Szucsán Károly : "Séta a faluban" 1985

Eladási ár: 44 000 HUF

Leírás

[0W691/W008]
Színes szitanyomat, üveglap mögött, ezüst keretben.
Jobbra lent datált jelzés:
SUCSÁN '85

Balra lent sorszám:
25/100

Középen lent felirat:
WALKING IN THE VILLAGE

Hátoldalán papírcímke, lásd fotó.

Magasság: 62 cm
Szélesség: 76.5 cm
Súly: 4.785 kg

Tulajdonságok

Témakör: Tájkép

vásárlási információk

Feltöltve: 2019. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1219-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Szucsán Károly : "Séta a faluban" 1985

[0W691/W008] Színes szitanyomat, üveglap mögött, ezüst keretben. Jobbra lent datált jelzés: SUCSÁN '85 Balra lent sorszám: 25/100 Középen lent felirat: WALKING IN THE VILLAGE Hátoldalán papírcímke, lásd fotó. Magasság: 62 cm Szélesség: 76.5 cm Súly: 4.785 kg

További részletek
Témakör: Tájkép

vásárlási információk
Feltöltve: 2019. május. 11.

(A műtárgyat eddig 1219-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
44 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1T107/Z029] Régi, szép állapotú kézzel festett három darab orientalista terrakotta kisplasztika, mellszobor. - 1 darab sárga ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (20 x 12 x 23 cm) Vállán jelzés: IFJ. VASTAGH GY. - 1 darab kék ruhás, turbános szerecsen férfi büszt (17.5 x 15 x 23.5 cm) Vállán repedés, lásd fotó. - 1 darab barna ruhás szerecsen férfi büszt (19 x 15 x 23.5 cm) Vállán pecsételt és kopottas jelzés: IFJ. VASTAGH GY. ALGIR 1898 Súly: 3.945 kg Vastagh György (szobrász) Vastagh György Született 1868. szeptember 18. Kolozsvár Elhunyt 1946. június 3. (77 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Házastársa Benczúr Olga Gyermekei Vastagh Éva Vastagh László Szülei Vastagh György Foglalkozása szobrász Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (37/1-1-32) A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Ifjabb alsó-torjai Vastagh György (Kolozsvár, 1868. szeptember 18. – Budapest, 1946. június 3.) magyar szobrászművész. Az erdélyi Háromszékről származó Vastagh művészcsalád különböző műfajokban alkotó tagjai három generáción keresztül, százhúsz éven át voltak jelen a 19-20. század magyar képzőművészetében.  Családja Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük. Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György festőművész, édesanyja Schell Jozefin, bátyja Vastagh Béla jogász és Vastagh Géza festőművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor. Ifjabb Vastagh György 1900-ban kötött házasságot Benczúr Gyula lányával, Benczúr Olga képző- és iparművésszel. Három gyermekük született. Lánya, Vastagh Éva és fia, Vastagh László szobrászművészek voltak, kisebbik fia, Pál (közlekedési mérnök) a második világháborúban halt meg.  Tanulmányai Első mestere a nála mindössze egy évtizeddel idősebb Zala György volt. 1889 és 1891 között Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult, előbb rajzot Gabriel Hacklnál, majd mintázást Syrius Eberlénél. 1893-ban tanulmányúton járt Párizsban, ahol Emmanuel Fremiet és Alexandre Falguere  szobrászokkal állt kapcsolatban. 1898-ban  négy hónapot töltött Algériában és Tunéziában, állami ösztöndíjjal ott tevékenykedő bátyjához, Gézához csatlakozva. Itt mintázta arab és néger portréit, továbbá egy teveszobrot.  Művészi pályafutása Tevehajcsár, 1893. Ifj. Vastagh György műtermének részlete az Árpád szoborral Első nyilvánosan felállított munkája a Pápai honvédemlék (1889), az ihászi csatát idéző bronz reliefjével és oszlop tetején szétterjesztett szárnyú turulszobrával. Részt vett a Kolozsvár város által kiírt Mátyás király szoborpályázaton, melyet Fadrusz János nyert meg. A Millenniumi kiállításra ötven tenyészállatszobor készítésével bízta meg a Földművelési Minisztérium. Ezeket az állami ménesbirtokokon – Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes, Fogaras – mintázta. Az 1900-as párizsi világkiállításra a minisztériumtól újabb megrendelést kapott, a legkiválóbb nagy- és kistenyésztők állatainak megmintázását. Szobrait aranyéremmel jutalmazták. 