[FKA054/Z025] A kép mérete: 36 x 25 cm keret nélkül. Készült: színes kőnyomat, Papír A kép Német v. osztrák művész, XIX. század alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új

Linó, papír, 43x61,5 cm, 16/25, j.j.l.: Gácsi Mihály (1975)

[FK2427/Bp205/9] A kép mérete: 31 x 21,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Aszódi Weil Erzsébet (Budapest, 1901, Budapest, 1976) alkotása. Jelezve Lent "Nápolyi utca, Aszódi Weil E (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Olgyai Viktor tanítványa volt, majd Fényes Adolf mellett képezte magát. 1922-25 között a Szinyei Társaságtól ösztöndíjakat és kitüntető elismeréseket kapott. 1927-ben Párizsban folytatott stúdiumokat. Tanulmányúton járt Olaszországban, majd Balcsikban dolgozott. 1926-ban, 1930-ban és 1933-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1960-ban a Derkovits Teremben. Témáit főként a falu sugallta: az élet apró jelenetei, a munka, de elsősorban a táj. Kiállításokon többnyire realista szemléletű alakos rézkarcokkal, valamint tájképekkel szerepelt (Csábítás, Krisztus és a házasságtörő nő, Vihar előtt, stb.). 1929-ben Zichy-díjjal jutalmazták. 1953-ban, 1961-ben Munkácsy-díjban, 1975-ben Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Több rézkarca a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (Éber, ML, MÉ,F.J.: Műv. 1971/8) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus és festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Olgyai Viktor tanítványa volt, majd Fényes Adolf mellett képezte magát. 1922-25 között a Szinyei Társaságtól ösztöndíjakat és kitüntető elismeréseket kapott. 1927-ben Párizsban folytatott tanulmányokat. Tanulmányúton járt Itáliában. Balcsikban is dolgozott. 1926-ban, 1930-ban és 1933-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1960-ban a Derkovits Teremben. Témáit főként a falu sugallja: az élet apró jelenetei, a munka, de elsősorban a táj. Kiállításokon többnyire realista szemléletű figurális rézkarcokkal, valamint tájképekkel szerepelt (Csábítás, Krisztus és a házasságtörő nő, Vihar előtt, stb.). 1929-ben Zichy-díjjat kapott. 1953-ban és 1961-ben Munkácsy-díjban, 1975-ben Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesült. Több rézkarca a MNG tulajdona. (Éber, ML, MÉ,F.J.: Műv. 1971/8) Magyar festők és grafikusok adattára Munkácsy-díjas festő. A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt, majd Fényes Adolfnál tanult. 1922-1925-ben a Szinyei Társaságtól ösztöndíjakat és kitüntető elismeréseket kapott. 1927-ben Párizsban folytatott tanulmányokat. 1926-ban, 1930-ban és 1933-ban gyűjteményes kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. 1960-ban a Derkovits Teremben, 1971-ben a Dürer Teremben volt kiállítása. Több rézkarca a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 1975-ben érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. - ML. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor tanítványa volt, majd Fényes Adolfnál tanult. 1922-25-ben a Szinyei Társaságtól ösztöndíjakat és kitüntető elismeréseket kapott. 1927-ben Párizsban folytatott tanulmányokat. 1926-ban, 1930-ban és 1933-ban gyűjt. kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. A felszabadulás óta főleg üzemek és termelőszövetkezetek életét ábrázolja impresszionisztikus jellegű rézkarcain. Számos kiállításon vett részt. 1960-ban a Derkovits Teremben volt gyűjt. kiállítása. Több rézkarca a Nemz. Gal. tulajdona. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Olgyai Viktor növendékeként tanult. Tanulmányúton Francia- és Olaszországban, Jugoszláviában és Bulgáriában járt. Első önálló kiállítása 1926-ban volt az Ernst Múzeumban; az utóbbi években a Derkovits Teremben (1960) és a Dürer Teremben (1971) mutatta be gyűjteményes anyagát. 1922-ben a Szinyei Társaság festészeti díját, 1929-ben a Zichy grafikai díjat nyerte el; 1953-ban és 1961-ben Munkácsy-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet kapott. - Az alakos kompozíciók és a tájkép állt hozzá a legközelebb, mert érzékeny, a hangulatok iránt fogékony művészalkata itt talált leginkább önmagára. Az élet derűs oldalait kereső, realista szemléletű grafikáiban a fény- és árnyékhatások kiváló kiaknázójának bizonyult.

