Farkas Aladár : József Attila terrakotta relief 1941

Eladási ár: 55 000 HUF

Leírás

[1E640/Z064]
Szép állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező terrakotta relief. Rajta József Attila portré.

Felirat:
JÓZSEF ATTILA

Datált jelzés jobbra fent:
FARKAS ALADÁR 1941

Magasság: 26.5 cm
Szélesség: 21.5 cm
Súly: 0.945 kg
 

Farkas Aladár
szobrász
Újpest, 1909-03-27
 


Elhalálozott: Budapest, 1981. december 11.

1928-tól faszobrász tanuló, közben az Iparrajziskolába járt, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Béla, Bouche. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937-1939: Párizsban tanult, École des Beaux-Arts; bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. Hazatérte után 1940-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportja újjászervezésében, annak egyik vezetőségi tagja, az 1942-es, betiltott Szabadság és Nép kiállítás egyik szervezője, résztvevője volt. 1942-ben büntetőszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahol hadifogolyként Krasznogorszkban az antifasiszta iskola politikai megbízottja lett. 1946 őszén tért vissza Magyarországra, sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja lett a Képzőművészek Szabadszervezetének, 1946-1948: Magyar Állami Szénbányák (MASZ) kulturális osztályának vezetője s a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1948-ban részt vett a Képző- és Iparművészek Szövetségének megalakításában – annak később elnökségi tagja, első párttitkára -, majd 1949-1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete és a Képzőművészeti Alap, valamint Lektorátus létrehozásában, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (egykori MŰDOSZ) Központi Vezetőségének tagja haláláig. Kezdetektől tagja volt a Partizánszövetségnek és a Munkásőrségnek. A művészeti közélet jelentős személyisége, az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás szervezésének felelőse. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. A szocializmusnak elkötelezett magyar szobrászat egyik legszervesebb oeuvre-ét megteremtő, következetes egyéniség, harcos forradalmár, aki az “ars militans” vagy a “politikus művész” típusát testesítette meg, csaknem teljesen egyedülállóan a magyar képzőművészetben. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával a harmincas évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után rövid ideig a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952-1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Politikai véleményét művészi eszközökkel tolmácsolta az “1956-os ellenforradalmat” felelevenítő sorozatában a pártállami rendszer ideológiájának szellemében. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964-1965) szerzett. Kisplasztikai sorozatai kortörténeti dokumentumok, megrázó szellemű, egymás hatását erősítő drámai szobor-epigrammák, a csak rá jellemző epikus szobrászat csúcspontjai. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Legtöbb köztéri szobrát eltávolították.

„Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.” – írja róla lánya, Farkas Luca. 

 

Díjak/ösztöndíjak

1950, 1953 • Munkácsy-díj

1967 • Szocialista Hazáért Érdemrend

1969, 1975 • Munka Érdemrend arany fokozata

1971 • érdemes művész

1972 • Szakszervezetek Országos Tanácsa Művészeti-díj

1937-1939,1966 • párizsi tanulmányút

1967 • vietnámi tanulmányút. 

Irodalom

Oelmacher A.: ~szobrász, Irodalmi Szemle, 1947. december 26.

Pogány Ö. G.: ~és Nolipa István gyűjteményes kiállítása (kat. bev., 1948)
és Nolipa István Pál, Szabad Művészet, 1948
Aradi N.:Háy Károly és ~gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1960)
~vietnámi sorozata, Művészet, 1966/12.
Vietnam. ~plasztikái, bev.: Goda G., Budapest, 1967
~1909-1981, Budapest, 1984
Németh L.: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1952
Gádor E.-Pogány Ö. G.: Magyar szobrászat, Budapest, 1953
Bölöni Gy.: Magyarság - emberség, Budapest, 1959
Valami készül, Budapest, 1964
Magyar Nemzeti Galéria vezető, Budapest, 1965
Czigány T.: Vietnámért. ~művei, rövid film, MAFILM, 1968
Aradi N.: A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970
Aradi N.: Szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974
P. Szabó E.: ~és Fenyő A. Endre kiállítása, Új Tükör, 1978. december
Aradi N.: A Szocialista Képzőművészek Csoportja és az egyetemes művészet, Művészet, 1980/3.
A szocialista szobrászat, Művészet, 1981/4.
Oelmacher A.: ~önéletrajzából, Kritika, 1982/4.
~:Hommage à Picasso, Guernica nélkül, Új Írás, 1981/1.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások

1936 • Műterem [Preisz (Marton) Endrével]

1948 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Székháza [Nolipa Istvánnal]

1957 • Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest
1968 • Budapest-Hanoiért [Kasitzky Ilonával, Tedesco Annával], Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Székház
1971 • Harcolnak az életért [Hincz Gyulával], Csók Galéria, Budapest • Galerie im Turm [Hincz Gyulával], Berlin
1974 • Munkásőrség Központi Parancsnokképző Iskola
1976 • Csontváry Terem [Hincz Gyulával], Pécs
1983 • Rideg Sándor Művelődési Ház, Budapest • HH Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa (emlékkiállítás)
1988 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (emlékkiállítás),

2010 • Vietnámi-sorozat, Ha-Noi, Vietnám; Vajdahunyad vár, Budapest,

2011 • Corvinus Egyetem, Budapest,

2012 • Double reflet [Lucien Hervé fotóival], budapesti Francia Intézet, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások

1934 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1936 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest
1937 • IV. Csoport kiállítás, Műterem
1941:Szocialista képzőművészek csoportkiállítása, Magántisztviselők Szövetsége Székháza
1942 • Szabadság és Nép, Vasas Székház
1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete I. kiállítása, Pécs
1948 • A dolgozó nő és anya, Ernst M • Új magyar képzőművészet, Fővárosi Képtár, Budapest vándorkiállítás
1949 • Magyar érem és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest
1.-6., 7., 8., 9., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1951 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1954:Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • “Magyarországi ellenforradalom” vándorkiállítás • Magyar forradalmi művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;III. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás; A felszabadult Budapest művészete, Műcsarnok, Budapest
1958:Mai magyar festészet, szobrászat és grafika, Antwerpen
1959 • Munkásélet, Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Múzeum, Budapest
1962 • Szabadság és Nép, Csók Galéria, Budapest
1964 • Szoc. Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1967 • Lenin a képzőművészetben, Balassi Múzeum, Esztergom
1968 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1974 • Angyalföld művészeinek Tárlata, Műcsarnok, Budapest • A Szocialista Képzőművészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria-GANZ-MÁVAG Művelődési Központ
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1981:Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum Szombathely

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely

Petőfi Irodalmi Múzeum

Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Jelzett: Igen
Anyag: terrakotta

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. május. 05.

(A műtárgyat eddig 556-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Farkas Aladár : József Attila terrakotta relief 1941

