Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

[0R945/X046] Hibátlan állapotú, talapzaton álló, egész alakos, fehér mázas porcelán női akt szobor. Talapzaton jelzés: PÁNDI KISS Magasság: 21.3 cm Szélesség: 16 cm Súly: 0.46 kg Pándi Kiss János szobrász Pánd, 1905-10-14 Elhalálozott: Budapest, 1981. július 2. 1923-1925: Budapesti Iparrajziskola, mestere: Lux Elek. 1925-ben Olaszországba utazott, 1926-tól Rómában először Aurelio Mistruzzi, majd Angello Zanelli műhelyében segédkezett. 1931-1934: római Képzőművészeti Főiskola. 1939-ben visszatért Magyarországra. 1940-től állított ki a Műcsarnokban. Kisplasztikákat, érmeket és plaketteket, megbízásra köztéri, monumentális kompozíciókat alkotott. Klasszicizáló kisplasztikái, épületdíszítő művei mellett munkásságának kiemelkedő darabjai a portrék. A tökéletesen megformált test, a humánummal és életörömmel áthatott ember áll művészetének középpontjában. Változatos szobrászati munkásság mellett restaurálással is foglalkozott.   Irodalom N. PÉNZES É.: ~, Művészet, 1965/6. PEREHÁZY K.: ~, Művészet, 1971/5. SZABÓ É.: ~ kiállítása (kat. bev., Nagykáta, 1980). Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1960 • Műcsarnok, Budapest (kat.) 1979 • Pánd 1982 • Pánd (állandó kiállítás). Forrás: artportal.hu

[1F813/UZ-K] Hibátlan állapotú, nagyméretű jelzett biszkvit porcelán szobor talapzaton. Első világháborús jelenet. Védőnő, sebesült magyar huszár és családja. A talapzat oldalán a művész házaspár jelzése: FEJÉRVÁRY E. (Fejérváry Erzsi) KÖRMENDI F.J. (Körmendi Frim Jenő) Alján mélynyomású "S" jelzés, SCHEIBE-ALSBACH. Mellette mélynyomással formaszám: 11679 Magasság: 31 cm Szélesség: 15 cm Hosszúság: 23 cm Súly: 1.51 kg Körmendi-Frim Jenő    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Körmendi-Frim Jenő Született Frim Jenő 1886. október 11. Budapest Elhunyt 1959. augusztus (72 évesen) 1959. augusztus 14. (72 évesen)[1] Washington Állampolgársága magyar Házastársa Fejérváry Erzsi Szülei Frim Jakab Foglalkozása szobrász A Wikimédia Commons tartalmaz Körmendi-Frim Jenő témájú médiaállományokat. Körmendi-Frim Jenő, született Frim Jenő (Budapest, 1886. október 11.[2][3] – Washington, D.C., 1959. augusztus 14.) magyar szobrász, egyetemi tanár, éremművész. Számos portrét, plakettet és köztéri szobrot alkotott. Feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.  Életpályája Budapesten született Frim Jakab (1852–1919)[4] orvos, pedagógus és Goldreich Anna gyermekeként. Előbb a budapesti Iparművészeti Iskolán, majd Párizsban Joseph Bernardnál tanult. Részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának díszítésében is. 1922. szeptember 7-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Fejérvári Zsigmond és Schnitzer Adél lányával, Erzsébettel. 1939-ben hosszabb időt töltött Hollandiában, ahol több városban (Hága, Arnheim) rendezett kiállítást. 1939-ben feleségével együtt az USA-ban telepedett le, ahol mindketten az Indiana állambeli Notre-Dame Egyetem tanárai lettek.  Főbb művei  Portréi és mellszobrai Eötvös Loránd Jedlik Ányos Korányi Frigyes Svéd Sándor Máté Olga Plakettjei Hubay Jenő Vámbéry Ármin  Köztéri szobrai Jászberény: Török-magyar harcosok (1909); Esztergom: Sobieski János (1933) Balassagyarmat: Hősi emlékmű (1937) Erzsébet királyné 0. kilométerkő Madonnája Geszt: Hősi emlékmű (1937) Kiállításai 1906-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1910-ben a Művészházban, 1934-ben az Ernst Múzeumban, 1935-ben a Lipótvárosi Kaszinóban mutatta be munkáit. 1939-ben Hollandiában több városban volt kiállítása (Hága, Arnheim) 1939-ben Milwaukee-ban volt közös kiállítása feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal.   Forrás: wikipédia

[FKB033/Bp1/65] A kép mérete: 40 x 50 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Horváth Kálmán, Szatmári (Budapest, 1890) alkotása. Jelezve jobbra lent "Horváth K." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Főként tájképeket festett (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.). 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára 1923 óta a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállítója. Tájképeket (Hűvösvölgyi részlet, Krasznai részlet, Tavaszi napsütés stb.) fest. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. 1923-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Tájképeket festett. (Éber)

