Márvány, 20 x 30 x 28 cm, j. oldalt: MATZON

Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat! Az alkotás amit ajánlok: Alkotó: Mattis Teutsh János Alkotás címe: Mária Technika: Alumínium, gránit talp Méret: 59 cm magas Jelzés a szobor jobb oldalán, lent. A képek hibátlan hozzáillő keretben (azonnal kiállíthatóak). Az alkotás eredetiségéért garanciát vállalok (certifikátumot is adok) Átvétel kizárólag személyesen: Szolnok, vagy Budapest (Market Central Ferihegy kereskedelmi park Vecsés és Budapest határában, a 4-es út mentén) A személyes átvétel során, az alkotás megtekintése után még mindig módjában áll visszalépni a vásárlástól. Generációs gyűjtő vagyok, nézzen szét nálam, sok gyönyörű, különböző stílusú festményt és szobrot talál!

[0D100/BX-9] Talapzatán jelezve KERÉNYI J. SZép, ép állapotú, gyűjteménybe való darab. Magasság: 23 cm Szélesség: 27 cm Súly: 1.091 kg Kerényi Jenő szobrász Születési hely: Budapest Születési dátum: 1908 Kiállítások az adatbázisban:  Plasztikai varázslat. Szobrászati gondolatok formái. Kerényi Jenő kiállítás Mesterei: Bory Jenő. 1925-1930: Iparrajziskola; 1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1937: Római ösztöndíj; 1942: Zrínyi-jutalom; 1950: Munkácsy-díj; Suzzara (OL), Nemzetközi kisplasztikai kiállítás I. díja; 1952: Munkácsy-díj; 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszel, Világkiállítás, Grand Prix [Somogyi Józseffel]; 1964: érdemes művész; 1966: kiváló művész; 1968: Munka Érdemrend arany fokozata; 1969: Budapest Főváros Pro Arte aranyérme; 1969: II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, Baranya megye nagydíja. Budapesten élt, 1934 óta volt kiállító művész. Mind a kisplasztikában, mind a monumentális ágazatokban aktívan tevékenykedett: körplasztikákat és domborműveket alkotott. Műveinek domináns anyaga a kő és a bronz, illetve az 50-es években az alumínium volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot. Korai periódusában feszesen komponált, dinamikus belső energiákat összpontosító kompozíciókat készített: ezen alkotószakaszának pregnáns művei az 1942-1948 között született női aktok (Napozó, Fürdőző, Nyújtózkodó). A második világháború utáni években megalkotta a közelmúlt ötven évének példaadó, nagyhatású köztéri monumentumává vált alkotását, a sátoraljaújhelyi Partizánemlékművet, majd olyan, ugyancsak jelentős, állami megrendelésre alkotott műveket készített, mint a budapesti Csontváry-síremlék, vagy a tihanyi Legenda. Az 50-es évek második felétől mind erőteljesebbé vált szobrászatának expresszív alaphangja: a Harcosok, a Kis lovas-szobrok mellett monumentális díszkutak, díszítőszobrok (Győr, Budapest) tanúsítják ezt. A pályája utolsó időszakában született Antik legenda, Mózes, Géniusz, Golgota c. kompozíciók azt jelzik, hogy a mítoszok, a legendák világa, a biblikus témák felé fordult: e műveinek drámai, feszült hatásvilágát mély gondolatiság, vibráló formarend, tépett felületkezelés teremti meg. Egyéni kiállítások 1978 • Szentendre (állandó kiállítás) 2006 • Körmendi Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1940 • Sportdíj-kiállítás 1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence 1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel] 1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok. Művek közgyűjteményekben Fővárosi Képtár, Budapest Köztéri művei id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.) Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető) Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely) Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel]) Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr) A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar) Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen) Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő) Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház) Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen) Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.) Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ) Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa) Olvasó lányok (kő, 1965, Eger) Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep) Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony) Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?) Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje) Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc) Magvető (bronz, 1974, Salgótarján) Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)  (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány]) Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ]) Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ). Irodalom RABINOVSZKY M.: ~ újabb szobrai, Művészet, 1948/9. NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, ~ és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4. NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968 SZVETLOV, I.: ~, Moszkva, 1968 SZINYEI MERSE A.: ~ köztéri szobrai, Budapest, 1969 KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5. PÁTZAY P.: ~, Budapest, 1975 POGÁNY Ö. G.: ~ 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976) POGÁNY Ö. G.: ~ről és művészetéről (A ~ Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977) SZINYEI M. A.: ~, 35 év 35 művész, Budapest, 1985 Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985 Köztéri szobraink, Budapest, 1986 Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. ~ Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992. Wehner Tibor

