Kajári Gyula : "Ülő asszony"

Eladási ár: 155 000 HUF

Leírás

[2A147/123]
Papír szénrajz, két üveglap között, szép állapotú, nyers színű képcsarnokos keretben.

Jelzés jobbra lent:
KAJÁRI GYULA

Hátoldalán Képcsarnokos címke:
KÉPCSARNOK V.
MŰVÉSZ NEVE: KAJÁRI GYULA
MŰVÉSZI ALKOTÁS CÍME: ÜLŐ ASSZONY

Magasság: 40 cm
Szélesség: 51.5 cm
Súly: 2.595 kg
Kajári Gyula
grafikus
Ősi, 1926-12-28

Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 1995. május 8.

1948–1949: Magyar Iparművészeti Főiskola; 1949-1953: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György. 1941-től vésnöktanonc a Herendi Porcelángyárban, 1955–1959: a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971–1979: Dunaújvárosban élt; 1972-ben Hódmezővásárhelyen megrendezte a Majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusában megírta a gyár történetét. 1963–1971 között sokat dolgozott Kecskeméten, a művésztelepen. 1979–1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen alkotott. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Németh László, Kodály Zoltán, Széchenyi stb.) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel. Kerámiaedényekből formált domborművei és vázaképei kísérletek a népi fazekashagyomány korszerű felhasználására. Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.)

 

Díjak, ösztöndíjak

1959 • MEDOSZ-díj

1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja

1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba

1975 • Munkácsy-díj

1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely

1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. 

 
Irodalom

SZÍJ R.: Kajári Gyula, Alföld, 1965/5.

SOLYMÁR I.: Kajári Gyula, Művészet, 1969/3.
POGÁNY Ö. G.: Kajári Gyula kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1970/4.
GOÓR I.: Kajári Gyula, Forrás, 1970/5.
Mai magyar rajzművészet, Budapest, 1972
MENYHÁRT L.: Nekem fekete volt minden... Beszélgetés Kajári Gyulával, Művészet, 1980/8.
LELKES I.: (gyűjt. kat., bev., tan.), Bakonyi Múzeum, Veszprém, 1981

Kajári Emlékalbum: Kajári Gyula, Kajári Emlékalapítvány-Hódmezővásárhely, 1966

KŐSZEGFALVI F.: Kajári Gyula bibliográfia, Veszprém-Hódmezővásárhely, 1999

LELKES I.: Kajári Gyula emléke, Veszprém, 2001

FENYVESI FÉLIX L.: Vásárhelyi képírók (Kihunyt a sötét izzás). Szeged, 2003

SÜMEGI Gy.: KÉP-SZÓ –Képzőművészek ’56-ról. Budapest, 2004

SZUROMI P.: Kajári Gyula – Fekete izzásban. Szeged, 2006

FECSKE A.: Vajon kinek a művészete? (Drámák fekete-fehérben). Budapest, 2009.

Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások

1968 • Vegyipari Egyetem, Veszprém • Kiállítóterem, Dunaújváros
1979 • FIM Stúdió  [Szabó Sándor vásárhelyi fazekassal], Budapest
1996 • Padlás Galéria Balatonalmádi • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

1997 • Portrék, Országos Idegennyelvű Könyvtár, Budapest

1998 • Emlékkiállítás, Fekete ház, Szeged

1999 • Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém

2000 • Kisfaludy Sándor Művelődési Ház, Sümeg

2005 • Palota Galéria, Sümeg

2006 • Bozsó gyűjtemény, Kecskemét • Németh László Városi Könyvtár, Hódmezővásárhely

2007 • Aulich Art Galéria, Budapest • Molnár Csilla Andrea szépségkirálynő emlékére készített sorozat, Villa Galéria,  Fonyód • Portrék, Polgármesteri hivatal, Monostorapáti

2009 • Ősi 1000 éves, Kévés Stúdió Galéria, Budapest • Kisfaludy Galéria

Gyűjteményes kiállítás, Balatonfüred • Óvoda, Sümeg.

Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
Vásárhelyi Őszi Tárlatok
Szegedi Nyári Tárlatok
1959 • Alföld a festészetben, Műcsarnok, Budapest
1968 • Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1976 • Fényes szellők nemzedéke, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
• Katona József Múzeum, Kecskemét
• Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

• Palota Galéria, (Püspöki Palota), Sümeg

• Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.


Forrás: artportal.hu

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Technika: Szén

vásárlási információk

Feltöltve: 2026. május. 04.

