Farkas Aladár : József Attila terrakotta relief 1941

Eladási ár: 55 000 HUF

Leírás

[1E640/Z064]
Szép állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező terrakotta relief. Rajta József Attila portré.

Felirat:
JÓZSEF ATTILA

Datált jelzés jobbra fent:
FARKAS ALADÁR 1941

Magasság: 26.5 cm
Szélesség: 21.5 cm
Súly: 0.945 kg
 

Farkas Aladár
szobrász
Újpest, 1909-03-27
 


Elhalálozott: Budapest, 1981. december 11.

1928-tól faszobrász tanuló, közben az Iparrajziskolába járt, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Béla, Bouche. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937-1939: Párizsban tanult, École des Beaux-Arts; bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. Hazatérte után 1940-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportja újjászervezésében, annak egyik vezetőségi tagja, az 1942-es, betiltott Szabadság és Nép kiállítás egyik szervezője, résztvevője volt. 1942-ben büntetőszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahol hadifogolyként Krasznogorszkban az antifasiszta iskola politikai megbízottja lett. 1946 őszén tért vissza Magyarországra, sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja lett a Képzőművészek Szabadszervezetének, 1946-1948: Magyar Állami Szénbányák (MASZ) kulturális osztályának vezetője s a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1948-ban részt vett a Képző- és Iparművészek Szövetségének megalakításában – annak később elnökségi tagja, első párttitkára -, majd 1949-1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete és a Képzőművészeti Alap, valamint Lektorátus létrehozásában, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (egykori MŰDOSZ) Központi Vezetőségének tagja haláláig. Kezdetektől tagja volt a Partizánszövetségnek és a Munkásőrségnek. A művészeti közélet jelentős személyisége, az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás szervezésének felelőse. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. A szocializmusnak elkötelezett magyar szobrászat egyik legszervesebb oeuvre-ét megteremtő, következetes egyéniség, harcos forradalmár, aki az “ars militans” vagy a “politikus művész” típusát testesítette meg, csaknem teljesen egyedülállóan a magyar képzőművészetben. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával a harmincas évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után rövid ideig a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952-1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Politikai véleményét művészi eszközökkel tolmácsolta az “1956-os ellenforradalmat” felelevenítő sorozatában a pártállami rendszer ideológiájának szellemében. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964-1965) szerzett. Kisplasztikai sorozatai kortörténeti dokumentumok, megrázó szellemű, egymás hatását erősítő drámai szobor-epigrammák, a csak rá jellemző epikus szobrászat csúcspontjai. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Legtöbb köztéri szobrát eltávolították.

„Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.” – írja róla lánya, Farkas Luca. 

 

Díjak/ösztöndíjak

1950, 1953 • Munkácsy-díj

1967 • Szocialista Hazáért Érdemrend

1969, 1975 • Munka Érdemrend arany fokozata

1971 • érdemes művész

1972 • Szakszervezetek Országos Tanácsa Művészeti-díj

1937-1939,1966 • párizsi tanulmányút

1967 • vietnámi tanulmányút. 

Irodalom

Oelmacher A.: ~szobrász, Irodalmi Szemle, 1947. december 26.

Pogány Ö. G.: ~és Nolipa István gyűjteményes kiállítása (kat. bev., 1948)
és Nolipa István Pál, Szabad Művészet, 1948
Aradi N.:Háy Károly és ~gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1960)
~vietnámi sorozata, Művészet, 1966/12.
Vietnam. ~plasztikái, bev.: Goda G., Budapest, 1967
~1909-1981, Budapest, 1984
Németh L.: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1952
Gádor E.-Pogány Ö. G.: Magyar szobrászat, Budapest, 1953
Bölöni Gy.: Magyarság - emberség, Budapest, 1959
Valami készül, Budapest, 1964
Magyar Nemzeti Galéria vezető, Budapest, 1965
Czigány T.: Vietnámért. ~művei, rövid film, MAFILM, 1968
Aradi N.: A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970
Aradi N.: Szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974
P. Szabó E.: ~és Fenyő A. Endre kiállítása, Új Tükör, 1978. december
Aradi N.: A Szocialista Képzőművészek Csoportja és az egyetemes művészet, Művészet, 1980/3.
A szocialista szobrászat, Művészet, 1981/4.
Oelmacher A.: ~önéletrajzából, Kritika, 1982/4.
~:Hommage à Picasso, Guernica nélkül, Új Írás, 1981/1.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások

1936 • Műterem [Preisz (Marton) Endrével]

1948 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Székháza [Nolipa Istvánnal]

