Dankó Pista porcelán szobor talapzaton 13 cm

Eladási ár: 12 000 HUF

Leírás

[1F478/X199]
Hibátlan állapotú, talapzaton álló fehér mázas porcelán figura, porcelán szobor.

Felirat a talapzaton:
DANKÓ PISTA

Magasság: 13 cm
Szélesség: 5 cm
Súly: 0.14 kg
Dankó Pista

  


Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Dankó Pista





1890 körül


Született
Dankó István
1858. június 14.
Szeged-Szatymaz


Elhunyt
1903. március 29. (44 évesen)
Budapest


Álneve
Dankó Pista


Állampolgársága
magyar


Foglalkozása



zeneszerző

hegedűs






Sírhelye
Szeged Belvárosi Temető







Dankó István, művésznevén Dankó Pista (Szeged-Fölsőtanya [ma: Szatymaz],1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) magyar cigánymuzsikus, nótaszerző.





 Élete
Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13. sz. helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma: Szatymaz) teszik. Szülei, Dankó István és Mijó Rozália első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván.





Dankó Pista és édesanyja


Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit: egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.

Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott.

15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista (eredeti nevén – Dankó István – soha nem szólították, mindig művésznevét használta) beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban (A szegedi Móra Múzeum szerint 1880.07.13-án a szegedi Belvárosi plébánián vette el Joó Ilonát (1861.02.15.-1944.06.13.) Két gyermekük még kicsi korában elhunyt és Joó Ilonkát (halálakor már adorjáni és nagyrátoni Ráthonyi Sándorné) első férje mellé temették el).

Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz.

Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben elnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette.

Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpétervárott játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"

A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.

A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál.

Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formálta meg a dalköltő alakját, amiért honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze.

A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát. 

 



Dankó Pista fehér márvány szobra Szegeden (Margó Ede alkotása, 1912)

Forrás: wikipédia 

Tulajdonságok

Állapot: Hibátlan

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. január. 30.

(A műtárgyat eddig 956-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Dankó Pista porcelán szobor talapzaton 13 cm

[1F478/X199] Hibátlan állapotú, talapzaton álló fehér mázas porcelán figura, porcelán szobor. Felirat a talapzaton: DANKÓ PISTA Magasság: 13 cm Szélesség: 5 cm Súly: 0.14 kg Dankó Pista    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Dankó Pista 1890 körül Született Dankó István 1858. június 14. Szeged-Szatymaz Elhunyt 1903. március 29. (44 évesen) Budapest Álneve Dankó Pista Állampolgársága magyar Foglalkozása zeneszerző hegedűs Sírhelye Szeged Belvárosi Temető Dankó István, művésznevén Dankó Pista (Szeged-Fölsőtanya [ma: Szatymaz],1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) magyar cigánymuzsikus, nótaszerző.  Élete Szülőházának helyéül egyes források a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában állott házat (a mai Bihari utca 13. sz. helyén) jelölik meg, míg mások Szeged-Fölsőtanyára (ma: Szatymaz) teszik. Szülei, Dankó István és Mijó Rozália első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván. Dankó Pista és édesanyja Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit: egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte. Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott. 15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kékszemű Pista (eredeti nevén – Dankó István – soha nem szólították, mindig művésznevét használta) beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vitte oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban (A szegedi Móra Múzeum szerint 1880.07.13-án a szegedi Belvárosi plébánián vette el Joó Ilonát (1861.02.15.-1944.06.13.) Két gyermekük még kicsi korában elhunyt és Joó Ilonkát (halálakor már adorjáni és nagyrátoni Ráthonyi Sándorné) első férje mellé temették el). Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz. Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben elnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette. Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpétervárott játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!" A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm. A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál. Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formálta meg a dalköltő alakját, amiért honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze. A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.    Dankó Pista fehér márvány szobra Szegeden (Margó Ede alkotása, 1912) Forrás: wikipédia 

További részletek
Állapot: Hibátlan

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. január. 30.

