Tóth Sándor : Civitatis Miskolcz Sigillum - Kossuth bronz plakett

Eladási ár: 6 800 HUF

Leírás

[1Q210/X024/17]
Kétoldalas bronz plakett, emlékplakett.

Egyik oldalán Miskolc város pecsétje és felirat:
CIVITATIS MISKOCZ SIGILLUM

Alatta jelzés:
TS (T.S.)

Másik oldalán Kossuth Lajos látható, alatta jelzés:
TÓTH S.

Szélesség: 4.25 cm
Súly: 0.03 kg
Tóth Sándor (1933) szobrász
szobrász
Miskolc, 1933-03-19

Szerző: Matits Ferenc

1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú – ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) – alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma.

Irodalom
SZELESI Z.: Alföldi művészek között, ~ rézdomborításai, Tiszatáj, 1965/2.
PAPP L.: Szobrok és gondolatok, ~ kiállítása a Képcsarnokban, Tiszatáj, 1966
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1976)
VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Lévay J. Könyvtár, Miskolc, 1982)
BÓNA E.: ~ szobrászművész vert érmei, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/2.
VÉGVÁRI L.: ~ érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986
TÓTH A.: A mesterség dicsérete, ~ szobrász 60 éves, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1993/3.
MATITS F.: A 65 éves ~ köszöntése, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1998/9.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1966 • Képcsarnok, Szeged (kat.) • József Attila Múzeum, Makó (kat.)
1972 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (kat.)
1977 • Benczúr Terem, Nyíregyháza (kat.)
1980 • Ady Endre Művelődési Központ, Kisvárda
1983 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Somogyi Könyvtár, Szeged • Balatoni Galéria, Balatonfüred (kat.)
1989 • Galerie des Parktheaters, Iserlohn (Német Szövetségi Köztársaság) • Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház, Szeged (kat.)
1992 • Déri Múzeum, Debrecen (kat.)
1994 • Kainuun M., Kajaani (FIN) • POST-FIDEM Kiállítás, Városi Galéria [Győrfi Sándorral], Nyíregyháza (kat.) • Hungarian Rhapsody, Amerikai Numizmatikai Múzeum, Colorado Springs (USA)
1996 • Hatvani Galéria [Pintér Józseffel], Hatvan • Vay Ádám Múzeum, Vaja • Városi Galéria [Csizmadia Zoltánnal], Nyíregyháza (kat.) • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged
1997 • Európa napi kiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza
2000 • Miskolci Galéria, Miskolc.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1962, 1965 • 9., 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1967, 1968 • Szegedi Képzőművészek Kiállítása, Szabadka, Újvidék
1970 • Alföldi művészek kiállítása, Berlin • Frankfurt • Odessza
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1979 • Magyar Éremművészek Tárlata, Helsinki • Stockholm • Párizs
1985 • A művészet szolgálatában, A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1991 • Szegedi Szépmíves Céh Tárlata, József Attila Tudományegyetem Aulája, Szeged
1993 • III. Nemzetközi Érem Quadriennálé, Körmöcbánya • Építészet érméken, Országos Műemlékfelügyelőség, Budapest
1994 • Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok, Budapest
1995 • Bronz Háromszög Vándorkiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza • Városi Galéria, Uherské Hraditště (CS) • Múzeum, Körmöcbánya
1997 • Arcok és Sorsok, XI. Országos Portré Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan.

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Kunsthistorisches Múzeum, Bécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely


Forrás: artportal.hu 

Miskolc címere

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez






Az 1909-ben elfogadott címer


Miskolc címere mintájául a város középkori pecsétjei szolgáltak, ezek alapján tervezték 1909-ben, mikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett. A szocializmus idején másik címert használtak; 1990. január 1-jével vették vissza az 1909-ben tervezettet, ami azóta is a város címere. Miskolc zászlaján is látható.