[1E640/Z064] Szép állapotú, jelzett, falra akasztási lehetőséggel rendelkező terrakotta relief. Rajta József Attila portré. Felirat: JÓZSEF ATTILA Datált jelzés jobbra fent: FARKAS ALADÁR 1941 Magasság: 26.5 cm Szélesség: 21.5 cm Súly: 0.945 kg   Farkas Aladár szobrász Újpest, 1909-03-27   Elhalálozott: Budapest, 1981. december 11. 1928-tól faszobrász tanuló, közben az Iparrajziskolába járt, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Béla, Bouche. 1930-tól rendszeresen mintázott. 1937-1939: Párizsban tanult, École des Beaux-Arts; bekapcsolódott a francia munkásmozgalomba, a Francia Kommunista Párt tagja lett. Hazatérte után 1940-ben részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportja újjászervezésében, annak egyik vezetőségi tagja, az 1942-es, betiltott Szabadság és Nép kiállítás egyik szervezője, résztvevője volt. 1942-ben büntetőszázaddal Újvidékre, majd Ukrajnába került, ahol hadifogolyként Krasznogorszkban az antifasiszta iskola politikai megbízottja lett. 1946 őszén tért vissza Magyarországra, sokoldalú közéleti tevékenységet fejtett ki, tagja lett a Képzőművészek Szabadszervezetének, 1946-1948: Magyar Állami Szénbányák (MASZ) kulturális osztályának vezetője s a bányavidéki vándorkiállítások szervezője volt. 1948-ban részt vett a Képző- és Iparművészek Szövetségének megalakításában – annak később elnökségi tagja, első párttitkára -, majd 1949-1950-ben a Képzőművészek Szakszervezete és a Képzőművészeti Alap, valamint Lektorátus létrehozásában, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (egykori MŰDOSZ) Központi Vezetőségének tagja haláláig. Kezdetektől tagja volt a Partizánszövetségnek és a Munkásőrségnek. A művészeti közélet jelentős személyisége, az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás szervezésének felelőse. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg. A szocializmusnak elkötelezett magyar szobrászat egyik legszervesebb oeuvre-ét megteremtő, következetes egyéniség, harcos forradalmár, aki az “ars militans” vagy a “politikus művész” típusát testesítette meg, csaknem teljesen egyedülállóan a magyar képzőművészetben. Szobrainak nyugtalan felületével, expresszív formavilágával a harmincas évek forradalmi romantikáját őrzi, melyek közül talán a legismertebbek a spanyol polgárháború megtorlását jelképpé formáló Spanyol anya (1937) című lendületes kisplasztikája, illetve a direkt szimbólumként értékelt, lépő csontvázat ábrázoló Fasizmus című domborműve. 1945 után rövid ideig a szocialista realizmus jellemzi, főként köztéri műveit, portréit. E politikai jellegű szoborsorozatokban ismét expresszív kifejezéssel (Koreai sorozat, 1952-1953) fogalmazta meg mondanivalóját. Politikai véleményét művészi eszközökkel tolmácsolta az “1956-os ellenforradalmat” felelevenítő sorozatában a pártállami rendszer ideológiájának szellemében. Nemzetközi hírnevet a vietnámi háború borzalmait megörökítő szoborsorozatával (1964-1965) szerzett. Kisplasztikai sorozatai kortörténeti dokumentumok, megrázó szellemű, egymás hatását erősítő drámai szobor-epigrammák, a csak rá jellemző epikus szobrászat csúcspontjai. 1956-tól a munkásőrökről több szobrot, plakettet készített. Legtöbb köztéri szobrát eltávolították. „Életművében figyelme kitágulását követhetjük nyomon: Újpestről, szűkebb emberi és társadalmi környezetéből Párizs, s a spanyolországi hírek nyitják rá szemét és elméjét az események nemzetközi vonatkozásaira és léptékére, majd teljesedik ki a vietnami sorozatának mondanivalójával. Érett kori műveiben a hazai és nemzetközi események megformálása elválaszthatatlan egységet képez.” – írja róla lánya, Farkas Luca.    Díjak/ösztöndíjak 1950, 1953 • Munkácsy-díj 1967 • Szocialista Hazáért Érdemrend 1969, 1975 • Munka Érdemrend arany fokozata 1971 • érdemes művész 1972 • Szakszervezetek Országos Tanácsa Művészeti-díj 1937-1939,1966 • párizsi tanulmányút 1967 • vietnámi tanulmányút.  Irodalom Oelmacher A.: ~szobrász, Irodalmi Szemle, 1947. december 26. Pogány Ö. G.: ~és Nolipa István gyűjteményes kiállítása (kat. bev., 1948) és Nolipa István Pál, Szabad Művészet, 1948 Aradi N.:Háy Károly és ~gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1960) ~vietnámi sorozata, Művészet, 1966/12. Vietnam. ~plasztikái, bev.: Goda G., Budapest, 1967 ~1909-1981, Budapest, 1984 Németh L.: A Szocialista Képzőművészek Csoportjának története, Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Évkönyve, 1952 Gádor E.-Pogány Ö. G.: Magyar szobrászat, Budapest, 1953 Bölöni Gy.: Magyarság - emberség, Budapest, 1959 Valami készül, Budapest, 1964 Magyar Nemzeti Galéria vezető, Budapest, 1965 Czigány T.: Vietnámért. ~művei, rövid film, MAFILM, 1968 Aradi N.: A szocialista képzőművészet története, Budapest, 1970 Aradi N.: Szocialista képzőművészet jelképei, Budapest, 1974 P. Szabó E.: ~és Fenyő A. Endre kiállítása, Új Tükör, 1978. december Aradi N.: A Szocialista Képzőművészek Csoportja és az egyetemes művészet, Művészet, 1980/3. A szocialista szobrászat, Művészet, 1981/4. Oelmacher A.: ~önéletrajzából, Kritika, 1982/4. ~:Hommage à Picasso, Guernica nélkül, Új Írás, 1981/1. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1936 • Műterem [Preisz (Marton) Endrével] 1948 • Magyar Képzőművészek Szabad Szakszervezetének Székháza [Nolipa Istvánnal] 1957 • Munkásmozgalmi Múzeum, Budapest 1968 • Budapest-Hanoiért [Kasitzky Ilonával, Tedesco Annával], Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Székház 1971 • Harcolnak az életért [Hincz Gyulával], Csók Galéria, Budapest • Galerie im Turm [Hincz Gyulával], Berlin 1974 • Munkásőrség Központi Parancsnokképző Iskola 1976 • Csontváry Terem [Hincz Gyulával], Pécs 1983 • Rideg Sándor Művelődési Ház, Budapest • HH Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa (emlékkiállítás) 1988 • Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (emlékkiállítás), 2010 • Vietnámi-sorozat, Ha-Noi, Vietnám; Vajdahunyad vár, Budapest, 2011 • Corvinus Egyetem, Budapest, 2012 • Double reflet [Lucien Hervé fotóival], budapesti Francia Intézet, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1934 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1936 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest 1937 • IV. Csoport kiállítás, Műterem 1941:Szocialista képzőművészek csoportkiállítása, Magántisztviselők Szövetsége Székháza 1942 • Szabadság és Nép, Vasas Székház 1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1946 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete I. kiállítása, Pécs 1948 • A dolgozó nő és anya, Ernst M • Új magyar képzőművészet, Fővárosi Képtár, Budapest vándorkiállítás 1949 • Magyar érem és plakettművészet 1800-tól napjainkig, Fővárosi Képtár, Budapest 1.-6., 7., 8., 9., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1951 • Magyar képzőművészeti kiállítás, Moszkva • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest 1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1954:Magyar Kisplasztikai és Grafikai Kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • “Magyarországi ellenforradalom” vándorkiállítás • Magyar forradalmi művészet, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;III. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás; A felszabadult Budapest művészete, Műcsarnok, Budapest 1958:Mai magyar festészet, szobrászat és grafika, Antwerpen 1959 • Munkásélet, Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Múzeum, Budapest 1962 • Szabadság és Nép, Csók Galéria, Budapest 1964 • Szoc. Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1967 • Lenin a képzőművészetben, Balassi Múzeum, Esztergom 1968 • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest 1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest 1974 • Angyalföld művészeinek Tárlata, Műcsarnok, Budapest • A Szocialista Képzőművészek Csoportja, Magyar Nemzeti Galéria-GANZ-MÁVAG Művelődési Központ 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1980 • Művészek az üzemekben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1981:Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum Szombathely Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely Petőfi Irodalmi Múzeum Forrás: artportal.hu

