XX. századi festő : Keleti bölcs

Eladási ár: 42 000 HUF

Leírás

[1R443/122]
Régi fém keretben, üveglap mögött található keleti bölcset ábrázoló vegyes technika festmény papíron. Akasztási lehetőséggel rendelkezik.

Magasság: 24.5 cm
Szélesség: 17.5 cm
Súly: 0.425 kg

Tulajdonságok

Hordozó: papír
Festmény, kép, grafika technika: vegyes

vásárlási információk

Feltöltve: 2024. április. 22.

(A műtárgyat eddig 406-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

XX. századi festő : Keleti bölcs

[1R443/122] Régi fém keretben, üveglap mögött található keleti bölcset ábrázoló vegyes technika festmény papíron. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Magasság: 24.5 cm Szélesség: 17.5 cm Súly: 0.425 kg

További részletek
Hordozó: papír
Festmény, kép, grafika technika: vegyes

vásárlási információk
Feltöltve: 2024. április. 22.

(A műtárgyat eddig 406-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
42 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

[2B247/148] Olaj vászon festmény, ezüst színű képcsarnokos keretben. Akasztási lehetőséggel rendelkezik. Jelezve balra lent: GYELMIS L. Hátoldalán a Képcsarnok Vállalat zsűricímkéje: KÉPCSARNOK VÁLLALAT GYELMIS LUKÁCS TÁNCSICS UTCA Magasság: 86 cm Szélesség: 66 cm Súly: 3.3 kg Gyelmis-Lukács János  Gyelmis-Lukács János (Szabadka, 1899. szeptember 28. – Budapest, 1979. április 24.) festőművész.  Életpályája 1924-től 26-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula korrigálta, 1929–30-ben a firenzei Accademia di Belle Artin képezte magát. 1928–1938 között Olaszországban élt és dolgozott, ugyanitt számos gyűjteményes tárlata volt. Hazatérését követően a bükki majd az újvidéki művésztelepen dolgozott. 1942-ben elnyerte Újvidék város nagy ezüstérmét, 1963-ban pedig oklevelet kapott az olaszországi Palestrinában.1945 után Budapesten élt. Plasztikus hatású, a fény és árnyék ellentétére épülő tájképeket, figurális kompozíciókat festett. Alkotásait – a magángyűjtemények mellett – a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, és a szabadkai Városi Múzeum őrzi. Kiállításai 1969 Szabadka 1926 A bükki művésztelep kiállítása, Eger 1940 A Magyar Művészetért kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1941 az OMKT jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1950 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest (Forrás: wikipédia )
Gyelmis-Lukács János : Budai vár "Táncsics utca" Budapest
195 000 HUF
[2B245/148] Olaj vászon festmény, hibátlan állapotú ezüst színű keretben. Azonnal falra akasztható, ajándékozható állapotban van. Jelezve jobbra lent: JANKOVICS Hátoldalán címke, rajta felirat: JANKOVICS JÁNOS SZAJNAPART Magasság: 95 cm Szélesség: 65 cm Súly: 4.615 kg ÖNÉLETRAJZ RÉSZLETESEN Jankovics János László Felvállalásom szerint Jankovics János László neoszimbolista festőművész vagyok. 1943-ban születtem és az a „már gyermekkorában is” előtag után, bővített mondatomban semmi olyan dolog nem következik amivel – a gyakorlat szerint – a szakmai önéletrajzok jeleskedni szoktak. Tehát e rövid bemutatkozás után be is végződhetne a történet! Nem jártam ilyen irányú középiskolába, nem végeztem el az akkori Képzőművészeti Főiskolát, nem léteztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságában és nem voltam azon versenyzők között sem, akiket a mindenkori szakmai vezetés elismerésével, esetleges szakirányú kritikájával, vagy akár díjaival méltathatott volna. Végül amint most a hetvenedik életévemet betöltöm, a látszat s talán a gyakorlat szerint, úgy tűnhet sokaknak, hogy ez a dolog ennyi volt és tovább nem is létezik. Mindezek után mi