[FK3264/FL-4] A kép mérete: 31,5 x 70,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, tempera, Farostlemez A kép Kurucz D. István (Hódmezővásárhely, 1914, Budapest, 1996) alkotása. Jelezve Jobbra lent "Kurucz 977" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1940-ig volt a tanítványa. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai államban, Mongóliában, Japánban, Algériában. 1940-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, 1943-1947 között bekapcsolódott szülővárosa művészeti és közéletébe. A Vásárhely Népe c. lap munkatársa volt. 1949-59 között Szőnyi tanársegédjeként freskótechnikát tanított a főiskolán. 1951-52-ben megszervezte a Honvédségi Képzőművészeti Stúdiót, majd kinevezték a Honvéd Képzőművészeti Iskola igazgatójának. A vásárhelyi iskola reprezentáns egyéniségeként jelentős szerepe volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatok elindításában. Megszervezete és vezette a Mednyánszky Társaságot, s haláláig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Évekig elnöke volt a Hortobágyi Alkotótábornak. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készültek. Számos falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1941-től számos kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt, bemutatkozott több hazai és külhoni városban. 1941-től minden jelentősebb országos rendezvény és a magyar művészek külföldi bemutatóinak résztvevője. Rendszeresen szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, a Hatvani Tájkép és Portrébiennálékon, a Szegedi Nyári Tárlatokon. Képei bemutatásra kerültek a vásárhelyi iskola jubileumi rendezvényein. 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén. Díjak: SZOT-díj, Munkácsy-díj, Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés, Tornyai-plakett, római ösztöndíj, a Munka Érdemrend arany fokozata, Káplár Miklós-díj és emlékplakett, Kossuth-díj. Művei megtalálhatók minden jelentősebb hazai, több olasz és japán közgyűjteményben. (ML, D.J.: Műv. 1985/5, Tasnádi Attila adatközlése nyomán, L.L.: Műv. 1983/3) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus. Vásárhelyről, ahol Darvasy István festőművész figyelt fel tehetségére, került Szőnyi István magániskolájába. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolának, ahol Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István voltak a tanítómesterei 1941-ig volt a növendéke. A monumentális festészetet Nagy Sándor tanította. Egy ideig tanársegédként működött Szőnyi mellett. Több ízben járt Itáliában tanulmányúton. Évekig művészeti vezetője volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. A II. világháború alatt szerepet vállalt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának akcióiban. 1949-1960 k. a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia, hódmezővásárhelyi iskola, stb.). 1962-ben több alkotásával szerepelt a Velencei Biennálén, SZOT-díjas, Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. (ML, D.J.: Műv.-1985/5, L.L: Műv.-1983/3) Magyar festők és grafikusok adattára Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Rudnay Gyula és Réti István voltak a mesterei. 1941-1943-ban ösztöndíjas Rómában. 1943-1947 között Hódmezővásárhelyen dolgozik, egyidejűleg a Vásárhelyi Hétfő c. hetilap szerkesztője. 1949-1960 közötti években a budapesti Képzőművészeti Főiskola freskó tanszékének tanára. Az 1940-es évek eleje óta kiállító művész. 1962-ben a Velencei Biennálén állították ki műveit. 1970-ben Csók István Galériában volt kiállítása. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok és a Szegedi Nyári Tárlatok rendszeres kiállító művésze. Az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. Táblaképeket, freskókat és kerámia falképeket alkot. Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész kitüntető elismerésében részesült. A SZOT a legelső képzőművészek közt, 1962-ben tüntette ki díjával. A 70. születésnapját ünneplő művész 1984 decemberében életmű kiállítást rendezett műveiből a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. 