[1M129/X000]
Szép állapotú kétoldalas bronz érem, bronz plakett, emlék plakett.
Felirat:
A MŰVELŐDÉSI OTTHONÉRT 1949-1974
Jelzés:
VIGH T.
Szélesség: 8 cm
Súly: 0.26 kg
Vigh Tamás
szobrász
Csillaghegy, 1926-02-18
Elhalálozott: Budapest, 2010. szeptember 18.
1946-1952: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Béni. 1975-1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke. Budapesten él. 1954, 1969: Munkácsy-díj; 1955: Világifjúsági Találkozó-díj; 1973: érdemes művész; 1978: a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1978: Kossuth-díj; 1979: II. Országos Éremművészeti Biennálé díja, Sopron; 1983: kiváló művész. 2004-ben Táncsics Mihály-életműdíjat kapott. 2010 márciusában az elsők között vehette át a MÚOSZ képzőművészeti díját.
Az 1951-ben készített Éneklő fiatalok c. diplomamunkáját a túlfokozott naturalizmus, a hangsúlyos gesztusok jellemzik. A mű, mint Kocsis András vagy Makrisz Agamemnon Népstadion melletti, többalakos szobra, szocreál stílusban készült. Az egy esztendővel később mesteréről, Ferenczy Béniről mintázott portréja (1952) viszont már érzékeny, enyhén klasszicizáló, karaktert kiemelő arcmás. Művészetének e periódusában született legjobb alkotásai intimitásukkal, visszafogott klasszicizmusukkal már túlmutatnak az átlag szocialista realista munkákon (Pihenő nő, 1955). A 60-as évek elejétől a hazai szobrászat, bár lassan, de megváltozott, a naturalizmust és a klasszicizmust – természetesen megmaradva a figuralitás határai között – igyekeztek fellazítani a szobrászok. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult ~ munkássága is, aki a 60-as években alakította ki saját, egyéni, enyhén kubisztikus, sőt a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát. Ezen időszak legkifejezőbb darabjai: a Tudomány szimbóluma (1962); a Béke hírnöke (1965); a Kürtösök (1967); az Alföld népe (1967) c. bronzplasztika; a Magyar mérnök a reformkorban (1967). Ugyancsak a kubisztikus elemekre, a térbeliséget fokozó, horpasztott-benyomott formák játékára épül a küzdő, agancsukat összeakasztó szarvasokat ábrázoló, vörösréz-lemez Partizán emléke (1968-69) is. A 70-es években kifejezésmódját egyfajta expresszív, darabos felületalakítás és dinamizmus jellemzi (Bartók, 1970). Hasonló a mintázása a Krúdy álomvilágára utaló, két összekapaszkodó, lebegő figurát ábrázoló Szindbádjának (1973), valamint a földből kiemelkedő, sziklákat szétfeszítő kisplasztikájának, az Aki felszabadultnak (1975). A 90-es években öntött kisbronzait az expresszív megformálás (Angyalom, 1993) éppen úgy jellemzi, mint a tömeget kiemelő gyűrt, horpadt felületek (Arány, 1995-96). ~ munkássága jelentősen hozzájárult a modern magyar szobrászat megújulásához. Jelentős mennyiségű köztéri monumentumot készített, melyekről külön katalógus készült. Sajnos merész elképzelései közül kettőt, talán a két legjellemzőbbet – a Vásárhelyi Pál–emlékművet (1967), illetve a Székesfehérvárra szánt Életfáját (1971) – nem engedték megvalósítani. Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek (Akadémiai érem, 1961; Kapcsolat, 1981).
Irodalom
PAP G.: Aki felszabadult, Művészet, 1976/7.
RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977
Akadémiai érméről, Művészet, 1977/8.
KOVALOVSZKY M.: Egy szobrász pályaképe. ~ kiállítása a Tihanyi Múzeumban, Művészet Évkönyv, Budapest, 1977
VEKERDI L.: Beszélgetés ~-sal, Művészet, 1983/11.
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
FARKAS ZS.: Az enyészet is létezés. Beszélgetés ~ szobrászművésszel, Új Művészet, 2001/6.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1972 • Vác
1977 • Tihanyi Múzeum, Tihany
1996 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Hegyvidéki Kortárs Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1952, 1953 • 3., 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1965, 1968 • 10., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest
1983 • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest • XVII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécsi Galéria, Pécs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
[1M129/X000]
Szép állapotú kétoldalas bronz érem, bronz plakett, emlék plakett.
