Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

Eladási ár: 180 000 135 000 HUF

Leírás

[FK3575/Bp405/13]
25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig
A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Farostlemez
A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása.
Jelezve: jelzés nélkül
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Arad, 1943 -
Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
(Arad, 1943- )
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Arad, 1943 -
Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ)

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
festő
Arad, 1943
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi.

Egyéb
Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe.
1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi.

Egyéni kiállítások
1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár
1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely
1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely
1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest
1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen
1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1980 • Képcsarnok, Dunaújváros
1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr
1985 • Derkovits Terem, Szombathely
1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged
1989 • Városi Galéria, Pápa
1989 • Medgyessy Terem, Debrecen
1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest
1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy
1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat
1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok
1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.)
1997 • Csontváry Terem, Budapest
1998 • MÁV Kórház, Szolnok
1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln
2000 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos].

Válogatott csoportos kiállítások
1966 • Kolozsvár, Bukarest
1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény
1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
1980 • Nyári Tárlat, Szeged
1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa
1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL]
1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen
1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs
1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt
1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton
1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán.

Irodalom
~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11.
Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30.
Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4.
Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7.
EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988)
VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14.
EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7.
EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest)
SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10.
1997
FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8.
SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

Tulajdonságok

Hordozó: farost
Jelzett: nem
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1442-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

[FK3575/Bp405/13] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Arad, 1943 - Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára (Arad, 1943- ) A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Arad, 1943 - Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek festő Arad, 1943 A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Egyéb Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi. Egyéni kiállítások 1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár 1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely 1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely 1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest 1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen 1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1980 • Képcsarnok, Dunaújváros 1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr 1985 • Derkovits Terem, Szombathely 1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged 1989 • Városi Galéria, Pápa 1989 • Medgyessy Terem, Debrecen 1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest 1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy 1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat 1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok 1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.) 1997 • Csontváry Terem, Budapest 1998 • MÁV Kórház, Szolnok 1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln 2000 • Vigadó Galéria, Budapest 2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos]. Válogatott csoportos kiállítások 1966 • Kolozsvár, Bukarest 1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény 1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest 1980 • Nyári Tárlat, Szeged 1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa 1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL] 1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen 1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs 1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt 1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton 1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest 1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan 2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest Művek közgyűjteményekben Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán. Irodalom ~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11. Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30. Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4. Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7. EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988) VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14. EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7. EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest) SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10. 1997 FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8. SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

További részletek
Hordozó: farost
Jelzett: nem
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1442-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
180 000 helyett
135 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
270 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKA209/Z006] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 14-ig A kép mérete: 100 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Varga Mátyás (Budapest, 1910) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. 1926-1929 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte stúdiumait. Steyn János, Kürthy György és Varga Nándor Lajos növendéke volt. Ezután a Nemzeti Színház és más budapesti színházak számára készített díszleteket. A Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodalomnál is dolgozott. 1942-1945 között a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője volt. 1952-56 között az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának volt a tanára. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. 1956-ban a szegedi Móra Ferenc Képtárban mutatta be munkáit, 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású életmű-kiállítása. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó tárlatán és a Barnabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán, 1944-ben pedig ismét a Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán szerepelt a Nemzeti Szalonban. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1955-ben Érdemes Művész, 1982-ben Kiváló Művész kitüntetésben részesítették, 1956-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. 1987-ben nejével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Varga, mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1967/12., V. Nagy Zoltán, B.J.: Műv, 1970/6) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A fővárosi Iparművészeti Főiskolán végezte művészi tanulmányait, majd a Nemzeti Színház és más fővárosi színházak számára készített díszleteket. 1942-1945 k. a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. Számos hazai és külhoni tárlaton szerepelt. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a MNG-ban volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész (ML,P.Ö.G.: Műv.- 1967/12, B.J.: Műv. 1970/6) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Az Iparművészeti Iskolán tanult, a Nemzeti Színház állandó munkatársa, de más színházak részére is tervezett nagy sikerű díszleteket. Bemutatkozott több vidéki városban (Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Debrecen, stb). A határokon túl Csehszlovákiában, Svjácban, Bulgáriában,és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt. 1937-es párizsi világkiállításon ezüst érmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői és stílusbeli ívét bemutató kiállítóházat. Műveinek nagyrészét Szeged városának adományozta. - Irod.: Szij Rezső: Varga Mátyásról és képeiről, Alföld 2.sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas kiváló művész. Tanulmányait 1926-29 között az Iparművészeti Iskola díszletfestő tanszakán végezte. Színpadi díszlettervezéssel foglalkozik, elsősorban a Nemzeti Színház számára dolgozik. 1952-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának tanára volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában nyílt kiállítása. Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, Kossuth-díjas, kiváló művész. A Képző- majd az Iparművészeti Főiskolán tanult; mesterei Kürthy György, Steyn János és Varga Nándor Lajos voltak. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban. Hosszú ideig a Nemzeti Színház díszlettervezője volt. Bemutatkozott több vidéki városban; önálló tárlatai voltak Csehszlovákiában, Svájcban, Bulgáriában és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben, a Nemzeti Galériában volt. 1955-ben érdemes, 1982-ben kiváló művészi címet kapott; 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1937-es párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. - Színházi munkálkodása mellett rendszeresen rajzolt és festett, sőt kerámiával és szobrászattal is foglalkozott. Témát a természet, a történelem, a folklór adott számára, de gyakorta merített színházi és színpadi élményeiből is. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Iparművész, grafikus, díszlettervező. 1926-29: MKF, MIF, mesterei: Steyn János, Kürthy György, Varga Nándor Lajos. 1937: a Párizsi Világkiállítás aranyérme; 1955: érdemes művész; 1956: Kossuth-díj; 1982: kiváló művész; 1989: SZOT-díj. 1929-ben a szegedi Városi Színházhoz került, majd 1935-től 1941-ig a Nemzeti Színház díszlettervezője lett. Ekkor a Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodánál is dolgozott. 1941-44 között a kolozsvári Nemzeti Színház, 1944-től és 1955-80 között a bp.-i Nemzeti Színház díszlettervező művésze. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője. 1952-től 1956-ig a MIF színpadtervező tanszakának volt a tanára. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. A drámai tér alakításának elsődlegessége, színpadépítkezés ésszerűsége és funkcionalitása, a drámai cselekményt meghatározó kort és környezetet idéző jelzésértékű stilizált színpadi világ, valamint a fényeffektusok térképező használata jellemzi díszlet- és jelmeztervezői művészetét. Fametszetei középkori formákat idéznek, aprólékosan részletezőek. A 60-as években készült monotípiáiban a kortárs művészet bátor gesztusait elsajátítva teszi elvontabbá, dinamikusabbá eredendően természetelvű és lírai tematikáját. Ek: 1967: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1970: MNG (életmű-kiállítás). Vcsk: 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Kolozsvár; 1944: A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Nemzeti Szalon (kat.) Irod.: László Gy.: Varga Mátyás képei (kat., Móra F. M., Szeged, 1967); Bögel J. -Jánosa L.: Scenographica Hungarica. Mai magyar díszlet és jelmez, Bp., 1973; Díszlet- és jelmeztervezés 1970-1980, Bp., 1983; Angyal M.: Varga Mátyás díszlettervező, Szeged, 1989. (V. N. Z.)
Varga Mátyás : Hold
116 250 HUF