(A műtárgyat eddig 956-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
12 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[FK0504/X151] A kép mérete: 100 x 75 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Murin Vilmos (Budapest, 1891, Kispest, 1952) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Murin V." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar voltak a mesterei. 1916-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Számos külhoni kiállításon szerepelt jelentős sikerrel. Főként táj- és csendéletképeket festett. Különösen híresek rózsa-csendéletei. Realista modorban alkotott. Több linómetszete a Magyar Nemzeti Galériában van. (MLKT) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Ferenczy Károly voltak a mesterei. 1916 óta kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak. Számos külföldi kiállításon szerepelt nagy sikerrel. Főként csöndéleteket és tájképeket festett. Különösen híresek rózsa csöndéletei, amelyeken utolérhetetlen tökéletességgel adja vissza a virágok bársronyos sziromzatát. Több linóleummetszete a Szépm. Múzeum birtokában van. - Irod.: MLKT Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar voltak a mesterei. 1916-tól állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Számos külhoni kiállításon szerepelt jelentős sikerrel. Főként táj- és csendéletképeket festett. Különösen híresek rózsa-csendéletei. Több linómetszete a MNG-ban van. (MLKT) Művészeti lexikon I-II. Festő Budapesten. 1917 óta csendéletképeket állít ki a Műcsarnokban.
Murin Vilmos : Süteményes csendélet
280 000 HUF
[FK1370/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Zirkelbach László (Budapest, 1916) alkotása. Jelezve Balra lent "Zirkelbach László" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1934-39 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost volt a mestere, majd a miskolci művésztelepen, valamint Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton járt Francia- és Németországban. 1948 óta szerepelt hazai és külhoni tárlatokon (Derkovits Terem, Csontváry Terem, Békéscsaba, Eger, Nagykanizsa, Pécs, Kecskemét, Kaposvár, Veszprém, Sopron, Cegléd, Surány, Köln). A természeti látvány őszinte, lírai visszaadása a célja: legszívesebben a Dunakanyart, Nagymarost és Visegrád környékét festi. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. A Szőnyi István és a Mednyánszky Alkotóközösség tagja. (MÉ, KF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost volt a mestere, majd a miskolci művésztelepen, ill. Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton járt Francia- és Németországban. 1948-óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon (Derkovits Terem, NSZK, stb). A természeti látvány őszinte, lírai visszaadása a célja: legszívesebben a Dunakanyart, Nagymarost és Visegrád környékét festi. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára 1939-ben végzett a főiskolán Benkhardt Ágost osztályán, majd a miskolci művésztelepen, illetve Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton Franciaországban, az NDK-ban és az NSZK-ban járt. 1948 óta kiállító művész; 1967-ben a Derkovits Teremben, 1969-ben és 1974-ben Békéscsabán, 1972-ben Nagykanizsán és Egerben mutatkozott be önállóan. 1972-ben egyéni kiállítása volt az NSZK-ban. - A természeti látvány őszinte, lírai visszaadása a célja: legszívesebben a Dunakanyart, Nagymarost és Visegrád környékét festi. Grafikai munkássága is figyelemreméltó. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1939-ben végzett a főiskolán Benkhard Ágost osztályán, majd a miskolci művésztelepen, illetve Kárpátalján dolgozott. Tanulmányúton az NSZK-ban, az NDK-ban, Olasz- és Franciaországban, az USÁ-ban, és Mexikóban járt. 1948 óta kiállító művész; 1967-ben Budapesten, 1969-ben és 1974-ben Békéscsabán, 1972-ben Nagykanizsán és Egerben, 1977-ben Pécsett, 1980-ban Kecskeméten, 1981-ben Kaposvárott, 1983-ban Győrben mutatkozott be önálló tárlattal. Külföldön az USÁ-ban (1965) és az NSZK-ban jelentkezett egyéni kollekcióval. 1974-ben elnyerte a Dunakanyar Intéző Bizottság díját. - Képeiben biztos térformálás, szerkezeti építkezés és határozott lírai színhatások jelentkeznek. Ennek következtében leggyakoribb témája, a természeti látvány átalakul, s a művész legbensőbb, őszinte mondanivalójává válik. Grafikai munkássága is jelentős. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1934-39: MKF; mestere: Benkhard Ágost. 1974: Dunakanyar Intézőbizottság díja. A Szőnyi István és a Mednyánszky Alkotóközösség tagja. Érzékeny tájképeket fest. Reklámgrafikával is foglalkozott. Ek: 1967: Derkovits T.; 1969: Munkácsy T., Bcsaba; 1972: Rudnay T., Eger; Egry T., Nagykanizsa; Glaub G., Köln; 1977: Ferenczy T., Pécs; 1980, 1991: Iványi Grünwald T., Kecskemét; 1981: Vaszary T., Kaposvár; 1983: Dési Huber T., Veszprém; 1986: Képcsarnok, Sopron; 1990, 1998: Városi Kórház, Cegléd; 1992, 1997: Tanácsház, Surány. Vcsk: 1966-73: Nagymarosi Művésztelep; 1974, 1981, 1997: Csontváry T. Irod.: Ft. Verliebt in das Donauknie, Neue Zeitung, 1967. ápr. 28.; H. Gy. Zirkelbach László kiállítása a Derkovits Teremben, Magyar Nemzet, 1967. ápr. 30.
Zirkelbach László : "Táj III."
82 000 HUF
