Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

Sale price: 180 000 HUF

Leírás

[FK3575/Bp405/13]
A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül.
Készült: Olaj, Farostlemez
A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása.
Jelezve: jelzés nélkül
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Arad, 1943 -
Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ)

Magyar festők és grafikusok adattára
(Arad, 1943- )
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Arad, 1943 -
Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ)

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
festő
Arad, 1943
A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi.

Egyéb
Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe.
1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi.

Egyéni kiállítások
1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár
1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely
1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely
1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest
1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen
1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1980 • Képcsarnok, Dunaújváros
1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr
1985 • Derkovits Terem, Szombathely
1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged
1989 • Városi Galéria, Pápa
1989 • Medgyessy Terem, Debrecen
1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest
1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy
1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat
1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok
1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.)
1997 • Csontváry Terem, Budapest
1998 • MÁV Kórház, Szolnok
1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln
2000 • Vigadó Galéria, Budapest
2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos].

Válogatott csoportos kiállítások
1966 • Kolozsvár, Bukarest
1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény
1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
1980 • Nyári Tárlat, Szeged
1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa
1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL]
1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen
1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs
1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt
1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely
1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton
1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest
1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán.

Irodalom
~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11.
Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30.
Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4.
Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7.
EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988)
VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14.
EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7.
EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest)
SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10.
1997
FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8.
SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

Tulajdonságok

Carrier: MDF
Jelzett: nem
Állapot: Mint
Festmény, kép, grafika technika: olaj

buying information

Uploaded: 2016. October. 07.

( 1362 views )

Seller:
Receiving:
Payment:

Vilhelm Károly : "Ünnepi csokor"

