Nagyméretű porcelán Mária szobor 32 cm

Eladási ár: 22 000 HUF

Leírás

[1N030/X067]
Hibátlan állapotú, nagy méretű aranyozott porcelán Madonna szobor, Mária szobor talapzaton.

Magasság: 32 cm
Szélesség: 8.5 cm
Súly: 0.51 kg

Tulajdonságok

Anyag: porcelán

vásárlási információk

Feltöltve: 2023. május. 04.

(A műtárgyat eddig 651-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Nagyméretű porcelán Mária szobor 32 cm

[1N030/X067] Hibátlan állapotú, nagy méretű aranyozott porcelán Madonna szobor, Mária szobor talapzaton. Magasság: 32 cm Szélesség: 8.5 cm Súly: 0.51 kg

További részletek
Anyag: porcelán

vásárlási információk
Feltöltve: 2023. május. 04.

(A műtárgyat eddig 651-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
22 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1F813/UZ-K] Hibátlan állapotú, nagyméretű jelzett biszkvit porcelán szobor talapzaton. Első világháborús jelenet. Védőnő, sebesült magyar huszár és családja. A talapzat oldalán a művész házaspár jelzése: FEJÉRVÁRY E. (Fejérváry Erzsi) KÖRMENDI F.J. (Körmendi Frim Jenő) Alján mélynyomású "S" jelzés, SCHEIBE-ALSBACH. Mellette mélynyomással formaszám: 11679 Magasság: 31 cm Szélesség: 15 cm Hosszúság: 23 cm Súly: 1.51 kg Körmendi-Frim Jenő    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Körmendi-Frim Jenő Született Frim Jenő 1886. október 11. Budapest Elhunyt 1959. augusztus (72 évesen) 1959. augusztus 14. (72 évesen)[1] Washington Állampolgársága magyar Házastársa Fejérváry Erzsi Szülei Frim Jakab Foglalkozása szobrász A Wikimédia Commons tartalmaz Körmendi-Frim Jenő témájú médiaállományokat. Körmendi-Frim Jenő, született Frim Jenő (Budapest, 1886. október 11.[2][3] – Washington, D.C., 1959. augusztus 14.) magyar szobrász, egyetemi tanár, éremművész. Számos portrét, plakettet és köztéri szobrot alkotott. Feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.  Életpályája Budapesten született Frim Jakab (1852–1919)[4] orvos, pedagógus és Goldreich Anna gyermekeként. Előbb a budapesti Iparművészeti Iskolán, majd Párizsban Joseph Bernardnál tanult. Részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának díszítésében is. 1922. szeptember 7-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Fejérvári Zsigmond és Schnitzer Adél lányával, Erzsébettel. 1939-ben hosszabb időt töltött Hollandiában, ahol több városban (Hága, Arnheim) rendezett kiállítást. 1939-ben feleségével együtt az USA-ban telepedett le, ahol mindketten az Indiana állambeli Notre-Dame Egyetem tanárai lettek.  Főbb művei  Portréi és mellszobrai Eötvös Loránd Jedlik Ányos Korányi Frigyes Svéd Sándor Máté Olga Plakettjei Hubay Jenő Vámbéry Ármin  Köztéri szobrai Jászberény: Török-magyar harcosok (1909); Esztergom: Sobieski János (1933) Balassagyarmat: Hősi emlékmű (1937) Erzsébet királyné 0. kilométerkő Madonnája Geszt: Hősi emlékmű (1937) Kiállításai 1906-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1910-ben a Művészházban, 1934-ben az Ernst Múzeumban, 1935-ben a Lipótvárosi Kaszinóban mutatta be munkáit. 1939-ben Hollandiában több városban volt kiállítása (Hága, Arnheim) 1939-ben Milwaukee-ban volt közös kiállítása feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal.   Forrás: wikipédia
Fejérváry Erzsébet - Körmendi Frim Jenő : Védőnői szolgálat
160 000 HUF