1986-ban a budapesti Hollósy Galériában nyílt kiállítása. - Irod.: Szij Rezső: Kurucz Dezső István festőművész. Bp. 1967.; Kulcsár Ödön: SZOT-díjasok. Bp., 1981.; Lóska Lajos: Mindig freskót szerettem volna festeni. Beszélgetés Kurucz Dezső Istvánnal. Művészet, 1984. 3. Művészeti lexikon I-IV. Festő, Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Réti István, Benkhard Ágost, Szőnyi István növendéke volt 1934-40 között. Több ízben járt külföldi tanulmányúton. Az alföldi parasztok életét megörökítő képei a falképek összefoglaló stílusában a népi realizmus és a dekoratív sommázás szellemében készülnek. 1949-60 között a Képzőművészeti Főiskola falképtanszékének tanára volt. Több falképet festett (Kossuth Akadémia; Hódmezővásárhely, iskola, pápai pártház, 1965). Legutóbb 1959-ben volt gyűjt. kiállítása. 1962-ben több művével szerepelt a Velencei Biennálén. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Tanulmányait Szőnyi István szabadiskolájában kezdte, majd 1934-1940 között Rudnay Gyula és Réti István növendéke a főiskolán. 1941-ben római ösztöndíjas. Mintegy 20 országban járt tanulmányúton, köztük Japánban, Észak-Afrikában, Mongóliában. Egyéni kiállítása volt Hódmezővásárhelyen (1943, 1945, 1959, 1978), Budapesten (1947, 1959, 1970, 1976, 1977, 1979), bemutatkozott több vidéki városban (Eger, Kaposvár, Debrecen, Hajdúböszörmény stb.). Önálló tárlatai voltak Olaszországban (1942, 1965, 1976), Franciaországban (1957) és Japánban (1979); szerepelt az 1962-es Velencei Biennálén. 1949-1959 között a Képzőművészeti Főiskola freskótanára volt. 1950-ben Munkácsy-díjat, 1962-ben SZOT-díjat, 1971-ben érdemes művész címet kapott, 1978-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. A Tornyai-plakett (1960) kitüntetettje. - A paraszti élet szófukar zártsága, a behavazott tanyák monumentális csendje jelenik meg freskóra emlékeztető, szilárd szerkezetű, neoprimitív hangú temperaképein. Számos faliképet festett állami megbízásra. - 1985-ben Kossuth-díjat kapott.

[0C231/101] Kör alakú tűzzománc kép, rendkívül díszes, megmunkált, gyönyörű művészi munka. A kép hátulján papírvignetta TÓBIÁS KLÁRA TÁLTOS 1987 ELADÓ: 5500 MÁRKA A kép közepén TK jelzés található. Párdarabja ugyanekkora méretű, ugyanebből a sorozatból való. Magasság: 32 cm Szélesség: 32 cm Súly: 1.02 kg Tóbiás Klára szobrász, tűzzománcművész Születési hely: Szeged Születési dátum: 1945 Honlap: Kiállítások az adatbázisban: Szakirányú tudását édesapjától, Tóbiás Imre szobrászművésztől és nagybátyjától Tóbiás György festőművésztől sajátította el. A Művészeti Alap képzőművészeti szakosztályába 1983-ben nyert felvételt, a MAOE tagja. Alapos felkészültségről tanuskodnak munkái, amelyekhez szívesen kölcsönöz az ősmagyar hiedelemvilágból, valamint a szkíta, avar és hun művészet emlékeiből elemeket. A 80-as évek végén Bartók Béla Cantata profana, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A medvetánc stb. műveire készített tűzzománcsorozatot. A Kalevala szintén megihlette. 1995 és 1996-ban Finnország és Észtország nagyobb városaiban vándorkiállításon mutatta be vibráló, eleven tűzzománc képeit. 1989-től fejt ki plasztikai munkásságot, amelynek eredményei köztéri munkáin, érmein figyelhetők meg. Szobrászi működésére fennkölt, ünnepélyes megfogalmazási mód jellemző. Egyéni kiállítások 1984, 1985 • Rudnay Terem, Eger • Kultúrház, Baja • Petőfi Múzeum, Aszód 1993 • Várkert Galéria, Győr 1997 • MVSZ Székház, Budapest 1998 • Kossuth Klub, Budapest • József Attila Tudományegyetem Aula, Szeged. Válogatott csoportos kiállítások 1984 • Zománcművészeti kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest 1988 • Zománcművészeti Biennálé, Laval 1998 • Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár 2001 • Kortárs magyar zománcművészet 1960-95, Millennium Szalon, Budapest. Művek közgyűjteményekben Nemzetközi Zománcművészeti Gyűjtemény, Kecskemét • Petőfi Múzeum, Aszód. Köztéri művei Millenniumi díszkút (2000, bronz, kő, mészkő, díszkút, Szeged, Klauzál tér) Zsótér Andor (2004, bronz, kő, portrédomborműves emléktábla, Szeged, Virág Cukrászda, Klauzál tér) Magyar Piéta 1956-os emlékmű (2006, bronz, emlékmű, Szeged, a Dóm mellett) Irodalom Alkotóműhely (kat., Kecskemét, 1983, 1989-90, 1991-93) MÄKELÄ, R.: Kalevala, ahogy a magyar művésznő látja, Hiidenkivi, 1995/4. GERLE J.: ~ zománcképei, Országépítő, 1997/2. IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, 1998 IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Iparművészet, 1998/2. KISS B.: ~, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999/2. IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Szín-játék. Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Művészeti Fórum, 1999/6. Matits Ferenc

[0C232/101] Kör alakú tűzzománc kép, rendkívül díszes, megmunkált, gyönyörű művészi munka. A kép hátulján felirat CANTATA PROFANA A kép közepén TK jelzés található. Párdarabja ugyanekkora méretű, ugyanebből a sorozatból való. Magasság: 32 cm Szélesség: 32 cm Súly: 1.02 kg Tóbiás Klára szobrász, tűzzománcművész Születési hely: Szeged Születési dátum: 1945 Honlap: Kiállítások az adatbázisban: Szakirányú tudását édesapjától, Tóbiás Imre szobrászművésztől és nagybátyjától Tóbiás György festőművésztől sajátította el. A Művészeti Alap képzőművészeti szakosztályába 1983-ben nyert felvételt, a MAOE tagja. Alapos felkészültségről tanuskodnak munkái, amelyekhez szívesen kölcsönöz az ősmagyar hiedelemvilágból, valamint a szkíta, avar és hun művészet emlékeiből elemeket. A 80-as évek végén Bartók Béla Cantata profana, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A medvetánc stb. műveire készített tűzzománcsorozatot. A Kalevala szintén megihlette. 1995 és 1996-ban Finnország és Észtország nagyobb városaiban vándorkiállításon mutatta be vibráló, eleven tűzzománc képeit. 1989-től fejt ki plasztikai munkásságot, amelynek eredményei köztéri munkáin, érmein figyelhetők meg. Szobrászi működésére fennkölt, ünnepélyes megfogalmazási mód jellemző. Egyéni kiállítások 1984, 1985 • Rudnay Terem, Eger • Kultúrház, Baja • Petőfi Múzeum, Aszód 1993 • Várkert Galéria, Győr 1997 • MVSZ Székház, Budapest 1998 • Kossuth Klub, Budapest • József Attila Tudományegyetem Aula, Szeged. Válogatott csoportos kiállítások 1984 • Zománcművészeti kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest 1988 • Zománcművészeti Biennálé, Laval 1998 • Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár 2001 • Kortárs magyar zománcművészet 1960-95, Millennium Szalon, Budapest. Művek közgyűjteményekben Nemzetközi Zománcművészeti Gyűjtemény, Kecskemét • Petőfi Múzeum, Aszód. Köztéri művei Millenniumi díszkút (2000, bronz, kő, mészkő, díszkút, Szeged, Klauzál tér) Zsótér Andor (2004, bronz, kő, portrédomborműves emléktábla, Szeged, Virág Cukrászda, Klauzál tér) Magyar Piéta 1956-os emlékmű (2006, bronz, emlékmű, Szeged, a Dóm mellett) Irodalom Alkotóműhely (kat., Kecskemét, 1983, 1989-90, 1991-93) MÄKELÄ, R.: Kalevala, ahogy a magyar művésznő látja, Hiidenkivi, 1995/4. GERLE J.: ~ zománcképei, Országépítő, 1997/2. IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, 1998 IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Iparművészet, 1998/2. KISS B.: ~, Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1999/2. IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Szín-játék. Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Művészeti Fórum, 1999/6. Matits Ferenc