1902-ben avatták fel a Budavári Palota területén, a lovarda előtt felállított másfélszeres életnagyságú Csikós szobrát, egyik főművét. Talapzatát a palota építésze Hauszmann Alajos tervezte. A II. világháborúban megsérült szobor restaurálás után 1983-ban került jelenlegi helyére, a Magyar Nemzeti Galéria B épülete előtti Hunyadi-udvarra. Fél életnagyságú változatát Párizsban a világkiállításon aranyéremmel díjazták. A londoni British Museum is vásárolt állatszobraiból, ezek egy része ma a Londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) gyűjteményében található. 1901-ben kapott megbízást Bethlen Gábor szobrának elkészítésére, melyet 1903-ban a Köröndön állítottak fel, ma a Hősök terén a millenniumi emlékmű egyik alakja. Ez időszakban az Állatorvosi Főiskolán lóanatómiai tanulmányokat készített grafikában és plasztikában, ezeket Zimmermann Ágoston szemléltető tananyagként alkalmazta. Ekkor készültek anatómiai tanulmányai Kincsemről, ott őrzött csontváza alapján. A nemzetközi vadászati kiállításon (1910, Bécs) kutyaszobraival aratott sikert. Részt vett a budapesti Bazilika szobrászati díszítésében (1905), a budapesti Széchenyi gyógyfürdő kupolacsarnokának egyik tritónja (1909–1913) is az ő nevéhez fűződik. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát Szegeden, a Széchenyi téren állították fel 1912-ben. Árpád fejedelem lovas szobrának felállítása Munkácson az I. világháború miatt meghiúsult, kisplasztikai változata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható. A múzeum felkérésére mintázta a Négyesfogat szoborcsoportot Dőry Vilmosné leperdi birtokán 1912-ben, a Négyökrös szántást Mezőhegyesen 1913-ban, továbbá szintén a Dőry-birtokon, a Mezőgazdasági kiállításon díjnyertes Cepedli tehén szobrát 1925-ben. Ez évben készült Pázmány Péter emlékszobra a nevét viselő tudományegyetem számára (központi épület), ma Piliscsabán a katolikus egyetemen található. Lourdes-i Mária szoborpályázaton nyertes alkotása (1925) a Gellért-hegyi Sziklatemplomban állt (eltűnt). A létrehozandó kairói Mezőgazdasági Múzeum számára 1931-32-ben közel 50 egyiptomi juh-, szarvasmarha- és lószobrot mintázott fiával, Lászlóval együtt. Görgey Artúr másfélszeres életnagyságú lovas szobrát 1935-ben a budai Várban, a Prímás bástyán (Anjou bástya) leplezték le, 1945-ben megsemmisült (beolvasztva a Sztálin-szobor alapanyagát képezte). 1998-ban Marton László újraalkotásában állították fel. Ugyancsak a Várban 1937 óta áll a másik főmű Hadik András lovas szobra, elismerésül a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta érte a művész. 1939-ben Horthy Miklós kormányzó Vastagh György egyik, Árpád-korabeli magyar lovast ábrázoló szobrát ajándékozta Adolf Hitlernek a német diktátor 50. születésnapja alkalmából. Blaskovich Ernő földbirtokos 1942-ben vándordíjnak rendelte meg a legendás versenyló Kincsem egyötöd életnagyságú szobrát. A hiteles mintázást fényképek, pontos méretadatok segítették, a ló csontváza is rendelkezésre állt. Később a Magyar Lovaregylet megbízta a világhírű kanca életnagyságú szobrának elkészítésével a lovarda parkja számára. Az elkészült mű 1945-ben a műteremben semmisült meg. Szobrai a Magyar Nemzeti Galériában és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban találhatók. „Ifj. Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az a körülmény, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portré értékű alkotás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajta vonal-alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválónál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.”  Forrás: wikipédia 
Ifj. Vastagh György : Orientalista terrakotta büszt 3 darab
