Régi nagyméretű jelzett Kőbányai Porcelángyári termék 17.5 cm

Eladási ár: 24 000 HUF

Leírás

[1G920/UZ-N]
Régi, hibátlan állapotú vastag falú porcelán tárgy. Érdekessége, hogy alakja a nagyfeszültségű szigetelőre hasonlít, bár nem lyukas a közepe. Elképzelhető, hogy akkumulátorgyári használati tárgy. Oldalán kívül régi Kőbányai porcelángyár jelzése található, lásd fotó.

Magasság: 6.5 cm
Szélesség: 17.5 cm
Súly: 1.445 kg
Egy kis történelem


Kőbányai Porcelángyár a hatvanas években, fekete-fehér képekből összeállítva, színezve; Fotó: ismeretlen



 

Az ős gyár Alois Miesbach X. Külső Jászberényi út 41. téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846.-ban indult meg és 1908.-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A társulat a fajansz- és porcelángyárat 1908.-ban hozta létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítésével folyt.

A díszmű gyártás, bár erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a húszas évek elejéig tarthatott és 1936.-ig a Porcelángyár újraindításáig megint csak ipari és egészségügyi árut termelt. 1936.-tól ismét beindult a díszműgyártás.

A gyárat 1941.-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944.-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945.-ben indult be újra. 1949.-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche) államosításakor három téglagyárra, egy tűzállógyárra és a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalatra osztották.

 

A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett.

1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott.

Fotó: ismeretlen, 1975, a kémény mögött a magas Drasche lakóházon jól látszik a később épített felső szint, az utca felé a gyár épületén még csak a vörös csillag van, nincs ott a nagy "Finomkerámiaipari Művek", aminek a helyére a KŐPORC felirat került később.


Fotó: archivum.mtva.hu, 1961, Liget utcai telephely


1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is.

A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat.

Fotó: ismeretlen, a massza üzem eleje


Fotó: ismeretlen, a mai Porcelán utca a 70-es években


1951 Kőbányai Porcelángyár lett a gyár neve.

1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő.

1969-ben a Budapesti Porcelángyár nógrádverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak, ezzel megszűnt a díszmű gyártás. A festést végző dolgozókkal együtt a tervező csapat is a Hollóházi Porcelángyárhoz került. A széntüzelésű, szennyező kemencéket bezárták.

Fotó: ismeretlen, 1976(?), főbejárat


A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. 1957-ben megkezdték a trimmer kondenzátorok gyártását. Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is és ferrit gyártó üzem létesült.

Fotó: ismeretlen, 1982 előtt


1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be.

Fotó: ismeretlen, 1976(?)


A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak. A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem.

Fotó: Bognár József - KŐPORC 1836-1988, 1982(?)


 

1982 Átnevezik KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat névre a gyárat.

A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása. A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került.

Fotó: ismeretlen, 1982 előtt, még a FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK felirat látható


1990 Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez. Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.)

A gyár bezárása nagy lelki törés volt a dolgozóknak. Sokan egész életükben csak itt dolgoztak és látniuk kellett a vállalat szétesését, bezárását.

A Kőporc dolgozók egy kis része új vállalkozások formájában próbálta folytatni a régi munkáját. Némelyik vállalkozás jó pár évig is bírta, sőt egy-kettő még most is üzemel, ráadásul a régi gyár területén belül.

Fotó: Szigeti Miklós, 2020, az alsó szinten itt volt az étterem



Felszámolás: KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat 1106 Budapest, Tárna u. 4. kezdete:1994-02-03 vége:2014-07-28.







Ezzel az egykori Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche), a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat, a Kőbányai Porcelángyár, a KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat története befejeződött.

Forrás: https://koporc.hu/story.html 

Tulajdonságok

Foglalkozás: patikus

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. november. 25.

(A műtárgyat eddig 681-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Régi nagyméretű jelzett Kőbányai Porcelángyári termék 17.5 cm