 Története
Az első pecsétes dokumentum, ami fennmaradt, 1376-ban származik az akkori városbíró, Arnoldus adta ki. A dokumentumban a tanács jóváhagyja Kilián fia, János végrendeletét egy Szent György-hegyi (az Avas korabeli neve) szőlőt illetően. A pecsét lepergett a dokumentumról, mintázata nem kivehető.

Az első nagyrészt fennmaradt pecsétlenyomat egy 1389. július 7-ére datált dokumentumon látható, sárga pecsétviaszban. Körirata kivehetetlen. Figurája Anjou-liliomos koronát viselő királyfej, kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, de a liliomos korona valamelyik Anjou-házi királyra utal, feltehetőleg a Miskolcnak 1365-ben mezővárosi jogot adó Nagy Lajosra.

A pecsét következő változata 1433-ból származik, a Bárczay család levéltárában maradt fenn. Szintén sárga pecsétviaszba nyomták. Ez egy szakállas királyt ábrázol, valószínűleg az akkor uralkodó Luxemburgi Zsigmondot, körfelirata pedig Sigillum Civitas Miskolcz („Miskolc város pecsétje”). A király fejétől balra félhold, jobbra hatágú csillag látható. Ennek másik változata is ismert, amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat. 1513-ban II. Ulászló megengedte a városnak, hogy okleveleihez zöld pecsétet használhasson.





A város kőbe faragott korábbi pecsétje (a Sötétkapu fölött)


1577-ben, a török háborúk idején Tejfeles Gergely bíró elveszítette a pecsétet, és újat készítettek, melyen a király feje mellett az 1577-es évszám is feltűnt. Ezt a pecsétet 1610-ig használták.

1633 és 1687 közt a középen lévő alakot megváltoztatták Szent István képére, kezében jogarral és országalmával. 1687 után a főalak egy hajdú lett, kezében búzakalásszal és szőlőfürttel.

1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg. Ez 1965-ig volt használatban, ekkortól új, szocialista címere lett a városnak, rajta egy kohómunkás alakja, jelezve Miskolc nehézipari jellegét, és Nagy Lajos király feje. A négy hullámvonal a Sajó folyót és a három patakot – Szinva, Hejő és Pece – jelképezte.

1990-ben a szocialista kori címert visszacserélték az 1909-ben elfogadottra. 

 

Forrás: wikipédia.hu 

Tulajdonságok

Anyag: Bronz

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. január. 15.

(A műtárgyat eddig 1323-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Tóth Sándor : Civitatis Miskolcz Sigillum - Kossuth bronz plakett

