Tóth Antal TONIO : Antal Imre

Eladási ár: 20 000 HUF

Leírás

[1H277/067]
Papír print, nyomat, üveglap alatt.

Printen jelzés jobbra lent:
TONIO (TÓTH ANTAL)

Kézzel, piros filccel jelzés jobbra lent:
ANTAL IMRE

Magasság: 30 cm
Szélesség: 21.3 cm
Súly: 0.53 kg
ÖNÉLETRAJZ
CV


1960-ban Mohácson még Tóth Antalként láttam meg a napvilágot, a mai „Tónió”-hoz hosszú út vezetett. Rajzkészségemet édesapámtól örököltem, aki képző-művészetet tanult, de pályafutása nem teljesedett ki.

Az Építőipari Szakközépiskolát végeztem el Pécsett, de hogy a képzőművészet érdekel, csak 20 évesen fedeztem fel. Kezdetben önképzőkörbe jártam és nyelveket tanultam, áruházi dekorációban dolgoztam, majd kirakatrendező iskolába jártam.
1987-ben felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, diplomámat 1991-ben grafika és formatervezés szakon szereztem meg. A főiskolán évfolyamtársaimról gyors, vázlatszerű rajzokat (krokikat) készítettem. Ekkor éreztem rá a portrékarikatúra-rajzolás ízére, később fényképekről a politikusok is sorra kerültek.
Tanulmányaimat azzal finanszíroztam, hogy nyaranta az utcán portrékat rajzoltam. A Vörösmarty-téren fedezett fel a „Ludas Matyi” számára Dluhopolszky László, az újság akkori főszerkesztője. Még ebben az évben a lap karikatúristáival együtt közös kiállításunk volt Bécsben.Az első „Ludas” címlap után (ami Antall Józsefről készült) kértek fel az „Uborka” című tévéműsor figuráinak tervezésére. A munka első fázisában veszek részt, ekkor alakul ki a gumibáb karaktere. Ezután már a szobrász következik, aki a gyurmából megmintázza, majd gipszhéjba burkolja a figurát. Végül a kettéválasztott gipsznegatívba önti ki a végleges gumimaszkot..

„ 30 éves koromig eszembe sem jutott, hogy karikatúrista leszek. Igazából én csak szatirikus portrékat rajzolok, egy sajátos „fotó-irrealista” stílusban. Ha ránézek az arcra, egy pillanat alatt eldöntöm, hogy merre kell elindulni, mit kell kiemelni vagy elhanyagolni. Ilyenkor csak az arányokra és a személyes vonásokra összpontosítok, semmi más nem befolyásol. Minden részletet alaposan megfigyelek és pontosan rögzítek. Amikor készen vagyok és megnézem a kész rajzot, érdekes, hogy a belső emberi tulajdonságok is kiülnek az arcra, és ez a legizgalmasabb pillanat az alkotás során. „

I was born in Mohács as Tóth Antal in 1960. It was a long way to the present 'Tónió'. I inherited my drowing skills from my father, who learned fine arts and althrough he was recognised artist, but he was never really accepted.
I finished Building Vocational School in Pécs but I only discovered when I was 20 that I was interested in fine arts. In the beginning I went to a self-building circle and I learned languages, then I worked with decorations of department stores and later I went to Decorator School. I applied for the Collage of Trade Arts in 1987 and I got my degree on the faculty of graphic and design in 1991. I prepared scatches from my college friends. That was the time when I started to enjoy drawing portrait-caricatures, later I focused on politicians from pictures. I drew portraits in the streets every summer to support my studies. Dluhopolszky László discovered me for the 'Ludas Matyi' magazine in Vörösmarty tér, who was the editor of the magazine that time. We had an exhibition together with the other caricaturists in Vienna still in that year. After the first Ludas-cover (about Antall József) I was asked to design the characters of the 'Uborka' show. I take part in the 1st phase of the work when the character of the puppet is being formed. Then comes the sculptor, who model and cover the puppet into plaster-shell. Finally he infuse the permanent rubber-mask into the plaster negative.

'Until I was 30 I had never thought of becoming a caricaturist. In fact I only draw satiric portraits in the unique 'photo-irrealistic' style. When I look at a face I decide immediately how to start, what to emphatize or leave behind. I only concentrate on the relations and the personal characteristics, nothing else influences me. I pay attention to every detail and record it precisely. When I'm ready and I look at the drawing, it's interesting to see the character on the face and this is the most exciting moment during the work.' 

 

Forrás: http://tonio.uw.hu/info.html

Tulajdonságok

Hordozó: papír

vásárlási információk

Feltöltve: 2022. január. 18.

