[FKA570/305/102] A kép mérete: 30 x 21,2 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Európai művész 1920 körül alkotása. Jelezve jobbra lent "olvashatatlan (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Eredeti keretében.

Rézkarc, papír, 85x92 mm, 90x86 mm, j.j.l.: Berkovits

[FKC308/Bp204/129] A kép mérete: 20 x 26 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Zádor István (Nagykikinda, 1882, Budapest, 1963) alkotása. Jelezve jobbra lent "Zádor István (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. Huszonhat éves volt, amikor elhatározta, hogy fejét a művészetre adja. Éveken át tanulta a grafikai technikát. Budapesten, Párizsban és Firenzében folytatott tanulmányokat. Budapesten Olgyai Viktor volt a tanítómestere, Párizsban az École des Beaux Arts-on képezte magát. Nyáron a szolnoki művésztelepen, télen pedig Párizsban dolgozott, kisebb brüsszeli, antwerpeni kirándulásokkal tarkítva. 1910-ben Észak-Olaszországban tartózkodott, Firenzében az akadémián tanult. 1918-19-ben több forradalmi rajzriportot készített. A Tanácsköztársaság bukása után először Weimarba, majd Münchenbe emigrált, előbb a Bauhaus növendéke volt, majd ismét a rézkarc technikát tanulmányozta. Stuttgart volt az utolsó állomás. Csendéleteket, táj- és arcképeket, aktokat, enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Zádor igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Főképp városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. Egy német kiadó megbízásából sorozatban örökítette meg a Rajna-vidéki és tengerparti városokat, később a Ruhr-vidék gyárairól készített rézkarcokat. Neve ismertté vált mindenfelé. Olaszországba, Svájcba hívták meg kiállítani. Kiállítások, cserék, eladások, évkönyvek Angliától Japánig, Amerikáig. 1930-ban meghívták Hollandiába. Tájképeivel olyan sikert aratott, hogy megbízást kapott egy kiadótól 36 orvosprofesszor protréjának megrajzolásával, majd egy holland katonai szaklap bízta rá a tábornokok megörökítését. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. Illusztrációiért elnyerte a könyv-illusztrációs díjat, majd a Lipótvárosi Kaszinó díját. Később Kossuth-díjjal jutalmazták munkásságát. 1934-ben jelent meg ofszetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több olajképe, rézkarca és litográfiája található a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. (Éber, ML, Czeizing-Fehér: Művészek) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Kossuth-díjas festő, grafikus. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Párizsban az École des Beaux Arts-n képezte magát. A szolnoki művésztelep tagja volt. 1918-19-ben forradalmi rajzriportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után, először Weimarba, majd Münchenbe emigrált. Csendéleteket, táj- és arcképeket, valamint enteriőröket festett, bár többnyire grafikával foglalkozott. Olgyai Viktor volt a tanítómestere. Igen nagy technikai tudással bírt a rézkarcolás művészetében. Többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsolt lapjaira. A Szinyei Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke volt. 1918-ban "Ebédlő" című enteriőrje állami kis aranyérmet nyert. 1934-ben jelent meg offsetnyomásban "Egy hadifestő emlékei" című albuma. Több kiállítása volt a fővárosban. Számos olajképe, rézkarca és litográfiája van a Magyar Nemzeti Galériában. "Budapest 1945" című albuma a felszabadulás után, "Egy fél évszázad rajzokban" című albuma 1959-ben jelent meg. Kossuth-díjjal tüntették ki. (Éber, ML) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, grafikus, Kossuth-díjas. Festményei enteriőrök, portrék és tájképek. Legismertebb művei rézkarcok és rajzok. Albumai: Budapest 1945; Egy fél évszázad rajzokban (Budapest, 1959). 1958-ban az Ernst Múzeumban volt életmű kiállítása. Irod.: Dénes Tibor: Zádor István. Képzőművészet, 1938., Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógus. Ernst Múzeum. 1958. Művészeti lexikon I-IV. Festő és grafikus, Kossuht-díjas. Bp.-en, a párizsi École des Beaux-Arts-on és Firenzében tanult. A szolnoki művésztelep tagja volt. Festményei főleg intérieurök, tájak és kiváló karakterű portrék. Részletező, érzékeny rézkarcain líraian ábrázolta a Tisza menti tájat. 1918-19-ben forradalmi riportokat készített. A Tanácsköztársaság bukása után Weimarba, majd Münchenbe emigrált. 1929-től a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének elnöke volt. Számos kiállításon vett részt (1916, 1918, 1921, 1922), legutóbb 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek nagy retrospektív kiállítást műveiből (Grantner Jenővel közösen). Budapest 1945 c. albuma a felszabadulás után, Egy fél évszázad rajzokban c. albuma 1959-ben jelent meg. Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Nagykikinda 1882. jan. 15. Budapesten, Párizsban és Firenzében tanult. Csendéleteket, tájképeket, arcképeket és interiöröket fest, bár elsősorban grafikával foglalkozik. Mestere a grafikában Olgyai Viktor volt. Technikai tudása a rézkarcolásban igen nagy, többnyire városképeket, hatásos architektúrákat varázsol lapjaira. Több olajképe, számos rézkarca és litográfiája van a Szépműv. Múz.-ban és a Főv. Képtárban. A Szinyei-Merse Pál Társaság tagja, a Magyar Rézkarcolóművészek Egyesületének elnöke. 1918. Ebédlő c. interiőrje állami kis aranyérmet kapott. 1916. a Nemzeti Szalónban, 1918., 1921. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. 1934. jelent meg offsetnyomásban Egy hadifestő emlékei c. albuma. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a bp.-i Mintarajzisk. tanfolyamain. 1906-09 közöttt Párizsban élt, az École des Beaux-Art-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt. T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Mo.-ra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is. Ek: 1916, 1918: Nemzeti Szalon; Ernst M.; 1921: Ernst M.; 1958: Ernst M. (Gartner Jenővel) (gyűjt. kat.) Irod.: Dénes T.: Zádor István, Képzőművészet, 1938; Zádor István és Gartner Jenő (kat., Ernst M., 1958).