[FK3575/Bp405/13] A kép mérete: 80 x 56 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Vilhelm Károly (Arad, 1943, 2011) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Hátoldalon a Képcsarnok Vállalat raglapja látható. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Arad, 1943 - Festő és grafikus. 1967-ben Kolozsvárott végezte a Képzőművészeti Főiskolát festő szakon. Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1967-1974 között Marosvásárhelyen élt, ahol pedagógiai tevékenységet is folytatott. A Pedagógiai Intézet rajz- és művészettörténet tanszékének tanára, majd tanszékvezetője volt. 1975-ben látott napvilágot a Kriterion Kiadónál az erdélyi kazettás mennyezetekről írt tanulmánya (könyve). Több erdélyi tárlatot követően (Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Segesvár, stb.) 1974-ben áttelepült Budapestre. Magyarországi bemutatóinak sorát 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlatban kezdte, amelyet a fővárosban, vidéken és külföldön számos csoportos és önálló rendezvény követet. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön, a T-Art Alapítvány kurátora. A még Erdélyből hozott "Keleti mese" című vásznára 1976-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Ezen kívül több művészeti díjban, kitüntetésben részesítették (Káplár Miklós-díj, Munkácsy-díj, a Derkovits-ösztöndíj nívódíja, a szegedi Nyári tárlat fődíja, a kassai Nemzetközi Festészeti Biennále díja, a szegedi Festészeti Biennále fődíja). Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Képviselve a szolnoki Dajmanich J. Múzeumban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a nyíregyházi Jósa A. Múzeumban, a salgótarjáni Nógrádi S. Múzeumban, a Magyar Központi Levéltárban és a Vatikáni gyűjteményben. (E.M.: Műv. 1989/7. Murádin Jenő-Sasvári Edit, MÉ) Magyar festők és grafikusok adattára (Arad, 1943- ) A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, ahol Abodi Nagy Béla volt a mestere. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz való kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. - Irod: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Arad, 1943 - Festő, grafikus. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla volt a tanára. 1974-ig Marosvásárhelyen tevékenykedett, majd áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton. Hazai és külhoni egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetével. Számára a művészi kifejezés nem stílushoz kötődés, hanem magatartásforma. Alapelve a tiszta és manipulálatlan emberi indulat. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. (MÉ) Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek festő Arad, 1943 A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben végzett, Abodi Nagy Béla mellett. 1974-ig Marosvásárhelyen élt, akkor áttelepült Budapestre. 1976-1979-ben Derkovits-ösztöndíjas. Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. - Egyéni kiállítást 1982-ig tizenkettőt rendezett. - Tanulmányúton járt a szocialista országokon kívül Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban. - Az 1970-es években foglalkozott az erdélyi templomok kazettás mennyezetképeivel - könyvet is írt a témáról -, de ahogy a művészeti irányzatok sem hatottak rá, úgy a mennyezetképek sem különösebben. Művészetét egyfajta eklekticizmus jellemzi. Egyéb Mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1967: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Aurel Ciupe. 1966: Fiatal Művészek Díja, Bukarest; 1970: Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény; 1975 1979: Derkovits-ösztöndíj; 1979: Derkovits-ösztöndíj nívódíja; 1980: Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1986: Nemzetközi Festészeti Biennálé díjazottja, Kassa; 1998: Munkácsy-díj; 1998, 2000: Festészeti Biennálé fődíja, Szeged; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja. Pályájának első korszaka Erdélyhez kötötte, a marosvásárhelyi Ped. Intézet rajz- és művészettört. tanszékének tanára, ill. tanszékvezetője volt. 1974-ben áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek, a Magyar Festők Társaságának, a Lechner Ödön és a T-Art Alapítvány kurátora. Élményeinek meghatározó forrásai kezdetben a népművészettel is rokon erdélyi kazettás templomi famennyezetek formavilága, Krúdy regényalakjainak és helyzetképeinek a saját gyermekkora emlékképeivel rokon polgári kultúrája és az életörömet sugárzó mozarti zene. Kutató és témakereső szenvedéllyel járta végig a XV-XVIII. századi festett kazettákat rejtő erdélyi templomokat, s ezek jelkép- és jelrendszeréből alkotta meg képeit. Barangolásainak emlékét rajzaival illusztrált tanulmányban jelentette meg (Festett famennyezetek, Bukarest, 1975). A szimbólumoktól távolodva a 80-as években a kollázs technika felé fordul. Bár alapvetően figuratív festőnek vallja magát, festményeinek színözöne képfelületeit a nonfiguratív felé közelítik. Legújabb alkotásait egy felszabadult és oldott, az érzékiség irányában elkötelezett festői nyelvezet jellemzi. Egyéni kiállítások 1964, 1965, 1966 • Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, Kolozsvár 1968 • Városi Galéria, Csíkszereda • Városi Galéria, Székelyudvarhely 1969 • Városi Galéria, Segesvár • Kultúrpalota, Marosvásárhely 1972 • Petőfi Sándor Magyar Kulturális Központ, Bukarest 1976 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen 1979 • Műhely sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1980 • Képcsarnok, Dunaújváros 1983 • MNH Kultúrház, Balatonkenese • Műcsarnok, Győr 1985 • Derkovits Terem, Szombathely 1988 • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen • Vigadó Galéria, Budapest, (kat.) • Gulácsy Terem, Szeged 1989 • Városi Galéria, Pápa 1989 • Medgyessy Terem, Debrecen 1990, 1991 • Csontváry Terem, Budapest 1991 • T-art Műterem Galéria, Csillaghegy 1993 • Művelődési Ház, Balassagyarmat 1994 • BÁV Kortárs Galéria • Ifjúsági Ház, Eger • Moll Rt. Galéria, Szolnok 1995 • Csontváry Terem, Budapest • Szolnoki Galéria, Szolnok, (kat.) 1997 • Csontváry Terem, Budapest 1998 • MÁV Kórház, Szolnok 1999 • Szelet a tortából, MOL Rt. Galéria, Szolnok • Magyarok Háza, Köln 2000 • Vigadó Galéria, Budapest 2001 • Művészbarátságok, Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernő, Sváby Lajos]. Válogatott csoportos kiállítások 1966 • Kolozsvár, Bukarest 1970 • Marosvásárhely, Bukarest, Hajdúböszörmény 1979 • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest 1980 • Nyári Tárlat, Szeged 1986 • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa 1987 • Nemzetközi Portré Biennálé, Radom [PL] 1990 • Magyar Grafika, Hessenhuis, Antwerpen 1991 • Magyar művészek kiállítása, Párizs 1992 • Hallam Fine Arts Gallery, London • Kunstmesse, Frankfurt 1993 • Kunst+Kultur, Schloss Farrach • Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely 1994 • BÁV Székház, Budapest • Prinz G., Madrid • KMG, Dunaszerdahely (SZL) • V. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1996 • VII. Képzőművészeti Triennálé, Szolnoki Galéria, Szolnok • BÁV Székház, Budapest • Városi Képtár, Calgary • Edmonton 1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest 1998 • Ecce Homo, Palme Ház, Budapest • Művészeti díjazottak kiállítása, Neumann G. • Chefs d' oeuvre. Válogatás a Körmendi Galéria gyűjteményéből, Szolnoki Galéria • VIC Rotunda, ENSZ Központ • VII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged 1999 • Együtt a térben. A Magyar Művészeti Műhely kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest • Melankólia, Ernst Múzeum, Budapest • Hatvanas évek. A romániai Maros Magyar Autonom Tartomány művészete, 1960-68, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan 2000 • Dialógus. Festészet az ezredfordulón, Műcsarnok, Budapest • VIII. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged • Körképek, Vigadó Galéria, Budapest Művek közgyűjteményekben Damjanich János Múzeum • Déri Múzeum • Jósa András Múzeum • Magyar Központi Levéltár, Budapest • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján • Román Tudományos Akadémia, Bukarest • Vatikáni gyűjtemény, Vatikán. Irodalom ~ írásai: Bizánci művészet Romániában, Művészet, 1975/11. Festett mennyezetek, Bukarest, 1975 és Élet és Tudomány, 1976. április 30. Nézzük meg együtt a tancsi kazettás mennyezetet, Művészet, 1976/4. Egy népi festő groteszk hagyatéka. A 300 éves tancsi famennyezet, Élet és Tudomány, 1978. április 7. EGRI M., POLGÁR I.: ~ (kat. bev., Vigadó Galéria, Budapest, 1988) VÁRI A.: ~ mester képei, Élet és Irodalom, 1988. október 14. EGRI M.: Eleven színvilág. ~-ról, gyűjteményes kiállítása után, Művészet, 1989/7. EGRI M.: ~ (kat. bev., Paletta-sorozat, Budapest) SZUROMI P.: Tisza-parti kaleidoszkóp, Új Művészet, 1998/10. 1997 FERTŐSZÖGI P.: Beszélgetés ~jal. Magyar Művészeti Fórum, 1999/8. SASVÁRI E.: Don Giovanni: É aperto a tutti quanti. Viva e libertá! ~. (kat. bev., Budapest, 1999)

More details
Carrier: MDF
Jelzett: nem
Állapot: Mint
Festmény, kép, grafika technika: olaj

buying information
Uploaded: 2016. October. 07.

( 1362 views )

Seller:
Receiving:
Payment:


Sale price:
180 000 HUF
To 0 offer to this artwork.

Further items from the seller view all of the artworks from this seller

[1W707/Z035] Régi, hibátlan állapotú, talapzaton álló, festetlen Herendi porcelán figura, Hadik András lovasszobra. A csákó tolldísze restaurátor által szakszerűen javított. Alján mélynyomással: HEREND Formaszám: 5475 Talapzaton formatervező neve: VASTAGH GYÖRGY BUDAPEST 1937 Magasság: 32.5 cm Szélesség: 10 cm Hosszúság: 27.5 cm Súly: 1.42 kg Hadik András (hadvezér)  [bevezető szerkesztése] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a szócikk a hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Hadik András (egyértelműsítő lap). Hadik András Hadik András (Georg Weikert festménye, 1783) Erdély kormányzója Hivatali idő 1764. július 17. – 1768. március 7. Előd Adolf Nikolaus Buccow Utód Karl O’Donnell Az Udvari Haditanács elnöke Hivatali idő 1774 – 1790. március 12. Előd Franz Moritz von Lacy Utód Michael Johann von Wallis Katonai pályafutása Csatái Lengyel örökösödési háború Született 1710. október 16.  Magyarország, Csallóköz Elhunyt 1790. március 12.(79 évesen)  Habsburg Birodalom, Bécs Szülei Hadik Mihály, Hardy Franciska Házastársa Francziska Lichnowsky Gyermekei Mária Jozefa, János, Károly József, András Foglalkozás Condottieri Díjak Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa   A Wikimédia Commons tartalmaz Hadik András témájú médiaállományokat. Gróf futaki Hadik András (németül: Andreas Reichsgraf Hadik von Futak; Csallóköz, 1710. október 16. – Bécs, 1790. március 12.) magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos, politikus. Ükunokája: Hadik JánosUnokája: Hadik Ágoston   Tartalomjegyzék    [elrejtés]  1Élete 1.1Pályafutása 1.2Berlin megsarcolása 1.3További karrierje 1.4Házassága és gyermekei 2Emlékezete 2.1Szobra 3Irodalom 4Külső hivatkozások 5Jegyzetek    Élete[szerkesztés]  Pályafutása[szerkesztés] Hadik András kisnemesi családba született futaki Hadik Mihály és Hardy Franciska harmadik gyermekeként. Életútja jellemző példája annak, hogy milyen karrierlehetőségek nyíltak a 18. században a császári hadseregben a magyar nemesek számára. Szolgálatát 1732-ben kezdte egy magyarokból szervezett huszárezredben, ahol nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lett. Mária Terézia szolgálatában részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756–63). 1759-ben már lovassági tábornokká léptették elő. 1762-63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka lett.  Berlin megsarcolása[szerkesztés] 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta. A Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Ám a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találta a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét, ezért a fizetést megtagadták, mire Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután már azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Oderafrankfurtvárosát is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre. Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával.  További karrierje[szerkesztés] Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rendnagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében – Magyarországon elsőként – ő indítványozta a jobbágyrendszerfelszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel–román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Habsburg kényszersorozás elől Moldvába menekült székelyeknek és családjaiknak, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el hálából.  Emlékezete[szerkesztés] Van több Hadik-kastély is, egy Hadik András utca a XII. kerületben, és számos egyéb szervezet is viseli a Hadik nevet. Nevezetes Hadik hely volt a Hadik kávéház, amely a közeli Hadik laktanyáról kapta a nevét. A Magyar Honvédség 42. Baranya Felderítő Zászlóaljának mélységi felderítő ejtőernyős százada gróf Hadik András nevét viselte, egészen a zászlóalj megszűntéig. 2004. szeptember 1-jétől a szlovák Védelmi Minisztérium a fegyveres erők új Akadémiáját nevezte el róla. Bécsben, a 14. kerületében 1894 óta van Hadik köz (németül: Hadikgasse), és Hadikpark, amely Schönbrunni kastéllyalszemben található. Kőszegen, a volt Bencés Gimnázium helyén emléktábla őrzi annak emlékét, hogy Hadik András valaha itt tanult. Szobra[szerkesztés]   Hadik András szobra, amely egyúttal a hármas huszárok emlékműve, a Budai Várnegyedben a Szentháromság utca – Úri utca sarkon található. 1937. április 29-én avatták fel; készítője Vastagh György. „Mágikus” erejében sokáig hittek a közeli BME központi kollégiumban lakó fiatalok, de számtalanszor nézik meg a szobrot még ma is a kíváncsiskodók. Sokszor csak a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére koncentrálnak, amelyet a volt kollégisták szidollal fényesítettek – revétlenítettek – a diákvirtus jegyében. Történt ez időnként annak ellenére, hogy a szobrot rendőrök felügyelték. A diákság ezt kicselezendő, jóval a diplomaosztó előtt kifényesítette a szobor ezen részét, aztán cipőkrémmel bekente, amit a megfigyelés mellett is egy mozdulattal le lehetett törölni egy óvatlan pillanatban. Bár a várban lévő kollégium épületét ma már más célra használják, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói mérnökké válásukkor még ápolják a szobornál a hagyományokat.[1] A hagyomány alapja az, hogy a második világháborús bombázást épségben vészelte át a szobor, bár a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Erről egy korabeli fénykép is tanúskodik, amely a diavetítőben is látszik (a 4.). Forrás: wikipédia.hu
VASTAGH GYÖRGY: Hadik András festetlen Herendi porcelán lovasszobra 32.5 cm
190 000 HUF
[FKC693/Bp201/38] A kép mérete: 86 x 71 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Vászon A kép Henczné Deák Adrienne (Budapest, 1890, Budapest, 1956) alkotása. Jelezve balra lent "Henczné, Deák Adrienne" A festmény jó állapotban van. Keret: Ép Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt, majd Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepen dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. (Éber) Magyar festők és grafikusok adattára A Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életkép-díjat. "Csöndélet" c. olajfestménye az MNG-ben van. - MTA Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Deák-Ébner Lajos és Bosznay István tanítványa volt. Később Márton Ferencnél állatrajzot tanult. Nyaranta a sárospataki és a jászapáti művésztelepeken dolgozott. 1938-ban elnyerte a Halmos-féle életképdíjat. "Csendélet" c. olajfestménye a MNG-ban található. (Éber)
Henczné Deák Adrienne : Sárga virágok
450 000 HUF