(A műtárgyat eddig 947-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Tóth Antal TONIO : Antal Imre

[1H277/067] Papír print, nyomat, üveglap alatt. Printen jelzés jobbra lent: TONIO (TÓTH ANTAL) Kézzel, piros filccel jelzés jobbra lent: ANTAL IMRE Magasság: 30 cm Szélesség: 21.3 cm Súly: 0.53 kg ÖNÉLETRAJZ CV 1960-ban Mohácson még Tóth Antalként láttam meg a napvilágot, a mai „Tónió”-hoz hosszú út vezetett. Rajzkészségemet édesapámtól örököltem, aki képző-művészetet tanult, de pályafutása nem teljesedett ki. Az Építőipari Szakközépiskolát végeztem el Pécsett, de hogy a képzőművészet érdekel, csak 20 évesen fedeztem fel. Kezdetben önképzőkörbe jártam és nyelveket tanultam, áruházi dekorációban dolgoztam, majd kirakatrendező iskolába jártam. 1987-ben felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára, diplomámat 1991-ben grafika és formatervezés szakon szereztem meg. A főiskolán évfolyamtársaimról gyors, vázlatszerű rajzokat (krokikat) készítettem. Ekkor éreztem rá a portrékarikatúra-rajzolás ízére, később fényképekről a politikusok is sorra kerültek. Tanulmányaimat azzal finanszíroztam, hogy nyaranta az utcán portrékat rajzoltam. A Vörösmarty-téren fedezett fel a „Ludas Matyi” számára Dluhopolszky László, az újság akkori főszerkesztője. Még ebben az évben a lap karikatúristáival együtt közös kiállításunk volt Bécsben.Az első „Ludas” címlap után (ami Antall Józsefről készült) kértek fel az „Uborka” című tévéműsor figuráinak tervezésére. A munka első fázisában veszek részt, ekkor alakul ki a gumibáb karaktere. Ezután már a szobrász következik, aki a gyurmából megmintázza, majd gipszhéjba burkolja a figurát. Végül a kettéválasztott gipsznegatívba önti ki a végleges gumimaszkot.. „ 30 éves koromig eszembe sem jutott, hogy karikatúrista leszek. Igazából én csak szatirikus portrékat rajzolok, egy sajátos „fotó-irrealista” stílusban. Ha ránézek az arcra, egy pillanat alatt eldöntöm, hogy merre kell elindulni, mit kell kiemelni vagy elhanyagolni. Ilyenkor csak az arányokra és a személyes vonásokra összpontosítok, semmi más nem befolyásol. Minden részletet alaposan megfigyelek és pontosan rögzítek. Amikor készen vagyok és megnézem a kész rajzot, érdekes, hogy a belső emberi tulajdonságok is kiülnek az arcra, és ez a legizgalmasabb pillanat az alkotás során. „ I was born in Mohács as Tóth Antal in 1960. It was a long way to the present 'Tónió'. I inherited my drowing skills from my father, who learned fine arts and althrough he was recognised artist, but he was never really accepted. I finished Building Vocational School in Pécs but I only discovered when I was 20 that I was interested in fine arts. In the beginning I went to a self-building circle and I learned languages, then I worked with decorations of department stores and later I went to Decorator School. I applied for the Collage of Trade Arts in 1987 and I got my degree on the faculty of graphic and design in 1991. I prepared scatches from my college friends. That was the time when I started to enjoy drawing portrait-caricatures, later I focused on politicians from pictures. I drew portraits in the streets every summer to support my studies. Dluhopolszky László discovered me for the 'Ludas Matyi' magazine in Vörösmarty tér, who was the editor of the magazine that time. We had an exhibition together with the other caricaturists in Vienna still in that year. After the first Ludas-cover (about Antall József) I was asked to design the characters of the 'Uborka' show. I take part in the 1st phase of the work when the character of the puppet is being formed. Then comes the sculptor, who model and cover the puppet into plaster-shell. Finally he infuse the permanent rubber-mask into the plaster negative. 'Until I was 30 I had never thought of becoming a caricaturist. In fact I only draw satiric portraits in the unique 'photo-irrealistic' style. When I look at a face I decide immediately how to start, what to emphatize or leave behind. I only concentrate on the relations and the personal characteristics, nothing else influences me. I pay attention to every detail and record it precisely. When I'm ready and I look at the drawing, it's interesting to see the character on the face and this is the most exciting moment during the work.'    Forrás: http://tonio.uw.hu/info.html

További részletek
Hordozó: papír

vásárlási információk
Feltöltve: 2022. január. 18.

