Glatz Oszkár : Menyecskék

Eladási ár: 48 000 HUF

Leírás

[0Z250/076]
Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben.

Jelezés jobbra lent:
GLATZ OSZKÁR

Jelzés balra lent:
PRIHODA

Magasság: 66 cm
Szélesség: 56 cm
Súly: 4.345 kg
Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése]





A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából




Glatz Oszkár





Született


1872. október 13.
Pest


Elhunyt


1958. február 23. (85 évesen)
Budapest


Állampolgársága
magyar


Foglalkozása



festőművész

egyetemi tanár






Kitüntetései



Kossuth-díj

Corvin-koszorú

Magyarország Kiváló Művésze díj






Sírhely
Farkasréti temető










PORT.hu








A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat.




Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése.



Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel


 

Életpályája[szerkesztés]
Pályájának kezdete[szerkesztés]
Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában.

1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is.

Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye.

Pályája csúcsán[szerkesztés]
1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt.

Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap.



Emléktáblája:
XII. kerület
Városmajor utca 16A-B


1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban.

A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.).

Halála[szerkesztés]
1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Témakör: Emberábrázolás,Arckép, portré,Életkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2020. április. 14.

(A műtárgyat eddig 1746-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Glatz Oszkár : Menyecskék

[0Z250/076] Papír rézkarc, üveglap mögött, aranyozott keretben. Jelezés jobbra lent: GLATZ OSZKÁR Jelzés balra lent: PRIHODA Magasság: 66 cm Szélesség: 56 cm Súly: 4.345 kg Glatz Oszkár [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Glatz Oszkár Született 1872. október 13. Pest Elhunyt 1958. február 23. (85 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása festőművész egyetemi tanár Kitüntetései Kossuth-díj Corvin-koszorú Magyarország Kiváló Művésze díj Sírhely Farkasréti temető PORT.hu A Wikimédia Commons tartalmazGlatz Oszkár témájú médiaállományokat. Glatz Oszkár (Budapest,[1] 1872. október 13. – Budapest, 1958. február 23.) magyar naturalista festő nagybányai posztimpresszionista stílusban. Erőssége az alakábrázolás, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése. Glatz Oszkár előadást tart a Magyar Rádióban 1934. február 1-jén este hétkor, "Látogassunk műtermeket" címmel   Életpályája[szerkesztés] Pályájának kezdete[szerkesztés] Glatz Henrik[2] és Fuchs Karolina gyermekeként született. Előbb Szülővárosában, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1896-ban végleg Hollósy Simon köréhez csatlakozott, lelkesítette őt a Hollósy-köréhez tartozó festők sikeres szereplése a millenniumi kiállításokon. