Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

Eladási ár: 180 000 HUF

Leírás

[FK3575/Bp405/13]
A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Farostlemez
A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása.
Jelezve: jelzés nélkül
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Arad, 1943 -
Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
(Arad, 1943- )
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Arad, 1943 -
Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ)

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
festő
Arad, 1943
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi.

Egyéb
Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe.
1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi.

Egyéni kiállítások
1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár
1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely
1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely
1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest
1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen
1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1980 • Képcsarnok, Dunaújváros
1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr
1985 • Derkovits Terem, Szombathely
1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged
1989 • Városi Galéria, Pápa
1989 • Medgyessy Terem, Debrecen
1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest
1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy
1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat
1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok
1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.)
1997 • Csontváry Terem, Budapest
1998 • MÁV Kórház, Szolnok
1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln
2000 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos].

Válogatott csoportos kiállítások
1966 • Kolozsvár, Bukarest
1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény
1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
1980 • Nyári Tárlat, Szeged
1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa
1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL]
1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen
1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs
1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt
1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton
1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán.

Irodalom
~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11.
Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30.
Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4.
Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7.
EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988)
VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14.
EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7.
EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest)
SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10.
1997
FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8.
SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

Tulajdonságok

Hordozó: farost
Jelzett: nem
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1582-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

[FK3575/Bp405/13] A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Arad, 1943 - Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára (Arad, 1943- ) A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Arad, 1943 - Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek festő Arad, 1943 A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Egyéb Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi. Egyéni kiállítások 1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár 1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely 1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely 1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest 1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen 1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1980 • Képcsarnok, Dunaújváros 1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr 1985 • Derkovits Terem, Szombathely 1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged 1989 • Városi Galéria, Pápa 1989 • Medgyessy Terem, Debrecen 1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest 1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy 1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat 1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok 1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.) 1997 • Csontváry Terem, Budapest 1998 • MÁV Kórház, Szolnok 1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln 2000 • Vigadó Galéria, Budapest 2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos]. Válogatott csoportos kiállítások 1966 • Kolozsvár, Bukarest 1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény 1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest 1980 • Nyári Tárlat, Szeged 1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa 1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL] 1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen 1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs 1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt 1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton 1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest 1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan 2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest Művek közgyűjteményekben Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán. Irodalom ~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11. Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30. Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4. Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7. EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988) VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14. EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7. EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest) SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10. 1997 FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8. SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