[FKB061/FL-4] A kép mérete: 13,7 x 22 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Falemez A kép Edvi-Illés Aladár (Pest, 1870, Budapest, 1958) alkotása. Jelezve jobbra lent "E. Illés A." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és grafikus. 1888-1892 között a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke volt, ahol Greguss János és Székely Bertalan oktatta. 1893-95 között Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, majd Londonban az angol akvarellfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszországban volt tanulmányúton. több ízben dolgozott Hollandiában és Dalmáciában. 1905-ben Erdélyben és Törökországban járt. Kecskeméten, Párizsban, Szentendrén és a nagybányai művésztelepen tevékenykedett. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól 30 éven át a Képzőművészeti Főiskola vízfestészeti-tanáraként tevékenykedett. "Falurészlet" című vásznát 1909-ben a Müncheni Nemzetközi Kiállítás Aranyérmével jutalmazták. 1916-ban a Műcsarnokban Kis Állami Aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1929-ben Barcelonában ezüstérmet, 1939-ben Állami Nagy Aranyérmet kapott. 1958-ben Érdemes Művész kitüntető elismerésben részesítették. Edvi-Illés és a hazai akvarellfestészet egyik legjelentősebb alakja volt. Vízfestményeken kívül rézkarcok és olajfestmények is kikerültek műterméből. Többnyire posztimpresszionista tájképeket és csendéletek alkotott. Az Alföld áll szívéhez közel, a Kunság s a Szeged-Szolnok-környéki tanyák, az esőre áhító szikes föld, hazatérő állatok, égre meredő gémeskutak. A bámész gyerekek, a napszagú menyecskék, az öreg pásztorok úgy kerültek rá képeire, mint a földből lett fák, palánták vagy a szénaboglyák. Kevés változatosságot mutat a téma, de mélyen átrézett a tartalom. Minden egyes alkotását aprólékos gondosság jellemzi. Az érzelem, ha szemérmesen is, de állandóan szót kér. Kisméretű vízfestményekben és az alig nagyobb olajképekben áhítattal csodálkozik rá az élővilágra, s az emberkéz formálta tájakra. Számos alkotása tükrözi angliai, itáliai, törökországi, erdélyi és hollandi élményeink hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső "A magyar nép művészete" című művének I. kötetét és Mikes Kelemen "Törökországi levelek" díszkiadását. Díjak, kitüntetések, megbízatások jutalmazták szorgalmát, tehetségét. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria és a szombathelyi képtár tulajdona. (ML, Éber, MÉL, D.I.: Műv. 1970/5, KMML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és grafikus. 1888-1893 k. a bp.-i Mintarajziskolában, mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult. 1893-1895 k. Párizsban a Julian Akadémián képezte magát, majd Londonban az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Itáliába ment. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-tól a Képzőművészeti Főiskola vízfestészeti-tanára lett. 1905-ben Erdélyben és Törökországban járt. Több ízben dolgozott Hollandiában és Dalmáciában, a tengerparton. "Falurészlet" című vásznát 1909-ben Münchenben aranyéremmel tünetették ki. 1916-ban a Műcsarnokban kis állami aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1929-ben Barcelonában díjat, állami nagy aranyérmet pedig 1939-ben nyert. 1958-ben érdemes művész kitüntető elismerést kapott. Akvarelleken kívül rézkarcok és olajfestmények is kikerültek műterméből. Számos alkotása tükrözi angliai, olasz- és törökországi, erdélyi és hollandiai élményeinek hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső "A magyar nép művészete" c. művének I.kötetét és Mikes Kelemen "Törökországi levelek" díszkiadását. Számos műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (ML, Éber, MÉL, D.I.: Műv.-1970/5) Magyar festők és grafikusok adattára 1888-tól 1893-ig a budapesti Mintarajziskolába Székely Bertalan és Greguss Ákos tanítványa volt. 1893-1895 között a párizsi Julian Akadémián tanult, majd Londonba az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1903-tól 1935-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1891-től sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Főként gondosan kidolgozott vízfestményeivel aratott sikereket, 1916-ban a Műcsarnokban kis állami aranyérmet, 1925-ben Munkácsy-díjat, 1958-ban Érdemes művész kitüntető elismerést kapott. Számos műve tükrözi angliai, olasz-, törökországi, erdélyi és hollandiai élményeinek hatását. Illusztrálta Malonyai Dezső A magyar nép művészete c. művének I. kötetét (1903-1904) és Mikes leveleinek díszkiadását (1905-1906). Őszutó, Vihar előtt, Tehén az istállóban, Igás lovak, Pihenő c. képeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. - MÉL Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1888-tól 1893-ig a Mintarajziskolában mint Greguss János és Székely Bertalan tanítványa tanult, majd rajztanári oklevelet szerzett. 