(A műtárgyat eddig 46-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Kajári Gyula : "Ülő asszony"

[2A147/123] Papír szénrajz, két üveglap között, szép állapotú, nyers színű képcsarnokos keretben. Jelzés jobbra lent: KAJÁRI GYULA Hátoldalán Képcsarnokos címke: KÉPCSARNOK V. MŰVÉSZ NEVE: KAJÁRI GYULA MŰVÉSZI ALKOTÁS CÍME: ÜLŐ ASSZONY Magasság: 40 cm Szélesség: 51.5 cm Súly: 2.595 kg Kajári Gyula grafikus Ősi, 1926-12-28 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 1995. május 8. 1948–1949: Magyar Iparművészeti Főiskola; 1949-1953: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György. 1941-től vésnöktanonc a Herendi Porcelángyárban, 1955–1959: a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971–1979: Dunaújvárosban élt; 1972-ben Hódmezővásárhelyen megrendezte a Majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusában megírta a gyár történetét. 1963–1971 között sokat dolgozott Kecskeméten, a művésztelepen. 1979–1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen alkotott. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Németh László, Kodály Zoltán, Széchenyi stb.) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel. Kerámiaedényekből formált domborművei és vázaképei kísérletek a népi fazekashagyomány korszerű felhasználására. Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.)   Díjak, ösztöndíjak 1959 • MEDOSZ-díj 1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja 1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba 1975 • Munkácsy-díj 1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely 1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja.    Irodalom SZÍJ R.: Kajári Gyula, Alföld, 1965/5. SOLYMÁR I.: Kajári Gyula, Művészet, 1969/3. POGÁNY Ö. G.: Kajári Gyula kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1970/4. GOÓR I.: Kajári Gyula, Forrás, 1970/5. Mai magyar rajzművészet, Budapest, 1972 MENYHÁRT L.: Nekem fekete volt minden... Beszélgetés Kajári Gyulával, Művészet, 1980/8. LELKES I.: (gyűjt. kat., bev., tan.), Bakonyi Múzeum, Veszprém, 1981 Kajári Emlékalbum: Kajári Gyula, Kajári Emlékalapítvány-Hódmezővásárhely, 1966 KŐSZEGFALVI F.: Kajári Gyula bibliográfia, Veszprém-Hódmezővásárhely, 1999 LELKES I.: Kajári Gyula emléke, Veszprém, 2001 FENYVESI FÉLIX L.: Vásárhelyi képírók (Kihunyt a sötét izzás). Szeged, 2003 SÜMEGI Gy.: KÉP-SZÓ –Képzőművészek ’56-ról. Budapest, 2004 SZUROMI P.: Kajári Gyula – Fekete izzásban. Szeged, 2006 FECSKE A.: Vajon kinek a művészete? (Drámák fekete-fehérben). Budapest, 2009. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Vegyipari Egyetem, Veszprém • Kiállítóterem, Dunaújváros 1979 • FIM Stúdió  [Szabó Sándor vásárhelyi fazekassal], Budapest 1996 • Padlás Galéria Balatonalmádi • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 1997 • Portrék, Országos Idegennyelvű Könyvtár, Budapest 1998 • Emlékkiállítás, Fekete ház, Szeged 1999 • Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém 2000 • Kisfaludy Sándor Művelődési Ház, Sümeg 2005 • Palota Galéria, Sümeg 2006 • Bozsó gyűjtemény, Kecskemét • Németh László Városi Könyvtár, Hódmezővásárhely 2007 • Aulich Art Galéria, Budapest • Molnár Csilla Andrea szépségkirálynő emlékére készített sorozat, Villa Galéria,  Fonyód • Portrék, Polgármesteri hivatal, Monostorapáti 2009 • Ősi 1000 éves, Kévés Stúdió Galéria, Budapest • Kisfaludy Galéria Gyűjteményes kiállítás, Balatonfüred • Óvoda, Sümeg. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások Vásárhelyi Őszi Tárlatok Szegedi Nyári Tárlatok 1959 • Alföld a festészetben, Műcsarnok, Budapest 1968 • Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1976 • Fényes szellők nemzedéke, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben • Katona József Múzeum, Kecskemét • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba • Palota Galéria, (Püspöki Palota), Sümeg • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely. Forrás: artportal.hu

További részletek
Hordozó: papír
Technika: Szén

vásárlási információk
Feltöltve: 2026. május. 04.