Felirat:
A MŰVELŐDÉSI OTTHONÉRT 1949-1974
Jelzés:
VIGH T.
Szélesség: 8 cm
Súly: 0.26 kg
Vigh Tamás
szobrász
Csillaghegy, 1926-02-18
Elhalálozott: Budapest, 2010. szeptember 18.
1946-1952: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Béni. 1975-1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke. Budapesten él. 1954, 1969: Munkácsy-díj; 1955: Világifjúsági Találkozó-díj; 1973: érdemes művész; 1978: a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1978: Kossuth-díj; 1979: II. Országos Éremművészeti Biennálé díja, Sopron; 1983: kiváló művész. 2004-ben Táncsics Mihály-életműdíjat kapott. 2010 márciusában az elsők között vehette át a MÚOSZ képzőművészeti díját.
Az 1951-ben készített Éneklő fiatalok c. diplomamunkáját a túlfokozott naturalizmus, a hangsúlyos gesztusok jellemzik. A mű, mint Kocsis András vagy Makrisz Agamemnon Népstadion melletti, többalakos szobra, szocreál stílusban készült. Az egy esztendővel később mesteréről, Ferenczy Béniről mintázott portréja (1952) viszont már érzékeny, enyhén klasszicizáló, karaktert kiemelő arcmás. Művészetének e periódusában született legjobb alkotásai intimitásukkal, visszafogott klasszicizmusukkal már túlmutatnak az átlag szocialista realista munkákon (Pihenő nő, 1955). A 60-as évek elejétől a hazai szobrászat, bár lassan, de megváltozott, a naturalizmust és a klasszicizmust – természetesen megmaradva a figuralitás határai között – igyekeztek fellazítani a szobrászok. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult ~ munkássága is, aki a 60-as években alakította ki saját, egyéni, enyhén kubisztikus, sőt a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát. Ezen időszak legkifejezőbb darabjai: a Tudomány szimbóluma (1962); a Béke hírnöke (1965); a Kürtösök (1967); az Alföld népe (1967) c. bronzplasztika; a Magyar mérnök a reformkorban (1967). Ugyancsak a kubisztikus elemekre, a térbeliséget fokozó, horpasztott-benyomott formák játékára épül a küzdő, agancsukat összeakasztó szarvasokat ábrázoló, vörösréz-lemez Partizán emléke (1968-69) is. A 70-es években kifejezésmódját egyfajta expresszív, darabos felületalakítás és dinamizmus jellemzi (Bartók, 1970). Hasonló a mintázása a Krúdy álomvilágára utaló, két összekapaszkodó, lebegő figurát ábrázoló Szindbádjának (1973), valamint a földből kiemelkedő, sziklákat szétfeszítő kisplasztikájának, az Aki felszabadultnak (1975). A 90-es években öntött kisbronzait az expresszív megformálás (Angyalom, 1993) éppen úgy jellemzi, mint a tömeget kiemelő gyűrt, horpadt felületek (Arány, 1995-96). ~ munkássága jelentősen hozzájárult a modern magyar szobrászat megújulásához. Jelentős mennyiségű köztéri monumentumot készített, melyekről külön katalógus készült. Sajnos merész elképzelései közül kettőt, talán a két legjellemzőbbet – a Vásárhelyi Pál–emlékművet (1967), illetve a Székesfehérvárra szánt Életfáját (1971) – nem engedték megvalósítani. Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek (Akadémiai érem, 1961; Kapcsolat, 1981).
Irodalom
PAP G.: Aki felszabadult, Művészet, 1976/7.
RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977
Akadémiai érméről, Művészet, 1977/8.
KOVALOVSZKY M.: Egy szobrász pályaképe. ~ kiállítása a Tihanyi Múzeumban, Művészet Évkönyv, Budapest, 1977
VEKERDI L.: Beszélgetés ~-sal, Művészet, 1983/11.
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
FARKAS ZS.: Az enyészet is létezés. Beszélgetés ~ szobrászművésszel, Új Művészet, 2001/6.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1972 • Vác
1977 • Tihanyi Múzeum, Tihany
1996 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Hegyvidéki Kortárs Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1952, 1953 • 3., 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1965, 1968 • 10., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest
1983 • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest • XVII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécsi Galéria, Pécs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Forrás: artportal.hu