[FKA572/Z025] A kép mérete: 32,5 x 25,5 cm keret nélkül. Készült: Színes linómetszet, Papír A kép Würtz Ádám (Tamási, 1927, Budapest, 1994) alkotása. Jelezve jobbra lent "Würtz" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. 1953-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly növendéke volt. Tanulmányúton járt számos nyugat- és kelet-európai országban, Kínában. 1945 óta szerepel hazai, európai és dél-amerikai kiállításokon. Egyéni tárlatok: Dürer Terem, Magyar Nemzeti Galéria, Helikon Galéria, Miskolc, Zalaegerszeg, Tamási, Debrecen, Kaposvár, Szekszárd, Békéscsaba, Szeged, Lenti, Sarkad, Krakkó, Helsinborg, Berlin, Frankfurt am Main, Bécs, Tokió, Brüsszel, Varsó, Montreal, New York, San Diegó, stb. Díjak: Munkácsy-díj, 1957, 1966, 1970; VIT-díj, Bécs; A Luganói Biennále díja; a Szegedi Nyári Tárlat díja; az Arany Toll Biennále díja, Belgrád; a Miskolci Grafikai Biennále nagydíja; a Tomasso Campanella Művészeti Akadémia ezüstérme; Az év legszebb naptára aranyérem, London; a Tomasso Campanella Műv. Akadémia aranyérme; a IV. Miskolci Orsz. Grafikai Biennále nagydíja; a Pozsonyi Nemzetközi Könyvillusztrációs Biennále díja; Érdemes Művész; a Nemzetközi Andersen Bizottság IBBY díja. Bravúros technikájú grafikus. Dús képzeletének arzenálját jelenítette meg részletgazdag könyvillusztrációin s önálló képein. Műveiben a folklórból merített mesés, balladisztikus elemek vegyülnek a klasszikus grafika hagyományaival, létrehozva egy csak rá jellemző, motívumgazdag, szürrealisztikus világot. Kiemelkednek József Attila és Shakespeare műveihez készített illusztrációi. Linómetszetekből és rézkarcokból álló grafikái mellett jelentős szerepet töltenek be a többnyire vegyes technikával készült festészeti művei. Ezen darabjain Würtz fantáziavilágát és rajzi virtualitását a színek hangsúlyos használatával erősíti. A bizánci ikonokat és a magyar népművészetet egyaránt felidéző vörös és kék árnyalatokat használja fel képzeletalkotta világának megmutatására. Würtz munkássága a magyar grafika egyik kiemelkedő teljesítménye. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a frankfurti Klingspor Múzeum, a szentpétervári Ermitázs és a moszkvai Puskin Múzeum. (F.Gy.: ÉS 1958/9, MÉ, W.Á.: Katalógus) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1948-1953 közötti években, ahol Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly voltak a mesterei. 1945 óta kiállító művész, állandó résztvevője a hazai és külföldi rendezvényeknek. Önálló tárlata 1958-ban a KKI-ban, 1963-ban a Dürer-teremben, 1965-ben Bécsben, 1967-ben Debrecenben, 1973-ban a Helikon Galériában és Orosházán, 1975-ben Balmazújvárosban, 1976-ban József Attila Színházban és NDK-ban, 1977-ben Szekszárdon és a kispesti Nagy Balogh Teremben volt. Számos grafikai rendezvényen (Lugano, Sao Paulo, Tokió stb.) vett részt. 