Akvarell, papír, 19,5 x 25,5 cm, j.b.l.: Barta Mária

Akvarel, papír, 238x325 mm, j.j.l.:Losonczy T. 1964 leltári szám: 24-182

[FKC238/FL-3] A kép mérete: 50 x 35 cm keret nélkül. Készült: Tempera, Papír A kép Ágh Ajkelin Lajos (Udvari, 1907, Budapest, 1995) alkotása. Jelezve jobbra lent "Ágh Ajkelin 77" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Udvari, 1907 – Budapest 1995. Festő, grafikus. Egy évig Budapesten Krivátsy-Szücs György festőiskolájában tanult, majd a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Vaszary János irányításával képezte magát. Vaszary főként átütő gazdag színeivel, konstruktív szerkesztési módjával, Réti pedig egyéniségének és művészetének finom líraiságával hatott rá. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. 1930-1932-ben Olaszországban járt tanulmányúton, a firenzei akadémián folytatott tanulmányokat, majd Rómában és Palermóban dolgozott. 1957-77 között többször megfordult a kecskeméti művészkolónián. 1930 tavaszán tizenhat festménnyel szerepelt Firenzében, a „IV. Mostra Regionale d’arte Toscana” nevezetű seregszemlén. 1932-ben a Nemzeti Szalonban volt kollektív kiállítása, 1963-ban a Fényes Adolf Teremben rendezett tárlatot. Számos bemutatója volt a Ferencvárosi Pincetárlatban (1971, 1973, 1975, 1976). A természeti látványból kiinduló konstruktivista törekvés jellemzi. Jelentősek faintarziás művei. (ML, MÉ, K.Z.: Műv. 1967/12, KM) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Udvari, 1907 – Festő, grafikus. Egy évig Budapesten Krivátsy-Szücs György festőiskolájában tanult, majd a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Vaszary János irányításával képezte magát. Vaszary főként átütő gazdag színeivel, konstruktív szerkesztési módjával, Réti pedig egyéniségének és művészetének finom líraiságával hatott rá. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. 1930-1932-ben Olaszországban járt tanulmányúton. A firenzei akadémián folytatott tanulmányokat, majd Rómában és Palermóban dolgozott. 1930 tavaszán – 16 képpel szerepelt Firenzében, a „IV. Mostra Regionale d’arte Toscana” nev. seregszemlén. 1932-ben a Nemzeti Szalonban volt kollektív kiállítása, 1963-ban a Fényes Adolf Teremben rendezett tárlatot. Több bemutatója volt a Ferencvárosi Pincetárlatban (1971, 1973, 1975, 1976). A természeti látványból kiinduló konstruktivista törekvés jellemzi. Jelentősek faintarziás művei. (ML, MÉ, K.Z.: Műv. 1967/12) Magyar festők és grafikusok adattára Udvari, 1907. – Festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Vaszary János tanítványa. 1920 óta szerepel kiállításokon. Tagja volt a Spirituális Művészek Szövetségének. 1930-1930-ben Olaszországban volt tanulmányúton. Többek között a Fényes Adolf Teremben (1963), az I. ker. Tanács Művelődési Házában (1969), a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében (1971, 1973, 1975, 1976) és Kisvárdán (1976) rendezett kiállítást. Számos, megbízásból készült műve közintézmények belső falán található. Jelentősek faintarziás művei. 1983 februárjában a szegedi Móra Ferenc Múzeumban megrendezett nagyszabású tárlaton mutatta be alkotásait. – Irod.: Szij Rezső: Ágh-Ajkelin Lajos. Kisvárda 1976. – P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985 Művészeti lexikon I-IV. Udvardi, 1907. febr. 12. - Festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. 1930-32-ben Olaszo.-ban volt tanulmányúton. A természeti látványból kiinduló konstruktivista törekvés jellemzi. Faintarziával is kísérletezik. 1963-ban a Fényes Adolf-teremben állított ki. Művészeti lexikon I-IV. Udvardi, 1907. febr. 12. - Festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa volt. A Spirituális Művészek Szövetségének tagja volt. 1930-32-ben Olaszo.-ban volt tanulmányúton. A természeti látványból kiinduló konstruktivista törekvés jellemzi. Faintarziával is kísérletezik. 1963-ban a Fényes Adolf-teremben állított ki. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Udvari, 1907 A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Réti István növendéke volt, majd nagyobb tanulmányutat tett Olaszországban. 1920 óta szerepel kiállításokon, 1930-ban Firenzében, 1932-ben a Nemzeti Szalonban mutatkozott be nagyobb anyaggal. A negyvenes-ötvenes években betegsége miatt korlátozottan dolgozott, csak a hatvanas évektől szaporodtak meg a bemutatói. Azóta mintegy 16 kiállítása volt Budapesten és vidéken, a legjelentősebbek a Fényes Adolf Teremben (1963), a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében (1971, 1973, 1975, 1976, 1978) és a Műcsarnokban (1979). – Művészetének legjellemzőbb tulajdonsága az ötletesség, a természet világának sokoldalú megfigyelése, a különböző anyagok formai- és színhatásának kiaknázása. Az ősi, az elemi utáni nosztalgia hatja át műveit.