1957 • Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest
1968 • Budapest-Hanoiért [Kasitzky Ilonával, Tedesco Annával], Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Székház
1971 • Harcolnak az életért [Hincz Gyulával], Csók Galéria, Budapest • Galerie im Turm [Hincz Gyulával], Berlin
1974 • Munkásőrség Központi Parancsnokképző Iskola
1976 • Csontváry Terem [Hincz Gyulával], Pécs
1983 • Rideg Sándor Művelődési Ház, Budapest • HH Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa (emlékkiállítás)
1988 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (emlékkiállítás),

2010 • Vietnámi-sorozat, Ha-Noi, Vietnám; Vajdahunyad vár, Budapest,

2011 • Corvinus Egyetem, Budapest,

2012 • Double reflet [Lucien Hervé fotóival], budapesti Francia Intézet, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások

1934 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1936 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest
1937 • IV. Csoport kiállítás, Műterem
1941:Szocialista képzőművészek csoportkiállítása, Magántisztviselők Szövetsége Székháza
1942 • Szabadság és Nép, Vasas Székház
1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete I. kiállítása, Pécs
1948 • A dolgozó nő és anya, Ernst M • Új magyar képzőművészet, Fővárosi Képtár, Budapest vándorkiállítás
1949 • Magyar érem és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest
1.-6., 7., 8., 9., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1951 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1954:Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • “Magyarországi ellenforradalom” vándorkiállítás • Magyar forradalmi művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;III. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás; A felszabadult Budapest művészete, Műcsarnok, Budapest
1958:Mai magyar festészet, szobrászat és grafika, Antwerpen
1959 • Munkásélet, Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Múzeum, Budapest
1962 • Szabadság és Nép, Csók Galéria, Budapest
1964 • Szoc. Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1967 • Lenin a képzőművészetben, Balassi Múzeum, Esztergom
1968 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1974 • Angyalföld művészeinek Tárlata, Műcsarnok, Budapest • A Szocialista Képzőművészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria-GANZ-MÁVAG Művelődési Központ
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1981:Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum Szombathely

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely

Petőfi Irodalmi Múzeum

Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: terrakotta

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. május. 05.

(A műtárgyat eddig 599-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Farkas Aladár : József Attila terrakotta relief 1941

[1E640/Z064] Szép állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező terrakotta relief. Rajta József Attila portré. Felirat: JÓZSEF ATTILA Datált jelzés jobbra fent: FARKAS ALADÁR 1941 Magasság: 26.5 cm Szélesség: 21.5 cm Súly: 0.945 kg   Farkas Aladár szobrász Újpest, 1909-03-27   Elhalálozott: Budapest, 1981. december 11. 1928-tól faszobrász tanuló, közben az Iparrajziskolába járt, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Béla, Bouche. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937-1939: Párizsban tanult, École des Beaux-Arts; bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. Hazatérte után 1940-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportja újjászervezésében, annak egyik vezetőségi tagja, az 1942-es, betiltott Szabadság és Nép kiállítás egyik szervezője, résztvevője volt. 1942-ben büntetőszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahol hadifogolyként Krasznogorszkban az antifasiszta iskola politikai megbízottja lett. 1946 őszén tért vissza Magyarországra, sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja lett a Képzőművészek Szabadszervezetének, 1946-1948: Magyar Állami Szénbányák (MASZ) kulturális osztályának vezetője s a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1948-ban részt vett a Képző- és Iparművészek Szövetségének megalakításában – annak később elnökségi tagja, első párttitkára -, majd 1949-1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete és a Képzőművészeti Alap, valamint Lektorátus létrehozásában, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (egykori MŰDOSZ) Központi Vezetőségének tagja haláláig. Kezdetektől tagja volt a Partizánszövetségnek és a Munkásőrségnek. A művészeti közélet jelentős személyisége, az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás szervezésének felelőse. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. A szocializmusnak elkötelezett magyar szobrászat egyik legszervesebb oeuvre-ét megteremtő, következetes egyéniség, harcos forradalmár, aki az “ars militans” vagy a “politikus művész” típusát testesítette meg, csaknem teljesen egyedülállóan a magyar képzőművészetben. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával a harmincas évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után rövid ideig a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952-1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Politikai véleményét művészi eszközökkel tolmácsolta az “1956-os ellenforradalmat” felelevenítő sorozatában a pártállami rendszer ideológiájának szellemében. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964-1965) szerzett. Kisplasztikai sorozatai kortörténeti dokumentumok, megrázó szellemű, egymás hatását erősítő drámai szobor-epigrammák, a csak rá jellemző epikus szobrászat csúcspontjai. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Legtöbb köztéri szobrát eltávolították. „Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.” – írja róla lánya, Farkas Luca.    Díjak/ösztöndíjak 1950, 1953 • Munkácsy-díj 1967 • Szocialista Hazáért Érdemrend 1969, 1975 • Munka Érdemrend arany fokozata 1971 • érdemes művész 1972 • Szakszervezetek Országos Tanácsa Művészeti-díj 1937-1939,1966 • párizsi tanulmányút 1967 • vietnámi tanulmányút.  Irodalom Oelmacher A.: ~szobrász, Irodalmi Szemle, 1947. december 26. Pogány Ö. G.: ~és Nolipa István gyűjteményes kiállítása (kat. bev., 1948) és Nolipa István Pál, Szabad Művészet, 1948 Aradi N.:Háy Károly és ~gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1960) ~vietnámi sorozata, Művészet, 1966/12. Vietnam. ~plasztikái, bev.: Goda G., Budapest, 1967 ~1909-1981, Budapest, 1984 Németh L.: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1952 Gádor E.-Pogány Ö. G.: Magyar szobrászat, Budapest, 1953 Bölöni Gy.: Magyarság - emberség, Budapest, 1959 Valami készül, Budapest, 1964 Magyar Nemzeti Galéria vezető, Budapest, 1965 Czigány T.: Vietnámért. ~művei, rövid film, MAFILM, 1968 Aradi N.: A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970 Aradi N.: Szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974 P. Szabó E.: ~és Fenyő A. Endre kiállítása, Új Tükör, 1978. december Aradi N.: A Szocialista Képzőművészek Csoportja és az egyetemes művészet, Művészet, 1980/3. A szocialista szobrászat, Művészet, 1981/4. Oelmacher A.: ~önéletrajzából, Kritika, 1982/4. ~:Hommage à Picasso, Guernica nélkül, Új Írás, 1981/1. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1936 • Műterem [Preisz (Marton) Endrével] 1948 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Székháza [Nolipa Istvánnal] 1957 • Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest 1968 • Budapest-Hanoiért [Kasitzky Ilonával, Tedesco Annával], Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Székház 1971 • Harcolnak az életért [Hincz Gyulával], Csók Galéria, Budapest • Galerie im Turm [Hincz Gyulával], Berlin 1974 • Munkásőrség Központi Parancsnokképző Iskola 1976 • Csontváry Terem [Hincz Gyulával], Pécs 1983 • Rideg Sándor Művelődési Ház, Budapest • HH Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa (emlékkiállítás) 1988 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (emlékkiállítás), 2010 • Vietnámi-sorozat, Ha-Noi, Vietnám; Vajdahunyad vár, Budapest, 2011 • Corvinus Egyetem, Budapest, 2012 • Double reflet [Lucien Hervé fotóival], budapesti Francia Intézet, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1934 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1936 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest 1937 • IV. Csoport kiállítás, Műterem 1941:Szocialista képzőművészek csoportkiállítása, Magántisztviselők Szövetsége Székháza 1942 • Szabadság és Nép, Vasas Székház 1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete I. kiállítása, Pécs 1948 • A dolgozó nő és anya, Ernst M • Új magyar képzőművészet, Fővárosi Képtár, Budapest vándorkiállítás 1949 • Magyar érem és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest 1.-6., 7., 8., 9., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1951 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest 1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1954:Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • “Magyarországi ellenforradalom” vándorkiállítás • Magyar forradalmi művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;III. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás; A felszabadult Budapest művészete, Műcsarnok, Budapest 1958:Mai magyar festészet, szobrászat és grafika, Antwerpen 1959 • Munkásélet, Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Múzeum, Budapest 1962 • Szabadság és Nép, Csók Galéria, Budapest 1964 • Szoc. Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1967 • Lenin a képzőművészetben, Balassi Múzeum, Esztergom 1968 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest 1974 • Angyalföld művészeinek Tárlata, Műcsarnok, Budapest • A Szocialista Képzőművészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria-GANZ-MÁVAG Művelődési Központ 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1981:Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum Szombathely Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely Petőfi Irodalmi Múzeum Forrás: artportal.hu

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: terrakotta

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. május. 05.