[1Q210/X024/17] Kétoldalas bronz plakett, emlékplakett. Egyik oldalán Miskolc város pecsétje és felirat: CIVITATIS MISKOCZ SIGILLUM Alatta jelzés: TS (T.S.) Másik oldalán Kossuth Lajos látható, alatta jelzés: TÓTH S. Szélesség: 4.25 cm Súly: 0.03 kg Tóth Sándor (1933) szobrász szobrász Miskolc, 1933-03-19 Szerző: Matits Ferenc 1951-1959: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Hincz Gyula, Pap Gyula, Barcsay Jenő, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1959-ben a művészeti főiskolák Tanácsköztársasági Pályázatának nagydíját nyerte el. 1959-1960-ban a Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi telepen alkotott. 1961-ben Szegeden telepedett le és 1974-ig a Művészeti Gimnázium tanára. Ezt követően Nyíregyházán kapott műtermet, ahol alkotótevékenysége mellett eredményes szakköröket vezetett. Egy évtizedig volt a szabolcsi művészek szervezetének titkára. Számos szegedi és nyíregyházi szobrászművészt indított el a pályán. 1977-ben kezdeményezte a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep alapítását, az Alkotótelepi Tanácsnak indulástól fogva tagja. Főiskolás éveiben 1954-től nyaranta a hódmezővásárhelyi, 1969-ben a zsennyei, 1971-1975 között a villányi, 1973-ban a kecskeméti és oronskói (PL), 1974-1976 között, 1983-ban, 1985-ben, 1991-ben a nyíregyháza-sóstói, 1975-ben a burgaszi (BG), 1976-ban a potsdami (Német Demokratikus Köztársaság) és a zamosci (PL); 1977-ben a rzeszówi (PL), 1988-ban a palangai (Litvánia), a dzintari-i (Lettország) és a zsdennyevoni (UA), 1988-ban a körmöcbányai, 1992-ben a klaipédai (Litvánia) művésztelepen dolgozott. Eredményes munkásságát számos elismerés jelzi: 1962: Szegedi Nyári Tárlat III. díja; 1963: Szegedi Nyári Tárlat II. díja; 1964: Alföldi Tárlat díja, Gyula; 1968: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1969: Szocialista Kultúráért; 1970: Békéscsabai Alföldi Tárlat Nívódíja; 1972: Szegedi Nyári Tárlat díja; Szabadka Város díja; 1973: Békéscsabai Alföldi Tárlat Munkácsy Emlékérme; 1974: Firenzei Giorgio Vasari Nemzetközi Éremverseny 3. díja; 1975: Felszabadulási Pályázat III. díja, Hódmezővásárhely; 1982: Munkácsy-díj; 1984: Szegedi Nyári Tárlat díja; 1986: a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete az év legszebb egyesületi érme kitüntetése; 1989: Iserlohn Város díja; 1991: VI. Pál pápa ezüst Emlékérme; 1995: Ravenna Város Aranyérme; 1996: Hatvani Portré Biennálé díja; 1997: Hadtörténeti Múzem Kiállítási díja; Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala díja. Az 1986-1987-es tanévben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára volt. Első kiállításain a szobrászati alkotások mellett festmények és rajzok is helyt kaptak. Rézlemez-domborításai és kisplasztikái témáit leginkább családja életéből vette. Realista stílusú – ritkán absztrakt felfogású (Madarak és halak sorozat, 1972) – alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is. Korábban gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Számos köztéri munkát készített, melyek között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásaként tarjuk számon a máriapócsi Bazilita templom kapuját. Vert és öntött érmeket is készít. Jelentős emlékérmeinek és orvosi vonatkozású érmeinek száma. Irodalom SZELESI Z.: Alföldi művészek között, ~ rézdomborításai, Tiszatáj, 1965/2. PAPP L.: Szobrok és gondolatok, ~ kiállítása a Képcsarnokban, Tiszatáj, 1966 VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1976) VÉGVÁRI L.: (kat. bev., Lévay J. Könyvtár, Miskolc, 1982) BÓNA E.: ~ szobrászművész vert érmei, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1982/2. VÉGVÁRI L.: ~ érmei 1953-1986, Nyírbátor, 1986 TÓTH A.: A mesterség dicsérete, ~ szobrász 60 éves, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1993/3. MATITS F.: A 65 éves ~ köszöntése, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1998/9. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1966 • Képcsarnok, Szeged (kat.) • József Attila Múzeum, Makó (kat.) 1972 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (kat.) 1977 • Benczúr Terem, Nyíregyháza (kat.) 1980 • Ady Endre Művelődési Központ, Kisvárda 1983 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Somogyi Könyvtár, Szeged • Balatoni Galéria, Balatonfüred (kat.) 1989 • Galerie des Parktheaters, Iserlohn (Német Szövetségi Köztársaság) • Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház, Szeged (kat.) 1992 • Déri Múzeum, Debrecen (kat.) 1994 • Kainuun M., Kajaani (FIN) • POST-FIDEM Kiállítás, Városi Galéria [Győrfi Sándorral], Nyíregyháza (kat.) • Hungarian Rhapsody, Amerikai Numizmatikai Múzeum, Colorado Springs (USA) 1996 • Hatvani Galéria [Pintér Józseffel], Hatvan • Vay Ádám Múzeum, Vaja • Városi Galéria [Csizmadia Zoltánnal], Nyíregyháza (kat.) • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged 1997 • Európa napi kiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza 2000 • Miskolci Galéria, Miskolc. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1962, 1965 • 9., 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1967, 1968 • Szegedi Képzőművészek Kiállítása, Szabadka, Újvidék 1970 • Alföldi művészek kiállítása, Berlin • Frankfurt • Odessza 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1979 • Magyar Éremművészek Tárlata, Helsinki • Stockholm • Párizs 1985 • A művészet szolgálatában, A megyei képzőművészeti gyűjtemények 40 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1991 • Szegedi Szépmíves Céh Tárlata, József Attila Tudományegyetem Aulája, Szeged 1993 • III. Nemzetközi Érem Quadriennálé, Körmöcbánya • Építészet érméken, Országos Műemlékfelügyelőség, Budapest 1994 • Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok, Budapest 1995 • Bronz Háromszög Vándorkiállítás, Városi Galéria, Nyíregyháza • Városi Galéria, Uherské Hraditště (CS) • Múzeum, Körmöcbánya 1997 • Arcok és Sorsok, XI. Országos Portré Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Herman Ottó Múzeum, Miskolc Kunsthistorisches Múzeum, Bécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Forrás: artportal.hu  Miskolc címere    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Az 1909-ben elfogadott címer Miskolc címere mintájául a város középkori pecsétjei szolgáltak, ezek alapján tervezték 1909-ben, mikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett. A szocializmus idején másik címert használtak; 1990. január 1-jével vették vissza az 1909-ben tervezettet, ami azóta is a város címere. Miskolc zászlaján is látható.  Története Az első pecsétes dokumentum, ami fennmaradt, 1376-ban származik az akkori városbíró, Arnoldus adta ki. A dokumentumban a tanács jóváhagyja Kilián fia, János végrendeletét egy Szent György-hegyi (az Avas korabeli neve) szőlőt illetően. A pecsét lepergett a dokumentumról, mintázata nem kivehető. Az első nagyrészt fennmaradt pecsétlenyomat egy 1389. július 7-ére datált dokumentumon látható, sárga pecsétviaszban. Körirata kivehetetlen. Figurája Anjou-liliomos koronát viselő királyfej, kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, de a liliomos korona valamelyik Anjou-házi királyra utal, feltehetőleg a Miskolcnak 1365-ben mezővárosi jogot adó Nagy Lajosra. A pecsét következő változata 1433-ból származik, a Bárczay család levéltárában maradt fenn. Szintén sárga pecsétviaszba nyomták. Ez egy szakállas királyt ábrázol, valószínűleg az akkor uralkodó Luxemburgi Zsigmondot, körfelirata pedig Sigillum Civitas Miskolcz („Miskolc város pecsétje”). A király fejétől balra félhold, jobbra hatágú csillag látható. Ennek másik változata is ismert, amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat. 1513-ban II. Ulászló megengedte a városnak, hogy okleveleihez zöld pecsétet használhasson. A város kőbe faragott korábbi pecsétje (a Sötétkapu fölött) 1577-ben, a török háborúk idején Tejfeles Gergely bíró elveszítette a pecsétet, és újat készítettek, melyen a király feje mellett az 1577-es évszám is feltűnt. Ezt a pecsétet 1610-ig használták. 1633 és 1687 közt a középen lévő alakot megváltoztatták Szent István képére, kezében jogarral és országalmával. 1687 után a főalak egy hajdú lett, kezében búzakalásszal és szőlőfürttel. 1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg. Ez 1965-ig volt használatban, ekkortól új, szocialista címere lett a városnak, rajta egy kohómunkás alakja, jelezve Miskolc nehézipari jellegét, és Nagy Lajos király feje. A négy hullámvonal a Sajó folyót és a három patakot – Szinva, Hejő és Pece – jelképezte. 1990-ben a szocialista kori címert visszacserélték az 1909-ben elfogadottra.    Forrás: wikipédia.hu 

