Farkasházy Miklós : Utcarészlet

Eladási ár: 66 000 HUF

Leírás

[1I784/036]
Papír tus rajz, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Jelezve jobbra lent:
FARKASHÁZY M.

Magasság: 56.5 cm
Szélesség: 45.5 cm
Súly: 1.815 kg
FARKASHÁZY MIKLÓS 1895 - 1964

 







Festő, grafikus, iparművész. Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd több évig Münchenben tanult. Első mestere: Vesztróczy Manó. 1916-tól szerepelt budapesti és külföldi tárlatokon. Az 1920-as években Németországban jelentős sikereket ért el plakátjaival, könyvterveivel. Kiállításai voltak Drezdában, Hamburgban, Zürichben, Párizsban. Budapesten a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és több ismert kiállítóhelyen szerepelt. A KUT tagja volt, részt vett a művészcsoport tárlatain. Az 1930-as években feleségével szabadalmaztatta találmányukat, a fadofitot, azaz a színes kőfestményt. Halála után az első posztumusz kiállítást 1989-ben rendezték műveiből San Franciscoban.

Irodalom:
Majoros Valéria Vanília: Farkasházy, Bp. 2005.



Forrás: kieselbach.hu 

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Technika: Tus
Témakör: Tájkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. szeptember. 05.

(A műtárgyat eddig 256-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Farkasházy Miklós : Utcarészlet

[1I784/036] Papír tus rajz, üveglap mögött, régi aranyozott keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve jobbra lent: FARKASHÁZY M. Magasság: 56.5 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.815 kg FARKASHÁZY MIKLÓS 1895 - 1964   Festő, grafikus, iparművész. Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd több évig Münchenben tanult. Első mestere: Vesztróczy Manó. 1916-tól szerepelt budapesti és külföldi tárlatokon. Az 1920-as években Németországban jelentős sikereket ért el plakátjaival, könyvterveivel. Kiállításai voltak Drezdában, Hamburgban, Zürichben, Párizsban. Budapesten a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és több ismert kiállítóhelyen szerepelt. A KUT tagja volt, részt vett a művészcsoport tárlatain. Az 1930-as években feleségével szabadalmaztatta találmányukat, a fadofitot, azaz a színes kőfestményt. Halála után az első posztumusz kiállítást 1989-ben rendezték műveiből San Franciscoban. Irodalom: Majoros Valéria Vanília: Farkasházy, Bp. 2005. Forrás: kieselbach.hu 

További részletek
Hordozó: papír
Technika: Tus
Témakör: Tájkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. szeptember. 05.

(A műtárgyat eddig 256-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
66 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKB643/Bp43/25] A kép mérete: 33 x 39,7 cm keret nélkül. Készült: Lavírozott tus, Papír A kép Barczi Pál (Sajószentpéter, 1933, Miskolc, 2003) alkotása. Jelezve jobbra lent "ligatúrás BP 63" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban diplomázott Kmetty János, Koffán Károly és Pap Gyula növendékeként, azóta Miskolcon él, az itteni művésztelep tagja. Tanulmányúton a környező szocialista országokban, valamint Jugoszláviában és Olaszországban járt. 1968-ban a Dürer Teremben, 1969-ben és 1981-ben Sajószentpéteren, 1972-ben Tokajban, 1975-ben Salgótarjánban, 1980-ban a Miskolci Galériában voltak jelentősebb önálló tárlatai. Állandó részvevője a külföldi és hazai grafikai rendezvényeknek. 1964-1966-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1976-ban Munkácsy-díjat kapott, 1983-ban elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. Négy alkalommal díjazták munkáit a Miskolci Grafikai Biennálén (1967, 1968, 1971 és 1975). - Pályafutását konstruktivista szemléletű táj és városképekkel kezdte; ekkor stílusát tömör lényegmondás, a foltok aláfestő és hangsúlyt adó szerepének kiemelése jellemezte. Újabban az archaizáló stílusirányzat, illetve a népművészet igézetében dolgozik, s tematikája is egyre inkább az emberi és társadalmi problémák köré csoportosul. Az utóbbi években mint festő is bemutatkozott. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Koffán Károly és Pap Gyula tanítványa volt. Tanulmányúton járt Jugoszláviában, Itáliában és Lengyelországban. Állandó részvevője a hazai és különböző külföldi grafikai bemutatóknak. Önálló kiállítása volt Budapesten a Dürer Teremben, Sajószentpéteren, Tokajban, Salgótarjánban, stb. Külföldön: Belgrád, Berlin, Chicago, Boston, London, Addis-Abeba, Párizs, München, Nápoly, Tokio, Stockholm, stb. 1964-66 k. Derkovits-ösztöndíjat, 1976-ban Munkácsy-díjat kapott. A Miskolci Grafikai Biennálé háromszoros kitüntetettje. Ezen kívül még számos elismerésben részesítették. Erőssége a tájkép és a városkép, melyekben nem a szokványos szépet, hanem a látvány nyers valóságát láttatja. Ezen alkotásai konstruktivista szemléletről tanúskodnak. Jelenleg az archaizáló stílusirányzatot követi. Társadalmi, emberi problémák foglalkoztatják. Munkái megtalálhatók az MNG-ban, a miskolci, a sárospataki, a keszthelyi, a berlini, a kieli múzeumokban és a München Grafikai Kabinetben. (MÉ, KIFB) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Koffán Károly és Pap Gyula tanítványaként végzett. Tanulmányúton járt Jugoszláviában, Olasz- és Lengyelországban. Állandó részvevője a hazai és különböző külföldi grafikai tárlatoknak. Önálló kiállítása volt Budapesten a Dürer Teremben, Sajószentpéteren, Tokajban, Salgótarjánban, stb. Külföldön: Belgrád, Berlin, Chicago, Boston, London, Addis-Abeba, Párizs, München, Nápoly, Tokió, Stockholm, stb. 1964-66 között Derkovits-ösztöndíjat, 1976-ban Munkácsy-díjat kapott. A Miskolci Grafikai Biennále háromszoros kitüntetettje. Barczit ezen kívül még számos elismerésben részesítették. Erőssége a táj- és városkép, melyekben nem a szokványos szépet, hanem a látvány nyers valóságát láttatja. Ezen alkotásai konstruktivista szemléletről tanúskodnak. Jelenleg az archaizáló stílusirányzatot követi. Társadalmi, emberi problémák foglalkoztatják. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci, sárospataki, salgótarjáni, keszthelyi képtár, a berlini, kieli múzeum és a Müncheni Grafikai Kabinet. (MÉ, KIFB, KF) Magyar festők és grafikusok adattára 1958-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Koffán Károly és Pap Gyula növendékeként. Azóta Miskolcon él. Tanulmányúton Olaszországban, Jugoszláviában és Lengyelországban járt. 1968-ban a budapesti Dürer Teremben, 1969-ben Sajószentpéteren, 1972-ben Tokajban, 1975-ben Salgótarjánban volt önálló kiállítása. Állandó részvevője a hazai és a nemzetközi grafikai bemutatóknak. 1964-66-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1976-ban Munkácsy-díjat kapott. A Miskolci Grafikai Biennálé háromszoros kitüntetettje (1967, 1968, 1971). Tematikája változatos, erőssége a tájkép és a városkép, amelyekben nem a szokványos szépet, hanem a látvány nyers valóságát láttatja. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1958: MKF, mesterei: Kmetty János, Pap Gyula, id. Koffán Károly; 1961: I. Orsz. Grafikai B. díja; 1963: Stúdió "Családi Pályázat" díj; 1964-1967: Derkovits-ösztöndíj; 1975: Miskolc város ösztöndíja; 1976: Munkácsy-díj, 1988: SZOT-díj; 1973: Nközi Grafikai Szimpózium, Besztercebánya; 1978: Nközi Grafikai Szimpózium, Salgótarján; 1986-87: Szabolcs-Szatmár Művésztelep. 1987-től a nyíregyházi Bessenyei Gy. TF tanára. A látvány nyers valóságát ábrázolja tájképein és városképein. Korai munkái konstruktivista hatásról tanúskodnak, későbbi alkotásai archaizáló stílusúak. Témái a társadalmi, emberi problémák ábrázolásának körében mozognak. Ek: 1967: Libresso, Miskolc; 1968: Dürer T.; 1971: Sajószentpéter; 1972: Tokaj, 1973: Ózd; 1975: Salgótarján; 1980: Miskolci G.; 1982: Déryné Műv. H., Sajóbábony; 1983: Miskolci Mini G.; 1984: Műv. H., Hajdúszoboszló; 1985: Miskolci Egyetemi G.; 1986: Liszt F. Műv. H., Ózd; 1988: Városi Kt. 1988: Kazincbarcika; Műv. H., Mátészalka. Vcsk: 1961-től Orsz. Grafikai B., Miskolc; 1968-tól Orsz. Akvarell B., Eger; 1969: Mai Magyar Grafika, MNG; 1971: Dürer emlékkiállítás, MNG; 1972: Dózsa emlékkiállítás, MNG; 1971: Új Művek, Műcsarnok; 1982-től: Orsz. Rajzb., Nógrádi S. M., Salgótarján; 1986-87: SZOT-ösztöndíjasok, MNG; Magyar grafika, GB, USA, D, CSZ, PL, YU, OL, JP, RO, SVE, SZU. Mk. Bakony M. [ma Laczkó Dezső M.], Veszprém; Banja Luka-i M.; Banska Bystrica M.; Damjanich M., Szolnok; Herman O. M., Miskolc; MNG; Munkácsy M. M., Bcsaba; Müncheni Grafikai Cabinet; Sárospataki Képtár; Városi Gyűjt., Kiel. Irod.: Solymár I.: Mai Magyar Rajzművészet, 1969; B. Supka M.: Grafika Hungarica II., MŰV, 1969. (FALU)
Barczi Pál : "Táj jegenyékkel" 1963
44 000 HUF