[FKC085/Bp78/80] A kép mérete: 17 x 11,5 cm keret nélkül. Készült: Akvarell, Papír A kép Erdélyi jelzéssel magyar művész 20. század alkotása. Jelezve jobbra lent "Erdélyi" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[0K768/X118] Szép állapotú, Zsolnay porcelán kulacs. Két oldalán magyaros virág díszítésekkel. Alján zöld Zsolnay-Pécs öttornyú márkajelzés: ZSOLNAY PÉCS Magasság: 9.4 cm Szélesség: 4.3 cm Hosszúság: 6.5 cm Súly: 0.12 kg   Magassága 13 cm. Átmérője 9 cm. Súlya: 268 g      

[FKC106/FL-1] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Kemény Zsigmond (Budapest, 1911) alkotása. Jelezve jobbra lent "Kemény Zs." A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnok Vállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1939-ben Kisfaludi Strobl Zsigmondnál szobrászatot, 1947-53 között Domanovszky Endrénél és Berény Róbertnél pedig festészetet tanult. Tanulmányúton járt Itáliában és Franciaországban. Az 1950-es években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940-től kiállító művész. 1953-tól rendszeresen szerepelt figurális képekkel különböző tárlatokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között, stb.). Később dekoratív szellemű kompozíciókat festett. Képszerkesztésében figyelembe vette a konstruktivizmus elveit is. (ML, MÉ, KM) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán szerzett festőművész diplomát. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban járt. Az ötvenes-hatvanas években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940 óta szerepel a nyilvánosság előtt. Festészetét az életszerűség jellemzi, képszerkesztésében figyelembe veszi a konstruktivizmus vívmányait is. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmondnál szobrászatot, Domanovszky Endrénél és Berény Róbertnél festészetet tanult. Tanulmányúton járt Olasz- és Franciaországban. Az 50-es években hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1940-től kiállító művész. 1953-tól rendszeresen szerepelt figurális képekkel különböző kiállításokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között). Később dekoratív szellemű kompozíciókat festett. Képszerkesztésben figyelembe veszi a konstruktivizmus elveit is. (ML, MÉ) Művészeti lexikon I-IV. Festő, szobrász. 1939-ben a Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, majd 1947-53 között Domanovszky Endre és Berény Róbert növendéke volt. Hosszabb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. 1953 óta figurális képeivel rendszeresen szerepel kiállításokon (Móricz Zsigmond szegényparasztok között, az Írószövetség tulajdona). Újabban dekoratív szellemű kompozíciókat fest. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1953-ban kapott - öntevékeny művészeti tanulmányok után - festődiplomát. Tanulmányúton Olasz- és Franciaországban járt. 1940 óta szerepel a nyilvánosság előtt, leginkább csoportos kiállításokon. Gyakorta dolgozik a kecskeméti művésztelepen. - Festészetét életszerű jelleg, a látványi valóság eleven, ízes transzponációja jellemzi, szerkesztésmódjában azonban figyelemmel van a konstruktivizmus vívmányaira is.