További részletek
Anyag: Bronz

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. január. 15.

(A műtárgyat eddig 1323-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
6 800 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[1H914/X033] Szép, hibátlan állapotú, kétoldalas bronzplakett, bányászati kitüntetés díszdobozban. Rajta felirat: SOLTZ VILMOS 1833-1901 ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET MCMLXVII Gravírozva: 40 ÉVES TAGSÁGÉRT ÁRVAY LÁSZLÓ OKL. KOHÓMÉRNÖK Súly: 0.29 kg Sóltz Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Sóltz Vilmos Született 1833. december 8.[1][2] Svedlér Elhunyt 1901. október 12. (67 évesen)[1][2] Budapest Foglalkozása feltaláló Sírhely Fiumei Úti Sírkert Sóltz Vilmos (Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz) (Svedlér, 1833. december 8. – Budapest, 1901. október 12.) magyar kohómérnök.  Pályafutása 1854–1858 között a selmecbányai akadémián tanult bányászatot és kohászatot, ezt követően állami szolgálatba lépett. 1858–1859-ben a fejérpataki kincstári vasgyárban gyakornok, 1859–1860-ban a pénzügyminisztérium által, a csehországi Přibramban szervezett tanfolyamon vett részt, gépészetet, mechanikát tanult. 1861–től Máramaros vármegyében dolgozott. 1861 és 1863 között Fejérpatakon volt gyakornok, majd ellenőr, 1864-től 1867-ig Kabolapojánán kohómester, majd 1867–1869-ben Fejérpatakon a kohászat vezetője volt. 1869–1871-ben a turjaremetei vasgyárban felügyelő, utána a diósgyőri, később a besztercebányai vasgyárakban volt mérnök. 1873-tól 1881-ig töltötte be a tiszolci vasgyár vezetői (kohófelügyelő) funkcióját. 1881-ben meghívták a Selmeci Akadémiára a vaskohászat–vasgyártás tanszék vezetőjének. Innen vonult nyugállományba 1901-ben. Az Akadémiának 1892–től 1896-ig vezetője is volt – igazgatóhelyettesi beosztásban. E tevékenysége alatt az oktatás és a szervezet jelentősen korszerűsödött. Selmecbányán 1891–1892-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület elnöke volt, majd ebből – Sóltz jelentős közreműködésével – 1892. június 27-én alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), aminek nyugdíjba meneteléig ügyvezető alelnöke is volt. Nyugdíjas élete rövid volt, még 1901-ben elhunyt. 1904. szeptember 25-én állított síremléke a Kerepesi temetőben áll (28–8–21), Damkó József és Hikisch Rezső munkája. Igen jelentős a szakirodalmi munkássága, sok szakcikkét az OMBKE lapjában, a Bányászati és Kohászati Lapokban tette közzé. Szakmai tevékenysége során számos találmányt dolgozott ki. Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, alapításának 75. éves jubileumán, 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított – az egyesületi élet fejlesztésében szerzett érdemek elismerésére.  Kitüntetései, címei, tisztségei III. osztályú Vaskorona–rend Magyar királyi bányafőtanácsos az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tb.tagja Selmec- és Bélabánya királyi bányaváros törvényhatósági bizottságának tagja  Találmányai Folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék; Sóltz–féle acélpest; Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz.  Forrás: wikipédia 
Soltz Vilmos bányász bronzplakett díszdobozban 1967
8 800 HUF