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1896 nyarán a már iskolázott, de még nem gyakorlott festő Nagybányán csak úgy égett a munkaláztól, egy percet el nem mulasztott volna a festőiskolából. Iskola előtt vagy után is azonnal fogta a festőfelszerelését és sötétedésig figyelte, rajzolta a tájból az ő általa kiválasztott motívumokat. Kitűnő mesterek korrigálták, Hollósy, Thorma, Réti, itt volt ezen a nyáron Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla is. Sokat haladt Glatz a kis tájképekkel, de egy nagyobb vásznat is kifeszített, ezen a veresvízi bányászok egy csoportját örökítette meg sokalakos kompozíció keretében, azt az időszakot, amikor hajnalban a tárnába való leszállás előtt imádkoznak. Tíz-tizenegy alak áll vagy térdepel imádkozva, a felkelő nap rájuk veti első sugarát, s a ház fehér falára rajzolja a fák kék árnyékcsipkézetét. A kép címe: Imádkozó bányászok (1896). Glatz eleven megfigyelőképességének és festői készségének első jeles eredménye. Pályája csúcsán[szerkesztés] 1897 nyarán Nagybányán Glatz felfedezte a Rozsály hegyes, lankás lejtőin álló kincstári erdésztanyát. Felment a 25 éves fiatalember 1000 méternél is magasabbra május legelején, amikor még hó fedte a csúcsokat, onnan öt hónapig le sem jött. Teljes magányban alkotott, az ott élő pásztorokon, erdőőrökön, erdőmunkásokon kívül ott másokkal nem találkozhatott, néha esetleg felment hozzá egy-egy művésztárs, vagy arra vetődött egy erdőkincstári tisztviselő hivatalos körútján. Rengeteg képet festett, húsz képnél is többet, s egy nagy 180,5 x 281,5 cm-es vászonra megfestette Est a havason c. képét, egy óriási plein airt. Az est a havason kép színtere a Rozsály teteje. A tető vízszintes vonala egyik felén meredeken lehajlik, ezáltal is éreztetve a hegy magasságát s nagy tömegét. Félig a levegőégberajzolódik az oláh pásztorfiú alakja, amint juhait tereli. A nap már lemenőben, utolsó sugarai tűzfénybe borítják az előtér hegyoldalát, a nyájat s a pásztort. Hátul, messze a sötétkék hegyóriások, a Rozsály testvérei, fölfelé sötét ibolyaszínbe olvadnak a keleti ég párás aljával, amelyet följebb égőlilára fest a búcsúzó nap. Emléktáblája: XII. kerület Városmajor utca 16A-B 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. EredetilegEst a havason c. képét a miskolci múzeum vette meg, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1898 nyarán ismét Nagybányára látogatott, de nem a nagy hegyek közé, hanem aSzilágyság felé, a szelídebb, dombos, erdős tájakra. Szinte faluról falura ment, nem maradt sokáig egy helyen, ez a táj nem nyújtott neki annyi élményt, mint az izvor[3] mente. Képtermése is kevesebb lett, közülük a legfigyelemreméltóbb a Fahordók c. 197x144 cm-es vászonra festett mű. Tematikájában emlékeztet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő c. képére, de festői felfogása más, a táj és az ember harmonikus egységben jelenik meg. Dombtetőn, szürkefelhős égháttér előtt parasztasszony sziluettje, hátán rőzseköteggel, nyomában hátrébb egy gyerek, hasonló teherrel, hasonló mozdulatban. A közönség az 1898-as kiállításon is nagy szeretettel fogadta képeit, nagy sikere volt íróportré-rajzaival is (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltánstb.). Halála[szerkesztés] 1958. február 23-án este fél 10 órakor hunyt el.