[FKC344/Z032] A kép mérete: 34 x 24,5 cm keret nélkül. Készült: tus, akvarell, Papír A kép Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913, Budapest, 1998) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, gobelinművész. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán 1931-ben kezdte tanulmányait, majd egy év után átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezután Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János tanfolyamait látogatta. Több nyugat-európai országban járt tanulmányúton, többek között Itáliában is, ahol számos vázlatot készített későbbi képeihez. Hazai és külföldi kiállításokon szerepelt. A II. Világháború előtt az UME és a Szinyei Társaság tárlatain mutatta be műveit. Legelőször festményekkel jelentkezett a Szinyei Fiatalok Tárlatán, huszonkét éves korában. Első önálló kiállítását az Európai Iskolában rendezte 1946-ban. 1934-ben belépett a Szocialista Képzőművészek Csoportjába, majd csatlakozott annak 1939-1940 táján megalakult jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Szentendrére ment Bálint Endre hívására, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. Ettől kezdve haláláig a szentendrei művészélet szereplője volt. 1945-1948 között az Európai Iskola tagja volt. Korai tájábrázolásait és figurális kompozícióit, rajzait későbbi munkásságában is fel-feltűnő expresszív hangvétel jellemzi. Kiválik közülük a több változatban is megfestett "Kofahajó" (1939) c. képe, melyen a Szentendréről Pestre menő, vásározó asszonyok monumentálissá növelt alakjait ábrázolja Derkovits képszerkesztési módzserét továbbgondolva. A '40-es évek elejétől Vajda késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat. Az 1950-es években Arany, Karinthy, Apollinaire, Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy, Radnóti, stb. műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az '50-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerültek. Az e felfogásban készült művek, tárgyi utalásaik ellenére a francia lírai-absztrakció - többek közt - Manessier által képviselt vonulatával mutatnak rokonságot (Holdas kert, 1962). A '60-as évek elején születtek a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta a '60-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, máladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját (Csonka feszület, 1969; Pléhkrisztus és Mária, 1985). Hasonló élményekben gyökerezik a bajóti asszonyokról a '70-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora (Templomablak, 1977). Az 1970-es években indította életpályájának hátralevő idejét átívelő "Szerelmesek" című sorozatát. Jelentős műve a népművészetből inspirált "Falusi corpus" sorozat. Foglalkozott gobelinnel is. Díjak: 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díj; 1973-ban-Érdemes Művész cím; 1983-ban Kossuth-díj; 1988-ban Kiváló Művész kitüntető elismerés; ezüstérem, Certaldo; nívódíj; a Munka Érdemrend arany fokozata; Pro Urbe Budapest kitüntetés; a Magyar Köztársaság Érdemrend polgári tagozatának Középkeresztje. Képviselve van a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, a szombathelyi képtárban, a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. (N. K.: Műv. 1963/7, P.K.: Műv. 1966/8, N.K.: Műv. 1970/11, Sz.Gy.-Sz.P., FJ, A.J.: Műv. 1984/7) Magyar festők és grafikusok adattára Az iparművészeti iskolában és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait 1931-ben, majd Szőnyi István és Vaszary János szabadiskoláját látogatta, a 30-as évek végétől Szentendrén dolgozott. 1935 óta kiállító művész. A világháború előtt a Szinyei Társaság, az UME tárlatain szerepelt. 1946-ban nyílt meg első önálló tárlata az Európai Iskola keretében, majd Szentendrén (1954, 1974), a Csók István Galériában (1957, 1963), Esztergomban (1958), Kaposvárott (1964), Kiskunfélegyházán és a Műcsarnokban (1970), valamint a Helikon Galériában (1972) állított ki. Gyűjteményes anyagát 1977-ben mutatta be a Műcsarnok. Szerepelt a magyar művészek számos külföldi bemutatóján (Párizs, London). Fő művei könnyed rajzú szimbolikus jellegű kompozíciók, amelyeken a növényi organizmus metamorfózisát jeleníti meg. Sorozata a népművészettől inspirált Falusi corpus sorozat. Ismert illusztrátor és készít gobelint is. (Szombathely, Zeneiskola). 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művész címet, Kossuth-díjat 1983-ban és kiváló művész kitüntető elismerést 1988-ban kapott. Kiadott írásai: Bálám szamara. Bp. 1982; Golgota. Bp., 1987. 131 darab alkotását 1987-ben a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta. - Irod.: Szabó György: Szántó Piroska. Bp., 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, gobelinművész. A budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Szőnyi István és Vaszary János szabadiskoláját látogatta. Különböző hazai és külföldi tárlatokon szerepelt. A II. világháború előtt az UME és a Szinyei Társaság tárlatain mutatta be alkotásait. Mint szentendrei festő, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának és az Európai Iskolának. Lelkesedett a tiszta népművészetért. Fő művei könnyed rajzú szimbólikus jellegű kompozíciók, melyeken a növényi organizmus metamorfózisát jeleníti meg. Sorozata a népművészetből inspirált "Falusi corpus" sorozat. Ismert illusztrátor volt és készített gobelint is. 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művészi címet, 1983-ban Kossuth-díjat, 1988-ban kiváló művész kitüntető elismerést kapott. (N.K.: Műv.-1970/11, Sz.Gy.-Sz.P.) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus, Munkácsy-díjas. Az Iparművészeti Iskolában, a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi Istvánnál és Vaszary Jánosnál tanult. 1935-ben a Tamás Galériában szerepelt először kiállításon. Kapcsolatban állt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával, majd a Szentendrei Vajda-körrel. 1946-ban, 1957-ben és 1963-ban gyűjt. kiállítást rendeztek műveiből, 1966-ban a Dürer Teremben nyílt kiállítása. A festészet és a grafikai elemeit ötvöző képein a természetből indul ki, de gyakran a motívumok szimultán egybevetésével ér el a szürrealizmushoz közel álló művészi hatást. Fő művei közé tartozik virágmetamorfózis-sorozata. Számos könyvet illusztrált. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő, grafikus, Kossuth- és Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1931-1932-ben az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, később Szőnyi István és Vaszary János magániskoláit látogatta. A 30-as évek óta Szentendrén dolgozik. 1935 óta kiállító művész, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának és az Európai Iskolának. Első önálló tárlata 1946-ban nyílt meg az Európai Iskola keretében, ezt követően Szentendrén (1954, 1974, 1977, 1983), a Csók Galériában (1957, 1963), a Dürer Teremben (1966) és a Műcsarnokban (1970, 1977) voltak jelentősebb tárlatai. Bemutatkozott több vidéki városban és Olaszországban (1968). 1958-ban és 1971-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban érdemes művész címet, 1983-ban Kossuth-díjat kapott. - A festészet és a grafika elemeit ötvöző képein a természeti látványból indul ki, és a motívumok szimultán egybevetésével ér el a szürrealizmushoz közelálló művészi hatást. Szívesen elidőz a virágok, növények, állatok között; kicsiny modelljeit az idill és az öröm tágabb jelentésével is felruházza. Grafikáját dekoratív, játékos vonulatvezetés, tematikai és filozófiai sokrétűség jellemzi. Ismert illusztrátor.