similar artworks of this category

[FKA209/Z006] A kép mérete: 100 x 70 cm keret nélkül. Készült: Olaj, Farostlemez A kép Varga Mátyás (Budapest, 1910) alkotása. Jelezve: jelzés nélkül A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. 1926-1929 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán és a Képzőművészeti Főiskolán végezte stúdiumait. Steyn János, Kürthy György és Varga Nándor Lajos növendéke volt. Ezután a Nemzeti Színház és más budapesti színházak számára készített díszleteket. A Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodalomnál is dolgozott. 1942-1945 között a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője volt. 1952-56 között az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának volt a tanára. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt. 1956-ban a szegedi Móra Ferenc Képtárban mutatta be munkáit, 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyszabású életmű-kiállítása. 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó tárlatán és a Barnabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán, 1944-ben pedig ismét a Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállításán szerepelt a Nemzeti Szalonban. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1955-ben Érdemes Művész, 1982-ben Kiváló Művész kitüntetésben részesítették, 1956-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. 1987-ben nejével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Varga, mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. (ML, P.Ö.G.: Műv. 1967/12., V. Nagy Zoltán, B.J.: Műv, 1970/6) Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve Festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A fővárosi Iparművészeti Főiskolán végezte művészi tanulmányait, majd a Nemzeti Színház és más fővárosi színházak számára készített díszleteket. 1942-1945 k. a kolozsvári Nemzeti Színház megbecsült díszlettervezőjeként működött. Számos hazai és külhoni tárlaton szerepelt. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a MNG-ban volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői, és stílusbeil ívét bemutató kiállítóhálózat. Mint díszlettervező gazdag virtuális fantáziával rendelkezett. Fametszetei, fekete-fehér vedutái, portréi mesterségbeli felkészültségének bizonyítékai. Monotypiái, olajképei, közvetlen, egyszerű, magától értetődő vallomások erdőről, tájról és virágról. Műveinek nagy része Szeged város tulajdona. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész (ML,P.Ö.G.: Műv.- 1967/12, B.J.: Műv. 1970/6) Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Az Iparművészeti Iskolán tanult, a Nemzeti Színház állandó munkatársa, de más színházak részére is tervezett nagy sikerű díszleteket. Bemutatkozott több vidéki városban (Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Debrecen, stb). A határokon túl Csehszlovákiában, Svjácban, Bulgáriában,és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt. 1937-es párizsi világkiállításon ezüst érmet nyert. 1987-ben feleségével együtt létrehozta Szeged új művészeti, kulturális látványosságát, fél évszázad színháztörténeti, díszlettervezői és stílusbeli ívét bemutató kiállítóházat. Műveinek nagyrészét Szeged városának adományozta. - Irod.: Szij Rezső: Varga Mátyásról és képeiről, Alföld 2.sz. - ML Művészeti lexikon I-IV. Festő, iparművész, díszlettervező, Kossuth-díjas kiváló művész. Tanulmányait 1926-29 között az Iparművészeti Iskola díszletfestő tanszakán végezte. Színpadi díszlettervezéssel foglalkozik, elsősorban a Nemzeti Színház számára dolgozik. 1952-től 1956-ig az Iparművészeti Főiskola színpadtervező tanszakának tanára volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában nyílt kiállítása. Magyar festők és grafikusok adattára Festő, iparművész, Kossuth-díjas, kiváló művész. A Képző- majd az Iparművészeti Főiskolán tanult; mesterei Kürthy György, Steyn János és Varga Nándor Lajos voltak. Tanulmányutakat tett számos kelet- és nyugat-európai országban. Hosszú ideig a Nemzeti Színház díszlettervezője volt. Bemutatkozott több vidéki városban; önálló tárlatai voltak Csehszlovákiában, Svájcban, Bulgáriában és Jugoszláviában. Gyűjteményes tárlata 1970-ben, a Nemzeti Galériában volt. 1955-ben érdemes, 1982-ben kiváló művészi címet kapott; 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1937-es párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. - Színházi munkálkodása mellett rendszeresen rajzolt és festett, sőt kerámiával és szobrászattal is foglalkozott. Témát a természet, a történelem, a folklór adott számára, de gyakorta merített színházi és színpadi élményeiből is. Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Iparművész, grafikus, díszlettervező. 1926-29: MKF, MIF, mesterei: Steyn János, Kürthy György, Varga Nándor Lajos. 1937: a Párizsi Világkiállítás aranyérme; 1955: érdemes művész; 1956: Kossuth-díj; 1982: kiváló művész; 1989: SZOT-díj. 1929-ben a szegedi Városi Színházhoz került, majd 1935-től 1941-ig a Nemzeti Színház díszlettervezője lett. Ekkor a Hunnia Filmgyárban és a Magyar Filmirodánál is dolgozott. 1941-44 között a kolozsvári Nemzeti Színház, 1944-től és 1955-80 között a bp.-i Nemzeti Színház díszlettervező művésze. 1936-39 között, majd 1959-től a szegedi Szabadtéri Játékok tervezője. 1952-től 1956-ig a MIF színpadtervező tanszakának volt a tanára. 1987 óta Szegeden állandó kiállítása van az általa létrehozott Színháztörténeti Kiállítóházban. A drámai tér alakításának elsődlegessége, színpadépítkezés ésszerűsége és funkcionalitása, a drámai cselekményt meghatározó kort és környezetet idéző jelzésértékű stilizált színpadi világ, valamint a fényeffektusok térképező használata jellemzi díszlet- és jelmeztervezői művészetét. Fametszetei középkori formákat idéznek, aprólékosan részletezőek. A 60-as években készült monotípiáiban a kortárs művészet bátor gesztusait elsajátítva teszi elvontabbá, dinamikusabbá eredendően természetelvű és lírai tematikáját. Ek: 1967: Móra F. M. Képtára, Szeged; 1970: MNG (életmű-kiállítás). Vcsk: 1943: A kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállítása; A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Kolozsvár; 1944: A Barabás Miklós Céh képzőművészeti kiállítása, Nemzeti Szalon (kat.) Irod.: László Gy.: Varga Mátyás képei (kat., Móra F. M., Szeged, 1967); Bögel J. -Jánosa L.: Scenographica Hungarica. Mai magyar díszlet és jelmez, Bp., 1973; Díszlet- és jelmeztervezés 1970-1980, Bp., 1983; Angyal M.: Varga Mátyás díszlettervező, Szeged, 1989. (V. N. Z.)
Varga Mátyás : Hold
155 000 HUF