Balogh L. : "Székely Leány" art deco kerámia szobor 1937 38.5 cm

Eladási ár: 69 000 HUF

Leírás

[1O881/Z267]
Jelzett, nagy méretű, talapzaton álló, fejkendős, népi viseletes székely menyecske, korsóval.

A talapzat oldalán karcolt jelzés, felirat:
BALOGH L. SZÉKELY LEÁNY 1937 V.

Magasság: 38.5 cm
Szélesség: 19 cm
Súly: 2.375 kg

Tulajdonságok

Téma: népi
Anyag: kerámia
Jelzett: Igen

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. szeptember. 18.

(A műtárgyat eddig 464-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Balogh L. : "Székely Leány" art deco kerámia szobor 1937 38.5 cm

[1O881/Z267] Jelzett, nagy méretű, talapzaton álló, fejkendős, népi viseletes székely menyecske, korsóval. A talapzat oldalán karcolt jelzés, felirat: BALOGH L. SZÉKELY LEÁNY 1937 V. Magasság: 38.5 cm Szélesség: 19 cm Súly: 2.375 kg

További részletek
Téma: népi
Anyag: kerámia
Jelzett: Igen

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. szeptember. 18.

(A műtárgyat eddig 464-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
69 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B314/X021] Szép állapotú, jelzett mázas, virágdíszes kerámia bokály, oldalán virágdíszítés. Alján jelzés: KIS Z. HMV Magasság: 17.5 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 0.37 kg        Hódmezővásárhely - Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti. Kis Zoltánnak a nagyapja és az apja is fazekas volt. Vásárhely legidősebb fazekasmestere nemrégiben töltötte be a nyolcvanötödik életévét. Elmesélte: a Széchenyi téri házát az 1948-as szilvatermésnek köszönheti, ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, 13 ezer lekvárosbödönt készített, amiért 15 ezer forintot kapott. Ebből vásárolta meg a házát.  – Már gyermekkoromban ott lábatlankodtam a műhelyben, gyúrtam az agyagot, majd amikor kijártam a hatodik osztályt, beálltam dolgozni édesapámhoz. 1939-ben szabadultam fel, a mestervizsgát 1942 nyarán tettem le, s még decemberben kiváltottam az ipart. Az Érsek utcai műhelyben nem díszes majolikákat, hanem egyszerű parasztedényeket gyártottunk, mert azokra hatalmas volt a kereslet. A kereskedők mindent azonnal elvittek tőlünk. Akkoriban kezdték Újvároson a díszedényeket is gyártani, ám azokra akkor még jóval kevesebb volt a vevő – mondta a nyolcvanötödik életévét nemrégiben ünnepelő Kis Zoltán. A rendkívül jó kedélyű mester elmesélte, hogy régmúlt időkben a cserepesek még a Kossuth téri piacon árulták a portékájukat, s édesapja placca mellett árult Vékony Sándor, aki a díszes majolikákat kezdte készíteni.  Egy lett a két s-ből Kis Zoltán édesapja, Kiss Sándor még két s-sel írta a nevét, ahogy azt a nagypapa és felmenői is. A mester kapuján még két s-sel, ám a mesterlevelén és minden iratán már csak egy s-sel szerepel a neve. A mester elmondta, hogy amikor a zsidótörvények idején igazolni kellett a család felmenőinek származását, az egyik hivatalnok hagyta el a vezetéknevük egyik betűjét, s lettek a Kissek Kissek. – Szinte megszakítás nélkül dolgoztam, s ha nem jön közbe a háború, az életem is zökkenőmentes lett volna. Csakhogy a háború alatt behívtak katonának, s híradósként megjártam az orosz frontot. Majd amikor visszavonultunk, kiképző lettem, végül Németországig, Oldenburg városáig menekültünk az oroszok elől. Végül angolok fogtak el bennünket, s csak 1946-ban engedtek haza.  Kis Zoltán idehaza ismét a korong mellé ült az Érsek utcai családi műhelyben, s 1949 szeptemberéig ott is dolgozott.  – A mostani, Széchenyi téri házamat előrelátásomnak és az 1948-as bőséges szilvatermésnek köszönhetem. Ugyanis amikor kiderült, hogy rekordtermés várható, nekiálltam lekváros bödönöket gyártani. Tizenháromezret tettem fel a padlásra. Lett is rá kereslet, összesen tizenötezer forintot árultam ki belőle. Ezt a kis házat 10 ezer 500 forintért adták el nekem annak idején – mondta a mester. Noha a kis fazekasműhelyeket nem államosították, nehéz idők jöttek a mesteremberekre a háború után, ugyanis elvették a cserepeket felvásárló kereskedők iparengedélyét. – Akkor döglött meg a szakma, s kellett másból megélni. Én például szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, teheneket tartottam, tenyészbikáimmal pedig országos versenyeket is nyertem. A fazekasság mellett egészen 1975-ig foglalkoztam állatokkal. Közben öt és fél évig a fővárosi majolikagyárnak is dolgoztam, én meóztam a termékeiket. Kis Zoltán hatvan év után, 2002-ben adta vissza az ipart, s azóta csak kedvtelésből ül vissza néha-néha a korong mellé. Forrás: www.delmagyar.hu    
Régi Kis Zoltán vásárhelyi kerámia bokály 17.5 cm
12 500 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1Q769/X327] Régi, jelzett, talapzaton ülő férfi szobor. Terrakotta szobor. Szalonnázó férfi. A szobron kopásnyomok elfestések találhatók, lásd fotó. Gyűjteménybe való RITKA darab! Talapzatán hátoldalán jelzés: KERÉNYI J. Magasság: 17.5 cm Szélesség: 12 cm Súly: 0.4 kg Kerényi Jenő szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1908 Kiállítások az adatbázisban:  Plasztikai varázslat. Szobrászati gondolatok formái. Kerényi Jenő kiállítás Mesterei: Bory Jenő. 1925-1930: Iparrajziskola; 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj; 1942: Zrínyi-jutalom; 1950: Munkácsy-díj; Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja; 1952: Munkácsy-díj; 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel]; 1964: érdemes művész; 1966: kiváló művész; 1968: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme; 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg. Egyéni kiállítások 1978 • Szentendre (állandó kiállítás) 2006 • Körmendi Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1940 • Sportdíj-kiállítás 1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel] 1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok. Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest Köztéri művei id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.) Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető) Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely) Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel]) Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr) A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar) Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen) Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő) Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház) Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen) Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.) Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ) Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa) Olvasó lányok (kő, 1965, Eger) Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep) Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony) Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?) Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje) Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc) Magvető (bronz, 1974, Salgótarján) Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)  (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány]) Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ]) Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ). Irodalom RABINOVSZKY M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9. NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4. NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968 SZVETLOV, I.: ~, Moszkva, 1968 SZINYEI MERSE A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969 KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5. PÁTZAY P.: ~, Budapest, 1975 POGÁNY Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976) POGÁNY Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977) SZINYEI M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 Köztéri szobraink, Budapest, 1986 Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Wehner Tibor  Forrás artportal.hu 
Kerényi Jenő : Szalonnázó munkás terrakotta szobor
75 000 HUF