[1O995/125] Papír rézkarc üveglap mögött, régi kopottas vajszínű keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Datált jelzés jobbra lent: ...1973 Kép címe balra lent, lásd fotó. Magasság: 40 cm Szélesség: 73 cm Súly: 2.115 kg

[FKC481/Bp78/87] A kép mérete: 17 x 9,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Prim Zoltán (Hajdúböszörmény, 1932) alkotása. Jelezve lent "Tavaszi erdő; 1/100 Prim Zoltán (Debreceni műhely) (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Ötvös, grafikus (Hajdúböszörmény, 1932. nov. 22.) 1954-60: MIF, mesterei: Borsos Miklós, Hincz Gyula. 1983: a SZOT-ösztöndíj. 1972-ben Görögországban, 1975-ben Egyiptomban, 1985-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1960-65-ig az Állami Pénzverdében, 1965-69-ben a Hajdú-Bihari Naplónál dolgozott, 1969-75 között a Ruházati Kiskereskedelmi V. grafikusa. 1975-től önálló művészként alkot. 1983-93 között a Debreceni Műhely Képző- és Iparműv. Alkotóközösség tagja. 1984-94 között óraadó tanár a debreceni Svetits Katolikus Gimn.-ban. 1969-től rendszeresen részt vesz a Hajdú-Bihar megyei és területi tárlatokon. Ek: 1970, 1974: Medgyessy T., Debrecen; 1971: Balmazújváros; Hajdúböszörmény; Tokaj; 1979: Debrecen; 1981: TIT; Debrecen; 1983: Műv. H., Kaba; Műv. H. Balmazújváros; Műv. H., Berettyóújfalu; 1984: Hajdúböszörmény. Vcsk: 1970: Ékszer '70, Bp.: Iparműv. kiállítás; 1971, 1972, 1974, 1976, 1979, 1982: Őszi Tárlat, Debrecen; 1972: MNG; 1973: I. Egyetemi Tárlat, Debrecen; 1982, 1983: Ezüstgerely-pályázat, Ernst M.; 1985, 1986, 1987: Hajdú-Bihar Megyei Üzemi Tárlat; 1993, 1994, 1995: Tavaszi Tárlat, Debrecen; 2000: A debreceni grafika két évszázada, Debrecen. Mk: Déri M., Debrecen. Km: szökőkút (Debrecen, Svetits Gimn.); Recipe (cégér Debrecen, Petőfi tér, gyógyszertár); Nap patika (cégér, Balmazújváros); fazekas cégér (Debrecen); városcímer (tűzzománc, Létavértes); városcímer (tűzzománc, Bagamér); városcímer (tűzzománc, Mezősas); díszóra (tűzzománc, Tokaj, vasútállomás); Szélkakas (tűzzománc, Debrecen, Aranykakas Étterem); Trio (rézdomborítás, 1982, Debrecen, Bányai J. Ált. Isk.)