[1G920/UZ-N] Régi, hibátlan állapotú vastag falú porcelán tárgy. Érdekessége, hogy alakja a nagyfeszültségű szigetelőre hasonlít, bár nem lyukas a közepe. Elképzelhető, hogy akkumulátorgyári használati tárgy. Oldalán kívül régi Kőbányai porcelángyár jelzése található, lásd fotó. Magasság: 6.5 cm Szélesség: 17.5 cm Súly: 1.445 kg Egy kis történelem Kőbányai Porcelángyár a hatvanas években, fekete-fehér képekből összeállítva, színezve; Fotó: ismeretlen   Az ős gyár Alois Miesbach X. Külső Jászberényi út 41. téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846.-ban indult meg és 1908.-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A társulat a fajansz- és porcelángyárat 1908.-ban hozta létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítésével folyt. A díszmű gyártás, bár erről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a húszas évek elejéig tarthatott és 1936.-ig a Porcelángyár újraindításáig megint csak ipari és egészségügyi árut termelt. 1936.-tól ismét beindult a díszműgyártás. A gyárat 1941.-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944.-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945.-ben indult be újra. 1949.-ben a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche) államosításakor három téglagyárra, egy tűzállógyárra és a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalatra osztották.   A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett. 1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott. Fotó: ismeretlen, 1975, a kémény mögött a magas Drasche lakóházon jól látszik a később épített felső szint, az utca felé a gyár épületén még csak a vörös csillag van, nincs ott a nagy "Finomkerámiaipari Művek", aminek a helyére a KŐPORC felirat került később. Fotó: archivum.mtva.hu, 1961, Liget utcai telephely 1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is. A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat. Fotó: ismeretlen, a massza üzem eleje Fotó: ismeretlen, a mai Porcelán utca a 70-es években 1951 Kőbányai Porcelángyár lett a gyár neve. 1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő. 1969-ben a Budapesti Porcelángyár nógrádverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak, ezzel megszűnt a díszmű gyártás. A festést végző dolgozókkal együtt a tervező csapat is a Hollóházi Porcelángyárhoz került. A széntüzelésű, szennyező kemencéket bezárták. Fotó: ismeretlen, 1976(?), főbejárat A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. 1957-ben megkezdték a trimmer kondenzátorok gyártását. Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is és ferrit gyártó üzem létesült. Fotó: ismeretlen, 1982 előtt 1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be. Fotó: ismeretlen, 1976(?) A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak. A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem. Fotó: Bognár József - KŐPORC 1836-1988, 1982(?)   1982 Átnevezik KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat névre a gyárat. A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása. A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került. Fotó: ismeretlen, 1982 előtt, még a FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK felirat látható 1990 Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez. Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni. Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.) A gyár bezárása nagy lelki törés volt a dolgozóknak. Sokan egész életükben csak itt dolgoztak és látniuk kellett a vállalat szétesését, bezárását. A Kőporc dolgozók egy kis része új vállalkozások formájában próbálta folytatni a régi munkáját. Némelyik vállalkozás jó pár évig is bírta, sőt egy-kettő még most is üzemel, ráadásul a régi gyár területén belül. Fotó: Szigeti Miklós, 2020, az alsó szinten itt volt az étterem Felszámolás: KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat 1106 Budapest, Tárna u. 4. kezdete:1994-02-03 vége:2014-07-28. Ezzel az egykori Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten (azelőtt Drasche), a Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat, a Kőbányai Porcelángyár, a KŐPORC Elektronikai Alkatrész és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat története befejeződött. Forrás: https://koporc.hu/story.html 

További részletek
Foglalkozás: patikus

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. november. 25.

(A műtárgyat eddig 681-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
24 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B035/070] Papír pasztell festmény, paszpartuzva, két üveglap között, világos színű képcsarnokos keretben. Jelzés jobbra lent: DIENES I. Hátoldalán a Képcsarnok vállalat címkéje, rajta felirat: Művész neve : DIENES ISTVÁN Művészeti alkotás címe : DOMBOK Magasság: 50 cm Szélesség: 70 cm Súly: 4.225 kg Dienes István Budapest, 1905 - 1977, Budapest Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1937-ben. Mesterei: Nagy Sándor, Réti István. A főiskolán barátságot kötött Szabados Jenővel, Iván Szilárddal, Kling Györggyel, Breznay Józseffel, Mácsai István és Szűcs Istvánnal. Ezen barátságok élete végéig elkísérték.  1937-ben Nemes Marcell-díjat, 1948-ban minisztériumi díjat kapott. Munkáival kiállításokon szerepelt a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. 1937- 38-ban ösztöndíjas tanársegédként működött a főiskola freskó szakán. 1935-1957 között rendszeresen részt vett a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1964-ben gyűjteményes kiállítása volt a budapesti Derkovits Teremben. Falfestményt készített a gönci katolikus templom számára. 1953-tól szabadúszóként, 1956-tól az Istókovics Kálmán vezette alkotói közösség tagjaként alkotott, amig az fennállt.   Kiállításai Válogatott csoportos kiállítások: 1935 1937 Magyar Képzőművészeti Főiskola kiállítás, Budapest 1940 Tavaszi Szalon, Műcsarnok, 1947 Magyar Művészhetek Reprezentatív Kiállítása, január, Budapest 1951 Magyar képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 2. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1953 3. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest   Egyéni kiállítások 1964 Gyűjtemény kiállítás, Derkovits Terem, Budapest 1975 Gyűjtemény kiállítás, Tanácsháza, Gönc   Forrás: kieselbach.hu
Dienes István: "Dombok"
66 000 HUF
[2B033/084] Papír akvarell festmény, virágcsendélet, üveglap mögött, paszpartuban, hibátlan állapotú aranyozott modern keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban. Datált jelzés balra lent: MAGYARNÉ DERSZIB ETI 1999 Magasság: 68.5 cm Szélesség: 54.5 cm Súly: 2.3 kg Magyarné Derszib Eti   1948-ban született Sopronban. Folyamatosan itt él és dolgozik, mint rajz- matematika-fizika szakos tanár. 13 éves kora óta rendszeresen fest. Példaképei a francia impresszionisták: Monet, Degas és követőik, de leginkább Renoir. Kedvelt témái: öreg házak, falu- és városrészletek, tájképek, virágcsendéletek, portrék, állatok... Főleg aquarellel dolgozik, de gyakran alkalmaz olaj- és tustechnikát is. 1990-től saját festőiskolát vezet a gyakorlati festészet iránt érdeklődő soproniak összefogására. Ugyanebben az évben elnyerte a CZIFFRA ALAPÍTVÁNY ösztöndíját. Így egy hónapig festhette Párizs és Senlis környékét, miközben a senlisi Chapelle Royale-ban kiállított képeivel nagy elismerést aratott. Következésképp 1996 nyarán ismételten élvezhette az alapítvány és a franciák vendégszeretetét. 1999-ben Nagycenkre költözött. Azóta fő hivatása festő. Alkotásai magángyűjtőknél az összes kontinensen megtalálhatók, de Európa néhány Liszt Ferenc múzeumában is. A megújult Soproni Képzőművészeti Társaság egyik alapító tagja. Eddigi önálló kiállításai: Magyarország - Sopron, Kapuvár, Győr, Pécs, Esztergom, Dorog, Budapest, Szentendre, Celldömölk, Mohács, Sárvár, Mosonmagyaróvár, Nagycenk; Ausztria - Gumpoldskirchen, Lutzmannsburg, Raiding; Németország - Landau;     Forrás: sopronikepzomuveszetitarsasag.hu
Magyarné Derszib Eti : Rózsacsokor kék vázában
55 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1L188/X303] Régi szép állapotú, porcelán gyógyszertári tároló edény, patika tégely készlet, 23 darab. Fém fedélen felirat: BARCSAY KÁROLY GYÓGYTÁRA SZEGEDEN Alján mélynyomással: 200 (ml) Magasság: 9 cm Szélesség: 7.5 cm Súly: 6.515 kg   Magassága 19 cm, átmérője 7 cm. Súlya 437 g. A Barcsay dinasztia  Szeged városképi jelentőségű polgára dr. Barcsay István. Nemesi tartás, valamint kifogástalan modor jellemzi, nagy valószínűséggel dinasztikus alapokon. A család gyökérzete Barcsay Ákosig, Erdély egykori fejedelméig (1658–1660) is elér, így aztán nem meglepő, hogy a felmenők sorában többek között földbirtokosok, ispánok, magas rangú katonatisztek találhatóak. „A Barcsay család, pontosabban a Nagy-Barcsai família Erdély legrégibb családjai közül való, azonban Magyarországon, Bihar megyében is rendelkeztek