(A műtárgyat eddig 46-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
155 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B103/154] Papír szitanyomat, üveglap mögött, aranyozott keretben. Szignó jobbra lent a szitanyomaton belül: SZÁSZ ENDRE Művész saját kezű aláírása jobbra lent ceruzával: SZÁSZ ENDRE Sorszám balra lent: 85/100 Magasság: 56.5 cm Szélesség: 76.5 cm Súly: 3.045 kg Szász Endre festő, grafikus Csíkszereda [Miercurea-Ciuc, RO],, 1926-01-7 Elhalálozott: Mosdós, 2003. augusztus 18. 1946: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1965: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Köztársasági Érdemérem tisztikeresztje; Lipcsei Aranyérem. Már gyermekkorától kezdve természet után rajzolt. Marosvásárhelyen érettségizett. Itt került kapcsolatba Erdély akkori szellemi vezetőivel, Kós Károllyal, Szolnay Sándorral és Nagy Imrével, akik felismerték tehetségét és segítették fejlődését. Tanára itt az akvarellista Bordy András volt, aki ~ első kiállítását szervezte. 1946-ban került Budapestre. 1950-ben a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál dolgozott, koholt vádak alapján eredetileg tíz év börtönre ítélték fegyverrejtegetésért, ebből egyet töltött le. Szabadulása után, 1951-ben megalakította a József körúti Alkotóközösséget, ahová volt kollegái tartoztak. Propaganda- és reklámanyagokat készítettek. 1952-ben ~ megvált a közösségtől. 1951 és 1960 között mintegy 600 könyvet illusztrált. Első munkája Csehov novelláskötetének illusztrációja volt, ekkor alakította ki stílusteremtő vonalrajzait, melyekkel számos díjat nyert külföldön. A hazai könyvillusztrálásban azóta is főként ez a stílus a meghatározó. Könyvillusztrációiban felhasználta a rézkarc technikáját is. Az 50-es évek második felétől készítette sajátos, puha felületeket létrehozó, hidegtű technikával készült rézkarcait. A legsikeresebb az Omar Khajjám Rubáiját lett, amely 1964-ben a British Museum pályázatán bekerült a XX. század harminc legszebb könyve közé. Már ezekben az években is folyamatosan festett grafikai munkássága mellett. 1960 és 1970 között főleg festészettel foglalkozott, legismertebb művei ekkor készültek. Próbálkozott filmművészettel is. Mintegy három évig dolgozott a filmgyárban, és ő volt az Egri csillagok látványtervezője. 1970-től Torontóban és Los Angelesben élt. Hazatérése után részt vett a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójának megalapításában. Előbb Sopronba, majd Várdára költözött, ahol jelenleg is él. Ékszerrel, divattal, bútortervezéssel és porcelánfestéssel is kísérletezik. ~ egyénisége, festészeti és grafikai munkássága különös része a magyar képzőművészetnek és a művészeti életnek. Képei kivétel nélkül figuratívak, mégis olyan új, gazdag tartalmakat hordoznak, olyan formai, technikai és művészeti megoldásokat vonultatnak fel, amelyek messze a narratív ábrázolás fölé emelik őket. Alakjai sajátosak, egyéniek, sokan próbálják utánozni, ill. ennek alapján hamisítani. Művei három fő kategóriába sorolhatók, úgymint a fekete-fehér, vonalas rajzok, melyek legtöbbször illusztrációk; a szintén vonalas, de már egyszerűbb, geometrikushoz közelítő formavilágú alkotások, melyek fekete-fehérek, néha arannyal kiegészítve, ezek gyakran kerámia vagy porcelánképek, és végül a festmények, ill. hidegtűs eljárással készített rézkarcok. Az első kategóriába tartozó munkák lendületes, gyakran bővérű illusztrációk vagy önálló rajzok, amelyek a Barcsay-féle anatómiára épülnek, de sajátos ~ stílusban. A második kategória alkotásai talán a legelterjedtebbek, s így a legismertebbek. Számos fali kerámia, ill. porcelántárgy díszítésénél alkalmazta ezt a megoldást a művész. A műfaji követelményeknek megfelelően ezek kevésbé részletezők, túlnyomórészt nagy, tiszta formákból állnak. Így messziről is jól látható a teljes kompozíció és annak minden mozzanata, illetve nem vész el a funkcionális célokat szolgáló tárgyak aprólékos díszítésében. A festmények és hidegtűs rézkarcok adják ~ művészetének gerincét, ezekből táplálkoznak és nőnek ki az alkalmazott grafikai és egyéb technikai megoldással készült alkotások. Ezek a kompozíciók a szimbolizmus és a szürreál határán mozognak, de valójában egyik kategóriába sem sorolhatók be. Rejtélyes, sejtelmes nőalakok, a világ bölcsességét hordozó aggastyánok vagy fura szerzetek, lidércek, szellemek a képek szereplői. Legtöbbször egyetlen erőteljes alak köré szerveződik a kompozíció egésze. Áthatolhatatlan erdők, vénséges vén fák, az éjszaka baljós csendjébe burkolt városok vagy a képzelet szülte tájak veszik körül őket, de az alakok uralják az őket körülvevő vidéket, s mivel szinte mindig szemben állnak a nézővel, így a kívülállót is. Nem véletlen, hogy ezek a képek is rendkívüli sikert arattak világszerte. Mára ~ képeinek egész gyűjtőköre alakult ki. Irodalom Filmek Sorcerer 1971, kanadai V.I.P. 1976, német ~ 1983, 1989, magyar; Szász Bandi 1984, magyar. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1965 • Bulgária 1969 • Derkovits Terem (TV Galéria), Budapest • Szófia, Krakkó, Pécs, Szeged, Párizs, Berlin, Helsinki, Mexikóváros, Osló, Bécs, Ammán, Johannesburg, Tokió, Toronto, Montreál, Ottawa, Vancouver, New York, Los Angeles, San Francisco, New Orleans.  Forrás: artportal.hu