[1K565/Z052] Szép állapotú fehér biszkvit modern művészi porcelán szobor. Datált jelzés: SZÁVOSZT 98 Magasság: 14 cm Szélesség: 21 cm Súly: 0.57 kg Szávoszt Katalin keramikus Budapest, 1941-01-3 Szerző: Szilágyi Gábor-Wehner Tibor 1962-68: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Schrammel Imre. 1969, 1970: Siklósi Kerámia Alkotótelep; 1976, 1977: Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; 1989: Nemzetközi Kerámiaszeminárium, Porvoo. 1973: Klub Design pályázati díj; 1985: Miniszteri dicséret. 1978-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. Az MKT tagja. A főiskola befejezése után az Aquincumi Porcelángyárba került, egy évvel később pedig a Kőbányai Téglagyár munkatársa volt. Ekkor készült nagyméretű munkái hullámzó felületű, geometrikus épületkerámiák. 1975 körül a Sárospataki Kerámiagyárban dolgozott, ahol elsősorban edényeket és dekort tervezett. A 70-es évek végén a geometrikus formák helyett organikus szerkezetű virág- és növényformájú plasztikákat kezdett készíteni. Ezek legfőbb jellemzője a formában rejlő továbbépíthetőség és a térbeli kibontakozás lehetősége. Keretbe foglalt porcelánból készített relief-szerű, hajtogatott, hullámzó drapéria-felületeit néhol grafikus elemekkel színesíti. Angyalarcokat, szárnyakat, lófejeket helyez – a gyermekkor emlékképeit idézve fel – műveire. A 80-as évek elejétől fekvő, ülő nőalakokat mintáz, rájuk hullámzó felületű drapériákat helyez. 1997-től a Herendi Porcelángyár munkatársaként elsősorban porcelán női figurákat tervez és dekorál. Irodalom La porcellene sensibile, Successo della Ceramista ungherese, ~ a Bologna, Panorama Ungherese, 1996 VADAS J.: Átmenetben, Élet és Irodalom, 1981. május 2. GYURKOVICS T.: Angyal szállt át a szobán. ~ porcelánképei, Új Idő, 1990/12. Nők kertje. Az alkotó vallomása, Herend Herald, 2000/1. PAPP D. T.: Tételek ~ szobraihoz, Napút, 2000/7-8. Enrüdike, Polisz, 1995/16.  2001. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1979 • Ferencvárosi Pincegaléria, Budapest 1982 • Mini Galéria, Kecskemét 1988 • Mini Galéria, Miskolc 1992, 1993 • Törley-kastély, Budapest 1995 • Holló Galéria, Karcag 1998 • Püspökladányi Galéria • Városi Könyvtár, Vác Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1968-92 között az I-V., VII., VIII., XI., XII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1968 • Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest • Iparterv I., IPARTERV 1969 • Magyar Iparművészeti kiállítás, Prága 1970 • Építészeti Kerámia, Magyar Építőművészek Szövetsége Székház, Budapest 1972 • Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest 1974 • Amfora edénypályázat és kiállítás 1979 • Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét 1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest, Bécs 1983 • A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1990 • IRISZ, Porvoo MKT, Csók Galéria, Budapest 1994 • Magastűzön, MKT, Gödöllői Galéria, Gödöllő • Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, Monza • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris • Nemzetközi Kerámia kiállítás, Faenza 1995 • Az anyag mesterei, MKT-kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest • XX. századi magyar keramikusok. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1997 • Kerámia Fesztivál, Vigadó Galéria, Budapest • Pelso, MKT-kiállítás, Balatoni Múzeum, Keszthely 1998 • IV. Váci Szalon, Vác • Laborcz Ferenc és tanítványai, Erdős Renée Ház, Budapest 1999 • MKT-kiállítás, Lendva 2001 • V. Váci Szalon, Vigadó Galéria, Budapest • Ipar-Művészet. Millenniumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben  Forrás: artportal.hu 
Szávoszt Katalin : Szabadság
98 000 HUF