Magasság: 41 cm
Szélesség: 23.5 cm
Súly: 2.81 kg
Medgyessy Ferenc
szobrász
Debrecen, 1881-01-10
Elhalálozott: Budapest, 1958. július 20.
1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. 1905-1907 között Párizsban képezte magát a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Acad. des Beaux-Arts-ban. Mesterei: J. P. Laurens, J. C. Chaplain. 1912: Művészház Szaczelláry-díja; Barta Károly-féle akt-díj; 1931: Szinyei-jutalomdíj; 1934: Greguss-díj; 1935: Brüsszeli világkiállítás aranyérme; 1937: Grand Prix a párizsi világkiállításon; 1944: MTA művészeti díja; 1948: Kossuth-díj; 1954: Tornyai-díj, Hódmezővásárhely; 1955: kiváló művész; 1957: Kossuth-díj. 1909-1910-ben Párizsban és Firenzében járt tanulmányúton. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, katonai síremlékeket is készített. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-1914 között a budapesti, 1924-1927 között a debreceni Művészház tagja. Alapítótagja a Képzőművészek Új Társaságának, a debreceni Ady Társaságnak. 1910-ben már úgy érkezett haza, s kezdte el tevékenységét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie, követnie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekintette esztétikai normának, művészetében is ezt követte. Kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége, az egy nézetre komponálás jellemzi a Kövér gondolkodót, a Pihenő lánykát. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézte a Léda-hattyú, a Három grácia és a Táncolók című relief. Az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése egyik legfőbb témája volt ~ humánummal teli művészetének. 1913-ban készült Súroló nője társadalomkritikát is hordoz. Újat hozott az emlékműszobrászatban, a ló-lovas ábrázolásban ugyancsak egyik úttörő szobrászunk volt. 1915-ből való Kis lovasa, s annak 1922-ben készült változata, valamint az Ágaskodó lovas (1917) szakítást jelentett a neobarokk szellemmel. Tiszta plasztikai nyelvet juttatott ér-vényre, amelyben a két test egymáshoz való viszo-nya lett a fontos. Az oeuvre csúcsa a debreceni Déri Múzeum előtti szoboregyüttes (1930). A négy allegorikus szobor nemcsak mérete, hanem kiegyensúlyozottsága, nyugodt méltósága, ünnepélyessége és ugyanakkor élettelisége révén is monumentális. A líraiság masszivitással, az érzéki szépség magasrendű tartalommal, jelképi erővel párosul. ~ minden erejét, tudását öszszeszedte, hogy szobrai méltók legyenek ehhez a sokarcú, ellentétes, nagy múltú városhoz, amelynek a képzőművészet terén e szobrokkal adta meg európai jelentőségét. A négy figura ritmusban, tömegben, hangulatban, az allegória jelkép voltának azonos fokú érvényesítésében egységet alkot. A szobrász legnagyobb erénye a rész és egész viszonyának helyes értelmezése, a tér, az épület, a szobor egységének megteremtése. Ebben a viszonylatban nem az épület, hanem a szobor a főszereplő, a meghatározó, az uralkodó. ~ művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern szobrászatban is. Szintézise az antik művészet s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet ~ művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. ~ életműve egységes. Következetesen építette oeuvre-jét, hibáit is egyéniségének jóízű részévé, erényévé idomította. Volt bátorsága csak szobrot csinálni, s ereje kizárólag képzőművészeti eszközökkel élni. Az új plasztikai gondolkodásmód adja művészete korszerűségét és egyetemességét. A magyar szobrászat egyik megújítója volt, törekvései a francia Maillollal, Despiau-val kötötték össze. Teret feszítő erő van kisméretű szobrain is, ezért voltak alkalmasak tánc-, anya-gyermek ábrázolásai az évtizedek folyamán nagyításra, majd köztéri kivitelre.
Irodalom
BÁLINT A.: Boromisza Tibor és ~ kiállítása, Nyugat, 1922
RABINOVSZKY M.: Egry József és ~, Nyugat, 1928
BÁLINT J.: Művészfejek, Budapest, 1929
szobrai, Új Írás, 1932/6.
kiállítása, Nyugat, 1932
VARGA B.: Új magyar szobrászat, Budapest, 1948
POGÁNY Ö. G.: ~ magyarsága, Művészet, 1958/9.