[FKC345/Bp93/94] A kép mérete: 15 x 17,5 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Csillag József (Győrszentmárton, 1894, Budapest, 1977) alkotása. Jelezve lent "Asztag Csillag (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus. 1917-24 között a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán tanult és szerzett rajztanári oklevelet. Révész Imre tanítványa volt. A '20-as években tanulmányúton járt Itáliában (Róma, Firenze, Velence, Pádova). Már főiskolás korában kezdett el dolgozni a pécsi és a kecskeméti művésztelepen. Első gyűjteményes tárlatát 1928-ban Pécsett rendezték festményeiből. 1929-ben rézkarcaiból rendeztek bemutatót Brüsszelben. Ezen kívül Firenzében és New Yorkban szerepelt kiállításokon. A '30-as évek folyamán többször műterem-kiállításon mutatta be alkotásait. Elsősorban tájképeket festett, a látványhoz hű, realista modorban. Kerültek ki keze alól magyar jellegű zsánerképek is. Rézkarcain is főként a táj szépségeit igyekezett megörökíteni. Tájképei stockholmi és hollandi múzeumokban is szerepelnek. (Éber, ML, Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa volt. A kecskeméti művésztelepen is dolgozott. 1928-ban Kecskeméten, 1938-ban Velencében, 1935-ben Brüsszelben rendezett gyűjteményes kiállítást. Tájképei stockholmi, hollandiai múzeumokban is szerepelnek. - ML Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa volt, majd külföldi tanulmányútra utazott. Gyűjteményes kiállításai voltak Brüsszelben, Firenzében és New Yorkban. Főként magyar jellegű zsánerképeket festett. 1931-ben "Fabán" c. képe kitüntető elismerést kapott. Tájképei stockholmi és hollandiai múzeumokban is szerepelnek. (Éber, ML) Művészeti lexikon I-IV. Festő, grafikus. Révész Imre tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, dolgozott a kecskeméti művésztelepen is. 1928-ban Kecskeméten, 1931-ben Velencében, 1935-ben Brüsszelben rendeztek gyűjt. kiállítást műveiből. Tájképei stockholmi, hollandiai múzeumokba is kerültek. Újabban rézkarcokat is készít.