Szász Endre : Békakirályfi - sorszámozott szitanyomat
79 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK1352/Bp62/15] A kép mérete: 41 x 55 cm keret nélkül. Készült: Szén, Papír (kartonra kasírozva) A kép Sárkány Lóránd (Dés, 1904, Budapest, 1973) alkotása. Jelezve Balra fent "Sárkány Lóránd" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. A rajztanári oklevél megszerzését követően Miskolcon végzett művészeti tanulmányokat. 1923-1928 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágostnál, 1930-ban pedig állami ösztöndíjjal Párizsban képezte magát. 1930-1931-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíjas tagja volt. 1927-től hazai és külhoni kiállításokon vett részt. A Miskolci Művészek Társaságának alapító tagja volt. A fővárosi Iparművészeti Iskola grafikai osztályán, a budai Tanítóképzőben, majd az Egyetemi Gyakorló Iskolában vezető tanárként működött. Többnyire nagyobb lélegzetű, alakos kompozíciókat festett. Főleg bibliai tárgyú jelenetek megfestése foglalkoztatta (Golgota, Krisztus Lévi házában). Ő hozta létre a vörösberényi és a balatonboglári festőtelepeket. 1961-ban Székely Bertalan-díjjal tüntették ki. "Bohémek" című festménye a Magyar Nemzeti Galériában van. (M. K. P.: Műv. 1968/7, Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán 1923-1928 között Benkhard Ágost tanítványaként végzett. 1929-1930-ban a párizsi École des Beaux-Arts kompozíciós osztályán dolgozott. Nagyobb tanulmányutakat tett Olaszországban, Svájcban, Németországban és a SZU-ban. 1927 óta szerepelt kiállításokon. Festményein a valóság változatos szemszögből ábrázolt részleteit nagy formai biztonsággal jelenítette meg. Hosszú ideig folytatott pedagógiai tevékenységet. Ő hozta létre a vörösberényi, a balatonboglári művésztelepet, a budapesti Pedagógus Képzőművészek Stúdiójának egyik irányítója, a Miskolci Művészek Társaságának alapító tagja volt. 1961-ban Székely Bertalan-díjjal tüntették ki. Önálló kiállítást a Magyar Optikai Művek Kultúrházában 1957-ban, az Ernst Múzeumban 1959-ben, az ELTE Klubban 1963-ban és a Fáklya Klubban 1968-ban rendezett. A Magyar Nemzeti Galéria több képét őrzi. - Irod.: M. Kiss Pál: Sárkány Lóránd kiállítása. Művészet, 1968. 7. sz. - MÉL Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A rajztanári oklevél megszerzése után Miskolcon, 1923-29 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágostnál végzett tanulmányokat, majd 1930-ban Párizsban képezte magát. 1930-31-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíjas tagja volt. 1927-től sok hazai és külföldi tárlaton szerepelt. A Miskolci Művészetk Társaságának alapító tagja volt. A bp.-i Iparművészeti Iskola grafikai osztályán, a budai Tanítóképzőben, majd az Egyetemi Gyakorló Iskolában vezető tanárként működött. Főleg bibliai tárgyú kompozíciókat festett (Krisztus Lévi házában, Golgota, stb.). Ő hozta létre a vörösberényi és balatonboglári művésztelepeket. 1961-ben Székely Bertalan-díjjal tüntették ki. "Bohémek" c. festménye a MNG-ban van. (M. K. P.: Műv.-1968/7. Éber) Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán 1923-28 között Benkhard Ágost tanítványaként végzett, majd Párizsban és Rómában folytatta tanulmányait. 1927 óta szerepelt kiállításokon. A Miskolci Művészek Társaságának alapító tagja volt. Főként biblikus témájú képeket festett. A felszabadulás óta pedagógusként is dolgozik. 1961-ben Székely Bertalan-díjjal tüntették ki. A Nemz. Gal. több képét őrzi. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Benkhard Ágost növendékeként tanult a főiskolán, majd 1929-1930-ban Párizsban képezte magát. Nagyobb tanulmányutakat tett Olaszországba, Svájcba, Németországba, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba. Önálló kiállítása a MOM kultúrházban (1957), az Ernst Múzeumban (1959), az ELTE klubjában (1963) és a Fáklya klubban (1966) volt. - Festészetében a valóság változatos szemszögből nézett részleteit idézte fel átgondolt formai biztonsággal.
Sárkány Lóránd : Történelmi jelenet
42 000 HUF