Írás és kép, Budapest, 1961
LÁSZLÓ GY.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1968)
LÁSZLÓ GY.: ~ életműve, Debrecen, 1972
MIHÁLYFI E.: Művészek, barátaim, Budapest, 1977
szobrászati életműve, Debrecen, 1981
~ arcképe (szerk.: DEÁK D.), Budapest, 1981
- emlékkiállítás (kat. bev., Magyar Nemzeti Galéria, 1981)
LÁSZLÓ GY.: ~, Budapest, 1981
~ emlékezete (szerk.: SZ. KÜRTI K.), Debrecen, 1981
KOVÁCS P.: ~ magyarsága, Művészet, 1981/1.
TÓTH A.: ~, in: XX. századi magyar festészet és szobrászat, Budapest, 1986.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1922 • Helikon Galéria, Budapest [Boromisza Tiborral]
1956 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt. kat.)
1959-1976 • védett nemzeti értékű műterem – Százados út, Budapest
1968 • Tanulmányi kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1981 • Hagyatéki centenáris kiállítás, Déri Múzeum, Debrecen (kat.) • Emlékkiállítás, Pataky Galéria, Budapest (kat.)
1982-1995 és 1998-tól ~ emlékmúzeum, Debrecen (életmű-kiállítás, kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1947 • Ady Társaság jubileumi kiállítása, Déri Múzeum, Debrecen
Vásárhelyi Őszi Tárlatokon
1958 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár
Xantus János Múzeum, Győr.
[1A240/Z256]
Régi, jelzett terrakotta fali dísz. Plasztikus emberábrázolás, akasztási lehetőséggel.
Jelezve jobbra lent:
MEDGYESSY
Magasság: 41 cm
Szélesség: 23.5 cm
Súly: 2.81 kg
Medgyessy Ferenc
szobrász
Debrecen, 1881-01-10
Elhalálozott: Budapest, 1958. július 20.
1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. 1905-1907 között Párizsban képezte magát a Julian Akadémián, Colarossinál, a Grand Chaumière szabadiskolában és az Acad. des Beaux-Arts-ban. Mesterei: J. P. Laurens, J. C. Chaplain. 1912: Művészház Szaczelláry-díja; Barta Károly-féle akt-díj; 1931: Szinyei-jutalomdíj; 1934: Greguss-díj; 1935: Brüsszeli világkiállítás aranyérme; 1937: Grand Prix a párizsi világkiállításon; 1944: MTA művészeti díja; 1948: Kossuth-díj; 1954: Tornyai-díj, Hódmezővásárhely; 1955: kiváló művész; 1957: Kossuth-díj. 1909-1910-ben Párizsban és Firenzében járt tanulmányúton. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1915-1917-ben a galíciai fronton katonaorvos, katonai síremlékeket is készített. 1919-ben a proletár Képzőművészeti Tanműhely tanára. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. 1910-1914 között a budapesti, 1924-1927 között a debreceni Művészház tagja. Alapítótagja a Képzőművészek Új Társaságának, a debreceni Ady Társaságnak. 1910-ben már úgy érkezett haza, s kezdte el tevékenységét, hogy biztos programja volt, amitől semmi sem térítette el. Tudta, mit kell tennie, követnie ahhoz, hogy egyéni stílust alakítson ki. Az ókori keleti művészetek egyszerűségét és monumentalitását tekintette esztétikai normának, művészetében is ezt követte. Kőszobrainak monumentalitása, egyszerűsége, kőtömbszerűsége, az egy nézetre komponálás jellemzi a Kövér gondolkodót, a Pihenő lánykát. Az etruszk, a római és az archaikus görög művészet mitológiai alakjait, témáit és technikai megoldását idézte a Léda-hattyú, a Három grácia és a Táncolók című relief. Az alkotó, a dolgozó ember, a munka megjelenítése egyik legfőbb témája volt ~ humánummal teli művészetének. 