Szucsán Károly : "Séta a faluban" 1985

Eladási ár: 44 000 HUF

Leírás

[0W691/W008]
Színes szitanyomat, üveglap mögött, ezüst keretben.
Jobbra lent datált jelzés:
SUCSÁN '85

Balra lent sorszám:
25/100

Középen lent felirat:
WALKING IN THE VILLAGE

Hátoldalán papírcímke, lásd fotó.

Magasság: 62 cm
Szélesség: 76.5 cm
Súly: 4.785 kg

Tulajdonságok

Témakör: Tájkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2019. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1178-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Szucsán Károly : "Séta a faluban" 1985

[0W691/W008] Színes szitanyomat, üveglap mögött, ezüst keretben. Jobbra lent datált jelzés: SUCSÁN '85 Balra lent sorszám: 25/100 Középen lent felirat: WALKING IN THE VILLAGE Hátoldalán papírcímke, lásd fotó. Magasság: 62 cm Szélesség: 76.5 cm Súly: 4.785 kg

További részletek
Témakör: Tájkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2019. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1178-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
44 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2921/Bp14/4] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Hévizi Éva (Budapest, 1946) alkotása. Jelezve Balra fent "HÉ monogrammal" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1965-1970 között a budapesti Iparművészeti Főiskola textil szakán Rákosy Zoltán, Szilvitzky Margit, Eigel István tanítványa volt. Tanulmányúton járt több nyugati-európai országban, az USA-ban. 1992-ben ösztöndíjasként Finnországban volt. 1976-ban kapcsolódott be a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep munkájába. A fővárosban és Kecskeméten dolgozik. 1974-ben Kecskeméten nyílt egyéni tárlata. Ezt több önálló kiállítás követte (Ferencvárosi Pincetárlat, Pataky Műv. ház, Vigadó Galéria, Csók Galéria, Szeged, Pécs, Békéscsaba, Hamburg, Buffalo, stb.). Hazai csoportos tárlatok mellett bemutatkozott Olaszországban, Torontóban, Hamburgban. Sajátos, lírikus vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. A színes litográfia kiváló művelője. Kárpittervezéssel is foglalkozik, a festészet és a szobrászat szintézisét keresi. Díjak: Stúdió-díj, Szimpózium-díj (Bulgária), a Nemzetközi Zománcművészeti Szimpózium MAOE nagydíja (Kecskemét). Több monumentális alkotás (textil falképek, domborított filc falkép) fűződik nevéhez. Munkáit őrzi az ART-MA Alapítvány, a kecskeméti és a győri múzeumok gyűjteménye. (MÉ, Tasnádi Attila adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára 1970-ben fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő-tanszakán Rákosy Zoltán és Eigel István növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Spanyolországban járt. 1974-ben Kecskeméten önálló kiállítása nyílt. - Sajátos, lirikus vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. A színes litográfia kiváló művelője. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán Rákosy Zoltán és Eigel István tanítványa volt. Tanulmányúton járt több európai országban. 1974-ben Kecskeméten egyéni tárlata nyílt. Ezt több hazai és külföldi tárlat követte. Sajátos, lírikus vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. A színes litográfia kiváló művelője. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1970-ben fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán Rákosy Zoltán és Eigel István növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Spanyolországban járt. Csoportos bemutatók mellett 1974-ben és 1977-ben Kecskeméten, 1977-ben és 1981-ben a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1980-ban Szegeden, 1981-ben Pécsett és Békéscsabán, 1982-ben a Pataky István Művelődési Házban, 1983-ban Kaposvárott és a Fővárosi Tanács Lajos utcai galériájában mutatkozott be egyéni kollekciókkal. - Sajátos, lírai vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. Ujabban a festészet és a szobrászat szintézisét keresi, téralakítási problémák foglalkoztatják.
Hévizi Éva : "Táj"
55 000 HUF