[FKC214/Bp205/116] A kép mérete: 25 x 34 cm keret nélkül. Készült: Vegyes technika, Papír A kép Bolmányi Ferenc (Léva, 1904, Budapest, 1990) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán németországi (NDK-s) kiállítási címke látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar-Mannheimer Gusztávnál festeni tanult. Dalmáciai, majd itáliai tanulmányútja után egy ideig Münchenben, 1923-tól pedig az osztrák fővárosban dolgozott. Itt gyakran voltak sikerei, számos kitűnő portrét készített, lefestette Beregi Oszkárt, Kálmán Imrénét. Az utóbbi egy német múzeumba került. Első tárlatát 1926-ban rendezte Békéscsabán, majd 1928-ban részt vett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban, 1935-ben a budapesti Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában mutatta be munkáit. Ezt követően 1945-ig Szentendrén dolgozott. Itt kezdődött el festői felszabadulása. Képzeletbeli városokat, figurákat festett világos színekkel. A Fény-városok sorozatának nevezik e képeit. Következő festői szakasza 1945 után kezdődött Nagymaroson, új környezetben. Megbízták egy művésziskola vezetésével. Festészete a legmélyebb valóságból fakad, s leginkább az expresszionizmushoz áll közel. 1947-ben a Műcsarnokban mutatkozott be, 1959-ben pedig a budapesti Fényes Adolf Teremben volt gyűjteményes tárlata. 1984-ben életmű-összegező bemutatója volt az Ernst Múzeumban. Bécsi tartózkodása alatt osztrák állami ezüstéremmel jutalmazták, 1978-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült. Ezen kívül 1974-ben és 1984-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Egy munkája Spanyolországba került, egy pedig Németországban talált otthonra, egy múzeumban. Gobelintervezéssel és üvegfestészettel is foglalkozott. (ML, M.L.: Műv. 1985/5, FJ, T.B.: Új Műv. 1991/5, KF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és szobrász. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar-Mannheimer Gusztávnál festeni tanult. Dalmácia és olaszországi tanulmányútja után, Münchenben, Bécsben, végül itthon dolgozott. Első tárlatát 1926-ban rendezte Békéscsabán, majd 1928-ban részt vett a Nemzeti Szalon csoportkiállításán. 1932-ben és 1933-ban a bécsi Glaspalastban, 1935-ben a fővárosi Frankel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában mutatta be műveit. Ezt követően 1945-ig Szentendrén dolgozott. 1947-ben a Műcsarnokban mutatkozott be, 1959-ben pedig a bp.-i Fényes Adolf Teremben volt gyűjteményes kiállítása. 1984-ben életmű-összegező bemutatója volt az Ernst Múzeumban. Külföldi tartózkodása alatt számos arcképet festett. Osztrák állami ezüstérmet kapott. 1978-ban érdemes művész kitüntetésben részesült. Festészetére leginkább az expresszionizmus volt jellemző. Egy műve Spanyolországba került, egy pedig Németországban talált otthonra, egy múzeumban. (ML, M.L.: Műv.-1985/5) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán előbb Róna Józsefnél tanult szobrászatot, majd Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. Tanulmányait abbahagyva előbb Jugoszláviába ment, majd Olaszországba, végül Münchenben dolgozott. 1928-ban tért véglegesen haza. 1926-ban Békéscsabán rendezte első kiállítását. 1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ban Eszéken, 1932-ben és 1933-ban a Glaspalastban volt kiállítása. Osztrák állami ezüstérmet nyert. 1935-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Frankel Szalonban, 1936-ban pedig a Tamás Galériában. 1936-1945 között Szentendrén dolgozott. 1947-ben a Régi Műcsarnokban, a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezésében mutatta be a "Robin úr és társulata" képciklust. 1959-ben és 1966-ban a Fényes Adolf Teremben állított ki. 1973-ban az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1978-ban Érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - Irod.: Aradi Nóra: Bolmányi Ferenc, Bp. 1977.; Menyhárt László: Fényes rapszódiák. Beszélgetés Bolmányi Ferenccel. Művészet, 1985. 5. sz. Művészeti lexikon I-IV. Festő és szobrász. Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar-Mannheimer Gusztávnál festeni tanult. Először Jugoszláviában, olaszo.-i tanulmányútja után Münchenben, Bécsben, majd itthon dolgozott. 1933-34-ben a bécsi Glaspalastban, 1935-ben Bp.-en, a Fränkel Szalonban, 1936-ban a Tamás Galériában és 1959-ben a Fényes Adolf-teremben volt gyűjt. kiállítása. Külföldi tartózkodásai alatt számos arcképet festett. Jelenleg expresszív erejű színhatásokra épülő kompozíciókat fest.