360 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[FK2921/Bp14/4] A kép mérete: 60 x 80 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Hévizi Éva (Budapest, 1946) alkotása. Jelezve Balra fent "HÉ monogrammal" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép A festmény hátoldalán a Képcsarnokvállalat raglapja található. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. 1965-1970 között a budapesti Iparművészeti Főiskola textil szakán Rákosy Zoltán, Szilvitzky Margit, Eigel István tanítványa volt. Tanulmányúton járt több nyugati-európai országban, az USA-ban. 1992-ben ösztöndíjasként Finnországban volt. 1976-ban kapcsolódott be a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep munkájába. A fővárosban és Kecskeméten dolgozik. 1974-ben Kecskeméten nyílt egyéni tárlata. Ezt több önálló kiállítás követte (Ferencvárosi Pincetárlat, Pataky Műv. ház, Vigadó Galéria, Csók Galéria, Szeged, Pécs, Békéscsaba, Hamburg, Buffalo, stb.). Hazai csoportos tárlatok mellett bemutatkozott Olaszországban, Torontóban, Hamburgban. Sajátos, lírikus vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. A színes litográfia kiváló művelője. Kárpittervezéssel is foglalkozik, a festészet és a szobrászat szintézisét keresi. Díjak: Stúdió-díj, Szimpózium-díj (Bulgária), a Nemzetközi Zománcművészeti Szimpózium MAOE nagydíja (Kecskemét). Több monumentális alkotás (textil falképek, domborított filc falkép) fűződik nevéhez. Munkáit őrzi az ART-MA Alapítvány, a kecskeméti és a győri múzeumok gyűjteménye. (MÉ, Tasnádi Attila adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára 1970-ben fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő-tanszakán Rákosy Zoltán és Eigel István növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Spanyolországban járt. 1974-ben Kecskeméten önálló kiállítása nyílt. - Sajátos, lirikus vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. A színes litográfia kiváló művelője. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Iparművészeti Főiskolán Rákosy Zoltán és Eigel István tanítványa volt. Tanulmányúton járt több európai országban. 1974-ben Kecskeméten egyéni tárlata nyílt. Ezt több hazai és külföldi tárlat követte. Sajátos, lírikus vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. A színes litográfia kiváló művelője. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek 1970-ben fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán Rákosy Zoltán és Eigel István növendékeként. Tanulmányúton a Szovjetunióban és Spanyolországban járt. Csoportos bemutatók mellett 1974-ben és 1977-ben Kecskeméten, 1977-ben és 1981-ben a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében, 1980-ban Szegeden, 1981-ben Pécsett és Békéscsabán, 1982-ben a Pataky István Művelődési Házban, 1983-ban Kaposvárott és a Fővárosi Tanács Lajos utcai galériájában mutatkozott be egyéni kollekciókkal. - Sajátos, lírai vénájú festészete a természeti jelenségek és emlékképeinek költői átírásán alapszik. Ujabban a festészet és a szobrászat szintézisét keresi, téralakítási problémák foglalkoztatják.
Hévizi Éva : "Táj"
55 000 HUF
[FKA498/Bp205/66] A kép mérete: 29,5 x 38 cm keret nélkül. Készült: Rézkarc, Papír A kép Biai-Főglein István (Besztercebánya, 1905, Budapest, 1974) alkotása. Jelezve jobbra lent "Biai (ceruzával)" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István tanítványa volt. A főiskola elvégzését követően franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában. 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben illusztrálta Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. 1926-tól számos fővárosi, vidéki és külföldi tárlatokon szerepelt. Táj- és arcképeket, enteriőröket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett. Párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás, valamint síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben. Az '50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Több alkotása van a Magyar Nemzeti Galériában. (K. Á.: Műgyűjtő 1970/3, Kopócsy Anna adatközlése nyomán, Műv. 1968/10, ML) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendéke volt. 1926-tól számos fővárosi tárlaton szerepelt. Táj- és arcképeket, állatkerti és cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több munkája van a MNG-ban. Illusztrálással is foglalkozott. (Műv.