További részletek
Hordozó: papír
Témakör: Emberábrázolás,Arckép, portré,Életkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2020. április. 14.

(A műtárgyat eddig 1746-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
48 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1Y345/BX-10] Hibátlan állapotú, kobaltkék mázzal festett és aranyozott peremű Zsolnay pompadour étkészlet, süteményes készlet, kávés és teás készlet sok kiegészítővel. Aljukon több féle Zsolnay márkajelzés található. Az étkészlet darabjai: Étkészlet: - 2 darab nagy méretű fedeles leveses tál (18.5 x 24 x 33 cm) - 2 darab ovális pecsenyés kínáló tál (3.5 x 26 x 36.5 cm) - 2 darab szögletes tésztás tál (6.3 x 22.5 x 22.5 cm) - 2 darab kör alakú, magas falú zöldséges tál (7.4 x 25 cm) - 2 darab nagyméretű kör alakú kínáló tál (3.3 x 29.5 cm) - 12 darab leveses mélytányér (4.5 x 22 cm) - 14 darab lapostányér (3.3 x 23.5 cm) - 10 darab kistányér (1.8 x 16.5 cm) - 8 darab ovális kistányér, halastányér (3 x 17.6 x 24.5 cm) Leveses készlet: - 8 darab kétfülű leveses csésze (6.3 x 12.6 x 16.8 cm) - 8 darab alátét tányér (2.3 x 15.6 cm) Süteményes készlet: - 1 darab nagyméretű süteményes tál (2.3 x 24.5 cm) - 12 darab süteményes kistányér (2.5 x 19 cm) Teás és kávés készlet: - 1 darab bonbonier (13 x 12.5 x 16.5 cm) - 1 darab tejszín kiöntő (10.2 x 8.5 x 12 cm) - 8 darab teás csésze (6 x 10.1 x 12.5 cm) - 8 darab alátét tányér (2 x 15.5 cm) - 7 darab kávés csésze (4.7 x 7.5 x 9.4 cm) - 7 darab alátét tányér (1.8 x 12 cm) Kiegészítők: - 1 darab gyertyatartó (14.4 x 10 cm) - 2 darab csontostányér (2.4 x 15 x 21 cm) - 2 darab fűszertartó, sótartó (5.3 x 7.7 x 12.8 cm) - 4 darab kistálka, szószos tálka (3.7 x 7.6 cm) - 1 darab kisváza vagy eszköztartó (9.3 x 7.2 cm) - 1 darab kisméretű fogpiszkáló-tartó (5 x 4.8 cm) Súly: 42.245 kg
Zsolnay Pompadour porcelán étkészlet teás és kávés készlet kiegészítőkkel 126 darab
850 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FKA158/Bp72/428] A kép mérete: 15,5 x 12 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Balla Margit (Budapest, 1947) alkotása. Jelezve lent "Napéjegyenlőség Balla Margit (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Paszpartúban Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus és festő. A budapesti Iparművészeti Főiskola nyomdászati szakán diplomázott. Ösztöndíjasként 1982-ben a worpswedei művésztelepen, 1984-ben a római Magyar Akadémián dolgozott. A kezdetekben főleg reklámgrafikával foglalkozott. Bár illusztrátorként megmaradt alkalmazott grafikusnak, fokozatosan áttért az autonóm alkotásra, és jelenleg főként a festészetre koncentrál. A rézkarc is kedvenc műfajai közé tartozik. Könyveket illusztrál, színházi jelmezeket és díszleteket tervez, talált tárgyakból kisplasztikákat készít. Eklektika, romantika, szimbolizmus - a valóság egységének az elvesztése, valamint a valóság elemeinek irracionális egységgé történő átrendezése jellemzi az egykor alkalmazott grafikusként indult képzőművészt. Számos itthoni és külhoni tárlaton szerepelt (Budapest, Kecskemét, Köln, Düsseldorf, Koppenhága, Hamburg, Svédország, Bécs, Helsinki, München, Firenze, stb.). Díjak: a Tihanyi Kisgrafikai Biennále díja (1979), Stúdió-díj, Pécs (1980). 1980-ban "Az év legszebb plakátja" című kiállításon fődíjat nyert. (A.J.: Műv. 1989/3, MÉ, L.J.: ÉS 1994/1) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Grafikus, festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskola nyomdászati szakán végezte tanulmányait. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott. A rézkarc is kedvelt műfajai közé tartozott. Az utóbbi években inkább a festészetre koncentrál. Stílusát a fantasztikus realizmus jellemzi. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt (Kecskemét, Budapest, Köln, Hamburg, Düsseldorf, Koppenhága és Svédország). 1980-ban "Az év legszebb plakátjai'" című kiállításon fődíjat nyert. (MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai osztályán szerzett oklevelet 1947-ben. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott, később moziplakátokat készített, könyvborítókat és illusztrációkat tervezett. Kedvelte a rézkarcot. "Az év legszebb plakátjai" kiállításon, 1980-ban fődíjat nyert. 