[FKC285/Bp92/43] A kép mérete: 69 x 97 cm keret nélkül. Készült: kréta, pasztell, akvarell, grafit, Papír A kép Lóránt János Demeter (Békésszentandrás, 1938) alkotása. Jelezve jobbra lent "Lóránt J. 85" A festmény jó állapotban van. Keret: Új A festmény hátoldalán autográf írással: "Loránt János Őszi hangulat vegyes, 70X100" Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1956-59 között a szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban (Svájc, Olaszország, Délkelet-Franciaország, Hollandia). 1973-ban a Havannai Művészeti Akadémián tanult. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon. (Csók Galéria, Derkovits Terem, Műcsarnok, Debrecen, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Szeged, Békésszentandrás, Pozsony, Besztercebánya, Kassel, Berlin, Lipcse, Bécs, Bázel, Zürich, Linz, Velence, Capri, London, Sao Paulo, Havanna, Krakkó, Delhi). Több nemzetközi alkotótelep résztvevője (Krakkó, Bácska-Topolya). Tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának és a Magyar Vízfestők Társaságának. 1987-ig Egerben tanított a főiskolán. Mezőtúron él. Díjak: 1968-71 között Derkovits-ösztöndíj; SZOT-díj; Munkácsy-díj; Rippl-Rónai-díj; Egry-díj; Munkácsy-emlékérem; a krakkói Nemzetközi Művésztelep elismerő diplomája; a Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; Háborúellenes kiállítás II. díja, Lublin; a Nemzetközi Fametszet Biennálé diplomája, Capri; a kassai Festészeti Biennále nagydíja; az egri Akvarell Biennále díja; a Miskolci Grafikai Biennále díja; Tornyai-plakett, Érdemes Művész. Lóránt első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, a vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös árterében időző barna korszaka, később, 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, festészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). Több monumentális alkotás fűződik a nevéhez. Munkáit őrzi a leideni (NL) Egyetemi Klinika Gyűjteménye, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum, a lublini múzeum, az aacheni Ludwig Gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, stb. (L. M.: Műv. 1970/7, MÉ, Szuromi Pál, N.M.K.: Műv. 1976/5, Új Műv. 1993/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László tanítványaként szerzett rajztanári oklevelet. Tanulmányúton járt több európai országban. 1962 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Budapest, Csók Galéria, Miskolc, Eger, Békéscsaba, Pécs, Sopron, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, stb.). 1968-1971 között Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SzOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben Rippl-Rónai-díjat, 1968-ban Egry-díjat, 1971-ben Munkácsy-emlékérmet kapott. Díjat kapott a Moszkvai Biennálén és a Banska-Bystrica-i fametszet kiállitáson. 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Első korszakában impresszionisztikus beszámolókat készített közvetlen környezetéről, vízpartot benépesítő madarakról. Ezután következett a Kőrös ártérben időző barna korszaka. 1966-ban, amikor Salgótarjánba költözött, művészetében expresszív törekvések kezdtek érvényesülni. Látszólag megelégszik a hazai táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője, de grafikája minden műfajt ural. Rajzai igen plasztikusak. Számos irodalmi műhöz készített illusztrációkat (Móricz, Faulkner). (L.M.: Műv.-1970/7, MÉ, N.M.K.: Műv-1976/5) Magyar festők és grafikusok adattára 1959-ben kapott rajztanári diplomát a Szegedi Tanárképző Főiskolán Vinkler László növendékeként. Tanulmányutakat tett több európai országban. 