Farkas Aladár : József Attila terrakotta relief 1941

Eladási ár: 55 000 HUF

Leírás

[1E640/Z064]
Szép állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező terrakotta relief. Rajta József Attila portré.

Felirat:
JÓZSEF ATTILA

Datált jelzés jobbra fent:
FARKAS ALADÁR 1941

Magasság: 26.5 cm
Szélesség: 21.5 cm
Súly: 0.945 kg
 

Farkas Aladár
szobrász
Újpest, 1909-03-27
 


Elhalálozott: Budapest, 1981. december 11.

1928-tól faszobrász tanuló, közben az Iparrajziskolába járt, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Béla, Bouche. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937-1939: Párizsban tanult, École des Beaux-Arts; bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. Hazatérte után 1940-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportja újjászervezésében, annak egyik vezetőségi tagja, az 1942-es, betiltott Szabadság és Nép kiállítás egyik szervezője, résztvevője volt. 1942-ben büntetőszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahol hadifogolyként Krasznogorszkban az antifasiszta iskola politikai megbízottja lett. 1946 őszén tért vissza Magyarországra, sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja lett a Képzőművészek Szabadszervezetének, 1946-1948: Magyar Állami Szénbányák (MASZ) kulturális osztályának vezetője s a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1948-ban részt vett a Képző- és Iparművészek Szövetségének megalakításában – annak később elnökségi tagja, első párttitkára -, majd 1949-1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete és a Képzőművészeti Alap, valamint Lektorátus létrehozásában, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (egykori MŰDOSZ) Központi Vezetőségének tagja haláláig. Kezdetektől tagja volt a Partizánszövetségnek és a Munkásőrségnek. A művészeti közélet jelentős személyisége, az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás szervezésének felelőse. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. A szocializmusnak elkötelezett magyar szobrászat egyik legszervesebb oeuvre-ét megteremtő, következetes egyéniség, harcos forradalmár, aki az “ars militans” vagy a “politikus művész” típusát testesítette meg, csaknem teljesen egyedülállóan a magyar képzőművészetben. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával a harmincas évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után rövid ideig a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952-1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Politikai véleményét művészi eszközökkel tolmácsolta az “1956-os ellenforradalmat” felelevenítő sorozatában a pártállami rendszer ideológiájának szellemében. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964-1965) szerzett. Kisplasztikai sorozatai kortörténeti dokumentumok, megrázó szellemű, egymás hatását erősítő drámai szobor-epigrammák, a csak rá jellemző epikus szobrászat csúcspontjai. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Legtöbb köztéri szobrát eltávolították.

„Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.” – írja róla lánya, Farkas Luca. 

 

Díjak/ösztöndíjak

1950, 1953 • Munkácsy-díj

1967 • Szocialista Hazáért Érdemrend

1969, 1975 • Munka Érdemrend arany fokozata

1971 • érdemes művész

1972 • Szakszervezetek Országos Tanácsa Művészeti-díj

1937-1939,1966 • párizsi tanulmányút

1967 • vietnámi tanulmányút. 

Irodalom

Oelmacher A.: ~szobrász, Irodalmi Szemle, 1947. december 26.

Pogány Ö. G.: ~és Nolipa István gyűjteményes kiállítása (kat. bev., 1948)
és Nolipa István Pál, Szabad Művészet, 1948
Aradi N.:Háy Károly és ~gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1960)
~vietnámi sorozata, Művészet, 1966/12.
Vietnam. ~plasztikái, bev.: Goda G., Budapest, 1967
~1909-1981, Budapest, 1984
Németh L.: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1952
Gádor E.-Pogány Ö. G.: Magyar szobrászat, Budapest, 1953
Bölöni Gy.: Magyarság - emberség, Budapest, 1959
Valami készül, Budapest, 1964
Magyar Nemzeti Galéria vezető, Budapest, 1965
Czigány T.: Vietnámért. ~művei, rövid film, MAFILM, 1968
Aradi N.: A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970
Aradi N.: Szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974
P. Szabó E.: ~és Fenyő A. Endre kiállítása, Új Tükör, 1978. december
Aradi N.: A Szocialista Képzőművészek Csoportja és az egyetemes művészet, Művészet, 1980/3.
A szocialista szobrászat, Művészet, 1981/4.
Oelmacher A.: ~önéletrajzából, Kritika, 1982/4.
~:Hommage à Picasso, Guernica nélkül, Új Írás, 1981/1.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások

1936 • Műterem [Preisz (Marton) Endrével]

1948 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Székháza [Nolipa Istvánnal]

1957 • Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest
1968 • Budapest-Hanoiért [Kasitzky Ilonával, Tedesco Annával], Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Székház
1971 • Harcolnak az életért [Hincz Gyulával], Csók Galéria, Budapest • Galerie im Turm [Hincz Gyulával], Berlin
1974 • Munkásőrség Központi Parancsnokképző Iskola
1976 • Csontváry Terem [Hincz Gyulával], Pécs
1983 • Rideg Sándor Művelődési Ház, Budapest • HH Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa (emlékkiállítás)
1988 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (emlékkiállítás),

2010 • Vietnámi-sorozat, Ha-Noi, Vietnám; Vajdahunyad vár, Budapest,

2011 • Corvinus Egyetem, Budapest,

2012 • Double reflet [Lucien Hervé fotóival], budapesti Francia Intézet, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások

1934 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1936 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest
1937 • IV. Csoport kiállítás, Műterem
1941:Szocialista képzőművészek csoportkiállítása, Magántisztviselők Szövetsége Székháza
1942 • Szabadság és Nép, Vasas Székház
1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete I. kiállítása, Pécs
1948 • A dolgozó nő és anya, Ernst M • Új magyar képzőművészet, Fővárosi Képtár, Budapest vándorkiállítás
1949 • Magyar érem és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest
1.-6., 7., 8., 9., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1951 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1954:Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • “Magyarországi ellenforradalom” vándorkiállítás • Magyar forradalmi művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;III. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás; A felszabadult Budapest művészete, Műcsarnok, Budapest
1958:Mai magyar festészet, szobrászat és grafika, Antwerpen
1959 • Munkásélet, Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Múzeum, Budapest
1962 • Szabadság és Nép, Csók Galéria, Budapest
1964 • Szoc. Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1967 • Lenin a képzőművészetben, Balassi Múzeum, Esztergom
1968 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1974 • Angyalföld művészeinek Tárlata, Műcsarnok, Budapest • A Szocialista Képzőművészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria-GANZ-MÁVAG Művelődési Központ
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1981:Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum Szombathely

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely

Petőfi Irodalmi Múzeum

Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: terrakotta

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. május. 05.

(A műtárgyat eddig 537-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Farkas Aladár : József Attila terrakotta relief 1941

[1E640/Z064] Szép állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező terrakotta relief. Rajta József Attila portré. Felirat: JÓZSEF ATTILA Datált jelzés jobbra fent: FARKAS ALADÁR 1941 Magasság: 26.5 cm Szélesség: 21.5 cm Súly: 0.945 kg   Farkas Aladár szobrász Újpest, 1909-03-27   Elhalálozott: Budapest, 1981. december 11. 1928-tól faszobrász tanuló, közben az Iparrajziskolába járt, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Béla, Bouche. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937-1939: Párizsban tanult, École des Beaux-Arts; bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. Hazatérte után 1940-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportja újjászervezésében, annak egyik vezetőségi tagja, az 1942-es, betiltott Szabadság és Nép kiállítás egyik szervezője, résztvevője volt. 1942-ben büntetőszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahol hadifogolyként Krasznogorszkban az antifasiszta iskola politikai megbízottja lett. 1946 őszén tért vissza Magyarországra, sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja lett a Képzőművészek Szabadszervezetének, 1946-1948: Magyar Állami Szénbányák (MASZ) kulturális osztályának vezetője s a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1948-ban részt vett a Képző- és Iparművészek Szövetségének megalakításában – annak később elnökségi tagja, első párttitkára -, majd 1949-1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete és a Képzőművészeti Alap, valamint Lektorátus létrehozásában, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (egykori MŰDOSZ) Központi Vezetőségének tagja haláláig. Kezdetektől tagja volt a Partizánszövetségnek és a Munkásőrségnek. A művészeti közélet jelentős személyisége, az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás szervezésének felelőse. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. A szocializmusnak elkötelezett magyar szobrászat egyik legszervesebb oeuvre-ét megteremtő, következetes egyéniség, harcos forradalmár, aki az “ars militans” vagy a “politikus művész” típusát testesítette meg, csaknem teljesen egyedülállóan a magyar képzőművészetben. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával a harmincas évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után rövid ideig a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952-1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Politikai véleményét művészi eszközökkel tolmácsolta az “1956-os ellenforradalmat” felelevenítő sorozatában a pártállami rendszer ideológiájának szellemében. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964-1965) szerzett. Kisplasztikai sorozatai kortörténeti dokumentumok, megrázó szellemű, egymás hatását erősítő drámai szobor-epigrammák, a csak rá jellemző epikus szobrászat csúcspontjai. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Legtöbb köztéri szobrát eltávolították. „Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.” – írja róla lánya, Farkas Luca.    Díjak/ösztöndíjak 1950, 1953 • Munkácsy-díj 1967 • Szocialista Hazáért Érdemrend 1969, 1975 • Munka Érdemrend arany fokozata 1971 • érdemes művész 1972 • Szakszervezetek Országos Tanácsa Művészeti-díj 1937-1939,1966 • párizsi tanulmányút 1967 • vietnámi tanulmányút.  Irodalom Oelmacher A.: ~szobrász, Irodalmi Szemle, 1947. december 26. Pogány Ö. G.: ~és Nolipa István gyűjteményes kiállítása (kat. bev., 1948) és Nolipa István Pál, Szabad Művészet, 1948 Aradi N.:Háy Károly és ~gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1960) ~vietnámi sorozata, Művészet, 1966/12. Vietnam. ~plasztikái, bev.: Goda G., Budapest, 1967 ~1909-1981, Budapest, 1984 Németh L.: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1952 Gádor E.-Pogány Ö. G.: Magyar szobrászat, Budapest, 1953 Bölöni Gy.: Magyarság - emberség, Budapest, 1959 Valami készül, Budapest, 1964 Magyar Nemzeti Galéria vezető, Budapest, 1965 Czigány T.: Vietnámért. ~művei, rövid film, MAFILM, 1968 Aradi N.: A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970 Aradi N.: Szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974 P. Szabó E.: ~és Fenyő A. Endre kiállítása, Új Tükör, 1978. december Aradi N.: A Szocialista Képzőművészek Csoportja és az egyetemes művészet, Művészet, 1980/3. A szocialista szobrászat, Művészet, 1981/4. Oelmacher A.: ~önéletrajzából, Kritika, 1982/4. ~:Hommage à Picasso, Guernica nélkül, Új Írás, 1981/1. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1936 • Műterem [Preisz (Marton) Endrével] 1948 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Székháza [Nolipa Istvánnal] 1957 • Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest 1968 • Budapest-Hanoiért [Kasitzky Ilonával, Tedesco Annával], Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Székház 1971 • Harcolnak az életért [Hincz Gyulával], Csók Galéria, Budapest • Galerie im Turm [Hincz Gyulával], Berlin 1974 • Munkásőrség Központi Parancsnokképző Iskola 1976 • Csontváry Terem [Hincz Gyulával], Pécs 1983 • Rideg Sándor Művelődési Ház, Budapest • HH Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa (emlékkiállítás) 1988 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (emlékkiállítás), 2010 • Vietnámi-sorozat, Ha-Noi, Vietnám; Vajdahunyad vár, Budapest, 2011 • Corvinus Egyetem, Budapest, 2012 • Double reflet [Lucien Hervé fotóival], budapesti Francia Intézet, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1934 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1936 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest 1937 • IV. Csoport kiállítás, Műterem 1941:Szocialista képzőművészek csoportkiállítása, Magántisztviselők Szövetsége Székháza 1942 • Szabadság és Nép, Vasas Székház 1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete I. kiállítása, Pécs 1948 • A dolgozó nő és anya, Ernst M • Új magyar képzőművészet, Fővárosi Képtár, Budapest vándorkiállítás 1949 • Magyar érem és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest 1.-6., 7., 8., 9., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1951 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest 1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1954:Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • “Magyarországi ellenforradalom” vándorkiállítás • Magyar forradalmi művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;III. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás; A felszabadult Budapest művészete, Műcsarnok, Budapest 1958:Mai magyar festészet, szobrászat és grafika, Antwerpen 1959 • Munkásélet, Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Múzeum, Budapest 1962 • Szabadság és Nép, Csók Galéria, Budapest 1964 • Szoc. Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1967 • Lenin a képzőművészetben, Balassi Múzeum, Esztergom 1968 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest 1974 • Angyalföld művészeinek Tárlata, Műcsarnok, Budapest • A Szocialista Képzőművészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria-GANZ-MÁVAG Művelődési Központ 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1981:Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum Szombathely Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely Petőfi Irodalmi Múzeum Forrás: artportal.hu