1977-ben Kölnben, 1978-ban Münchenben és Kecskeméten, 1981-ben a bp.-i Dorottya utcai teremben nyílt önálló kiállítása, ugyanezen évben Kölnben, Hamburgban, Düsseldorfban, Koppenhágában, 1983-ban pedig Svédországban. Stílusát "fantasztikus realizmus" jellemzi. - Irod.: P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai osztályán szerzett oklevelet 1974-ben. Kezdetben reklámgrafikával foglalkozott, később moziplakátokat készített, könyvborítókat és illusztrációkat tervezett. Kedvelte a rézkarcot, az utóbbi években azonban többet fest és rajzol, a sokszorosító grafika háttérbe szorult. "Az év legszebb plakátjai" kiállításon 1980-ban fődíjat nyert. 1977-ben Kölnben, 1978-ben Hamburgban, 1979-ben Szegeden, 1980-ban Bécsben, Münchenben és Kecskeméten, 1981-ben a budapesti Dorottya utcai teremben nyílt önálló kiállítása, ugyanezen évben Kölnben, Hamburgban, Düsseldorfban, Koppenhágában, 1983-ban pedig Svédországban. Stílusát "fantasztikus realizmus" jellemzi.
Balla Margit : "Napéjegyenlőség"
140 000 HUF
[FKB742/Bp44/33] A kép mérete: 50 x 39 cm keret nélkül. Készült: Kréta, Papír A kép Kajári Gyula (Ősi, 1926, Hódmezővásárhely, 1995) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kajári Gyula 1960" A festmény több helyen sérült. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1948-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán, 1950-1955 között pedig a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1959-ig a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője volt. 1963-66 között Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozott. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt díszbemutatója. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Ezen kívül Veszprémben, Hódmezővásárhelyen, Dunaújvárosban, Kecskeméten, a Műcsarnokban, Szegeden, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Ezen kívül számos művészeti díj, nívódíj és kitüntetés tulajdonosa. Nagy indulatoktól izzó szén- és krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Művészeket, írókat és politikusokat idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja. Kerámiával is foglalkozott. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének volt tagja. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai és a kecskeméti képtárakban. (Tasnádi Attila, MÉ, MMR, V.M.K.: Műv. 1980/2) Magyar festők és grafikusok adattára 1948-1949-ben az Iparművészeti, majd 1953-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozott. 1968-ban Veszprémben és Dunaújvárosban, 1970-ben a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyt jelentkezett önálló kiállítással. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai bemutatóján. Munkáit bemutatták több külföldi országban. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki; 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlaton. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. - Irod.: Menyhárt László: Nekem fekete volt minden. Beszélgetés Kajári Gyulával. Művészet, 1980. 6.; P. Sz. T. Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György voltak a mesterei. Tanulmányúton járt több európai országban. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. 1963-1966 k. Kecskeméten dolgozott, majd Dunaújvárosban folytatta munkásságát. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt kiállítása. Szerepelt a Galéria 1968-as reprezentatív grafikai tárlatán. Ezen kívül Veszprémben, Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, stb. mutatta be munkáit. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1966-ban és 1974-ben díjat kapott a Szegedi Nyári Tárlaton. Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a mult és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Kerámiával is foglalkozik. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének tagja. (MÉ, MMR, V.M.K.: Műv.-1980/2) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Drámai hatású szén- és krétarajzai rendszeresen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Iparművészeti tanulmányok után iratkozott át a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban végzett Miháltz Pál, Konecsni György és Ék Sándor vezetésével. Tanulmányúton az NDK-ban járt. 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, s 1959-ig az itteni majolikagyárban volt tervező. 