[FKC038/Bp28/25] A kép mérete: 100 x 68 cm keret nélkül. Készült: Pasztell, Papír A kép Szabó Zoltán Angyalföldi (Budapest, 1929) alkotása. Jelezve Balra fent "Szabó Z 84" A festmény jó állapotban van. Keret: Sérült Ho.: Autográf írással: "Arany keret 1 cm-es vajszínű betéttel Köteles Et. kérése Sürgős Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. Rajkai György beszélte rá, hogy jelentkezzék felvételre a Képzőművészeti Főiskolára. 1948-49-ben a Dési Huber-szakkörben rajzolt, festett Gráber Margit vezetésével. 1950-ben jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben kezdte meg tanulmányait Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre keze alatt. 1953-54-ben a főiskola megvált tőle, lekerült Tatabányára, ahol a művésznövendékek számára művésztelepet létesítettek. Számos műve kapcsolódik a tatabányai periódushoz, amelynek élményéből még évek múlva is bőven merít. 1955-ben visszakerült a főiskolára, ahol 1958-ban fejezete be tanulmányait. Ezt követően két évig - a Fiatal Művészek Stúdiójának tagjaként - a stúdió műtermében dolgozott. 1960-63 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. Kiállító művészként első ízben 1958-ban a VII. Magyar Képzőművészeti Tárlaton szerepelt jelentősebb anyaggal. Ettől kezdve minden nemzeti tárlaton, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának bemutatóin, jelentősebb hazai és külföldön rendezett magyar seregszemléken részt vett alkotásaival (Ernst Múzeum, Műcsarnok, Tiszti Klub Budapest, Veszprém, Szolnok, Tatabánya, Vác, Győr, Kecskemét, Tallin, Berlin, Varsó, Belgrád, Párizs, Moszkva, stb.). Erőteljes formákkal komponált figurális kompozíciókat, portrékat, városképeket, csendéleteket alkotott olajban, pasztellben, szénnel és temperával. A Nyolcak, Nemes Lampért József és a korai Uitz Béla alkotások formai örökségének legrangosabb mai folytatója. A külföldiek közül Siqueiros és D. Rivera gyakoroltak rá nagy hatást, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. Szabó végtelen humanizmusa, őszinte hite az alkotásban, a tiszta emberi kapcsolatokban és a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, óriási lendület jellemzi alakjait, akár táblaképről, szénrajzról, akár monumentális munkáról van szó. Díjak: a Stúdió pályázatának I. díja; Munkácsy-díj; a Szolnoki Festészeti Triennále II. díja; Érdemes Művész. Sok murális alkotást is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). Alkotásai helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban és több vidéki képtárban. (Egri Mária: Szabó Zoltán, MÉ, H.J.: Műv. 1970/8, Műv. 1976/5, A.J.: Műv. 1985/2) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. Művészeti tanulmányait a Dési Huber István szakkörben kezdte, ahol Gráber Margit korrigálta. 1950-ben jelentkezett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolára. Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Siqueiros és Diego Rivera is nagy hatást gyakoroltak rá, akik leginkább lehetnek expresszív stílusának mintaképei. 1958 óta szerepel hazai és külhoni tárlatokon (Műcsarnok, Ernst Múzeum, stb.). 1960-63 k. Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1977-ben érdemes művész címet kapott. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. Monumentális, hatalmas lendület jellemzi figuráit, akár táblaképről, szénrajzról akár monumentális műről van szó. Sok murális munkát is készített (Sátoraljaújhely, Csongrád, Baja, Bácsalmás, stb.). A NYOLCAK, Nemes Lampért és a korai Uitz munkák formai örökösének legrangosabb mai folytatója. (MÉ, H.J.: Műv.-1970/8, Műv.-1976/5, A.J.: Műv.-1985/2) Magyar festők és grafikusok adattára Művészeti tanulmányait a Dési Huber szakkörben kezdte, majd 1951-1958-ban Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre növendéke a főiskolán. 1958-tól minden fontosabb hazai és számos külföldi tárlaton részt vett. Kiállított többek között a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban és Franciaországban. Több vidéki bemutató (Dunaújváros, Szeged, Kecskemét, Szolnok, Győr stb.) mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban önálló kiállítása volt Tallinban. 1978-ban az Ernst Múzeumban. A Kilencek alapító tagja, és valamennyi kiállításuk résztvevője. 1960-1963-ban a Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művészi címet kapott. - Művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmus, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben az emberi lét himnuszává fokozódik vásznain. A Nyolcak formai örökségének legrangosabb mai folytatója. - Irod.: P.Sz.T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.; Acsay Judit: Legszívesebben az eget festeném be. Beszélgetés Szabó Zoltánnal. Művészet, 1985. 2. Művészeti lexikon I-IV. Festő. 1951-58 között a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1958-tól állítja ki erőteljes formákkal komponált figurális kompozícióit (Almahámozók, Kesztyűs női portré stb.). 1965-ben sgraffitót készített egy sátoraljaújhelyi lakóházra. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1958-ban kapott diplomát Fónyi Géza, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre tanítványaként. Azóta minden fontosabb hazai rendezvény résztvevője, gyakorta kiállít külföldön is. Számos vidéki bemutató mellett 1970-ben az Ernst Múzeumban, 1976-ban a Műcsarnokban, 1983-ban a Tihanyi Múzeumban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. 1976-ban a Szovjetunióban, 1984-ben az NSZK-ban mutatkozott be. A hatvanas években a Kilencek csoporttagja volt. 1960-1963-ban Derkovits-ösztöndíjat, 1969-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben érdemes művész címet kapott; 1983-1984-ben elnyerte a SZOT művészeti ösztöndíját. - Művészetében központi helyet foglal el az ember, végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, az emberi kapcsolatokban a lét himnuszává fokozódik vásznain. Súlyos nyugalma olykor szenvedélyes, politikus töltést kap. Stílusát tömör, konstruktív formaadás, monumentális igény jellemzi.

[FKC573/Bp97/84] A kép mérete: 32 x 26,5 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Frank jelzéssel osztrák festő 1800 körül alkotása. Jelezve balra lent "Frank" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

[0L446/X096] Hódmezővásárhelyi, jelzett Kincses István kerámia váza, rendkívül díszes, plasztikus szalamandra párral. Rendkívül ritka, gyűjteményes példány. Alján jelzés: KINCSES I HMV Magasság: 31 cm Szélesség: 21 cm Súly: 2.3 kg