[1M123/X000] Kétoldalas plasztikus bronz plakett, emlék plakett. Ötágú csillag alatt felirat: FELSZABADULÁSUNK 40. ÉVFORDULÓJÁN MISKOLC VÁROS TANÁCSA Jelzés: CLS (CSL) Szélesség: 9.8 cm Súly: 0.35 kg Szabolcs Péter szobrász Diósgyőr, 1942-09-22 Névváltozat: Przetacznik Szabolcs 1967: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Szabó Iván, Somogyi József. 1967-től Zalaegerszegen él. 1975: Nemzetközi Dante Biennálé, aranyérem, Ravenna; Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Jubileumi kiállítás, II. díj; 1978: III. Dunántúli Tárlat, Somogy megyei Tanács díja; Szocialista Kultúráért kitüntetés; 1983: Zala megyei Tanács Alkotói Díja; 1984: Munkácsy-díj. Kezdetektől a mintázás, a lágy anyagból készített plasztika határozza meg munkásságát. ~ alapvetően bronzszobrász. Az Egervári Művésztelepen, a 70-es évek elején fával is dolgozott, később gyakran fa-fém kompozíciókat is készített, olykor egészen pop-artos fölfogásban (Göcsej, 80-as évek). A rézlemez domborításával is finom, érzékeny plasztikákat hozott létre. A feladat különlegessége olykor kemény, feszített komponálásra készteti (Tulipán, 1985, Zalaegerszeg, Dísz tér). Bronz plasztikáinak legfőbb értéke az érzelmi töltést hordozó érzékeny mintázásmód. Irodalom  ~ Munkácsy-díjas szobrászművész (kat., bev. tan., Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg, 1992) Huszonöt év munkái. ~ retrospektív tárlata, Új Művészet, 1993/1.  ~ szobrászművésszel, Pannon Tükör, 1996/6.  Zalaegerszeg, 2000. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Ifjúsági Ház, Zalaegerszeg 1982 • Színház, Körmend • Kőolajipari Vállalat, Zalaegerszeg 1986 • Balatoni Múzeum, Keszthely • Thury Gy. Múzeum, Nagykanizsa • Képcsarnok, Kecskemét 1989 • Mannheim (Német Szövetségi Köztársaság) 1994 • Művész Színház • Vármúzeum, Esztergom 2000 • Az én Millenniumom, CIB Bank, Zalaegerszeg. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • Pannonia Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1974 • Zalai művészek, Pécs 1975 • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Ifjúság a szocializmusban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna 1976 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Műcsarnok, Budapest • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Fiatal művészek Magyarországról, Párizs 1977 • Nemzetközi Dante Biennálé, Ravenna • Művészet a Művészetben, Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1979 • Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs • Zalai művészek, Herszon (Szovjetunió) 1981 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, Nyíregyháza • Magyar művészek, Tolbuchin (BG) • Zalai művészek, Zalaegerszeg, Keszthely • Szobrászat, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Zalai művészek, Gorizia (OL) 1987 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár 1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest • VII. Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron 1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1996 • Corpus, Vaszary Képtár, Kaposvár • Vasarely Múzeum, Budapest 1997 • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest. Forrás: artportal.hu 
Cséri Lajos : Miskolc felszabadulásának 40. évfordulója
9 000 HUF