(A műtárgyat eddig 947-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
20 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[1780/033] Jelzetlen Kaján Tibor grafika, karikatúra, tollrajz. Keretezve, üveg mögött található. Szélesség: 34.5 cm Hosszúság: 30 cm   Mérete 23 x 21 cm, kerettel együtt 34,5 x 30 cm.   Kaján Tibor karikaturista, grafikus Születési hely: Miskolc Születési dátum: 1921 Kiállítások az adatbázisban:  Kaján Tibor kiállítása  Így élünk mi !! - Kaján Tibor kiállítása  KOKSZ - Árvay László, Bojcsuk Iván, Fenekovács László, Gyulai Líviusz, Halász Géza, Jelenczky László, Kaján Tibor, Kemény György  "PLAY ART" - Tendenciák napjaink képzőművészetében  Rajzolok, tehát vagyok - Kaján Tibor karikatúra-kiállítása  Vonalgondolatok - Kaján Tibor kiállítása Mesterei: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly. 1945-1950: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly. Rajzai, karikatúrái 1945-től jelennek meg. Indulása óta a Ludas Matyi, 1964-től a Tükör, majd Új Tükör, később a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt, rajzai, karikatúrái rendszeresen megjelentek, illetve megjelennek aLyukasóra, Magyar Tudomány, Népszabadság, Új Írás, Filozófiai Szemle, Hócipő és más lapok hasábjain is. 1970-ben a Magyar Televízió Karika-túra című filmsorozata az ő munkásságának bemutatásával indult. A karikatúra iránti érdeklődésének elmélyülésében, szemlélete kialakulásában jelentős szerepe volt Gáspár Antal rajzainak, a kettejük között kialakult mester-tanítvány viszonynak. A "pesti humor" legnemesebb hagyományainak folytatói közé tartozik, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Heltai Jenő humora mellett döntő hatást gyakorolt stílusa, látásmódja formálódásában Madách Imre Luciferjének filozófiája, Daumier rajzművészete, a Swift Gulliverjéből és Rostand Cyranójából sugárzó "bölcs mosoly". Karikatúráit az eszközök ökonomikus használata, a letisztult, tömör kompozíció jellemzi; rajzai szöveg nélküliek, kizárólag a vizuális nyelv hatásmechanizmusára épülnek. A belső történésekre figyel, rajzai a karikatúra műfaján belül az elmélyült, meditatív vonulathoz tartoznak, filozofikus mélységűek. Kiindulópontot a leggyakrabban a szó-szókép kapcsolata jelenti számára, asszociációi a legtávolabbi jelentésterületeket kötik össze egymással. Ahogyan formáival a hatásosságot, lapjai mondandójánál mindig kerülte a direkt politizálást, a rajz fő szerepét a rejtett összefüggések megtalálásában, feltárásában, megértésében és megfelelő formába öntésében látja. Általa létrehozott, gyakorolt műfaj az ún. nekrológkarikatúra, amelynek hőse a művész által tisztelt vagy közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készít (pl. Chaplin, Einstein, Liszt, Beethoven, Mándy Iván).   Díjak/ösztöndíjak 1953, 1963 • Ezüst Kupa, Tolentino 1964 • Bordighera, II. díj 1953, 1968 • Munkácsy-díj 1975 • érdemes művész 1981 • Munka Érdemrend arany fokozata 1988 • kiváló művész 1992 • Pulitzer-díj 1994 • Opus-díj; a Magyar Köztársaság Tiszti Érdemrendje; Aranytoll (a MUOSZ díja) 2001 • Herczeg Klára-díj (senior) 2004 • Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2011 • Prima Primissima Díj. Egyéni kiállítások 1975 • Művelődési Központ, Tata (kat.) • Művelődési Központ, Veszprém • Nehézipari Egyetem, Miskolc 1979 • Tanítóképző Főiskola, Szombathely • Fészek Klub, Budapest 1982 • Dorottya u. Galéria, Budapest 1995 • Budapesti Művészeti Hét, Jeruzsálem 1997 • Fészek Klub, Budapest • Rajzolok, tehát vagyok, Kass Galéria, Szeged. Válogatott csoportos kiállítások Művek közgyűjteményekben Karikatúragyűjtemény, Bázel Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. Irodalom LÓSKA L.:  Kaján Tibor karikatúrái. Művészet, 1975/7. FÖLDES A.: Kaján Színház. Színház, 1980/1. VADAS J.: Képtáviratok Iróniából. Élet és Irodalom, 1982. január 22. FARAGÓ V.: Kaján Tibor. Kritika, 1984/4. Kaján Tibor: XX. századvég. Kritika, 1984/10. GALAMBOS Á.: Kaján Tibor , a vizuális botrányhős. 7 Lap, 1990. november 26. Bölcs mosoly. Vasárnapi Magazin, 1996. március 16. Az örök kétkedő. Kávéházi beszélgetés  Kaján Tiborral. Magyarország, 1997/34. Karikatúrakötetei Kaján rajzok, Budapest, 1955 Meglepő táblák, Budapest, 1959 Kaján Lexikon, Budapest, 1969 Apropos, Budapest, Berlin, 1972 Kaján képernyő, Budapest, 1973 Rajzolok, tehát vagyok, Budapest, 1996  Budapest, 1999. P. Szabó Ernő Forrás: artportal.hu
Kaján Tibor egyedi karikatúra
95 000 HUF