[FKA498/Bp205/66] A kép mérete: 29,5 x 38 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Biai-Főglein István (Besztercebánya, 1905, Budapest, 1974) alkotása. Jelezve jobbra lent "Biai (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa volt. A főiskola elvégzését követően franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában. 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben illusztrálta Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. 1926-tól számos fővárosi, vidéki és külföldi tárlatokon szerepelt. Táj- és arcképeket, enteriőröket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett. Párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás, valamint síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben. Az '50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Több alkotása van a Magyar Nemzeti Galériában. (K. Á.: Műgyűjtő 1970/3, Kopócsy Anna adatközlése nyomán, Műv. 1968/10, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1926-tól számos fővárosi tárlaton szerepelt. Táj- és arcképeket, állatkerti és cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több munkája van a MNG-ban. Illusztrálással is foglalkozott. (Műv.-1968/10. ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában. - Irod.: Geszti László: Biai Főglein István illusztrációi. Művészet, 1968. 10. sz.; ML.; - Pogány Ö. Gábor: Kat. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos bp.-i tárlata volt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket fest impresszionisztikus modorban. Több műve van a Nemz. Gal.-ban: Szolnoki part, Apacsok, Önarckép, stb. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Besztercebánya 1905. okt. 2. A bpesti képzőműv. főiskolán Csók István osztályán s Párizsban képezte magát. 1928., 1930., 1931., és 1933. gyűjt. kiállítása volt az Ernst-múzeumban. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1921-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Csók István növendékeként. 1929-1931-ben párizsi ösztöndíjas, később olasz, holland és francia tanulmányokat tett. Nyarait gyakran Kisorosziban töltötte. Csoportos bemutatók mellett gyűjteményes tárlatai voltak az Ernst Múzeumban (1928, 1930, 1931, 1933, 1954), a Tamás Galériában (1937, 1941), a Csók Galériában (1959), a Derkovits Teremben (1965) és Pécsett (1973). Szerepelt az 1938-as Velencei Biennálén. Emlékkiállítását 1975-ben a Nemzeti Galériában, 1977-ben Szekszárdon rendezték meg. - Meghitt, intim hangulatú munkáiban főként környezetének témáit dolgozta fel, de szívesen merített a cirkusz, az állatkert, a kultúr- és művészettörténet világából is. Kolorisztikus adottságai jól érvényesülnek a csendélet és a tájkép műfajában. A Dunakanyar ihletett ábrázolója volt. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1924-29: MKF, mesterei: Vaszary János, Csók István. 1927-28: 300 pengős Lord Rothermere-díj; 1929-30: állami ösztöndíj; 1932: Szinyei Társaság dicsérő elismerése; 1934: Balló Ede-díj. A főisk. elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-37-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben kizárták a szövetségből (MKISZ). Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai felkészültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így képeinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Ek: 1928: (többek között: Berényi Róberttel, Körmendy Frimm Ervinnel) Ernst M.; 1930: (Ecsődi Ákossal, Klie Zoltánnal, Márkus Imrével, Szantrucsek Jenővel); 1931: (többek között: Orbán Dezsővel); 1933: Ernst M. (Ambrosi Gustinus szobrásszal); 1937, 1941: Tamás G.,; 1946: Szalmássy G.; 1959: Csók G. (kat.); 1965: Derkovits T. (kat.); 1967: Fészek Klub; 1973: Pécs; 1975: MNG (kat.); 1977: Szekszárd; 1985: Csontváry T.; 1989: Csók G. (kat.) Vcsk: 1926: KUT III., Ernst M.; Mohács emléke, Ernst M.; 1927: KUT IV., Szinyei Társaság Tavaszi kiállítása, Nemzeti Szalon; 1928: Nközi Aktkiállítás, Secesion, Bécs; 1929: Paál L. T., Nemzeti Szalon; Nürnberg; 1932, 1938: XVIII., XXI. Velencei B.; 1932, 1938: Műcsarnok; 1932, 1933: Munkácsy Céh kiállítása, Ernst M.; 1933: Klebesberg Emlékkiállítás, Nemzeti Szalon; 1940: Belgrád; 1952: A szolnoki művésztelep, Műcsarnok; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok. Km: JPM, Pécs; MNG. Irod.: Murányi Kovács E.: (ka. bev. tan., Csók G., 1959); Széll M.: Biai-Föglein István, MTA Művészettörténeti és Dokumentációs Kutatócsoport, 116 szöveg-archív; Geszti L.: illusztrációi, MŰV. 1968. okt.; Kiss Á.: Látogatás Biai-Föglein Istvánnál, Műgyűjtő, 1970/3.; Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., MNG, 1975). (K. A.)
Biai-Főglein István : Útmenti fa
12 000 HUF