földbirtokokkal. Erdélyben Hunyad megyében van a família ősfészke, jelesül Nagybarcsán, ahonnan a családnév is származik. A pestyéni és szálfai birtokrészeket első foglalási joggal bírták. Bírtuk. Címere a családnak egy nyíllal átlőtt kar, mely markában görbe kardot tart. E címer és a nemesi hagyomány ellenére a családnak soha nem volt armálisa, azaz a címert leíró oklevele” – mondja István bevezetésként. A család első ismert őse okmányilag igazolhatóan a XIII. század közepén élt Iwanche (más formában: Ivancheo, Joancha). Ezt követően a család származása jól levezethető. A Nagy-Barcsai Barcsay családnak (melyből a fejedelem származott) egyik ága 1702-ben a Bihar megyei Margitán és a vele szomszédos Klárafalván szerzett részbirtokot. Ebből az ágból született 1811-ben Barcsay István (1811–1892) ’48-as honvéd hadnagy, aki Debrecenben szolgált ügyészként, majd ugyanott városi tanácsnokként. Felesége Ivány Eszter (1820–1864) volt. Házasságukból öt gyermek származott, közöttük Károly, aki gyógyszerész lett, s ezzel dinasztiát alapított a dinasztián belül. Barcsay Károly Barcsay Károly senior (1841, Debrecen – 1913, Debrecen) iskoláit szülővárosában végezte. 1863-ban a Pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen gyógyszerészeti diplomát szerzett. Megvette az 1792-ban alapított nyíregyházi Arany Sas reáljogú gyógyszertárat, melynek 1875-ig volt tulajdonosa. 1875. március 27-én 28 000 forintért megvásárolta a Götz örökösöktől az 1812-ben alapított szegedi, Isteni Gondviselésről elnevezett reáljogú gyógyszertárat. Hamarosan a virilista polgárok listáján a harmadik helyre küzdötte fel magát. Az 1879-es árvíz alkalmával már az első napokban tagja volt annak a bizottságnak, mely a szükséges teendőkről intézkedett. Nevéhez fűződik a Szegedi Kerületi Betegsegélyező Pénztár felállítása, melynek elnökévé választották. Tagja volt a Nimród Vadásztársaságnak is. Szatymazon és annak környékén 55 holdon telepített szőlőt, ahol 280 fajta szőlőt termesztett. Itt kell megjegyeznünk, hogy Szeged város határa 1950-ig elnyúlt a mai Bács-Kiskun megye határvonaláig, s itt a filoxéravész (1875–1895) után kiterjedt szőlőbirtokok voltak. A Tiszától Átokházáig nyúló kelet-nyugati, valamint a Szatymaztól Horgosig terjedő észak-déli kiterjedésben 20 000 hektár szőlőt műveltek. A fajtanemesítés, illetve az oltványozás is gyakorlattá alakult. E magas szintű agrokultúrában vezérszerepet töltött be Barcsay Károly, aki nemes gyümölcsfáival sok díjat és elismerést szerzett. 1895 és 1905 között a Szatymazi Gazdakör elnöki tisztét töltötte be. Első felesége Pfannschmiedt Gizella (1846–1900) volt, akitől hét gyermeke született, köztük Károly, a későbbi gyógyszerész. Felesége halála után visszavonult, szegény sorsú családok számára alapítványt hozott létre, vagyonát szétosztotta, gyógyszertárát fia örökölte. Palicsra költözött és feleségül vette Markovszki Emmát (1874–1966), tőle két gyermek született. Debrecenben a Páterfia Református Temetőben helyezték örök nyugalomra. Barcsay Károly junior (1875, Szeged – 1955, Szeged) iskoláit szülővárosában végezte, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait. Gyakornoki idejét a neves budapesti Török gyógyszertárban töltötte. Gyógyszerészi diplomát 1900-ban nyert. Befejezve katonai szolgálatát tartalékos hadnagyként szerelt le. 1904-ben feleségül vette Hutter Juliannát (1880–1962). Károly nevű gyermeke korán elhunyt, István fia 1924-ben született. Élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki. Törvényhatósági bizottsági tag volt. „Fontos megjegyeznem, hogy a Szegedi Református Egyházban presbiteri tisztséget töltött be, és tagja volt a Kálvinista Körnek. Elnökének választotta a Szegedi Polgári Dalárda, örökös díszelnökévé a Szegedi Visszhang Dalkör” – emeli ki az utód. Barcsay Károly sokat tett Szeged sportéletének fejlesztéséért. Első elnöke volt a Szegedi Úszó Egyesületnek (SZUE – erről nevezték el a híd újszegedi lábánál lévő uszodát, a szegediek legendás találkozóhelyét, a vízilabda és az úszósport fellegvárát). A Szegedi Tornaegyesületnek és a Szegedi Evezős Klubnak elnöke, a Tisza Szegedi Evezős Egyletnek pedig pártoló tagja volt. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Szeged-vidéki Kerületének vezetőségi tagjává választották.  A régi patika a Tisza Lajos körúton Forrás: https://nqv.hu/portre/a-barcsay-dinasztia/    
Antik BARCSAY SZEGED gyógyszertári porcelán patika tégely 23 darab
86 000 HUF