1957-ben, 1966-ban és 1970-ben Munkácsy-díjat kapott, 1957-ben a bécsi VIT-en és Lipcsében, 1966-ban Luganoban, 1967-ben a Szegedi Nyári Tárlaton nyert díjat. A Miskolci Grafikai Biennálé (1971) nyúl vissza dunántúli pásztorművészeti motívumokhoz. Jelentősek könyvillusztrációi. Különösen nevezetesek Shakespeare drámáihoz készített rézkarcai. Háromszoros Munkácsy-díjas, érdemes művész. - Irod.: Bozóki Mária: Würtz Ádám. Bp. 1981.; P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly voltak a mesterei. 1945 óta szerepel hazai, európai és dél-amerikai kiállításokon. 1957-ben, 1966-ban és 1970-ben Munkácsy-díjat kapott, 1957-ben a bécsi VIT-en és Lipcsében, 1966-ban Luganoban, 1967-ben a Szegedi Nyári Tárlaton részesült díjakban. 1971-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíjasa. Bravúros technikájú grafikus, aki önálló grafikáin szívesen nyúl vissza dunántúli pásztorművészeti motívumokhoz. Jelentősek könyvillusztrációi. Különösen nevezetesek Shakespeare drámáihoz készített rézkarcai. Érdemes művész címmel tüntették ki. (MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Grafikus, Munkácsy-díjas. 1948-53 között végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. 1958-ban önálló kiállítása nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1963-ban a Dürer Teremben; 1965-ben Bécsben szerepeltek művei, 1966-ban a luganói biennalén nyert díjat. Bravúros technikájú grafikus. Rézkarcain gyakran használja fel a magyar folklór motívumait és vegyít a reális kompozícióba szürreális elemeket. Mint illusztrátornak nagy szerepe van a modern magyar könyvművészet fejlődésében (Tollas kígyó - indián népmesék; Shakespeare: Romeo és Julia; Zrínyi: Szigeti veszedelem stb.). Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban diplomázott Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly növendékeként. Tanulmányúton járt több európai országban, megfordult Kínában és Amerikában. 1954 óta szerepel a hazai és külföldi rendezvényeken, önálló tárlata 1958-ban a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1963-ban a Dürer Teremben, 1965-ben Bécsben, 1967-ben Debrecenben, 1973-ban a Helikon Galériában és Orosházán, 1975-ben Balmazújvárosban, 1976-ban a József Attila Színházban és az NDK-ban, 1977-ben Szekszárdon és a Nagy Balogh kiállítóteremben volt. Újabban több tárlata volt Kanadában és az USÁ-ban. 1957-ben, 1966-ban és 1970-ben Munkácsy-díjat kapott; 1957-ben VIT-díjat nyert; 1957-ben Lipcsében, 1966-ban Luganóban nemzetközi díjjal tüntették ki. A Miskolci Grafikai Biennálé (1971) nagydíjasa. - Bravúros rajzkészségű, főként a linómetszés és a rézkarc terén működő grafikus, aki a magyar folklór elemeit szürreális elemekkel elegyíti. Stilizált, változatos kompozíciójú lapjai magasrendű gondolati és esztétikai élményeket közvetítenek. Kiváló illusztrátor.

[1J355/112] Sorszámozott papír fametszet üveglap mögött, hibátlan keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: GÁBORJÁNI SZABÓ KÁLMÁN Sorszámozás: 2 88 Balra lent ceruzával: 8. 1936 Metszeten belül: G.SZ.K. Magasság: 31.5 cm Szélesség: 22.5 cm Súly: 0.53 kg Gáborjáni Szabó Kálmán festő, grafikus Debrecen, 1897-09-18 Elhalálozott: Budapest, 1955. június 17. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1922-ben fejezte be Révész Imre és Vaszary János tanítványaként, akinek tanársegédje is volt a főiskolán. 1922: a Szinyei Társaság ösztöndíja; 1930-1931, 1938-1939: a római Magyar Akadémia ösztöndíja. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének. 1922-ben szülővárosában rajztanári állást kapott a Református Kollégium Tanítóképző Intézetében. 1944-1945-ben megbízott igazgatóként irányította a kollégiumot. Ezután rövid ideig a Kultuszminisztériumban dolgozott, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A 20-as évek elejétől kiállító művész. Az 1930-as évek végétől a szolnoki művésztelepen alkotott, amelynek törzstagja volt. Elsősorban grafikusként ismert, bár életművében jelentős helyet foglalnak el festményei. Készített illusztrációt, kisgrafikát és reklámgrafikát, de legjelentősebbek fametszetsorozatai. Egy rövid ideig a neoklasszicizmus hatása érződik munkáin. Későbbi metszetei drámai ellentétekre épülő, expresszív alkotások. A 30-as, 40-es években gyakran ábrázolta a paraszti életet. Irodalom TÓTH E.: ~ grafikái, Debrecen, 1963 EGRI M.: A szolnoki művésztelep, Budapest, 1977 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1930 • Scherlhaus, Berlin 1967 • Bakonyi Múzeum, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • XVIII. Velencei Biennálé, Velence • Nemzetközi egyházművészeti kiállítás, Padova 1935 • a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1932 • Chicago 1934 • Hága • Amszterdam 1941 • 94. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest (nagyobb anyaggal) 1948 • a Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1977, 1978 • A Szolnoki Művésztelep Jubiláris Kiállítása, Damjanich János Múzeum • Szolnoki Galéria, Szolnok • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1983 • Római iskola I., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs  Forrás: artportal.hu 

[FKC527/Bp104/41] A kép mérete: 15 x 19 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878, Budapest, 1957) alkotása. Jelezve jobbra lent "Rudnay (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1894-ben a budapesti Iparrajziskolában, 1895-1902 között pedig Münchenben Hollósy Simonnál tanult, közben nyaranta a nagybányai festőiskolában dolgozott. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, ahol barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal, Tornyai Jánossal. 1910-ben a fővárosba költözött. 1922-52 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása alatt széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló tárlatán már önálló, kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az I. Világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony, 1917). A '20-as, '30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi táj vagy történelmi témavilág (A pusztaszeri országgyűlés, 1926; Kuruc lovasok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Báhony faluban számos tájképet készített. 1922- től foglalkozott rézkarccal is, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet. Számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Kitűnő, bensőséges, oldottan lírai arcképeket is festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott. Rudnay lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Első egyéni kiállítását Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett kolletkív bemutatójával aratta. Önálló tárlata 1953-ban a Szépművészeti Múzeumban, 1969-ben pedig a Magyar Nemzeti Galériában volt. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Brüsszelben, Londonban, majd az USA-beli Pittsburgben fogadták nagy elismeréssel. Több ízben tüntették ki (Kossuth-díj, Kiváló Művész, Pro Arte díj, a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérme, a Céhbeliek jubiláris aranyérme), és külföldi képtárak is vásároltak műveiből. 1926-ban fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását, a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" című szőnyegkárpit kartonját, majd 1927-ben megfestette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára (Csokonai diákjai körében, Magyar toborzó a '40-es években). Több műve a Magyar Nemzeti Galériában és vidéki múzeumokba került. (Éber, ML, KMML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. Budapesten az Iparrajziskolában kezdte tanulmányait, majd Münchenben Hollósy Simonnál képezte magát, közben nyaranta a nagybányai művésztelepen dolgozott. Rómában és Párizsban fejezte be tanulmányait. Többnyire vidékre elvonulva (Gömör megye, Hódmezővásárhely, stb.) festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma) és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Rézkarccal is foglalkozott. 1910-ben Budapestre költözött. Első tárlatát Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett koll. kiállításával aratta. Ugyanott rendezett gyűjteményes kiállításokat 1919-ben, 1921-ben, 1924-ben, 1929-ben. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, val. az USA-beli Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel. Több ízben kitüntették és külföldi képtárak vásároltak műveiből. 1926-ben fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" c. szőnyegkárpit kartonját. 1927-ben megfestett két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: "Csokonai diákjai körében" és "Magyar toborzó a 40-es években". 1934-ben megkapta a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérmét, és a Céhbeliek jubiláris aranyérmét. 1922-től három évtizeden át a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett. 1948-ban Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban kiváló művész címet kapott. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában kezdte 1894-ben, majd 1895-től közel hét évig Münchenben Hollósy Simonnál folytatta; közben nyaranta Nagybányán festett. Egy évre Rómába, majd 1903-ban Párizsba ment, ahonnan csak a következő évben tért haza. Először Gömör megyében, később Hódmezővásárhelyen élt, ahol Tornyai Jánossal került szoros barátságba. 1910-ben Budapestre költözött, első kiállítását a Párizsi Nagyáruház Lotz Termében rendezte Pásztor Jánossal közösen. Következő évben a Műcsarnokban kiállított képei (Pihenj hegedűs, 1913. MNG; Krumplihámozók, 1920. MNG.) már kiforrott stílusát mutatják. Művészetének második korszaka Losonchoz kapcsolódik, ahol az első világháború idején drámai sorozatot festett a háború áldozatairól (Menekülők, 1917. MNG; Gömöri öreg házaspár, 1917. MNG.), amelyet 1918-ban az Ernst Múzeumban mutatott be. 1919-től egyre többet festett a Somogy megyei Bábonyban. 1922-től foglalkozott rézkarcolással, művei 1923-ban albumban is megjelentek. Bensőséges portréi nagy sikerrel szerepeltek itthon és külföldön, Velencétől Barcelonáig és Amerikában is több helyen. Nemzetközi kitüntetéseket, aranyérmeket (Bécs, Genova, Barcelona) kapott, képeit a velencei, római, genovai, brüsszeli múzeum megvásárolta. 1922-től három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett és művésztelepet alapított. 70 éves korában Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban Kiváló művész címet kapott. 1969-ben a MNG emlékkiállítást rendezett műveiből. - Irod.: Bényi László: Rudnay. Bp., 1961.; Bodnár Éva: Rudnay Gyula emlékkiáll. kat bev. 1969.; Aradi Nóra: Rudnay Gyula. MTA 1981 I.; Bodnár Éva: Rudnay Gyula. Diakonia 1982/1. Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas, kiváló művész. Bp.-en, majd Münchenben Hollósy Simonnál végezte tanulmányait. Nagybányán, Rómában, Párizsban képezte tovább magát, végül is a maga útját járva teremtette meg festői stílusát, amelyben Goya és Munkácsy örökét ébresztette. 1918-ban volt az első nagy sikerű kiállítása, 1953-ban az utolsó a Szépm. Múz.