[FK2403/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Breznay József (Budapest, 1916) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Breznay 58" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán eleinte Benkhard Ágost növendéke volt, de Szőnyi István személyében kapott igazán hozzá közelálló művészmestert. 1939-ben a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1937-47 között háromszor volt római ösztöndíjas. Ausztriában, Svájcban és Itáliában járt tanulmányúton. Zsennyén, Tokajban, valamint a miskolci művésztelepen dolgozott. 1957-től a párizsi Independants Salon tagja. Főiskolás korától szerepelt különböző tárlatokon. Kiállított szerte a világban. Több tárlata volt Német- és Franciaországban, Olaszországban és Angliában, mint itthon. A Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, a Fényes Adolf Teremben szerepeltek munkái, többnyire kollektív bemutatókon. A l'Humanité c. lap párizsi kiállítását "La peinture lumineuse et franch" címmel méltatta. 1941-42-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. Deauville-ben Grand Prix-vel, Brüsszelben pedig bronzéremmel tüntették ki. Ezen kívül számos kitüntetéssel jutalmazták művészi tevékenységét. Munkásságában Szőnyi hatása egyértelmű. Az ember és a táj egységének keresése jellemző Breznay J. festészetére. Eleinte főleg az impresszionizmus eredményeit hasznosítja. Az 1940-es évek végéig színgazdag, oldott festőiség jellemzi tájképeit, idilli jeleneteit. Az 1950-es évek elején realista műveket alkot. 1957-es párizsi útja után művészetében fordulat következik be. Változatos technikájú (olaj, akril, stb.), expresszív, szimbolikus tartalmú, a szürrealizmushoz közeli, de mindvégig realista műveket alkot. Mint mesterét, őt is "melankolikus, megértő" költőiség jellemzi. Monumentális feladatokat is végzett. Munkáit számos magyarországi múzeum őrzi. (F. Z.: Műv. 1966/1, MÉ, ML, KF., Ladányi József adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Szőnyi István növendékeként diplomázott 1939-ben, amikor is a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1939-1947 között háromszor volt Római-ösztöndíjas. Itthon a Fókusz Galériában (1946), a Fényes Adolf Teremben (1953), a Csók Galériában (1961), és a Műcsarnokban (1973) rendezett önálló bemutatókat. Külföldön Franciaországban, Az NSZK-ban, Svédországban, Belgiumban, Spanyol- és Olaszországban állított ki. 1941-ben és 1942-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat kapott, 1958-ban elnyerte a Csók István-emlékérmet. Deauville-ben Grand Prix-szel (1961), Brüsszelben bronzéremmel (1964) tüntették ki. - Képei sajátos önvallomások a család, az anyaság, a szerelem, a magányos szemlélődés témaköréből, de életművében gyakori a hazai táj, városi látképek romantikus ihletettségű bemutatás, a mondák, legendák mai figurákkal és környezettel való ábrázolása. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán eleinte Benkhard Ágost növendéke volt, de Szőnyi István személyében kapott igazán hozzá közelálló művészmestert. 1939-ben a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1937-47 között háromszor volt római ösztöndíjas. Kiállított szerte a világban. Több tárlata volt Német- és Franciaországban, Olaszországban és Angliában, mint itthon. A l'Humanité c. lap párizsi kiállítását "La peinture lumineuse et franch" ...címmel méltatta. 1941-42-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. Deauville-ben Grand Prix-vel, Brüsszelben pedig bronzéremmel tüntették ki. Munkásságában Szőnyi hatása egyértelmű. Az ember és a táj egységének keresése jellemző Breznay J. festészetére. Főleg az impresszionizmus eredményeit hasznosítja. Portréi ideges ritmusú városi forgatagban, zárt belső tereken, vagy plein-air fényzuhatagában nyerik lényükhöz tartozó hátterüket. Mint mesterét, őt is "melankolikus, megértő" költőiség jellemzi. Monumentális feladatokat is végzett. (Műv.-1966/1, MÉ, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő. Munkácsy-díjas. 1934-39 között a Képzőművészeti Főiskolán Karlovszky Bertalan, Benhard Ágost és Szőnyi István növendéke volt. 1939-től portréival, figurális kompozícióval rendszeresen szerepel bel- és külföldi kiállításokon. Első gyűjt. kiállítása 1943-ban volt a Nemzeti Szalonban. Dekoratív, síkszerű, könnyed ábrázolókészség jellemzi művészetét. 1948-ban a Fiumei úti SZTK-székház, 1953-ban a központi házasságkötő terem, 1955-ben a komlói tanácsháza részére készített falképeket. 1956 után több ízben járt tanulmányúton Franciaországban, ahol ki is állította képeit. 1961-ben a Csók Galériában rendezték meg gyűjt. kiállítását. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1939-ben aranyéremmel diplomázott a főiskolán Szőnyi István és Benkhard Ágost növendékeként. 1939-1947 között háromszor volt római ösztöndíjas. 1946-tól máig mintegy 25 egyéni kiállítása volt, a legfontosabbak a Fényes Adolf Teremben (1953), a Műcsarnokban (1972, 1982), Párizsban (1962), Düseldorfban (1964), Hannoverben (1966), Uppsalában, (1968), Brüsszelben (1971), Münchenben (1972), Milánóban (1974) és Pármában (1979). 1942-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958-ban Csók István-érmet kapott; 1961-ben Franciaországban, 1964-ben Belgiumban, 1978-ban Olaszországban nemzetközi díjat nyert. - Képei sajátos önvallomások a család, az anyaság, a szerelem, a szemlélődés témáira, de foglalkoztatják tájképek, csendéletek, mitologikus-történelmi ábrázolások is. Ez utóbbiakat általában modernizálja. Nyitott szellemű realizmusa a modern piktura számos formaeredményét magába olvasztotta.
Breznay József : Tavaszi virágok 1958
155 000 HUF