Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

Eladási ár: 180 000 HUF

Leírás

[FK3575/Bp405/13]
A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Farostlemez
A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása.
Jelezve: jelzés nélkül
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Arad, 1943 -
Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
(Arad, 1943- )
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Arad, 1943 -
Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ)

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
festő
Arad, 1943
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi.

Egyéb
Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe.
1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi.

Egyéni kiállítások
1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár
1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely
1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely
1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest
1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen
1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1980 • Képcsarnok, Dunaújváros
1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr
1985 • Derkovits Terem, Szombathely
1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged
1989 • Városi Galéria, Pápa
1989 • Medgyessy Terem, Debrecen
1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest
1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy
1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat
1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok
1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.)
1997 • Csontváry Terem, Budapest
1998 • MÁV Kórház, Szolnok
1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln
2000 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos].

Válogatott csoportos kiállítások
1966 • Kolozsvár, Bukarest
1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény
1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
1980 • Nyári Tárlat, Szeged
1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa
1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL]
1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen
1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs
1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt
1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton
1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán.

Irodalom
~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11.
Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30.
Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4.
Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7.
EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988)
VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14.
EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7.
EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest)
SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10.
1997
FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8.
SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

Tulajdonságok

Hordozó: farost
Jelzett: nem
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk

Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1410-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

[FK3575/Bp405/13] A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Arad, 1943 - Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára (Arad, 1943- ) A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Arad, 1943 - Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek festő Arad, 1943 A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Egyéb Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi. Egyéni kiállítások 1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár 1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely 1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely 1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest 1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen 1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1980 • Képcsarnok, Dunaújváros 1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr 1985 • Derkovits Terem, Szombathely 1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged 1989 • Városi Galéria, Pápa 1989 • Medgyessy Terem, Debrecen 1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest 1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy 1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat 1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok 1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.) 1997 • Csontváry Terem, Budapest 1998 • MÁV Kórház, Szolnok 1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln 2000 • Vigadó Galéria, Budapest 2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos]. Válogatott csoportos kiállítások 1966 • Kolozsvár, Bukarest 1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény 1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest 1980 • Nyári Tárlat, Szeged 1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa 1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL] 1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen 1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs 1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt 1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton 1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest 1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan 2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest Művek közgyűjteményekben Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán. Irodalom ~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11. Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30. Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4. Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7. EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988) VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14. EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7. EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest) SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10. 1997 FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8. SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

További részletek
Hordozó: farost
Jelzett: nem
Állapot: Hibátlan
Festmény, kép, grafika technika: olaj

vásárlási információk
Feltöltve: 2016. október. 07.