[0P829/Z027] Hibátlan állapotú, nagyméretű férfi büszt, mellszobor. Anyaga gipsz. Jelzés oldalt: ISTÓK J. 1959 Magasság: 63 cm Szélesség: 35 cm Súly: 13.7 kg Istók János szobrász Bácsfalu, 1873-06-16 Elhalálozott: Budapest, 1972. február 22. Állami Kőfaragási Intézet, München; 1898-1904: Stróbl mesteriskolája, mestere: Stróbl Alajos. 1963: érdemes művész; 1970: kiváló művész. A századelőtől Budapesten dolgozott. Emlékműveket, portrékat, díszítőszobrászati alkotásokat, templomi szobrokat készített. Budapesten és az ország számos településén állították fel köztéri szobrait, emlékműveit. Irodalom LIBER E.: Budapest szobrai és emléktáblái, 1934 VINCZE L.: A Bem-szobor alkotója, Magyar Hírlap, 1973. június 15. A Várbazár kiállítása (kat.), Budapest, 1989, Budatétényi Galéria, Budapest Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Forrás: artportal.hu

[0G225/UZ-N] Antik jelzett nagyméretű Marokkói vízhordó férfit ábrázoló terrakotta szobor az 1800-as évek Alján jelzés: JM (Johann Maresch 1821-1914) A szobor profi restaurátor által javított. Magasság: 57.5 cm Szélesség: 19 cm Súly: 4.5 kg Johann Maresch Johann Maresch Tagja a cseh tartományi képviselőházi Az irodában:  1867-ben  -  1870-ben Az irodában:  1878-as  -  1883-ban, pártállásra tagság Alkotmány Párt  ústavověrný ingatlanok születés Július 11. 1821 halál 1914 gyerekek Ferdinand Maresch Johann Maresch ( július 11. 1821-ben [1] - ? 1914 [2] ), volt egy osztrák és cseh üzletemberek és politikusok német állampolgár származó Usti nad Labem , a második felében a 19. század tagja a cseh tartományi képviselőházi . Életrajzok Mintegy 1841 összeállt üzleti partner Adolf Baehr , aki korábban a gyár tulajdonában Szászországban Pirna a fazekasság és a kerti törpét. Miután Adolf Baehr meghalt 1849 tuberkulózisban, férjhez ment Johann Maresch lányával. Volt tíz gyereke. Gyárát siderolitovou kerámia (a hivatalos neve Johann Maresch Thon- und Stein- gutwaren szövet Aussigés Johann Maresch Siderolith und Terrakotta Fabrik ) helyeztünk Usti nad Labem, a sarkán Teplitzerstrasse és Johannesstrasse . Áruk itt termelt volt ismert márka B & M, mintegy 1863 cég át a márka JM. A cég kiterjedt gyártó és exportáló áruikat. [1] [2] Kerámia törpe elő a cég Mareschově körül, mivel a korai 80-as, a 19. században vált az egyik jelképe az Usti nad Labem. Az eredeti darab a termelés a növény között drága gyűjtők tétel. [3] A cég később 1890-ben vette át a fia , Ferdinand Maresch . [1] [2] [4] Ő volt aktív, és nyilvánosan, és hogy közben a forradalmi évben 1848 . Ő volt a német liberális orientáció. Ő segített előállítani a lap Aussiger Anzeiger és tagja volt a járási tanács.[2] A 60-as, a 19. század részt vett tartományi politikában. Ebben a tartományi választások március 1867 -ben beválasztották a cseh tartományi parlament a Curia vidéki települések (District of Decin - Benesov - Cseh Kamenice). [5] A parlament ezután ismét visszatért a választások 1878 , jelenleg is birtokos curia (nesvěřenecké birtok). [6] volt tagja az úgynevezett alkotmányos párt (liberális és centralista orientált, elutasította a föderalista törekvések nem német népcsoportok), és arisztokratikus inda, fél ústavověrného birtok . Forrás: www.cs.wikipedia.org

[1E861/Z022] Antik, hibátlan állapotú, jelzett, talapzaton álló ón kisplasztika. A svájci Altdorfban megtalálható szobor az 1800-as évek végéről. A talapzat hátoldalán jelzés: WMF 1/0 AS Magasság: 15 cm Szélesség: 7 cm Súly: 0.5 kg Tell Vilmos    Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Tell Vilmos Tell Vilmos szobra Altdorfban Származási hely Svájc Specialitás szabadságharcos Tell Vilmos (német nevén Wilhelm Tell) svájci szabadságharcos, alakja valószínűleg a dán mondavilágból szivárgott Svájc függetlenségtörténetébe.[1][2] Tell a legendák szerint 13. és 14. század fordulóján élt a mai Uri kanton vidékén. Életéről később mesék és legendák születtek, melyeket Friedrich Schiller is feldolgozott Tell Vilmos című drámájában. Tell Vilmos Svájc nemzeti hőse, alakja az alpesi állam önállóságának jelképe, valójában kitalált személy volt. Tell Vilmos-mozaik a Svájci Nemzeti Múzeumban Tell Vilmos legenda illusztráció (1782), Schweizerisches Landesmuseum, Zürich  Tell Vilmos bosszúja[szerkesztés] Gessler arra kényszeríti az ijász Tell Vilmost, hogy az apa a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, illusztráció, Sebastian Münster Cosmographia (1554) A Tell Vilmos-legenda[3] szerint 1307. november 18-án az Uri kantonban a Habsburg-házhelytartójaként uralkodó zsarnok Hermann Gessler arra kényszerítette az ijász Tell Vilmost, hogy az a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője, mivel a svájci hős nem tisztelgett a zsarnok póznára tűzött kalapja előtt. Az apa hiába könyörgött kegyelemért, a zsarnok megparancsolta, hogy célozzon. Az íjász egy nyilat tett a számszeríj idegére, de egy másikat is a keze ügyébe készített. Tell nyila 100 lépés távolságból kettéhasította az almát. Gessler gratulált a nagyszerű lövéshez és azt kérdezte Telltől, hogy miért készítette elő a második nyílvesszőt is. Tell azt válaszolta, hogy ha az első nyíl a fiút találta volna el, akkor a másodikkal magát a kormányzót ölte volna meg. A zsarnok dühében börtönbe vettette az íjászt, ám az a Luzerni-tavon kitört vihar közben megszökött, s bosszút forralva Gessler vára felé indult. Egy völgyszorosban lesből lelőtte a zsarnokot, aki haldoklása közben még hallotta, amint Tell felfedi kilétét. Tell Vilmos második nyíllövése szabadságharcot robbantott ki Svájcban, ami az ország függetlenné válásához vezetett. Bővebben: Morgarteni csata A Tell-legenda eredete[szerkesztés] A gyermeke fején nagyon apró célpontot eltaláló hős legendája a germán mitológiából származik. Több germán nép körében található hasonló történet, így Németország, Norvégia, Dánia, Izland és Anglia szájhagyományaiban is. Az egyik dán legendában amelyet Saxo Grammaticus Gesta Danorum (Dánia Története) című munkájában dokumentált, szerepel szintén egy íjász, akinek története kísértetiesen hasonlít Tell történetéhez. Az íjász, Toko, más verzióban Tiki Kékfogú Harald idejében élt és egyszer kérkedett tudományával, amit a király is meghallott. Harald hasonlóan szeszélyes és kegyetlen zsarnok mint Gessler, ezért arra kényszeríti Tikit, hogy fia fejéről lőjön le egy almát. Az íjász végrehajtja a feladatot, de félretesz egy nyílvesszőt, mert amennyiben fiát bármi érné, megöli Haraldot. Később lesben áll és egy jól irányzott lövéssel leteríti a zsarnokot. Minden bizonnyal, aki először kiötlötte Tell Vilmos történetét, az bizonyára felhasználta a Grammaticus által lejegyzett Tiki tettét. A legenda a 15. század első felében két változatban tűnt fel. Az első a Tell-ének nevű népszerű balladában terjedt, de 1512-től kezdve már színdarabként is ismert volt. Más művekben a Habsburgok ellen szőtt összeesküvőként szólnak Tell Vilmosról. Már e korai történetek központi cselekménye is a Tell és Gessler közötti konfliktus, illetve a híres nyíllövés, ám a történet más részei eltérnek a ma elterjedt változattól. Léteztek mesék Tell Vilmos későbbi kalandjairól is. Ezeket a nem túl ismert történeteket Bakonyi Antal gyűjtötte össze és dolgozta fel, 1783-ban. A svájci Aegidius Tschudi 1570 körül számos írásban és közszájon keringő Tell-történetet dolgozott össze egyetlen művé, amelyek Friedrich Schiller feldolgozása nyomán Európában, majd később az egész világon ismertté váltak.  A legenda halála A svájciak sokáig vakon hittek a legenda valóságában és felléptek azok ellen, akik kétségbe merték vonni.[4] Idővel azonban a történettudomány arra a meggyőződésre jutott, hogy Tell Vilmos kitalált alak. Lassan a svájci közvélemény javarésze ezt elfogadta a tényt, hogy Tell Vilmos nem létezett, ennek ellenére alakja a folklórban megőrződött és a mai napig népszerű. Forrás: wikipédia