[1P493/122]
Szép állapotú barna keretben található Red Baron vintage I. világháborús repülős kép, üveg nyomat, tükör nyomat. A képen Manfred von Richthofen, a "vörös báró" háromfedeles Fokker repülőgépe látható. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Feliratok:
THE RED BARON
MANFRED VON RICHTHOFEN
80 KILLS 1914-1918

Magasság: 23.5 cm
Szélesség: 33.5 cm
Súly: 0.635 kg
A vörös báró, egy legendás vadászpilóta


 



Az első világháború, melyet egészen a második nagy világégésig "a nagy háború" néven emlegettek, számtalan pilóta-hőst adott a történelemnek: ilyen hős volt az angol hadsereget erősítő, kanadai Billy Bishop, a francia René Fonck, a szintén francia Georges Guynemer, illetve az ugyancsak Angliát szolgáló, brit Mick Mannock is. Ám a legeredményesebb első világháborús pilóta a németek közül kerül ki, ő volt a "vörös báró" néven emlegetett Manfred von Richthofen százados. Az óriási népszerűségnek örvendő, többszörösen kitüntetett és a Pour le Mérite érdemrendet is megszerző porosz arisztokrata egy tűzpirosra festett, háromfedeles Fokker Dreidecker gépéről kapta közismert becenevét. Míg Fonck, Bishop és Mannock 75, 72, illetve 68 ellenséges gépet tudtak kilőni, a vörös báró 80 igazolt (és több tucat igazolatlan) légi győzelemmel büszkélkedhetett, amivel abszolút csúcstartó lett a háború "ászpilótáinak" körében. Életének rövid bemutatása azonban előtt érdemes kicsit a nagy háború főbb eseményeire, frontjaira is pár mondatban kitérni:

Az első világháború 1914 nyarán robbant ki, a világ gyarmatainak túlnyomó részét birokló Antant hatalmak (Franciaország, Anglia, Oroszország) illetve a lényegesen nagyobb világ-befolyásra törekvő Németország és Monarchia között. Már a harcok kezdetén jelentős átrendeződés zajlott a szemben álló szövetségek tekintetében: Olaszország például 1915-ben, Románia pedig 1916-ban váltott tábort (mindketten az Antanthoz csatlakoztak) míg Oroszország (forradalma miatt) kilépett a háborúból, az USA pedig belépett a harcokba, az Antant oldalán.

A küzdelem Európában (1917-ig) négy fronton zajlott: a nyugati fronton Franciaországban (Párizs előtt), a keleti fronton Lengyelországban (Kelet-Poroszországban és Galíciában) az itáliai fronton az Isonzó és Piave folyók között, illetve a balkáni fronton (Szerbiában, Bulgáriában és a görög területeken). Az első világháború sajátosságát jelentette, hogy szinte mindenhol lövészárok harc folyt, mégpedig "állóháborús" jelleggel, vagyis a felek egymás lövészárkait próbálták váltakozó sikerű gyalogsági rohamokkal elfoglalni, miközben a frontvonal éveken keresztül alig mozdult el eredeti nyomvonaláról.A leggyilkosabb harcok nyugaton a Somme folyónál és Verdun mellett (1916-ban), keleten Premysl ostrománál (ma Lengyelország), Itáliában az Isonzó folyó mentén, Doberdónál, a Balkánon pedig Szerbiában és a törökországi Gallipoli mellett zajlottak.

A főparancsnokok: Paul von Hindenburg (Németország) és Ferdinand Foch (Antant) minden erőtartalékot bevetettek: a harc 1917/1918 -ban már égen - földön - vízen zajlott. A tengereken korlátlan tengeralattjáró-harc indult, a németek három és fél év alatt 5 ezer antant-hajót süllyesztetek el (katonait és polgárit), a lövészárkokban küszködőket új fegyverek segítették - mint az első harckocsik (melyek hadászati szerepe az első világháborúban még nagyon csekély volt) - és egyre nagyobb szerephez jutottak a frontvonalak felett szabályos légi párbajokat vívó vadászgépek: Fokkerek, Sopwith F1-esek, Gotha GV-k, Albatros D.II -esek, Sopwith Troplane -k, Bristolok és SPAD 13-as vadászok, két és háromfedeles repülők. Manfred von Richthofen a háború negyedik évében, 1917-ben került a légi-harcok középpontjába tűzpiros Fokkerével.

A porosz arisztokrata élete sajátos módon kanyarodott a pilóta-karrier felé: a ma már Lengyelországhoz tartozó, sziléziai Breslau közelében látta meg a napvilágot, 1892 májusában. Családja nagy múltú, jelentős birtokrendszerrel rendelkező nemesi família volt, akik azonban a XIX. században már inkább a katonáskodás felé fordultak. A vörös báró nagyapjának testvére már egészen a tábornoki rendfokozatig vitte. A kis Manfred (sorsa legidősebb gyermekként) már kamaszkorában eldőlt: a család befejezett tényként kezelte, hogy lovastisztet nevel az ifjúból. Katonai szolgálatát 1911-ben, három évvel a háború kitörése előtt kezdte meg, alig 19 évesen, mégpedig a III. császári lovasezredben, Falkenstein alezredes parancsnokság alatt. A háború első évében Richthofen báró lovastisztként megjárta a keleti és nyugati frontot is, ám 1915-re nyilvánvalóvá vált számára, hogy sem a lövészárok harc, sem a lovassági harcmodor nem való neki. Származása és családjának összeköttetései révén azonban sikerült elérnie, hogy az akkoriban újdonságnak és nagy fejlődés előtt állónak tartott légierőhöz kerüljön.

A vörös báró 1915 májusától 1916 tavaszáig részesült repülős kiképzésben, melynek során sokat tanult a korszak legnagyobb repülős tekintélyétől Oswald Boelcke századostól. Boelcke volt az első német vadászpilóta, aki kiérdemelte a legnagyobb elismerést jelentő Pour le Mérite -t, és máig őt tekintik "a német légierő atyjának". Richthofen már 1916 szeptemberében a francia frontvonal felett harcolt, ekkor aratta első győzelmet is (Cambrai felett). Bár tanítómestere 1916-ban elhalálozott (egy bevetésen) Richthofen hírnév tekintetben hamar az örökébe lépett, miután legyőzte a britek leghíresebb "ász-pilótáját" az angol Boelckének nevezett Lanoe Hawkert.

A vörös báró igazi országos és európai hírnevet 1917 első hónapjaiban szerzett, amikor előbb megkapta a Pour le Méritét (januárban) majd áprilisában egyedülálló módon néhány hét alatt 22 légi-párbajban győzött és 22 ellenséges (azaz brit) gépet lőtt le. (Volt olyan napja, mikor 4-et semmisített meg, 24 óra alatt.) Ezekben a napokban festette be első gépét vörösre és innentől ragadt rá a "vörös báró" elnevezés is. Karrierje ismertségével együtt emelkedett: még 1917-ben megkapta századparancsnoki kinevezését és századosi rendfokozatát. Közben 1917 nyarán fej és szemsérülést is szenvedett, de gyorsan felépült. Gyógyulása alatt diktálta le életrajznak vázlatát is. Az általa vezetett repülőegység - mely 1917 június 24-én jött létre és a "Richthofen repülő cirkusza" nevet is viselte (színes gépei és állandóan költöző bevetési helyszínei miatt), 1918 tavaszáig kimagasló eredményeket ért el.


A Pour le Mérite a Porosz Királyság majd Német Császárság legrangosabb kitüntetése volt 1740 és 1918 között. Az érdemrendet Nagy Frigyes, porosz uralkodó alapította és azért kapott francai nevet, mert a korabeli nemzetközi diplomácia nyelve is a francia volt. A kitüntetés neve egyébként azt jelenti "a kiválóságért" (vagy: mert kiváló). A rendjel egy nyakban viselendő, kék színű, zománcozott máltai kereszt, négy arany sassal díszítve. A kereszt felső ágán lévő "F" betű Frigyesre utal, míg a többi ágakon a "Pour le Mérite" felirat olvasható. Megkapta többek közt: Bismarck, Rommel, Hindenburg és Göring is.


A vörös báró nevét 1918-re már minden antant pilóta ismerte, tisztelete nem csak a német, de a brit hadseregben is általános lett. A balszerencse azonban őt is utolérte: 1918 április 21-én a Somme folyó közelében repült, amikor tűzharcba keveredett Arthur "Roy" Brown kanadai vadászpilótával (századossal), akinek egyik sorozata eltalálta gépét. Az egyik lövedék a vörös báró tüdejét érte. Miközben haldoklott, még letette gépét Vaux-sur-Somme közelében, ausztrál állások mellett. Az ausztrálok tudták, hogy a háború egyik legnagyobb hőse zuhant le vonalaikra és maximális katonai tiszteletadással temették el Amiens közelében (Bertangles falu temetőjében). Később hamvait Németországba szállították, ma a wiesbadeni Südfriedhof temetőjében nyugszik.

A vörös báró legendás repülőegységét, a Jagdgeschwader 1-et (a repül cirkuszt) egy másik tehetséges német pilótatiszt vette át, az akkoriban mindössze 25 éves Hermann Göring.

A később Hitler helyetteseként és a Luftwaffe fejeként hírhedtté vált Göring 1915 nyarán kapott repülős kiképzést Freiburgban és a Richthofen század átvételéig 19 ellenséges gépet lőtt le (amiért ő is megkapta a Pour la Méritét).  A háború végére egyébként Göring mérlege 22 megsemmisített angol repülő lett, ami azért messze elmaradt Richthofen bravúrjától (a 80-as számtól).

Manfred von Richthofen az utolsó olyan háborúban vált hőssé, melyben még számított a Fair Play, az ellenség tisztelete és a valódi teljesítmény elismerése. Emlékezete leginkább  a hadtörténészek körében őrződött csak meg, a közoktatásban kevéssé ismert. Mégis egy korszak és egy másodlagos fontosságúnak tartott háború jelképe maradt napjainkig.

Harmat Árpád 

Forrás: https://tortenetiro.blog.hu/2019/12/12/a_voros_baro_a_nagy_haboru_legendas_vadaszpilotaja