1913-ban készült Súroló nője társadalomkritikát is hordoz. Újat hozott az emlékműszobrászatban, a ló-lovas ábrázolásban ugyancsak egyik úttörő szobrászunk volt. 1915-ből való Kis lovasa, s annak 1922-ben készült változata, valamint az Ágaskodó lovas (1917) szakítást jelentett a neobarokk szellemmel. Tiszta plasztikai nyelvet juttatott ér-vényre, amelyben a két test egymáshoz való viszo-nya lett a fontos. Az oeuvre csúcsa a debreceni Déri Múzeum előtti szoboregyüttes (1930). A négy allegorikus szobor nemcsak mérete, hanem kiegyensúlyozottsága, nyugodt méltósága, ünnepélyessége és ugyanakkor élettelisége révén is monumentális. A líraiság masszivitással, az érzéki szépség magasrendű tartalommal, jelképi erővel párosul. ~ minden erejét, tudását öszszeszedte, hogy szobrai méltók legyenek ehhez a sokarcú, ellentétes, nagy múltú városhoz, amelynek a képzőművészet terén e szobrokkal adta meg európai jelentőségét. A négy figura ritmusban, tömegben, hangulatban, az allegória jelkép voltának azonos fokú érvényesítésében egységet alkot. A szobrász legnagyobb erénye a rész és egész viszonyának helyes értelmezése, a tér, az épület, a szobor egységének megteremtése. Ebben a viszonylatban nem az épület, hanem a szobor a főszereplő, a meghatározó, az uralkodó. ~ művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern szobrászatban is. Szintézise az antik művészet s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet ~ művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. ~ életműve egységes. Következetesen építette oeuvre-jét, hibáit is egyéniségének jóízű részévé, erényévé idomította. Volt bátorsága csak szobrot csinálni, s ereje kizárólag képzőművészeti eszközökkel élni. Az új plasztikai gondolkodásmód adja művészete korszerűségét és egyetemességét. A magyar szobrászat egyik megújítója volt, törekvései a francia Maillollal, Despiau-val kötötték össze. Teret feszítő erő van kisméretű szobrain is, ezért voltak alkalmasak tánc-, anya-gyermek ábrázolásai az évtizedek folyamán nagyításra, majd köztéri kivitelre.
Irodalom
BÁLINT A.: Boromisza Tibor és ~ kiállítása, Nyugat, 1922
RABINOVSZKY M.: Egry József és ~, Nyugat, 1928
BÁLINT J.: Művészfejek, Budapest, 1929
szobrai, Új Írás, 1932/6.
kiállítása, Nyugat, 1932
VARGA B.: Új magyar szobrászat, Budapest, 1948
POGÁNY Ö. G.: ~ magyarsága, Művészet, 1958/9.
Írás és kép, Budapest, 1961
LÁSZLÓ GY.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1968)
LÁSZLÓ GY.: ~ életműve, Debrecen, 1972
MIHÁLYFI E.: Művészek, barátaim, Budapest, 1977
szobrászati életműve, Debrecen, 1981
~ arcképe (szerk.: DEÁK D.), Budapest, 1981
- emlékkiállítás (kat. bev., Magyar Nemzeti Galéria, 1981)
LÁSZLÓ GY.: ~, Budapest, 1981
~ emlékezete (szerk.: SZ. KÜRTI K.), Debrecen, 1981
KOVÁCS P.: ~ magyarsága, Művészet, 1981/1.
TÓTH A.: ~, in: XX. századi magyar festészet és szobrászat, Budapest, 1986.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1922 • Helikon Galéria, Budapest [Boromisza Tiborral]
1956 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt. kat.)
1959-1976 • védett nemzeti értékű műterem – Százados út, Budapest
1968 • Tanulmányi kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1981 • Hagyatéki centenáris kiállítás, Déri Múzeum, Debrecen (kat.) • Emlékkiállítás, Pataky Galéria, Budapest (kat.)
1982-1995 és 1998-tól ~ emlékmúzeum, Debrecen (életmű-kiállítás, kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1947 • Ady Társaság jubileumi kiállítása, Déri Múzeum, Debrecen
Vásárhelyi Őszi Tárlatokon
1958 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár
Xantus János Múzeum, Győr.
Forrás: artportal.hu