1959-1966-ig Kaposvárott, azóta Salgótarjában él. 1962 óta szerepel a hazai tárlatokon és a magyar művészet külföldi bemutatóin. Egyéni kiállítása 1962-ben Kaposvárott, 1968-ban Nagybátonyban, 1969-ben Miskolcon, 1970-ben Budapesten, 1972-ben Pécsett, Győrött, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen és Sopronban, 1973-ban Egerben, 1974-ben Szegeden és a budapesti Csók Galériában, 1975-ben Békésszentandráson, 1976-ban Salgótarjánban volt. Egyéni kiállítással mutatkozott be Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai-díj (1962), az Egri József-díj (1968), a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa, az Egri Akvarell Biennálé (1972) díjnyertese. Nemzetközi díjat kapott a Moszkvai Biennálén, a besztercebányai fametszetkiállításon, oklevelet a szocialista országok festőinek Szófiai Triennáléján (1976). 1988-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Művészetében expresszív törekvések érvényesülnek. Látszólag megelégszik a hazai táj, valamint az emberi figura minimálisra redukált formai motívumaival, puritán színeivel. A fa- és linómetszés művelője. - Irod.: Menyhárt László: Vihar elött. Beszélgetés Lóránt Jánossal. Művészet, 1982. 9.: Szabó Ervin: Lóránt János kiállítása. Művészet, 1984. 4.: P. Sz. T.: Művész életrajzok, Bp., 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1959-ben kapott rajztanári diplomát Szegeden, ezt követően Kaposvárott, Salgótarjában, jelenleg Egerben él, a tanárképző főiskola tanára. Tanulmányúton járt számos európai országban. 1962 óta szerepelt a hazai és külföldi nyilvánosság előtt: eddig kb. 20 hazai és hét külföldi kiállítása volt. Fontosabb jelentkezései: Kaposvár (1962, 1983), Miskolc (1969), Budapest (1970, 1974, 1983), Békéscsaba és Hódmezővásárhely (1972), Szeged (1974), Salgótarján (1976), Keszthely (1983). Egyéni tárlatai voltak Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Ausztriában. 1968-1971-ben Derkovits-ösztöndíjat, 1971-ben SZOT-díjat, 1972-ben Munkácsy-díjat kapott. A Rippl-Rónai díj (1962), az Egry József-díj (1968) és a Munkácsy-emlékérem (1971) tulajdonosa. Nemzetközi díjat nyert Olaszországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában és az NDK-ban. - Művészete a fiatal generáció expersszív törekvéseit képviseli. Az alföldi festészet tradícióiból indul ki, de kifejezőeszközeit újabb hatások is alakították. Látszólag beéri a táj és az emberi alak minimálisra redukált formai motívumaival, valójában azonban sokkal mélyebbre, és az ember lelkivilágát fedi fel. Főhőse az osztályt váltó ember, aki kitartóan keresi helyét és stabilitását. A fa- és linómetszés kiváló művelője. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1956-59: szegedi TF, mestere: Vinkler László. 1967: Nközi Művésztelep, Katowice (PL); 1973: tanulmányút, Havannai Művészeti Akadémia (KUB); Nközi Akvarell Telep, Torgoviste (BG); 1978: Nközi Művésztelep, Bácska-Topolya (YU); 1983: tanulmányút, Svájc, Délkelet-Franciaország; 1968-88: Kunst Messe, Bázel; 1992: tanulmányút, Velence (OL); 1993, 1995, 1997: tanulmányút, Leiden (NL); 1964: IBA Könyvilllusztrációs kiállítás elismerő diplomája, Lipcse; 1971: Rippl-Rónai díj; 1972: Munkácsy-díj; 1974: Nközi Művésztelep elismerő diplomája, Katowice (PL); 1977: Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; 1980: Festészeti B. nagydíja, Lublin (PL); 1982: Nközi Fametszet B. diplomája, Capri (OL); 1988: érdemes művész; 1994: Miskolci Grafikai B. díja; Egri Akvarell B. díja; 1997: Tornyai-plakett. A Magyar Művészeti Műhely, a