További részletek
Jelzett: Igen
Anyag: terrakotta

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. május. 05.

(A műtárgyat eddig 556-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
55 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1P554/UZ-K] Hibátlan állapotú, jelzett egész alakos ülő egészalakos női akt szobor. Alján karcolt jelzés: KUCS Magasság: 23.5 cm Szélesség: 36 cm Súly: 1.255 kg Kiss Lenke, R. szobrász Illye [Ciumeghiu, RO], 1926-05-13 Névváltozat: Rábai Györgyné 1951-57: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1967, 1977: Egry József-díj. 1964 óta Veszprémben élt és dolgozott. Szobrászata figuratív, realista szellemiségű. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat alkotott. Műveinek anyaga elsősorban a bronz és a kő, de gyakran alkalmazta az agyagok ötvözését is (bronz-kő, bronz-fa). Köznapi és mitológiai témákat, alakokat megjelenítő alkotásait expresszív formarend árnyalja. Irodalom BALOGH Ö.: ~ kiállítása, Új Tükör, 1968. március 2. JÁRMAI E.: ~ szobrászművész bányászati érmei, Bányászat, 1983/5. Egy humanista művész alázata, Képes Újság, 1984. szeptember 8. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1966 • Képcsarnok, Veszprém 1971, 1973 • Nitrokémiai Ipartelepek, Pétfürdő 1978 • Balaton Galéria, Balatonfüred • Dési Huber Terem (kat.) 1980 • Csók Galéria, Budapest (kat.) 1990 • Szeged 1993 • Bécs 1995 • Helyőrségi Művelődési Központ, Veszprém. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Veszprém Megyei Tavaszi Tárlatok • Őszi Tárlatok • Dunántúli Tárlatok 1981 • VII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Bányászati Múzeum, Sopron • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Xantus János Múzeum, Győr • Vay Ádám Múzeum, Vaja. Forrás: artportal.hu 
Kucs Béla : Terrakotta női akt szobor 36 cm
42 000 HUF
[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF