[FKB166/Z032]
A kép mérete: 24 x 27 cm keret nélkül.
Készült: Szitanyomat, Papír
A kép Iván Szilárd (Újarad, 1912, Budapest, 1988) alkotása.
Jelezve lent "Beszélgetők, Iván Szilárd (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt, közben egy évig, 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban dolgozott. Párizsban és Hollandiában járt tanulmányúton. A bécsi döntés után, Réti István tanácsára 4 évre (1940-44) elnyerte a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Nagybányai évei alatt a művészetére később is jellemző lírai hangulatú tájképeket, képmásokat, kompozíciós műveket festett, amelyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Sűrű levelezést folytatott mesterével, e tudósítások a kolónia utolsó korszakának fontos dokumentumaiként maradnak meg (MNG Adattára). Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. Olajképeiből és akvarelljeiből 1942-ben a Nagybányai Szent István Ünnepi Hét kiállításán, ill. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán mutatott be. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes bemutatókat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása, majd a Mednyánszky Teremben, a Csók István Galériában, a Csontváry Teremben, a Vigadó Galériában és több vidéki városban jelentkezett egyéni tárlatokon. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság kiállításain, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, a Fővárosi Képtár, az Ernst Múzeum seregszemléin. 1958-ban Antwerpenben mutatta be műveit egy kollektív tárlaton. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat és akvarelleket alkotott. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális munkái közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli r.-intézet, a békéscsabai r.-intézet, az Országház stb.). Díjak: Székely Bertalan-plakett; a római Magyar Akadémia ösztöndíja; a Szinyei Társaság kitüntető elismerése; Nemes Marcell-díj; Káldi Jenő-díj; Munkácsy-díj; a Szinyei Társaság tájkép díja; a Szinyei Társaság-nagydíja; a Munka Érdemrend aranyfokozata. Egy ideig (1962-84 között) a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus P. Múzeum és a székesfehérvári István Király Múzeum. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1987/6. U.B.: Műv. 1971/1, MJ-NFM, KMML)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Rajztanára, György Antal mellett Tatay Béla, az Iparrajziskola növendéke egyengette a művészi pálya felé vezető utat. Az Iparművészeti Iskola grafika szakán egy évig tanult, majd Marsovszkyné Szirmai Ilona magániskolájába iratkozott be, ahol Iványi-Grünwald Béla, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly mesterek korrigálták, később egyedül a művészre legjobban ható: Szőnyi István. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán 1930-1937 között Réti István és Varga Nándor Lajos tanítványa volt. 1935-1936-ban római ösztöndíjasként Olaszországban végzett tanulmányokat. Négy évre (1940-1944) megkapta a nagybányai művésztelep egyik műtermét. Itt többnyire tájképeket festett, melyeket 1942-ben a Műbarátban mutatott be. Már főiskolásként részt vett a Szinyei Ifjúsági Kiállításokon. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjteményes tárlatokat rendezett. 1966-ban a Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket festett. Szőnyi tanácsára, 1932-től rézkarccal és fametszéssel is foglalkozott. Monumentális művei közül kiemelkednek seccói, sgraffitói, mozaik képei (a csepeli és békéscsabai rendelőintézet, az Országház stb.) 1937-ben Székely Bertalan plakettet, 1945-ben a Szinyei Társaság-díját, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott. Külhoni tárlatokon is szerepelt. A bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Arcképei egyik legkiválóbb arcképfestőnkké, tájképei tájképfestészetünk egyik jeles művelőjévé avatják. Több művét őrzi a MNG. (ML,P.Ö.G.: Műv.-1987/6, U.B.: Műv.-1971/1)
Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke, majd 1935-1936-ban római ösztöndíjas. Hazai kiállításai mellett (1942: Műbarát, 1949: Fővárosi Népművelési Központ, 1960: Csók Galéria, 1969: Mednyánszky Terem, 1973: Eger, 1975: Csók Galéria) bemutatta vásznait Franciaországban, Belgiumban, Finnországban és a Szovjetunióban is. 1984 novemberében a Csontváry Teremben (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval együtt) mutatta be műveit. Munkássága elismeréseként 1937-ben megkapta a Székely Bertalan-díjat, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíját, 1953-ban a Munkácsy-díjat. 1969 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára. - A természethez sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Pogány Ö. Gábor: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról. Művészet, 1987.6.
Művészeti lexikon I-IV.
Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1930-37 között Réti István növendéke, 1936-ban római ösztöndíjas volt. 1947-ben, 1949-ben, 1956-ban és 1960-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből. 1966-ban a Nemz. Gal.-ban nyílt kiállítása. Főleg lírai hangú csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat, valamint akvarelleket fest. Monumentális alkotásai közül kiemelkedik a csepeli rendelőintézet secco képe (1949), a békéscsabai rendelőintézet sgraffitója (1959), a kerepesi úti lakótelep négy mozaikképe (1960), az Országházban az Elnöki Tanács fogadótermének seccója (1964). Több művét őrzi a Nemz. Gal.
Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, 1935-1936-ban ösztöndíjasként Rómában, a negyvenes évek elején Nagybányán dolgozott. Első önálló kiállítását 1942-ben, a Műbarát helyiségében rendezte, ezt követően a Fővárosi Népművelési Központban (1949), a Csók Galériában (1960, 1975), a Mednyánszky Teremben (1969), és több vidéki városban (Eger, Debrecen stb.) mutatkozott be. Képei eljutottak Franciaországba, Belgiumba, Finnországba, a Szovjetunióba stb. 1937-ben Székely Bertalan díjjal, 1945-ben a Szinyei Társaság nagydíjával, 1953-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1969-1980 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. - A természethez, az élethez gyermekkora óta fennálló, sok szállal fűződő, szoros érzelmi kapcsolat szövi át műveinek egészséges realizmusát, a gyermekévek élményei iránt érzett nosztalgikus vágy színezi képeinek hangulatát. Korábban a látványról közvetlenül, oldott színfoltokkal számolt be, újabban a jelenségek elemzése, összefüggéseik feltárása a legfőbb célja.
Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1927: Iparműv. Isk. grafikai osztálya; 1928-29: Szőnyi István magániskolája; 1930-37: MKF, Réti István, Varga Nándor Lajos volt a mestere. 1932: Szinyei Társaság kitüntető elismerése; 1935-1936: a római Magyar Akadémia ösztöndíja, 1937: Nemes Marcell-díj; 1941: Káldi Jenő-díj; 1944: a Szinyei Társaság tájkép díj; 1945: a Szinyei Társaság nagydíja; 1947: Székely Bertalan-díj; 1953: a Munkácsy-díj; 1972: a Munka Érdemrend Arany fokozata. Budapesten élet. 1940-44 között Nagybányán dolgozott. Hollandiában, Párizsban járt tanulmányúton. 1962-től 1984-ig az MKF-en tanított. Lírai hangulatú tájképeket, portrékat, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket alkotott.
Ek: 1942: Műbarát; 1949: Főv. Népművelési Közp.; 1960: Csók G.; 1966: MNG; 1969: Mednyánszky T.; Helytörténeti M., Tokaj; 1973: Rudnay T., Eger; 1975: Csók G.; 1978: Medgyesy T., Debrecen; 1980: Csók G.; 1982: Medgyesy T. (Fehér Ilonával és ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1984: Csontváry T. (Konfár Gyulával és Ridovics Lászlóval); Szőnyi I. Emlékm. (Kórusz Józseffel), Zebegény; 1986: Medgyessy T. (ifj. Iván Szilárddal), Debrecen; 1989: Vigadó G.; 1992: Hevesi S. Műv. Közp. (Ifj. Iván Szilárddal), Nagykanizsa.
Vcsk: 1932-től: a Szinyei Társaság kiállításai, Nemzeti Szalon; 1944: Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon; A magyar művészet ötven éve, FK; 1947: Fókusz G.; Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon; 1950-től: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1952: Arckép kiállítás, Ernst M.; 1955: Képzőműv.-ünk tíz éve, Műcsarnok; 1955-től: Orsz. Képzőműv. Kiállítás, Herman Ot. M., Miskolc; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1958: Kortárs magyar festészeti, szobrászati, grafikai kiállítás, Zaal Wynen, Antwerpen; 1968: Kilencek, Műcsarnok; 1969: Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok; 1972: III. Orsz. Akvarell B., Eger.
Km: secco (1949, Csepel); sgraffito (1959, Bcsaba, rendelőintézet); mozaik (1960, Bp., Kerepesi úti ltp.); secco (1964, Bp., Országh.)
Mk: FK; Hadtörténeti M.; IKM, Szfvár; JPM, Pécs; MNG; PIM
Irod.: Elekfy J.: (kat. bev. tan., Csók G., 1960); Ujváry B.: (kat. bev. tan., Csontváry T., 1984); Pogány Ö. G.: Hagyományos utakon. Iván Szilárdról, MŰV, 1987/6. (L.J.)