Magyar Festők Társasága és a Magyar Vízfestők Társasága tagja, Mezőtúron él. A 60-as, 70-es évek hazai festészetének egyik legeredetibb képviselője. Művészi felfogása látszólag a vásárhelyiek realista szemléletével rokonítható. Lóránt János Demeter magányos, szuverén egyéniség. Korán rátalál sajátos témavilágára és szuggesztív kifejezési eszközeire. Főként a végtelenséget sejtető kopár tájak, folyóparti térségek érdeklik, ahol rendszerint magányos vagy mechanikus rendben megjelenő apró alakok tűnnek fel. Mintha Mednyánszy vagy Nagy István figurális felfogását építené tovább, amikor megteremti tömbös, magukba roskadó, zárkózott lényeit, akik szemlátomást a föld gyermekei, ám ilyenformán is mélységesen magányosak és elhagyatottak. Annál is inkább, mivel Lóránt János Demeter monokróm szürkés, okkeres képfelületeket alkot. Ezzel valami álomszerű misztikát kölcsönöz látomásainak. A 80-as években kipróbálta a textíliákban rejlő képalkotási lehetőségeket. Talán ez is közrejátszik, hogy ettől kezdve festői előadása is színesebbé válik. Most már Csontváry vagy Földi Péter eleven színkultuszából töltekezik, másrészt a szürreális komponálás és az ironikus emberfelfogás is beépül művészetébe. Lóránt János Demeter konzekvens, sokoldalú alkotó, aki az olajfestészet mellett a grafikában, a vízfestészetben is jelentős műveket alkotott. Ek: 1962: Somogyi Képtár, Kaposvár; 1968: Munkácsy M. M., Bcsaba; 1970: Derkovits T.; 1973: JPM, Pécs; Tornyai J. M., Hmvhely; 1974: Csók G.; Móra F. M. Képtára, Szeged; 1978: Városi Képtár, Győr; Műv. Közp. Békésszentandrás; 1981: Városi Képtár, Linz; 1982: Miskolci Képtár; 1983: Műcsarnok; 1984: Prága; 1986: Berlin; Déri M., Debrecen; 1991: Pozsony, 1992: Bécs; 1993: Városi Képtár, Zürich; 1993: Leiden (NL); 1997: Kassel (D); 1998: Szolnoki G. Vcsk: 1964. Nközi Könyvillusztrációs kiállítás, Lipcse; 1965: Nközi Fametszet B., Besztercebánya; 1968: Stúdió '58-68, Műcsarnok; 1970-97: Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Tornyai J. M., Hmvhely; 1971: Magyar festők, Havanna (KUB); 1972: Nközi Festészeti Triennálé, Kassa; 1974: Nközi Festészeti B., Sao Paulo (BR); 1975-97: Szegedi Nyári Tárlatok; 1976: XXXVII. Velencei B.; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; 1978: Grafikai B., Krakkó; Nközi Festészeti B., Delhi; 1978-95: Grafikai B., Miskolci Akvarell B., Eger; 1980: Nközi Fametszet B., Capri; 1981: London, Nközi Realista Festészeti Triennálé, Szófia; 1982: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Műcsarnok; Nközi háborúellenes kiállítás, Lublini M. (PL); Ludwig Gyűjt., Aachen; MNG; Móra F. M:, Szeged; SNG; Pozsony; Patkó Gyűjt. KM: pannó (1973, Magyargéc, étterem); mozaik (1975, Balatonalmádi, üdülő); pannó (1987, Tiszaszentmárton, Ált. Isk.); textil falikép (1991, Kunszentmárton, takarékszövetkezet); textil faliképek (1993, Bp., bankszékház); textil falikép (1994, Balatonföldvár, Közösségi H. (Gönczi Andrással); Zene (textil falikép 1996, Bazel-Allschwill, koncertterem). Irod.: Losonci M.: Látogatás Lóránt János Demeternél MŰV, 1970/7.; Rózsa Gy.: Lóránt János Demeter szigorú embersége, Népszabadság, 1970, 249. sz.; Aszalós E.: Hegyek között, MŰV, 1976/5.; Chikán B.: Ki miért akvarellez?, MŰV, 1979/8.; Menyhárt L.: Vihar előtt. Beszélgetés Lóránt János Demeterrel, MŰV, 1982/9.; P. Szabó E.: Kívülről befelé. Lóránt János Demeter kiállítása, MŰV, 1984/5.; Seregélyi Gy.: Magyar festők és grafikusok adattára, Szeged, 1988; Supka M.: Nomád pasztorál. Lóránt János Demeter művészetéről, Kortárs, 1992/6. (Sz. P.)