További részletek
Hordozó: farost
Jelzett: nem
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1582-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
180 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKC907/Bp98/64] A kép mérete: 23 x 30 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Szegvári Károly (Tószeg, 1920, Budapest, 2002) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. 1942-ben ösztöndíjjal Olaszországba utazott, majd éveken át Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma város polgármestere aranyéremmel tüntette ki. 1976-ban a Cziffra György zongoraművész által megvásárolt franciaországi selisi gótikus kápolnájában, amely jelenleg Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, megfestette a Chapelle Royale táblaképeit. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Egyéni bemutatók: Csók Galéria, Nyíregyháza, Martfű, Nyírbátor, Pécs, Veszprém, Debrecen, Kisújszállás, stb. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat és falusi népéletképeket is. Megfestette Puskás Öcsi, Simándy József, stb. arcképét. "Terra di Madre" című alkotásával I. díjat nyert Fermoban, 2000-ben köztársasági aranyérmet kapott. Munkái helyet kaptak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, Rómában a M. Vaticanoban, a londoni National Galeryben és a brüsszeli Royaux Múzeumban. (LÁ, MFGA) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be, ahol Bencze László és Burghardt Rezső növendéke volt. Hosszú időn keresztül élt Párizsban és különböző olasz városokban. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezet önálló kiállításával kezdődtek, amikor művészetéért Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. Cziffra György, a világhírű zongoraművész megvásárolta a francia királyok Senlis-i gótikus kápolnáját, amelyet átalakíttatott Liszt-Bartók zenei művészképzővé. E művészképző részére 1977-ben Szegvárit bízta meg egy hatalmas táblakép, triptichon megfestésével. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Fellbachban (NSZK 1986). Tájképei megörökítik az elhagyott erdők, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen fest virágcsöndéleteket, portrékat, aktokat is. Hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek féltett darabja egy Lotz Károly emlékalbum 143 művész aláírásával. Hortobágyon magánmúzeumot rendezett be. - Irod.: Szombathy Viktor: Festőművész, erdők szerelmese. Turista, 1976. feb. 10.; Tóth Ervin: A kiérlelt látomás. Szegvári Károly kiállításáról. Kelet-Magyarország. 1979. okt. 11.; Bakó Endre: Tószegtől Párizsig. Hajdú-Bihari Napló. 1980. márc. 11. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Tanulmányait Krivátsy Szücs György magániskolájában kezdte. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Bencze László és Burghardt Rezső tanítványa volt. Éveken keresztül Párizsban és különböző olasz városokban élt. Külföldi sikerei a Rómában 1968-ban megrendezett egyéni tárlatával kezdődtek, amikor Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. A Cziffra György által megvásárolt Senlis-i gótikus kápolnában, amely Liszt-Bartók Zenei Művészképzőként működik, egy triptichont festett. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. Tájképei megörökítik az elhagyott erdőt, a zsombékos mezők, a múltba merülő, pusztuló tanyák világát. Szívesen festett virágcsendéleteket, portrékat, aktokat is. (MFGA) Művészeti lexikon I-IV. A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső volt a mestere. Széles ecsetkezelésű, hangulatos tájképeivel rendszeresen szerepel kiállításokon. 1955-ben a Csók Galériában gyűjt. kiállításon mutatta be festményeit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Krivátsy Szűcs György magániskolájában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Burghardt Rezső mellett. 1943-ban többedmagával ösztöndíjat kapott Firenzében, de a háborús viszonyok miatt már nem vehette igénybe. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt. Önálló tárlata volt Bécsben, Prágában, Bukarestben, Sokolovban, Budapesten a Csók Galériában, és Veszprémben. Rómában 1968-ban rendezett önálló kiállítást, ahol Róma polgármestere aranyéremmel tüntette ki. - 1977-ben Cziffra György őt bízta meg a Liszt-Bartók zenei művészképzővé alakított Senlis-i kápolna, a francia királyok kápolnájának kifestésével. Ugyanott önálló kiállítást is rendezett. Világa a természeté: az erdők öreg fái, az omladozó tanyák világa képein mélységes emberi fájdalmak hordozói. Egy letűnő világot forrósít át a lélek melegével és egyéni stílussal.
Szegvári Károly : Tanyasi élet
120 000 HUF
[FKB151/Bp89/31] A kép mérete: 75 x 100 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Kézdi-Kovács László (Pusztalsócikola, 1864, Budapest, 1942) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kézdi-Kovács L" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű főként erdőrészleteket, alkonyatokat ábrázoló tájképeivel 1886-tól állandóan szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1906-ban a Könyves Kálmán Rt. szalonjában, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1921-ben pedig a Műcsarnokban rendezett kollektív tárlatot. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstéremmel tüntették ki, Londonban "Erdőrészlet" című alkotásáért aranyérmet kapott. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. "Száguldó vihar" s egyéb képei a Szépművészeti Múzeumba, "Malom az erdőben" című műve a főváros tulajdonába került. "Erdőrészlet" festményét a Velencei Modern Képtár szerezte meg. (Éber, L.-VMK, Új Idők Lexikona, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű tájképeivel 1886-tól szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. Londonban, "Erdőrészlet" c. alkotásáért aranyérmet kapott. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. "Erdőrészlet" című képét a Velencei Modern Képtár szerezte meg. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben, 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban rendezett kollektív kiállításokat. Több műve a MNG-ban található (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű tájképeivel 1886-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. Londonban, "Erdőrészlet" c. képével aranyérmet nyert. 1908-ban gyűjteményes kiállítása volt a Könyves Kálmán Rt. szalonjában, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban rendezett kiállítást. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, művészeti író. Akadémiai tanulmányok hiányában Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Naturalista szemléletű tájképeivel 1886-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban, "Erdőrészlet" c. képével aranyérmet nyert (Velence, Modern Képtár). 1908-ban gyűjt. kiállítása volt a Könyves Kálmán Rt. szalonjában, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1928-ban a Műcsarnokban rendezett kiállítást. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. 1893-tól a Pesti Hírlap képzőművészeti kritikusa volt. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Gal. - Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Író és festő. Akadémiai tanulmányok nélkül kezdett festeni s 1886 óta nagyszámú tájképet állított ki a Műcsarnokban (erdőrészletek, alkonyatok). 1893 óta képzőművészeti kritikusa a Pesti Hírlapnak. 1900. a párizsi világkiállításon ezüst érmet, 1909. a london Earl's Court kiállításán Erdőrészletével arany érmet nyert s e művét a veneziai modern képtár szerezte meg. 1906. a Könyves Kálmán rt., szalónjában. 1911. és 1921. a Nemzeti Szalónban, 1928. a Műcsarnokban rendezett kollektív kiállításokat. Száguldó vihar és egyéb képei a Szépművészeti Múzeumban vannak, a Malom az erdőben c. olajfestménye a székesfőváros tulajdona. 1902. kiadta Barabás Miklós emlékiratait.
Kézdi-Kovács László : Kutyasétáltató hölgy
220 000 HUF