~ életműve egységes. Következetesen építette oeuvre-jét, hibáit is egyéniségének jóízű részévé, erényévé idomította. Volt bátorsága csak szobrot csinálni, s ereje kizárólag képzőművészeti eszközökkel élni. Az új plasztikai gondolkodásmód adja művészete korszerűségét és egyetemességét. A magyar szobrászat egyik megújítója volt, törekvései a francia Maillollal, Despiau-val kötötték össze. Teret feszítő erő van kisméretű szobrain is, ezért voltak alkalmasak tánc-, anya-gyermek ábrázolásai az évtizedek folyamán nagyításra, majd köztéri kivitelre.   Irodalom BÁLINT A.: Boromisza Tibor és ~ kiállítása, Nyugat, 1922 RABINOVSZKY M.: Egry József és ~, Nyugat, 1928 BÁLINT J.: Művészfejek, Budapest, 1929 szobrai, Új Írás, 1932/6. kiállítása, Nyugat, 1932 VARGA B.: Új magyar szobrászat, Budapest, 1948 POGÁNY Ö. G.: ~ magyarsága, Művészet, 1958/9. Írás és kép, Budapest, 1961 LÁSZLÓ GY.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1968) LÁSZLÓ GY.: ~ életműve, Debrecen, 1972 MIHÁLYFI E.: Művészek, barátaim, Budapest, 1977 szobrászati életműve, Debrecen, 1981 ~ arcképe (szerk.: DEÁK D.), Budapest, 1981 - emlékkiállítás (kat. bev., Magyar Nemzeti Galéria, 1981) LÁSZLÓ GY.: ~, Budapest, 1981 ~ emlékezete (szerk.: SZ. KÜRTI K.), Debrecen, 1981 KOVÁCS P.: ~ magyarsága, Művészet, 1981/1. TÓTH A.: ~, in: XX. századi magyar festészet és szobrászat, Budapest, 1986. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1922 • Helikon Galéria, Budapest [Boromisza Tiborral] 1956 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt. kat.) 1959-1976 • védett nemzeti értékű műterem – Százados út, Budapest 1968 • Tanulmányi kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.) 1981 • Hagyatéki centenáris kiállítás, Déri Múzeum, Debrecen (kat.) • Emlékkiállítás, Pataky Galéria, Budapest (kat.) 1982-1995 és 1998-tól ~ emlékmúzeum, Debrecen (életmű-kiállítás, kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1947 • Ady Társaság jubileumi kiállítása, Déri Múzeum, Debrecen Vásárhelyi Őszi Tárlatokon 1958 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár Xantus János Múzeum, Győr. Forrás: artportal.hu
Medgyessy Ferenc : Pihenő fiú
155 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1L188/X303] Régi szép állapotú, porcelán gyógyszertári tároló edény, patika tégely készlet, 23 darab. Fém fedélen felirat: BARCSAY KÁROLY GYÓGYTÁRA SZEGEDEN Alján mélynyomással: 200 (ml) Magasság: 9 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 6.515 kg   Magassága 19 cm, átmérője 7 cm. Súlya 437 g. A Barcsay dinasztia  Szeged városképi jelentőségű polgára dr. Barcsay István. Nemesi tartás, valamint kifogástalan modor jellemzi, nagy valószínűséggel dinasztikus alapokon. A család gyökérzete Barcsay Ákosig, Erdély egykori fejedelméig (1658–1660) is elér, így aztán nem meglepő, hogy a felmenők sorában többek között földbirtokosok, ispánok, magas rangú katonatisztek találhatóak. „A Barcsay család, pontosabban a Nagy-Barcsai família Erdély legrégibb családjai közül való, azonban Magyarországon, Bihar megyében is rendelkeztek földbirtokokkal. Erdélyben Hunyad megyében van a família ősfészke, jelesül Nagybarcsán, ahonnan a családnév is származik. A pestyéni és szálfai birtokrészeket első foglalási joggal bírták. Bírtuk. Címere a családnak egy nyíllal átlőtt kar, mely markában görbe kardot tart. E címer és a nemesi hagyomány ellenére a családnak soha nem volt armálisa, azaz a címert leíró oklevele” – mondja István bevezetésként. A család első ismert őse okmányilag igazolhatóan a XIII. század közepén élt Iwanche (más formában: Ivancheo, Joancha). Ezt követően a család származása jól levezethető. A Nagy-Barcsai Barcsay családnak (melyből a fejedelem származott) egyik ága 1702-ben a Bihar megyei Margitán és a vele szomszédos Klárafalván szerzett részbirtokot. Ebből az ágból született 1811-ben Barcsay István (1811–1892) ’48-as honvéd hadnagy, aki Debrecenben szolgált ügyészként, majd ugyanott városi tanácsnokként. Felesége Ivány Eszter (1820–1864) volt. Házasságukból öt gyermek származott, közöttük Károly, aki gyógyszerész lett, s ezzel dinasztiát alapított a dinasztián belül. Barcsay Károly Barcsay Károly senior (1841, Debrecen – 1913, Debrecen) iskoláit szülővárosában végezte. 