[1P722/X154] Hibátlan állapotú, jelzett bronz plakett ló portréval, fa táblán. Körben felirat: XXII.C.S.I. C.A.A. HORTOBÁGY 1986 Rajta jelzés: S.Á. Magasság: 21 cm Szélesség: 16.5 cm Súly: 0.61 kg Somogyi Árpád szobrász   Születési hely: Karcag Születési dátum: 1926 Kiállítások az adatbázisban: Mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. Főiskolai tanulmányai előtt, 1943 és 1945 között Medgyessy Ferenc műtermében tanult mintázni. 1948-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc. 1951: Munkácsy-díj; 1958: VIT-díj. Realista szellemiségű, főként parasztalakokat mintázó szobrász. Jelentős portréművészete is. Elsősorban monumentális alkotásokat készít, megrendeléseket teljesít, de kisplasztikái is ismertek. Bronzból öntött, kőből faragott művei nyugalmat sugárzó, kiegyensúlyozott, tömbszerű, zárt kompozíciók. Egyéni kiállítások 1979 • Kisgaléria, Hajdúszoboszló 1981 • Városi Galéria, Debrecen 1996 • Hortobágyi Csárda (állandó) Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Köztéri művei Agronómus lány (bronz, 1952, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Móricz Zsigmond (bronz, 1953, Kisújszállás) Kévén ülő parasztlány (mészkő, 1955, Budapest, Mezőgazdasági kiállítás) Kaszás legény (bronz, 1956, Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér) Gábor Áron (kő, 1958, Karcag) Táncoló (alumínium, 1959, Diósgyőr, Papírgyár) Nő könyvvel (kő, 1961, Veszprém, Egyetem) Szerdahelyi József (márvány, 1961, Miskolc, Nemzeti Színház) Furulyázó fiú (bronz, 1962, Miskolc) Schönherz Zoltán (gipsz, 1965, Budapesti Műszaki Egyetem Kollégium) Ülő nő (kő, 1965, Záhony, Vasútállomás) Kőtömbön ülő fiú (alumínium, kő, 1966, Budapest, XVII. ker., Kép u.) Szovjet emlékmű (mészkő, 1967, Pétervására) Pásztorfiú (bronz, 1968, Hortobágy, Csárda) Anya (bronz dombormű, 1969, Karcag, Városi Tanács Házasságkötő Terem) Ülő munkásnő (kő, 1970 k., Győr) Lenin (márvány, 1970, Karcag, Városi Tanács) Veres Péter (bronz, 1972, Balmazújváros) Vízbenéző (bronz, 1972, Leányfalu) Vörösmarty Mihály (mészkő, 1972, Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, márvány portrédombormű, 1972, Makó, Erdei Ferenc-szülőház) Széchenyi István (kő, 1973, Budapest, Közgazdaságtudományi Egyetem) Vénusz (bronz, 1973, Tác, Gorsium Étterem) Gulyás Pál (kő, bronz, 1974, Debrecen, 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) Erdei Ferenc (bronz, 1974, Mezőtúr, Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola) Veres Péter (terrakotta, 1976, Budapest, Óbudai Bevásárlóközpont) 300 éves évforduló emléktábla (bronz, 1976, Karcag, Gábor Áron Gimnázium) Móricz Zsigmond (mészkő, 1976, Mezőtúr, Városi Könyvtár) Citerázó lány (mészkő, 1976, Karcag, Május 1. Tsz.) Somogyi Imre (kő, 1978, Budapest, XI. ker., Kertészeti Egyetem, Szüret u.-i Kollégium) Móricz Zsigmond (márvány, bronz, 1979, Szentendre, Móricz Zsigmond Gimnázium) Pásztor (bronz, 1980, Nádudvar) Kenyérvivő (bronz, 1980, Nagykőrös, Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet) MGTSZ jubileumi emlékszobor (Női szobor) (mészkő, 1983, Abony) József Attila (bronz, 1984, Abony, József Attila Tsz.) Ecsedi István (bronz, gránit domborműves emléktábla, 1987, Hortobágy, Nemzeti Park) Disznótoros jelenet (patinázott gipsz, 1987, Nádudvar, Vörös Csillag Étterem) Erdei Ferenc (bronz, 1988, Harta, Erdei Ferenc Tsz.) A II. világháború emlékműve (mészkő, 1989, Nádudvar) A II. világháború áldozatainak emlékműve (mészkő, bronz, 1992, Kunmadaras) Lány citerával (bronz, kő, 1997, Hajdúszovát, Általános Iskola)  (Dallas, Marjet Hall előtt). Irodalom POGÁNY Ö. G.: ~ (kat. bev., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1976), KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Szolláth György-Wehner Tibor Forrás: Artportal.hu
Somogyi Árpád : Hortobágyi lovas plakett 1986
12 000 HUF