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: terrakotta

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. május. 05.

(A műtárgyat eddig 537-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
55 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1P869/UZ-N] Nagy méretű jelzett terrakotta szobor, mellszobor, büszt, hozzá készült talapzaton. A szobor a talapzatról levehető. A talapzaton réz tábla, rajta felirat: SZEGVÁRI KÁROLY Jelzés a szobron: JÓZSA 89 Magasság: 58 cm Szélesség: 34 cm Súly: 11.43 kg Józsa Lajos szobrász Debrecen, 1944-11-7 Szerző: Wehner Tibor-Szolláth György Autodidakta. 1981: Gabrovói Humorfesztivál díja. Budakeszin él és dolgozik. Alkotásai kőből, bronzból és fából alakított, elsősorban realisztikus szemléletű, alakokat, figuraegyütteseket megjelenítő és nonfiguratív plasztikák. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat készít. Irodalom TÓTH E.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Medgyessy Terem, Debrecen, 1982) SZÍJ R.: ~ szoborvilága, Alföld, 1985/10. NAGY BANDÓ A.: ~ kiállítása elé. (kat. bev. tan.), Tiszaújváros, 1999. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1980 • Képcsarnok, Debrecen 1982, 1984 • Karcag 1984 • La Valetta (Málta) • Halmstadt (SVE) Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1981 • Gabrovo (BG). Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Szegvári Károly festő Tószeg, 1920-01-9  Elhalálozott: Budapest, 2002. április 14. Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Burghardt Rezső, Bencze László. 1942: olaszországi ösztöndíj; 1968: Terra di Madre képével I. díjat nyert Fermóban (OL); 2000: köztársasági aranyérem. 1976-ban meghívást kapott a franciaországi Selisbe, hogy a Chapelle Royale táblaképeit megfesse. Tájképeket és portrékat (pl. Simándy József, Puskás Öcsi) fest. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Csók Galéria, Budapest • Martfű, Nyíregyháza • Nyírbátor • Pécs, Veszprém • Debrecen • Kisújszállás. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu 
Józsa Lajos : Szegvári Károly 1989 terrakotta büszt 58 cm
165 000 HUF
[1151/UZ-N] Hatalmas terrakotta szobor. Hibátlan állapotú, jelzett STROBL szobor, jelezve jobbra hátul, Ady Endre emlékmű - pályázati terv, 1954. Maga a kerámia teljesen ép, fotó szerinti máz hibával. Nagyméretű ülő Ady szobor, rendkívül ritka, gyűjteménybe való darab. Ady Endre relikviákat gyűjtők figyelmébe ajánlott. Magasság: 47 cm Szélesség: 23 cm Hosszúság: 35 cm Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrász Születési hely: Alsórajk Születési dátum: 1884 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:  Miénk a tér Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Breneck, Anton, Radnai Béla. 1901-1904: Iparművészeti Iskola, 1904-1905: Stadtgewerbeschule, Bécs, 1905-1908: Országos Mintarajziskola, 1912-1913: Julian Akadémia, Párizs. Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Anton Breneck, Radnai Béla. 1903: Iparművészeti Iskola kisplasztikai első díj, 1904: Deák ösztöndíj (Zala vm.), 1912: Rudics-díj, 1917: Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztje, 1919: Lipótvárosi Kaszinó díja, 1922: Erzsébetvárosi Kaszinó szobrász-díja, 1926: Gold Medal of Philadelphia, 1927: Pittsburgh város aranykulcsa, Varsói Szépművészeti Társulat aranyérme, 1929: Magyar Kis Állami Aranyérem, 1929: Barcelonai Nemzetközi Kiállítás aranyérme, 1930: Ipolyi Arnold-díj, Diploma di Partecipazione Monza, 1931: Corvin-koszorú, 1937: Párizsi Világkiállítás Diplome d' Honneur, 1941: Magyar Érdemrend középkeresztje, 1950 és 1953: Kossuth-díj, 1952: kiváló művész, 1954, 1955, 1970: Munka Vörös Zászló Érdemrendje, 1966: Munka Érdemrend arany fokozata, 1970: Lenin-emlékérem, 1974: Magyar Népköztársaság Zászlórendje. 1925: kormányfőtanácsosi cím, 1922-től Szinyei Társaság tagja, 1958-tól a Fészek Művészklub elnöke haláláig. Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség elnökségi tag 1949-től, Országos Béketanács tagja 1955-től, Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetőségi tagja, 1958-tól a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tiszteletbeli tagja. 1921-től díjazás nélkül, 1924-től felkért, 1925-től rendes tanár a Képzőművészeti Főiskola-án 1960-ig. 1912-ben a Rudics-díj révén bejárta Európát (Firenze, Róma, London, Párizs), 1927-1928-ban angliai és amerikai utazást tett. 1931-1937 között több alkalommal, hosszabb időt töltött Angliában, 1948-ban Párizsban, majd ismét Londonban dolgozott rövid ideig. 1945 után többször járt a Szovjetunióban (1948 és 1955, 1960-ban Moszkva) és más szocialista országban, 1958-ban a Béke Világkongresszus magyar delegációjának tagjaként Stockholmban. Apja göcseji tanító volt. Az Iparművészeti Iskola kisplasztikusi első díját még Strobel Zsigmondként nyerte el. A tehetséges szobrásznövendék 1904-ben, Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult, ahol a bécsi barokk-szecesszió hatott rá. Bécsben kiállításon is szerepelt. 1904 és 1905 nyarán Stróbl Alajos és Telcs Ede műtermében képezte magát. 1907-ben vett részt először műcsarnoki kiállításon, de az Új Idők már 1906-tól közölte műveinek reprodukcióit. Ernst Lajos támogatásával jutott műteremhez, 1908-ban az Akácfa utcában. A Százados úti művésztelepen, annak alapításától, 1911-től 1944-ig dolgozott. Sokoldalú művész, készített portrét, aktot, domborművet, kisplasztikát, érmet, porcelán figurát és főként monumentális emlékművet. Minden munkában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Műveit - a monumentális szobroktól az apró porcelán figurákig - lendület, elegancia, mozgalmasság, dekoratív kompozíció és formaképzés jellemzi. Művészete a német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, a példakép klasszikus fegyelmét azonban némileg feloldva, lágyabbá tette saját plasztikáját. Erőteljesen hatott rá az akadémizmus, melynek nemzetközileg elismert, jó felkészültségű mestere volt. Itthon a klasszicizáló akadémizmus három nagy, sokat foglalkoztatott képviselőjének egyike, Sidló, Szentgyörgyi mellett. Korai szűkszavú, zártan komponált figurái magukon viselik a korszak mértéktartó dekorativitását. Később romantikus lelkületéből fakadó formagazdagsága, lendületes ábrázoló képessége az expresszív realizmus mesterévé avatta, emlékműveiben a neobarokk akadémizmus vált uralkodóvá. Kései alkotói periódusában korábbi korszakainak tanulságait, stílustendenciáit érvényesítette, alkalmazta műveiben; szakmai felkészültségét a megrendelők elvárásaihoz igazította, de mindvégig megőrizve a klasszikus művészet hagyományait. Művészetének középpontjában az ember állt. Portrészobrászként kiemelkedően jelentős. 1910 körüli művei a korabeli kortárs művészeti törekvéseket mutatják (Gara Arnold portréja, 1909), akt szobraiban a klasszicizáló tendenciák jelentkeznek (Fürdő után,1910; Finálé, 1911) s őrződnek meg majd későbbi műveiben is (Vénusz születése, 1918; Lábát törlő asszony, 1922). Első köztéri megbízatását 1913-ban a szentesi szoborpályázat elnyerésével Horváth Mihály szobrára kapta (felállítva 1934-ben). 1914-ben részt vett a Munkácsy pályázaton. Az első világháborúban a sajtó-főhadiszállás tagjaként teljesített katonai szolgálatot, 1917-ben a Gorlicei áttörés emlékművére (Kassa, Katonai Akadémia, elpusztult) kapott királyi megbízást, illetve egymás után készítette el a hadsereg vezetőinek portréit (Arz vezérezredes, 1917). 1918-ban készült E. A. Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász c. szobra (Városliget, 1929), mely barokkos szenvedélyével új hang szobrászatában. E felfogás később is jelen van művészetében (Horthy István emlékmű terve 1943). Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében, de politikai következmények nélkül. Tagja volt a Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának, Őszirózsás katonájának nagyméretű gipszváltozatát felállították 1919. május 1-jén az Alagút mellett és a Parlamentnél. A katona figura egyike a népies hangvételű, expresszív-realista szemléletű műveinek (Kukorica morzsoló,1912; Ápolónő, 1917), melyek a későbbi életműben is fel-feltűnnek (Ózdi hengerész; 1952; Sarjú kaszáló, 1954). A két világháború között a hivatalos művészet reprezentáns alakja, pályája ekkor teljesedett ki. Az 1920-as években Ligeti Miklós kerámiaműhelyében, az angyalföldi műhelyben dolgozott, s velük állított ki 1922-ben, majd 1925-ben és 1926-ban szerepelt a philadelphiai kiállításon. A két évtized alatt több első világháborús hősi emléket készített, elsőként egy ősmagyar keblére dőlő sebesült zászlótartót Kapuvár részére, később Rákoskeresztúr, Körmend, Nyíregyháza, Nagykanizsa, Gyöngyös hősi emlékeit. Az 1921-es, Szabadság téri irredenta emlékszobrok közül az Észak alkotója. Az 1928-as Madonna egyetlen fából készült, gótizáló műve, kevés vallásos szobrának egyike. A Szent Imre (1931) egyik legnagyobb köztéri kompozíciója, mely Izabella főhercegnő megrendelésére készült, és az érzelmes neobarokk emlékműstílus dokumentuma. A magyar huszár (1926, felállítva 1932, Budai vár) viszont rokokós eleganciájával alkalmassá vált a herendi porcelángyár tömeges sokszorosítására. Sok közvetlen megbízást kapott és rendszeresen meghívták a pályázatokra. 1938-ban ő nyerte a Madách-szoborpályázatot, 1942-ben a talapzat elkészült, de a háború miatt nem került felállításra, hasonlóan a Horthy-emlékműhöz, melynek tervei semminemű hasonlatosságot nem mutatnak az 1947-es gellérthegyi emlékművel. 1931-1939 között műterme volt Londonban. Különösen kedvelték portreistaként Angliában, a festő László Fülöp mellett. Kemény Simon segítségével, Lord Rotherme pártfogásával jutott Angliába, a királyi család és az arisztokrácia világába. Nevezetes arcmást készített az angol királyi család egyes tagjairól (Earl of Athlone, Alice hercegnő, Erzsébet hercegnő), ill. a politikai élet nagyságairól (Lord Allenby tábornok, Lord Camrose, Lord és Lady Snowden, A. Chamberlain) és Georg Bernard Shaw-ról, akihez közismert jó barátság fűzte. Shaw-ról 1932-ben mintázott portréja - az író által leghűbb ábrázolásként értékelt alkotás -, Kisfaludi portréművészetének kulcsfontosságú műve, karakterizáló képességének vitathatatlan dokumentuma. 1949-ben Somerset Maugham portréját készítette el az író megrendelésére. Angliában 72 mű képviseli ~ portréművészetét különböző gyűjteményekben, magántulajdonban és a királyi család palotáiban. Itthon is a legfelsőbb körökből (Görgey Artúr, 1913; Tisza István, Szakasits Árpád), illetve a művészvilágból valóak modelljei (Csók István, 1924; Bajor Gizi, 1932; Kodály Zoltán, 1963). 1945 után többször járt a Szovjetunióban, útjai alkalmával készítette a Manyizer és Vucsetics portrékat, 1955-ben Vorosilov marsall mellszobrát. ~ot mesterségbeli tudása, anyagismerete és biztos karakterizáló készsége korának legjobb portrészobrászainak egyikévé tette. A második világháború után művészi pályája töretlenül folytatódott. 1945-ös És mégis elindul a munka című műve a tízes évek expresszív hangját idézi, miként pár évvel későbbi Vándor Petőfije is. 1945-ben őt bízták meg a szovjet parancsnokság, ill. Vorosilov választása alapján, a hazai szobrászat egyik legmonumentálisabb, szimbólum értékű emlékművének, a gellérthegyi Felszabadulási emlékmű (1947) elkészítésével. 1950-ben részt vett a Sztálin szoborpályázaton, megbízást kapott az Ezredéves emlékmű Kossuth és Rákóczi alakjainak elkészítésére, 1952-ben a Parlament melletti Kossuth szoborra. 1960-1966 között több korai művét vásárolta meg Szukarno, Indonézia akkori elnöke. 1967-ben állították fel mozgalmas, monumentális emlékművét Egerben a Végvári harcokat (1930-as szoborterv alapján). A nyolcvankilenc éves szobrász utolsó, életében felállításra került műve az Ózdi hengerész (1973). ~ művészideálja a - politikai rendszertől független - reneszánsz művész volt, aki a legkülönfélébb, egymással esetleg ellenséges viszonyban levő megbízóknak is képes volt dolgozni. Önéletírásában ezért fájlalja a politikailag kompromittált témájú, a nacionalista propaganda körébe tartozó 1945 előtti szobrainak ledöntését, megsemmisítését, szerinte elég lett volna raktárba szállításuk, ahogy az történt az 1990-es években több 1945 utáni művével. Munkásságát mintegy 2600 portré, ötvennél több köztéri mű őrzi, művészetéről Basilides Ábris készített filmet. 