1893-95 között Párizsban a Julian Akadémiára járt, majd Londonban az angol vízfestészetet tanulmányozta. 1897-ben ösztöndíjjal Olaszo.-ba ment. 1891-ben sűrűn szerepelt a Műcsarnok kiállításain gondosan kidolgozott, bensőséges hangulatú, valósághű akvarelljeivel. 1903-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1905-ben Erdélyben és Töröko.-ban, 1906-ban Hollandiában festett. Finom akvarelljeivel számos hazai és külföldi díjat, kitüntetést kapott. Halálának évében még részt vett nagy gyűjt. kiállítása rendezésében a Nemzeti Szalonban. Számos művét őrzik a Nemz. Gal.-ban, de vidéki múzeumokban és külföldön is vannak képei. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő. Budapest 1870. máj. 25. Szülővárosában és Párizsban végezte tanulmányait 1895-ig, azóta Budapesten működik s 1891 óta állítja ki a Műcsarnokban képeit, amelyek túlnyomórészt igen gondosan kidolgozott vízfestmények és itthon az összes akvarelldíjakat, európaszerte pedig nagy elismerést szereztek szerzőjüknek. Ily munkáinak, amelyek tájrészleteket, háziállatokat, népviseleteket mutatnak, igen nagy a száma. Ezt a technikát tanítja a Képzőművészeti Főiskolán is 1903 óta. Számos műve van a Szépm. Múzeumban és a székesfőváros tulajdonában. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1888-92: Országos Mintarajzisk. és Rajztanárképző, mesterei Greguss János, Székely Bertalan. 1909: müncheni nközi kiállítás aranyérme; 1929: barcelonai kiállítás ezüstérme; 1939: Képzőművészeti Társulat aranyérme; 1952: Munkácsy-díj. A hazai akvarellfestészet egyik legfontosabb alakja. Technikáját itthon, a párizsi Julian Akadémián és Londonban sajátította el. Tanulmányutakat tett még Olaszországban, Hollandiában és Törökországban is. 1903-tól 30 évig tanított vízfestészetet az MKF-en. Kecskeméten, Párizsban, Nagybányán, Szentendrén és Budapesten működött. Főként posztimpresszionista jellegű tájképeket és csendéleteket festett. Ek: 1957: De Waag Képzőműv. Szalon, Haarlem (NL); 1958: Gyűjt. kiáll. (Karády Etelel), Nemzeti Szalon (kat.); 1997: Budatétényi G. (kat.) Vcsk: 1948: Képzőművészek a bányákról, az üzemekről, az újjáépítésről, Magyar Képzőművészek Szabadszervezetek Kiállítóhelyiségei; Szinyei Társaság Kiállítása; 1950: 1. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1951: 2. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1953: 3. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1954: Fényes Adolf T.; 4. Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok; 1967: Magyar festők Itáliában, MNG; Moszkva-Taskent; Debrecen; 1969: Benczúrtól napjainkig, Megyei Műv. Közp., Nyíregyháza; 1974: Nyíregyháza; 1975: Bécs-Graz; Szolnok; 1977: Szolnok; 1980: Csákvár (YU); 1984: Szentes Mk: MNG; SZK, Szhely. Irod.: Olemacher A.: (kat. bev., Fényes Adolf T., 1954); F. Van den Berg: Edvi Illés Aladár, Het Vrije Volk, Haarlem, 1958. jún.; Rónai: Színek szárnyán, Látogatás a 88 éves Edvi Illés Aladár festőművésznél, Ország Világ, 1958. ápr. 30.; Lyka K.: (kat., bev. tan., Nemzeti Szalon, 1958.); Dévényi I.: Edvi Illés Aladár (1970-1958), MŰV, 1970; Olemacher A.: A szocialista képzőművészet nyomában, Bp., 1975; Pogány Ö. G.: (kat. bev., Budatétényi G., 1997); Matits, F.: Difficile essere buono!, Gedächtnisausstellung von Edvi Illés Aladár in Budafok, Der Neue Pester Lloyd, 1997. szept. 24. (M. F.)

[FKC851/Bp98/63] A kép mérete: 47 x 25 cm keret nélkül. Készült: Tűzzománc, vaslemez A kép Magyar művész 1980 körül (Salgótarjáni művésztelep) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[6140/116] Régi aranyozott blondel keretben, fa deszkára festett olajkép. Baromfi udvar, jelezve jobbra lent F. Walters. Szélesség: 20 cm Hosszúság: 25 cm Súly: 0.8 kg Kerettel együtt 29 x 34 cm.