(A műtárgyat eddig 1410-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
180 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[1X834/134] Olaj farost festmény, széles barna fakeretben. Datált jelzés jobbra lent: CSIKÓS 1980 Hátoldalán felirat: CSIKÓS ANDRÁS "TAVASZI FELHŐK" OL 50 x 65 Magasság: 65 cm Szélesség: 81.5 cm Súly: 4.735 kg Csikós András festő Hódmezővásárhely, 1947-06-3 Elhalálozott: Hódmezővásárhely, 2006. március 19. 1970: Szegedi Tanárképző Főiskola, mestere: Vinkler László. 1980: Koszta-emlékérem; 1990: Csongrád Megye Alkotói Díja. A Vásárhelyi Iskola jellegzetes képviselője. Leggyakrabban alföldi tájakat, Hódmezővásárhely környéki tanyákat, kisvárosi vedutákat, a Tisza ártereit és holtágait festi. Festményei szűkebb környezetének alapos ismeretéről tanúskodnak. Képeinek fő értéke a részletszépségek megragadása, az egyedi tájkarakter rögzítése. Szürreális-szimbolikus látomásokat is festett a tájképein megszokott részletező realizmussal. Irodalom [[CAPS]]Pogány G.[[CAPS]]: ~ (monográfia), Bp., 2002.Irodalom POGÁNY G.: ~ (MONOGRÁFIA), BP., 2002. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1975 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1989 • Schloss Sindelfingen (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Képcsarnok, Veszprém 1991 • Gulácsy Galéria, Szeged • Képcsarnok, Sopron. Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások  Hódmezővásárhely • Szegedi Nyári Tárlatok • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Városi Gyűjtemény, Hódmezővásárhely.    Forrás: artportal.hu 
Csikós András : "Tavaszi felhők" 1980
220 000 HUF
[1X820/132] Olaj karton festmény, hibátlan állapotú fekete keretben. A kép jelzetlen. Származási hely: Sárdy Brutus hagyaték. Magasság: 58 cm Szélesség: 45.5 cm Súly: 1.155 kg Sárdy Brutus [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Sárdy Brutus Született 1892. január 20. Perlasz Meghalt 1970. szeptember 28.(78 évesen) Budapest Nemzetisége magyar Stílusa naturalista Iskolái Képzőművészeti Főiskola Mestere(i) Balló Ede Zemplényi Tivadar A Wikimédia Commons tartalmaz Sárdy Brutus témájú médiaállományokat. Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) magyar festőművész és restaurátor. Sárdy Brutus emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest III. ker., Dósa utca 17.).   Tartalomjegyzék   [elrejtés]  1Munkássága 2Főbb művei 3Irodalom 4Jegyzetek 5Források 6További információk   Munkássága[szerkesztés] 1910-ben iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Balló Ede, Bosznay István és Zemplényi Tivadar voltak.[1][2][3] 1914 és 1918 között katonaként szolgált az első világháború harcterein. 1918-tól kezdte bemutatni finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben című festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. Az 1930-as években tanulmányutat tett Olaszországban.[3] 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben számos kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, munkásságát több elismeréssel tüntették ki. 1951-től számos magyar kiállítás rendezésében vett részt külföldi múzeumokban (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé, mely beosztást haláláig töltötte be. 1959 tavaszán őt bízták meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Magyar forradalmi művészet címmel Pekingben, majd Sanghajban bemutatott, közel 240 festményt és grafikát felvonultató két hónapos kiállítás megrendezésével. A kínai fél felkérésére több városban az ottani képzőművészeti akadémiákon művészeti és festészettechnikai oktatást tartott.[4] Mint restaurátor és tudományos kutató, életpályájának jelentős részét múzeumi tevékenysége tette ki. Számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós: Bittó Istvánné című arcképét, Székely Bertalan: V. László és Czillei című történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály: Honfoglalás című nagyméretű alkotását, Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nőjét, valamint Lendvayné Hivatal Anikó ismeretlen festő által készített fiatalkori arcképét. Fiával, Dr. Sárdy Lóránttal együtt végezte Munkácsy Mihály rendkívül elhanyagolt állapotban lévő Ecce homojának első restaurálását 1968-ban. Folytatta önálló alkotó tevékenységét is: a 20. századi magyar „plein air” festészet élvonalbeli mesterinek egyikeként élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit s örökítette meg a Rómaifürdő, a Budai-hegység és a Dunakanyar természeti szépségét. Műveiből néhány a Nemzeti Galériában található.[3] 1959 decemberében önálló kiállítása volt a Műcsarnok kamaratermében (Fényes Adolf Terem). Emlékkiállítását 1975 áprilisában rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Sírja az óbudai temetőben. Budapest III. kerületében lakott.[5] Az Óbudai temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2002-ben „A” kategóriában a magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert részévé nyilvánította.[6] Főbb művei[szerkesztés] A Magyar Nemzeti Galéria állományában fellelhető alkotásai:[7] Havas táj 1930. (MNG Ltsz.:6597) Tájkép 1931. (MNG Ltsz.:F.K.5417) A Duna télen 1933. (MNG Ltsz.:F.K.2524) Tél 1937 (MNG Ltsz.:F.K.3946) Őszi táj 1939. (MNG Ltsz.:F.K.4919) Eső előtt 1942. (MNG Ltsz.:F.K.6410) Kilátás a Péter-hegyre 1962. (MNG Ltsz.:621) www.wikipedia.hu
Sárdy Brutus : Nyári liget
125 000 HUF
[1X818/132] Olaj festmény vaslemezen, széles fekete fakeretben. Jelzés jobbra lent: DINNYÉS F. Magasság: 55.5 cm Szélesség: 60.5 cm Súly: 3.24 kg Dinnyés Ferenc festő Budapest, 1886-05-24 Elhalálozott: Szeged, 1958. április 18. 1907-1910: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ferenczy Károly, Hegedűs László. Szegeden élt. 1910 körül tanulmányúton járt Párizsban, ahol mindenekelőtt Van Gogh és a Fauve-ok művészete hatott rá. Képein a kontrasztos színek ritmikus gazdagságát éppúgy kihasználta, akár a fény-árnyék jelenségekben rejlő drámai, dinamikus lehetőségeket. ~ festészete egészében az expresszív színkezelés és a szerkesztő elvű építkezés egységére alapozódott, ami főként a Szocialista Képzőművészek Csoportja szellemiségével rokonítható. Az 1930-as évektől azonban elvontabb, zaklatottabb és misztikusabb képek kerültek ki az alkotó műhelyéből. Előtérbe kerültek a szimbolikus, biblikus látomások, amiket organikus, csavart, vonagló formákkal közvetített. Itt a szecessziós kifejezés nyugtalansága szervesen összefonódott az expresszív előadás érzelmi lendületével. Irodalom SZELESI Z.: ~ emlékezete, Tiszatáj, 1958/5. ~ emlékkiállításáról, Tiszatáj, 1961/10. Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1968. SZELESI Z.: Festészet a Tisza partján, Művészet, 1973/8. SZUROMI P.: Nyugtalan tájakon. ~ művészete, Művészet, 1987/1. DÖMÖTÖR J.: ~, Szeged, 1992. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1968 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.) 1986 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes kiáll., kat.). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Szegedi művészek retrospektív tárlata, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Forrás: artportal
Dinnyés Ferenc : Virágos udvar 41.5 x 36.5 cm
175 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai