[FKC173/Bp78/83]
A kép mérete: 14 x 8,5 cm keret nélkül.
Készült: Hidegtű, Papír
A kép Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906, Budapest, 1991) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Borsos Miklós (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép
Kézműves paszpartu.
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festőnek indult és szobrászként vált ismertté. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult festeni, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Hazatérve éveken át Győrött élt. 1932-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1941-ben pedig a Tamás Galériában. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt művészi tevékenységére, rajzainak és szobrainak témájára és hangulatára. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-1960 között a fővárosi Iparművészeti Főiskola tanára volt. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett hangulatos világot. 1964-ben a Dürer Teremben rendeztek tárlatot grafikáiból. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. (ML)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festőnek indult és szobrászként vált ismertté. Budapesten Glatz Oszkárnál tanult festeni, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Hazatérve éveken át Győrött élt. 1932-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, 1941-ben pedig a Tamás Galériában. 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt művészi tevékenységére, rajzainak és szobrainak témájára és hangulatára. 1945-ben Budapestre költözött. 1946-1960 között a fővárosi Iparművészeti Főiskola tanára volt. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett hangulatos világot. 1964-ben a Dürer Teremben rendeztek tárlatot grafikáiból. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben Érdemes Művész címmel tüntették ki. (ML)
Magyar festők és grafikusok adattára
Festőnek indult. Önképzés útján itthon, Olasz- és Franciaországban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrben élt. 1931-ben rendezte első kiállítását a Frankel-Szalonban, 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1941-ben a Tamás Galériában, 1943-ban Almásy Teleki Éva Műintézetében állított ki. 1943 óta a nyarakat Tihanyban tölti. Ez a tény jelentős befolyással van művészi tevékenységére, rajzainak, szobrainak témájára és hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is. 1945-ben Győrből Bp-re költözött, 1946-1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára. Szobrait kőbe, bazaltba, vagy márványba faragja, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálja. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formulák felé. 1947 óta foglalkozik érmészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Rajzain néhány vonallal teremt hangulatos világot. 1957-ben a Nemzeti Szalonban mutatta be műveit. Grafikáiból 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást. 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1957-ben Kossuth-díjjal, 1967-ben érdemes művész, 1972-ben kiváló művész címmel kitüntetett művész. - Irod.: László Gyula: Borsos Miklós. Bp. 1979.; Salamon Nándor: Egy életmű metszete. A győri Borsos Miklós-gyűjtemény. Művészet. 1983. 7.
Művészeti lexikon I-IV.
Szobrász, Kossuth- és Munkácsy-díjas. Festőnek indult. Önképzés útján idehaza, Olasz- és Franciao.-ban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrben élt. 1931-ben rendezte első kiállítását a Fränkel-szalonban, 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1941-ben a Tamás Galériában, 1943-ban Almásy Teleki Éva műintézetében állított ki. 1943 üta a nyarakat Tihanyban tölti. Ez a tény jelentős befolyással van művészi tevékenységére, rajzainak, szobrainak témájára és hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is (Tihanyi lány, 1943). 1945-ben Győrből Bp.-re költözött, 1946-60 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Művészetét az anyag, a plasztikai formálás törvényeinek és lehetőségeinek tisztelete jellemzi. Szobrait kőbe, bazaltba v. márványba faragja, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálja. Az érzékletes formálás mestere. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formák felé. Ebben az időben készítette ismert szobrait: Egry József, 1951; Tihanyi pásztor, 1952; Demeter, 1953. Domborításai közül legismertebbek: Kantár nélkül, 1943; Fiú tehénnel, 1945. 1947 óta foglalkozik érmészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Egyik legkiválóbb mesterünk e téren. - Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremt hangulatos világot. 1957-ben nagy kiállításon mutatta be műveit. a Nemzeti Szalonban. 1964-ben a Dürer-teremben rendeztek kiállítást grafikáiból. 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. Művészete legújabb szakaszát a monumentális tömbszerű formálás, az archaikus plaszika formanyelvének modern szellemű továbbfejlesztése jellemzi. Az utóbbi években számos szobrát állították fel (Balatoni szél, balatonfüredi móló; Anya gyermekkel, Bp., ORFI; Bartók-mellszobor, Zalaegerszeg stb). Kontha Sándor
Művészeti lexikon I-II.
Budapesten Glatz Oszkárnál tanult, aztán bejárta Olasz- és Franciaországot. Hazatérve Győrben telepedett le. 1932. gyüjt. kiállítást rendezett a Nemzeti Szalónban.
Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
A család 1922-ben költözött Győrbe, ahol a helybeli festőktől tanult. Gimn.-i tanulmányait félbeszakítva apja műhelyében lett aranyműves. 1940-it vésnöki munkából élt. 1925-ben kiállítja rajzait, 1927-től rézkarcokat is készített. Festőnek készült. 1928-29-ben bejárta Olaszországot és Dél-Franciaországot, közben rövid ideig az MKF-en Glatz Oszkár tanítványa volt.
1931-től szobrokat is készített. Először kalapált és hajlított rézlemezből, 1932-től fából, 1933-tól kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel. 1938-ban nagy utazást tett Erdélyben. 1943-tól a nyarakat a Balaton mellett Tihanyban töltötte, ez a táj lett művészetének fő ihletője. A háború után Budapestre költözött. Az 1940-es évektől jelentős illusztrátor, 1947-től készített érmeket. 1946-60; a MIF, 1981-86 között a MKF tanára. 1959-től többször járt Olaszországban. 1963-ban Londonba utazott, ahol megismerkedett Henry Moore-ral. 1964-ben Görögországban járt. 1973-ban súlyos szívműtéten esett át, a kőfaragásról le kellett mondania. 1979-ben Győrött Borsos M. nyílt. 1941-49; tagja a KUT-nak és 1945-49: a Szinyei Társaságnak. 1954: Munkácsy-díj; 1957: Kossuth-díj; 1959: Premio Carara; 1967: érdemes művész; 1969: I. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs város nagydíja; 1972: kiváló művész; 1977: I. Orsz. Éremművészeti B. Ferenczy Béni-díj.
Korai művei között vannak drámai hangvételű, az expresszionizmussal rokon alkotások (Siratóasszonyok, 1939), de művészetét inkább a lírai hang vagy a finom melankólia jellemzi (Merengő). Fő művei az európai szobrászati hagyományoknak az Arp, Brancusi nevével jelzett irányához tartoznak. Ezt egyesíti azzal a "pannon szellemmel", amelynek forrása a dunántúli táj (az egykori római Pannonia provincia), és annak kulturális tradíciója. Különleges márványokból készült, nagyon érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a végletesen leegyszerűsített természeti formákkal. (Orfeusz, 1963; Sibilla Pannonica, 1963; Ifjú párka, 1964). Vonzódását az irodalomhoz nemcsak nagyszámú illusztrációja bizonyítja, hanem olyan szobrai is, mint a Godot-ra várva (1963), vagy Lampedusa novellájának ihletésére készült Lighea címet viselő variációk (1964, 1965, 1967). Fő művei közé tartoznak a magyar irodalom és művészet legkiválóbbjairól készített portréi (Egry József, 1951; Szabó Lőrinc, 1961; Kassák Lajos, 1965), valamint azok a Fejek, amelyek nem portrék, hanem lelkiállapotok vagy hangulatok kifejezői (Mosoly, 1933; Csillagnéző, 1962). Többszáz érmet és plakettet készített, közülük különösen érdekese az a mediterrán légkört és életörömöt megjelenítő sorozat, melyet mintázással és apró kavicsok, kagylók, levelek lenyomataival formált. (Tavasz I.-V., 1958).
Ek: 1941: Tamás G. (kat.); 1943: Ernst M.; 1957: Nemzeti Szalon (kat.); 1961: Dürer T. (csak rajzok); 1964: Linz; 1965: Tihanyi M. (gyűjt. kat.); 1966: XXXIII. Velencei B. (kat.); 1967: Magyar Int., Róma; G. S. Huber, Zürich; Graz; Locarno; 1968: PIM (illusztrációk, kat.); 1976: MNG (retrospektív, kat.);1976: Tihanyi M. (grafikák, kat.); 1986: OSZK (illusztrációk); 1992. Borsos Miklós művészérméi, Martyn M., Pécs.
Vcsk.: 1932: Nemzeti Szalon; 1941: Új szerzemények (1939-40), FK; 1942: Képzőműv. kiállítás, Kolozsvár; 1942: KUT, Nemzeti Szalon, 1944: A Székesfővárosi Képtár jubileumi kiállítása, Műcsarnok; 1945: Szinyei Társaság jubiláris kiállítása, Ernst M.; 1948: Szinyei Társaság X. kiállítása, Nemzeti Szalon; 1948: A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon; 1948: A magyar valóság, FK; 1948: Száz magyar művész alkotásai, FK; 1949: Ungarische Kunst, Berlin; 1959: Magyar éremművészet a XIX. és XX. században, MNG; 1959: Espozizione B. Internationale d'Arte, Carrara; 1963: XX. századi művek bp.-i magángyűjteményekből, MNG; 1966: Magyar Szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1969, 1971, 1981: II., III., VII. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs; 1971: Grafica e bronzetti ungheresi, Nápoly; 1971: I. Nközi Kisplasztikai B., Műcsarnok; 1973: Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1977: Magyar művészet 1945-49. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; I. Orsz. Éremb., Lábasház, Sopron; 1977: Magyar Éremantológia, Ferenczy M., Szentendre; 1981: Válogatás magyar magángyűjteményekből, MNG; 1981: Mihályfi Ernő gyűjteménye, Szécsény; 1981: Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1983: A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Szfvár; 1985: Negyven év köztéri szobrai Bp.-en, Budapest G.; 1991: Hatvanas évek, MNG; 1993: Modern magyar éremművészet I. 1896-1975, MNG.
Mk.: Herman O. M., Miskolc; IKM; JPM, Pécs; Katona J. M., Kecskemét; M. Moderner Kunst, Bécs; MNG; Städtische Moderne G., Linz; SZK, Szhely; UNESCO, Párizs; Xantus J. M., Győr.
Km.: Gulácsy Lajos síremléke (1941, Bp., Farkasréti temető); Domborművek és keresztelő medence (1943-44, Győr, Nádorvárosi templom); Zene (1954, Bp., Pannonia Filmstúdió); Balatoni szél (1958, Bfüred, móló); Hal (1958, Badacsony, Hableány Étterem); Balatoni napfény (1960, Siófok, Meteorológiai Obszervatórium); Nagy Balogh János síremléke (1961, Bp., Kerepesi temető); Egry József síremléke (1962, Badacsonytomaj); Anya gyerekkel (1963, Bp., Semmelweis Orvostörténeti M.); Krúdy Gyula síremléke (1963, Bp., Kerepesi temető); szökőkutak (Gellért-hegy, Jubileumi park); kutak és vízköpők (1966, Budavári Palota); Hajnal (1968, Balatonalmádi, Hotel Auróra); Karinthy Frigyes síremléke (1970, Bp., Kerepesi temető); Janus Pannonius (1971, Pécs); Genthon István síremléke (1971, Bp., Farkasréti temető); Bartók Béla (1975, Győr,Bartók Béla út); Benedek Elek (1978, Városliget); Tihanyi echo (1986, Tihany); Ferencsik János síremléke (1987, Bp., Farkasréti temető); Bartók Béla síremléke (1988. Bp., Farkasréti temető).
Mint az egyik legjelentősebb éremművész, sok díjérmet készített: József Attila-díj (1950); Rippl-Rónai-díj (1961); Szegedi Nyári Tárlat díja (1963); Egry József-díj (1964); Miskolci Filmfesztivál, stb. Könyvillusztrációi közül kiemelkednek: Ady Endre Összes Versei, 1961; Babits Mihály: Erato, 1970; Babits Mihály: Jónás könyve, 1974; Arany János: Balladák, 1974; Psalterium Ungaricum (150 zsoltár), 1984.
Könyvei: Visszanéztem félutamból (önéletrajza), Bp., 1971; A toronyból (művészeti írások), Bp., 1979.
Irod.: Kassák L.: Egy új szobrász kiállításához, in: Éljünk a mi időnkben, Bp., 1978; Kállai E.: Egy új szobrász. Borsos Miklós a Tamás Galériában, in: Művészet veszélyes csillagzat alatt, Bp., 1981; Kállai E.: Két szobrász (Borsos Miklós, Vilt), in: uo.; Genthon, I.: Borsos Miklós the Sculptor, NHQ, 1963. ápr-jún.; László Gy.: Borsos Miklós, Bp., 1965; Kovalovszky M.: Borsos Miklós szobrászatának néhány formai problémája, IKM Közelményei 4-5.,Szfvár; 1965; Perneczky G.: A magyar szobrász dilemmája, in: Tanulmányút a Pávakertbe, Bp., 1969; B. Kéri I.: Kertem, Bp., 1973; Sík Cs.: Rend és kaland, Bp., 1972; L. Kovásznai V: Borsos Miklós, Bp., 1989 (oeuvre-katalógussal). (N.I.)