1863-ban a Pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen gyógyszerészeti diplomát szerzett. Megvette az 1792-ban alapított nyíregyházi Arany Sas reáljogú gyógyszertárat, melynek 1875-ig volt tulajdonosa. 1875. március 27-én 28 000 forintért megvásárolta a Götz örökösöktől az 1812-ben alapított szegedi, Isteni Gondviselésről elnevezett reáljogú gyógyszertárat. Hamarosan a virilista polgárok listáján a harmadik helyre küzdötte fel magát. Az 1879-es árvíz alkalmával már az első napokban tagja volt annak a bizottságnak, mely a szükséges teendőkről intézkedett. Nevéhez fűződik a Szegedi Kerületi Betegsegélyező Pénztár felállítása, melynek elnökévé választották. Tagja volt a Nimród Vadásztársaságnak is. Szatymazon és annak környékén 55 holdon telepített szőlőt, ahol 280 fajta szőlőt termesztett. Itt kell megjegyeznünk, hogy Szeged város határa 1950-ig elnyúlt a mai Bács-Kiskun megye határvonaláig, s itt a filoxéravész (1875–1895) után kiterjedt szőlőbirtokok voltak. A Tiszától Átokházáig nyúló kelet-nyugati, valamint a Szatymaztól Horgosig terjedő észak-déli kiterjedésben 20 000 hektár szőlőt műveltek. A fajtanemesítés, illetve az oltványozás is gyakorlattá alakult. E magas szintű agrokultúrában vezérszerepet töltött be Barcsay Károly, aki nemes gyümölcsfáival sok díjat és elismerést szerzett. 1895 és 1905 között a Szatymazi Gazdakör elnöki tisztét töltötte be. Első felesége Pfannschmiedt Gizella (1846–1900) volt, akitől hét gyermeke született, köztük Károly, a későbbi gyógyszerész. Felesége halála után visszavonult, szegény sorsú családok számára alapítványt hozott létre, vagyonát szétosztotta, gyógyszertárát fia örökölte. Palicsra költözött és feleségül vette Markovszki Emmát (1874–1966), tőle két gyermek született. Debrecenben a Páterfia Református Temetőben helyezték örök nyugalomra. Barcsay Károly junior (1875, Szeged – 1955, Szeged) iskoláit szülővárosában végezte, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait. Gyakornoki idejét a neves budapesti Török gyógyszertárban töltötte. Gyógyszerészi diplomát 1900-ban nyert. Befejezve katonai szolgálatát tartalékos hadnagyként szerelt le. 1904-ben feleségül vette Hutter Juliannát (1880–1962). Károly nevű gyermeke korán elhunyt, István fia 1924-ben született. Élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki. Törvényhatósági bizottsági tag volt. „Fontos megjegyeznem, hogy a Szegedi Református Egyházban presbiteri tisztséget töltött be, és tagja volt a Kálvinista Körnek. Elnökének választotta a Szegedi Polgári Dalárda, örökös díszelnökévé a Szegedi Visszhang Dalkör” – emeli ki az utód. Barcsay Károly sokat tett Szeged sportéletének fejlesztéséért. Első elnöke volt a Szegedi Úszó Egyesületnek (SZUE – erről nevezték el a híd újszegedi lábánál lévő uszodát, a szegediek legendás találkozóhelyét, a vízilabda és az úszósport fellegvárát). A Szegedi Tornaegyesületnek és a Szegedi Evezős Klubnak elnöke, a Tisza Szegedi Evezős Egyletnek pedig pártoló tagja volt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Szeged-vidéki Kerületének vezetőségi tagjává választották.  A régi patika a Tisza Lajos körúton Forrás: https://nqv.hu/portre/a-barcsay-dinasztia/    
Antik BARCSAY SZEGED gyógyszertári porcelán patika tégely 23 darab
86 000 HUF