1966 óta minden évben hosszabb-rövidebb ideig Dunaújvárosban dolgozik, legújabban Sümegen él. Egyéni tárlatai voltak Veszprémben (1968, 1981), Dunaújvárosban (1968), a Nemzeti Galériában és Hódmezővásárhelyen (1970), a Finomkerámiaipari Művek budapesti kiállítótermében (1979), valamint Nyergesújfalun (1978). Munkái eljutottak számos külföldi országba. 1975-ban Munkácsy-díjat kapott, 1966-ban és 1974-ben díjat nyert a Szegedi Nyári Tárlatokon. - Nagy indulatoktól izzó krétarajzaiban a múlt és a jelen sorskérdései, a paraszti életformaváltás gondjai foglalkoztatják. Újabban a munkásság és az általános emberi kérdések felé tágult érdeklődése, s stílusának keménysége is bizonyos oldódást mutat. Kerámiával is foglalkozik.
Kajári Gyula : Kalapos férfi 1960
38 000 HUF
[1M475/047] Papír rézkarc, üveglap mögött, keretezve. Jelzés balra lent: ISTOKOVITS K. Magasság: 37.5 cm Szélesség: 52 cm Súly: 1.3 kg Istókovits Kálmán festő- és grafikusművész Siklós, 1898-09-2 Névváltozat: Istokovics, Istókovics, Istokovits 1920-ban Bécsben, 1921-ben Milánóban tanult. 1922-27: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor voltak a tanárai. 1926: a Szinyei Társaság díja a Társaság Tavaszi Szalonján, Nemzeti Szalon; Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; 1928: Ferenc József koronázási jubileumi ösztöndíj; 1929-30: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; Balló Ede-díj; 1932: Zichy Mihály grafikai-díj; 1939: Budapest Székesfőváros rézkarc díja; 1940: Budapest Székesfőváros fametszet díja; 1941: Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; Vaszary Kolos-díj az OMKT műcsarnoki kiállításán. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1922-től mutatta be műveit, az országos kiállítások állandó szereplője volt. Részt vett az OMKT, a Magyar Arcképfestők Társasága, a Szinyei és a Benczúr Társaság stb. kiállításain. 1921-ben a pécsi, 1924-ben a makói, 1925-ben a szegedi, majd 1930-44 között a szolnoki művésztelepen dolgozott. Olaszországban, Franciaországban járt tanulmányúton. Még a főiskola előtt, a pécsi telepen ismerkedett meg Rudnayval. Itt sajátította el a rézmetszés technikáját. Elsősorban drámai hangvételű grafikái jelentősek. A 20-as évek második felétől “rudnays” hatású női portrékat, vallásos- és történelmi tárgyú képeket, zsánereket, tájképeket is festett. Olaszországi tartózkodása után az olajképek mellett vékony temperafestésű képeket alkotott. Irodalom gyűjteményes kiállítása, Budapest, 1935 Adattár a magyar művészeti grafikához. Rézkarcolók 1900-1936, Budapest, 1937 SZÍJ R.: ~ Budapest képei, Budapest, 1975/4. Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 P. SZÜCS J.: A római iskola, Budapest, 1987 KOVÁCS Á. V.: A Duna színei. ~ akvarelljei, Új Művészet, 1993/2. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1927 • Magyar Rézkarcoló Műhely, Budapest 1929 • Kultúrház, Szombathely 1939 • Műterem, Budapest 1943 • Műbarát [Búza Barnával] • Alkotás Művészház • Műbarát [Cser Károllyal] 1980 • Iskola Galéria, Budapest 1992 • Hadtörténeti Múzeum, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1926 • Egyházművészeti kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1930 • Szent Imre kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1934 • XIX. Velencei Biennálé, Velence 1934-től Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1935 • A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete jubileumi kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1936 • XX. Velencei Biennálé, Velence 1938 • 88. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest 1950-től Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 • A szolnoki mûvésztelep…, Ernst Múzeum, Budapest 1954 • Hat festőművész kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1960 • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1977, 1978 • A 75 éves Szolnoki Művésztelep Jubileumi kiállítása, Damjanich János Múzeum, Szolnoki Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1983, 1984 • Római iskola I., II., Keresztény Múzeum, Esztergom. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nagy István Képtár, Baja • Uffizi, Firenze. Forrás: artportal.hu
Istókovits Kálmán : Aratók 1924
32 000 HUF