1976-ban Zalaegerszegen a Göcsej Múzeumban nyílt meg állandó kiállítása. Egyéni kiállítások 1955 • Moszkva • Leningrád 1957 • Tallin, Riga 1965, 1974 • Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg 1984 • Szobrász és modelljei, Centenáriumi emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Bánóczi Zsuzsa Forrás: Artportal.hu
Kisfaludi Stróbl Zsigmond : Ady Endre szobor
350 000 HUF
[1P870/UZ-K] Nagy méretű jelzett terrakotta Szegvári Károly szobor, mellszobor, büszt, hozzá készült talapzaton. A szobor a talapzatról levehető. Jelzés a szobron: JÓZSA 89 Magasság: 58 cm Szélesség: 34 cm Súly: 10.5 kg Józsa Lajos szobrász Debrecen, 1944-11-7 Szerző: Wehner Tibor-Szolláth György Autodidakta. 1981: Gabrovói Humorfesztivál díja. Budakeszin él és dolgozik. Alkotásai kőből, bronzból és fából alakított, elsősorban realisztikus szemléletű, alakokat, figuraegyütteseket megjelenítő és nonfiguratív plasztikák. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat készít. Irodalom TÓTH E.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Medgyessy Terem, Debrecen, 1982) SZÍJ R.: ~ szoborvilága, Alföld, 1985/10. NAGY BANDÓ A.: ~ kiállítása elé. (kat. bev. tan.), Tiszaújváros, 1999. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1980 • Képcsarnok, Debrecen 1982, 1984 • Karcag 1984 • La Valetta (Málta) • Halmstadt (SVE) Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1981 • Gabrovo (BG). Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Szegvári Károly festő Tószeg, 1920-01-9  Elhalálozott: Budapest, 2002. április 14. Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Burghardt Rezső, Bencze László. 1942: olaszországi ösztöndíj; 1968: Terra di Madre képével I. díjat nyert Fermóban (OL); 2000: köztársasági aranyérem. 1976-ban meghívást kapott a franciaországi Selisbe, hogy a Chapelle Royale táblaképeit megfesse. Tájképeket és portrékat (pl. Simándy József, Puskás Öcsi) fest. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Csók Galéria, Budapest • Martfű, Nyíregyháza • Nyírbátor • Pécs, Veszprém • Debrecen • Kisújszállás. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu 
Józsa Lajos : Szegvári Károly 1989 terrakotta büszt 58 cm
165 000 HUF
[1X641/Z023] Jelzett, egész alakos ülő női akt szobor. Alján képcsarnokos címke maradvány. A talapzaton kis lepattanás látható. Talapzaton hátul jelzés: SEREGI J Magasság: 22.8 cm Szélesség: 11.5 cm Hosszúság: 18.5 cm Súly: 0.875 kg Seregi József Budaörs, 1939 1954-1957: kőszobrászatot tanult; 1957-1962: kőszobrász a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Művészeti tanulmányait magánúton, Marton Frigyes vezetésével végezte. 1969: Derkovits-ösztöndíj; 1976, 1980: Ezüstgerely-díj; 1999: Kós Károly-díj. Számos országban járt tanulmányúton, 1969-1971 között a Villányi szobrász szimpózionon vett részt, megfordult Prilep, Hoyerswerda, Dunaújváros, Burgasz, Lindabrunn művésztelepein. 1987-től a DunapArt művészeti társaság tagja. Nagyméretű, köztéri munkák mellett szívesen foglalkozik kisplasztikákkal is: ülő, álló, táncoló, vetkőző, öltöző nőalakok tartoznak témái közé. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1969 • Mednyánszky Terem, Budapest 1978 • Bicske [Dobrovits Ferenccel] 1989 • Regensburg 1993 • Grevenbroich 1997 • Tamási [Bod Lászlóval] 1999 • Kortárs Galéria, Szeged 2000 • Pély • Kortárs Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1968-tól vesz részt jelentősebb csoportos kiállításokon, pl. • Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Nyári Tárlat, Szeged. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Sportmúzeum, Budapest. Forrás: kieselbach.hu
Képcsarnokos Seregi József terrakotta női akt szobor
45 000 HUF