Színes rézkarc, 41,5x55 cm, j. J.l. Edvi Illés Aladár

[FKA499/Bp204/67] A kép mérete: 19,5 x 29 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Élesdy István (Cegléd, 1912, Budapest, 1987) alkotása. Jelezve lent "Köves utca; Élesdy I. (golyóstollal)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1933-tól pedig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult, ahol egy ideig tanársegéd is volt. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként, 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányokat folytatott. A '40-es évek elején a nagybányai művésztelepen is megfordult. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakiskola tanára volt, 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Számos egyéni kiállítása volt Budapesten. 1962-től több olasz városban mutatta be műveit. Rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain, fővárosi akvarell kiállításokon, Kolozsvárott az Erdélyi Képzőművészek kiállításain, ill. a Magyar Rézkarcolók Egyesülete, a Barabás Miklós Céh, az Olasz Rézkarcolók Szövetsége seregszemléjén. Díjak: a Főváros fametszet díja; a budapesti akvarell kiállítás díja; a budapesti rézkarc kiállítás díja. 1960 Firenze, 1961 Róma, 1966 pedig San Marino nemzetközi díja. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. A Várnegyeddel és olasz műemlékekkel sokat foglalkozott. Témáit számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Számos balladát illusztrált. Nagyobb rézkarcsorozatokban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. Munkáit őrzi a Fővárosi Képtár és a Magyar Nemzeti Galéria. (Horváth Teréz adatközlése nyomán, ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő és rézkarcoló. Eleinte Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkárnál és Varga Nándor Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában tanult ösztöndíjasként. A nagybányai művésztelepen is folytatott tanulmányokat. 1943-ban több nagybányai képzőművész társaságban szerepelt a kolozsvári Műcsarnok kollektív tárlatán. Több európai országban járt tanulmányúton. Itthon és külföldön rendezett kiállításokat. Olaszországban többször is szerepelt alkotásaival. 1940-ben a főváros fametszetdíját, 1941-ben pedig az akvarell-díját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. 1964-ben a Firenzei Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Részletező, jól megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell, val. a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta fel a budai vár építészeti emlékeit. (ML, MÉ, NF) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Glazt Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Olaszországban folytatott tanulmányokat, ahova azóta is többször visszatért. Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. 1940 óta kiállító művész, hazai bemutatói (1955, 1963, 1972, 1974) mellett többször kiállított Olaszországban. 1940-ben a főváros fametszet-, 1941-ben akvarelldíját nyerte el. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinoban nyert nemzetközi díjat. 1964 óta megfigyelő grafikus, fő műfaja az akvarell és a rézkarc. Nagyobb rézkarcsorozatban dolgozta föl a budai vár építészeti emlékeit. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; - Tóth Ervin: Élesdy István. Bp. 1987. Művészeti lexikon I-IV. Festő és rézkarcoló. Előbb Szolnokon Pólya Tibornál, majd Szőnyi Istvánnál, 1931-től pedig a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál és Varga N. Lajosnál tanult. 1939-ben Rómában volt ösztöndíjas. Főleg rézkarcokat készít. 1955-ben és 1963-ban önálló kiállításon mutatta be munkáit. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Varga Nándor Lajos tanítványa, később Glatz tanársegédje. 1939-ben Rómában folytatott tanulmányokat. Tanulmányutakon Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Marokkóban, Németországban és Jugoszláviában járt. 1940 óta kiállító művész, számos hazai bemutatója mellett (Budapest, Veszprém, Szombathely stb.) több alkalommal kiállított Olaszországban. Legutóbb a Csontváry Teremben (1982), Szolnokon (1983) és Pécsett (1984) szerepelt. 1940-ben a fővárosi fametszet, 1941-ben akvarell díját nyerte el; 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában, 1966-ban San Marinóban kapott nemzetközi díjakat. A Firenzei Akadémia tiszteleti tagja (1964). - Érzékeny,kiváló megfigyelőkészségű grafikus, kedvvel rajzolja és festi a főváros régi városnegyedeinek vedutáit. (26 akvarellje díszíti Pereházy Károly: A Várnegyed című könyvét.) Fő műfaja, az akvarell és a rézkarc, de foglalkozik olajfestészettel is; ilyen technikájú képeinek témája a vidéki élettel kapcsolatos. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Művészeti tanulmányait Szolnokon Pólya Tibornál kezdte, majd Szőnyi Istvánnál tanult. 1933-38: MKF, ahol ugyanekkor tanársegéd is volt. Mestere: Glatz Oszkár és Varga Nándor Lajos. 1940: Bp.-i rézkarc kiállítás díja; 1941: Bp.-i Akvarell Kiáll. díja; 1960: Firenze, 1961; Róma; 1966: San Marino díja; 1939: római ösztöndíjas. 1940-ben milánói, 1942-ben velencei tanulmányutakat folytatott. 1941-ben a marosvásárhelyi ipari szakisk. tanára. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. Főleg akvarelleket és rézkarcokat, de fametszetet, hidegtűt és akvatinta műveket is készített. Témáit a számos utazása során látott tájak, városképek, arcképek adják. Sokat foglalkozott a Várnegyeddel, olasz műemlékekkel. Illusztrált balladákat is. Ek: 1947, 1948, 1956: Bp. (gyűjt. kiállítás); 1962: KKI Kt.; 1962: több olasz városban állított ki; 1964: Cegléd; 1981, 1984, 1986: Bp.-i kiállítások; 1984: Zalaegerszeg. Vcsk: 1933, 1934, 1936, 1937: Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon; 1940, 1941: Akvarell Kiállítás, Bp.; 1942, 1943, 1944: Erdélyi Képzőművészek kiállítása, Kolozsvár; 1946: Magyar Rézkarcolók Egyesülete, Barabás Miklós Céh, Olasz Rézkarcolók Szövetsége; 1951-54, 1960: Magyar Képzőműv. kiállítás, Műcsarnok. Km: FK, MNG. Irod.: MŰV, 1963/2., 1964/10., 1965/4., 1961/12., 1967/8.; Új Tükör, 1981/41. (H. T.)