-1968/10. ML) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionisztikus modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában. - Irod.: Geszti László: Biai Főglein István illusztrációi. Művészet, 1968. 10. sz.; ML.; - Pogány Ö. Gábor: Kat. Művészeti lexikon I-IV. Festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1924-1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt, 1926 óta számos bp.-i tárlata volt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928, 1930, 1931, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket fest impresszionisztikus modorban. Több műve van a Nemz. Gal.-ban: Szolnoki part, Apacsok, Önarckép, stb. Bodnár Éva Művészeti lexikon I-II. Festő és grafikus. Besztercebánya 1905. okt. 2. A bpesti képzőműv. főiskolán Csók István osztályán s Párizsban képezte magát. 1928., 1930., 1931., és 1933. gyűjt. kiállítása volt az Ernst-múzeumban. Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek Festő. 1921-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Vaszary János és Csók István növendékeként. 1929-1931-ben párizsi ösztöndíjas, később olasz, holland és francia tanulmányokat tett. Nyarait gyakran Kisorosziban töltötte. Csoportos bemutatók mellett gyűjteményes tárlatai voltak az Ernst Múzeumban (1928, 1930, 1931, 1933, 1954), a Tamás Galériában (1937, 1941), a Csók Galériában (1959), a Derkovits Teremben (1965) és Pécsett (1973). Szerepelt az 1938-as Velencei Biennálén. Emlékkiállítását 1975-ben a Nemzeti Galériában, 1977-ben Szekszárdon rendezték meg. - Meghitt, intim hangulatú munkáiban főként környezetének témáit dolgozta fel, de szívesen merített a cirkusz, az állatkert, a kultúr- és művészettörténet világából is. Kolorisztikus adottságai jól érvényesülnek a csendélet és a tájkép műfajában. A Dunakanyar ihletett ábrázolója volt. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. 1924-29: MKF, mesterei: Vaszary János, Csók István. 1927-28: 300 pengős Lord Rothermere-díj; 1929-30: állami ösztöndíj; 1932: Szinyei Társaság dicsérő elismerése; 1934: Balló Ede-díj. A főisk. elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-37-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben kizárták a szövetségből (MKISZ). Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai felkészültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így képeinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített. Ek: 1928: (többek között: Berényi Róberttel, Körmendy Frimm Ervinnel) Ernst M.; 1930: (Ecsődi Ákossal, Klie Zoltánnal, Márkus Imrével, Szantrucsek Jenővel); 1931: (többek között: Orbán Dezsővel); 1933: Ernst M. (Ambrosi Gustinus szobrásszal); 1937, 1941: Tamás G.,; 1946: Szalmássy G.; 1959: Csók G. (kat.); 1965: Derkovits T. (kat.); 1967: Fészek Klub; 1973: Pécs; 1975: MNG (kat.); 1977: Szekszárd; 1985: Csontváry T.; 1989: Csók G. (kat.) Vcsk: 1926: KUT III., Ernst M.; Mohács emléke, Ernst M.; 1927: KUT IV., Szinyei Társaság Tavaszi kiállítása, Nemzeti Szalon; 1928: Nközi Aktkiállítás, Secesion, Bécs; 1929: Paál L. T., Nemzeti Szalon; Nürnberg; 1932, 1938: XVIII., XXI. Velencei B.; 1932, 1938: Műcsarnok; 1932, 1933: Munkácsy Céh kiállítása, Ernst M.; 1933: Klebesberg Emlékkiállítás, Nemzeti Szalon; 1940: Belgrád; 1952: A szolnoki művésztelep, Műcsarnok; 1957: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok. Km: JPM, Pécs; MNG. Irod.: Murányi Kovács E.: (ka. bev. tan., Csók G., 1959); Széll M.: Biai-Föglein István, MTA Művészettörténeti és Dokumentációs Kutatócsoport, 116 szöveg-archív; Geszti L.: illusztrációi, MŰV. 1968. okt.; Kiss Á.: Látogatás Biai-Föglein Istvánnál, Műgyűjtő, 1970/3.; Pogány Ö. G.: (kat. bev. tan., MNG, 1975). (K. A.)
Biai-Főglein István : Útmenti fa
12 000 HUF