(A műtárgyat eddig 599-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
55 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[1O430/Z047] Szép állapotú, kicsi talapzaton álló terrakotta kisplasztika. Terrakotta nő szobor, kezében könyv. Talapzaton jelzés: IFJ. FEKETE Magasság: 34.5 cm Szélesség: 6.5 cm Súly: 0.505 kg Fekete Géza Dezső szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1939 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Bronzvasárnap - Fekete Géza szobrászművész kiállítása Mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1960-1965: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Pátzay Pál és Szabó Iván. Id. Fekete Géza szobrászművész fia. 1965-73 között a Ferenczy István Képzőművészeti Kör tanára volt. Számos alkalommal elnyerte az Ezüsgerely Pályázat képzőművészeti díját (1970, 1972, 1973, 1974, 1978, 1986, 1988). Természetelvű, figuraközpontú szobrászatának legfontosabb alkotásai a portrék és a sport témájú kisplasztikák. Jelentős éremművészeti munkássága is. Szobrainak alapanyaga a kő (monumentális körplasztikák, domborművek), valamint a bronz (kisplasztikák), de 1988 óta faszobrokat is készít. Kőszobrász-restaurátori tevékenysége is számottevő (Ferenciek temploma; Nemzeti Pantheon, Esztergom; Grassalkovich-kastély, Gödöllő). Egyéni kiállítások 1973 • Körszálló • Sportszobor [id. Fekete Gézával], FTC Klubház 1987 • Rákosmenti Művelődési Ház Válogatott csoportos kiállítások 1971, 1973 • VI., VII. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1977 • IX. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1979 • II. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron. Művek közgyűjteményekben Testnevelési és Sportmúzeum, Budapest. Köztéri művei Birkózó gyerekek (mészkő, 1970, XXII. ker. Gyermekotthon) Thalmayer Viktor (kő, 1971, Mosonmagyaróvár, Agrártudományi Egyetem), Olvasó lány (mészkő, 1972, Mohács, Iparitanuló Intézet) II. Rákóczi Ferenc (mészkő, 1974, Rákóczi Gimnázium), Oravecz Béla-dombormű (mészkő, 1975, Országos Mentőszolgálat) A régi pálya emlékére (lemezdomborítás, 1976, FTC Üllői úti Klubház)  (bronz, 1987, Debrecen, Katonai Akadémia), A Szöuli Olimpia emlékére (márvány, ólom, 1988, Népstadion) Nagy Sándor József (dombormű, bronz, 1989, Budakeszi, Nagy Sándor József Gimnázium).   Forrás: artportal.hu
Ifj. Fekete Géza terrakotta nő szobor 34.5 cm
42 000 HUF
[0W995/X211] Szép állapotú jelzett, antik, kézzel festett terrakotta fali dísztál, dísztányér. Alján mélynyomott jelzés: AUSTRIA JM 5403 (Johann Maresch) Szélesség: 18 cm Súly: 0.26 kg Johann Maresch Johann Maresch Tagja a cseh tartományi képviselőházi Az irodában:  1867-ben  -  1870-ben Az irodában:  1878-as  -  1883-ban, pártállásra tagság Alkotmány Párt  ústavověrný ingatlanok születés Július 11. 1821 halál 1914 gyerekek Ferdinand Maresch Johann Maresch ( július 11. 1821-ben [1] - ? 1914 [2] ), volt egy osztrák és cseh üzletemberek és politikusok német állampolgár származó Usti nad Labem , a második felében a 19. század tagja a cseh tartományi képviselőházi . Életrajzok Mintegy 1841 összeállt üzleti partner Adolf Baehr , aki korábban a gyár tulajdonában Szászországban Pirna a fazekasság és a kerti törpét. Miután Adolf Baehr meghalt 1849 tuberkulózisban, férjhez ment Johann Maresch lányával. Volt tíz gyereke. Gyárát siderolitovou kerámia (a hivatalos neve Johann Maresch Thon- und Stein- gutwaren szövet Aussigés Johann Maresch Siderolith und Terrakotta Fabrik ) helyeztünk Usti nad Labem, a sarkán Teplitzerstrasse és Johannesstrasse . Áruk itt termelt volt ismert márka B & M, mintegy 1863 cég át a márka JM. A cég kiterjedt gyártó és exportáló áruikat. [1] [2] Kerámia törpe elő a cég Mareschově körül, mivel a korai 80-as, a 19. században vált az egyik jelképe az Usti nad Labem. Az eredeti darab a termelés a növény között drága gyűjtők tétel. [3] A cég később 1890-ben vette át a fia , Ferdinand Maresch . [1] [2] [4] Ő volt aktív, és nyilvánosan, és hogy közben a forradalmi évben 1848 . Ő volt a német liberális orientáció. Ő segített előállítani a lap Aussiger Anzeiger és tagja volt a járási tanács.[2] A 60-as, a 19. század részt vett tartományi politikában. Ebben a tartományi választások március 1867 -ben beválasztották a cseh tartományi parlament a Curia vidéki települések (District of Decin - Benesov - Cseh Kamenice). [5] A parlament ezután ismét visszatért a választások 1878 , jelenleg is birtokos curia (nesvěřenecké birtok). [6] volt tagja az úgynevezett alkotmányos párt (liberális és centralista orientált, elutasította a föderalista törekvések nem német népcsoportok), és arisztokratikus inda, fél ústavověrného birtok . Forrás: www.cs.wikipedia.org
Antik Johann Maresch terrakotta tányér18 cm
48 000 HUF