-ban, s közben számos kiállítást rendezett külföldön is. Mind mondanivalója, mind festői előadásmódja a magyar festészeti romantika legizzóbb hagyományaihoz fűzi őt vérmérséklete, széles ecsetkezelése, kedélyének mélysége, lelkesültsége révén. Témavilága merőben eltért a kortársakétól: letűnt magyar korok hangulatát idézte. Csataképei Rugendas műveire emlékeztetnek. Regényes hangú múltba révedezése mellett valóságos élményei is szerepet játszottak festészetében (katonáskodása idején Losoncban a galíciai menekültek látványa, drámai jelenetsorozata megfestésére ösztökélte, a húszas években a Dunántúl tája, Bábony-falu jelent meg festészetének szelíd lírájában). Hódmezővásárhelyi művész barátaival, az "alföldiekkel": Tornyai Jánossal, Pásztor Jánossal és Endre Bélával, utóbb pedig Koszta Józseffel a nyugati festészeti irányoktól eltérő, sajátosan magyar piktúra megteremtéséért küzdött. Stílusára jellemző az erős fény-árnyék kontraszt. Mint az alföldi iskola vezéralakjának, a bajai művésztelep alapítójának és vezetőjének hatása igen nagy volt. Számos képét őrzi a Nemz. Gal. - Irod. Lázár B.: R. Gy. Bp., 1921; Peterdi A.: R. Gy. Bp., 1931; Bényi L.: R. Gy. Bp., 1961. Bényi László Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Budapesten, Münchenben, Nagybányán, Párizsban tanult s többnyire vidéken elvonulva festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma), és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Lírájának ereje és hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték fel. Rézkarccal is foglakozik s tanára a Képzőművészeti Főiskolának. Első nagy sikerét 1918. az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállításával aratta, s ugyanott 1919., 1921., 1924., és 1929., volt gyűjt. kiállítása. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, és Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel, többízben kitüntették s külföldi képtárak vásároltak képeiből. 1926. fejezte be egyik legnagyobb szabású művét a képviselőház számára megrendelt Honfoglalás c. szőnyegkárpit kartonját. 1927. festette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: Csokonai diákjai körében a debrenceni Nagyerdőben és Magyar toborzó a negyvenes évekből. 1934. megkapta a székesfőváros és a Céhbeli jubiláris aranyérmét. Csipkekendős asszony c. műve és egy tájképe a Szépművészeti Múzeumban, Anya gyermekével, Kozák Koronázás és Falusi ház c. képei a Fővárosi Múzeumban vannak. Rézkarcainak egy sorozatát 1923. Tamás Henrik adta ki. - Irodalom: Lázár B., Rudnay Gyula, Budapest, 1921. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Festő, grafikus. 1894: bp.-i Iparműv. Isk.; 1895-1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hmvhelyen élt, szoros barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922-52 között az MKF tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nközi kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy-realizmusa és a nagybányai iskola. Hmvhelyi tartózkodása idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló kiállításán már kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az első világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony, 1917). A 20-as, 30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi témavilág Rudnay Gyula festészetében (A pusztaszeri országgyűlés, gobelinterv, 1926; Kuruc loavsok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Bábony faluban számos tájképet készített. 1922-től foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott; posztnagybányai realizmusa megfelelt az 1949 utáni elvárásoknak, bár kifejezetten szocreál tematikájú képet nem festett. Csoportos kiállításon többek között Velencében, Genovában, Milánóban, Rómában, Bécsben, Barcelonában és az USA-ban vett részt. Ek: 1912: Párizsi Nagyáruház, Bp. (Pásztor Jánossal); 1913: Műcsarnok; 1918: Ernst M.; 1925: Milánó (kat.);1953: SZM; 1969: MNG (kat.) Mk: Cá Pesaro, Velence; FK; JPM, Pécs; MNG; Palazzo Bianco, Genova; Palazzo delle Belle Arti, Róma, Tornyai J. M., Hmvhely; Uffizi Képtár Önarcképgyűjt. Firenze. Irod.: Lázár B.: Rudnay Gyula, Bp., 1921; Elek A.: Rudnay Gyula, Műbarát, 1922/4.; Dömötör I.: Rudnay Gyula Auróra, 1922; Pica, V.: Mostra individuale del pittore Rudnay Gyula (kat. bev. tan., Milánó, 1925); Ybl E.: Rudnay Gyula, Budapesti Szemle, 1925; Kállai M.: Rudnay Gyula és művészete, Magyar Művészet, 1926; Peterdi A.: Rudnay Gyula, Bp. 1931; Genthon I.: Az új magyar festőművészet története, Bp., 1935; Pogány Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Bp., 1947; Bényi L.: Rudnay Gyula, Művészettörténeti Tanulmányok, Bp., 1954; Lyka K.: Emlékezés Rudnay Gyulára, Építéstudomány, 1957/2.; Bényi L.: Rudnay Gyula, Bp., 1961; Bodnár É.: Rudnay Gyula (kat., bev. tan., MNG, 1969); Aradi N.: Rudnay Gyula, in; Magyar Művészet 1890-1919, Bp., 1981; Bodnár É.: Rudnay Gyula, Diakonia, 1982/1. (Po.G.)