mondanivalóm akadhat? Íme tehát: Nem állíthatom magamról a szakirányú iskolázottságot, ugyanakkor nem mondhatom el magamról a szakirányú tapasztalatlanságot. Az autodidaktaság sem volna valódi: négy évig korrigált Tamás Ervin festőművész, valamikor 1978 tájától, jóval később könyvtervező tipográfus végzettséget szereztem, ami valahol érinti a szakmát, majd 1997-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nyolc bemutatott festményem alapján tagjai közé választott, végül, félretettem minden mást és főfoglalkozásom a festés és a táblafestés lett, ez utóbbi alkotói huszonhét év alatt harminchat önálló kiállításom volt, (megemlíteném talán, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sok mások mellett, kiállításaim megnyitóin dr. Gerelyes Edit esztéta, Végh Alpár Sándor író, Köpöczi Rózsa, Boros Lili művészettörténészek Bulányi György piarista, Reisinger János irodalomtörténész és mint jó kollégák Nagy B István, Németh Zsuzsanna, és sokadszor, de nem utolsósorban Mizser Pál festőművészek, legutóbb pedig (2013-ban) dr. Feledy Balázs művészettörténész méltatták munkáimat, alapító tagja és elnöke voltam a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek a megszűnéséig, 16 évig működtettem közösségünknek és a Dunakanyar látogatóinak az Amaltheia Műteremgalériát. Azonban e rövid arculatot elbeszélőbbé szükséges tennem. A mai napig festek, képzőművészként, csak 40 éves korom óta tevékenykedem, bár célként, úgy 19 éves koromban kitűztem. Derűs szemüveggel nevezhetném a sors szeszélyének is. Voltam segédmunkás, időszakosan dekoratőr (ünnepnapok elött: ápr.4- máj. 1- nov.7, kiemeltek, de azután sietve visszatettek – kaderlapom szerint – segéddolgozni, hosszú évekig befolyásolt környezetben éltem, a korlátok tapinthatóak voltak. Voltam azután beteg és hullahordó, műtős, beat zenész, jazz – zenész, képesítés nélkül tanítottam gitárt és összhangzattant a Szobi Gimnáziumban, de még voltam sofőr, autószerelő, és kitudja már… Utolsó munkahelyem az Athenaeum Nyomdában volt, reprodukciós fényképészként. Utolsó végzettségem tipográfus. E dolgok kapcsán azonban, inkább fontosnak tartom, hogy dolgoztam munkások, rakodók, orvosok, mérnökök, pedagógusok között. Tehát 20 évig a társadalom minden részére volt rálátásom, metamorfózisaik közben. Mindenütt elvégeztem valami iskolát, de aztán egyiket sem használtam, igényem sem volt rá, másra vártam. A 70-es, 80-as években majdnem minden fontosabb budapesti kiállítás megnyitón, mint érdeklődő ott voltam. Fontos dolognak éreztem még, hogy mindenütt csak vendég voltam, (a munkahelyekkel együtt), úgy emlékszem ezekre az évekre, mint aki kívülről szemléli a dolgokat, semminek sem, vagy csak alig voltam részese. Az élet akkor vált „valóssá” számomra, amikor negyvenháromévesen ismét megnősültem, műtermet alakítottam és otthagytam minden dologházat. Volt részünk a bohém nyomorban és a valóságosban is. Öt gyermekünk született és volt amikor csak a festés jövedelme volt meg a gyes. Voltak aztán szebb napok is mifelénk és ismét rosszabbak. Meggazdagodni sohasem volt szándékunkban. Amint ez írásból is sejteni lehet sem ama munkaverseny, sem ez a szabadverseny nem a mi világunk! Ez utóbbi 20 év óta, burjánzó hedonista társadalmi rendet, pénzközpontú gondolkodást – ami ránk telepedett- nevén nevezve, a bomlás televényének tartom. Feleségemmel keresztényként, vagy inkább tanítványként kerestük utunkat, és mindig volt továbbvezető út. Ezt most is ugyanígy érzem! Meglátásom szerint, ha nincs feloldója a természetes kiválasztódásnak, akkor az a természetellenesbe csap át, a feloldás módját, pedig csak a tanítványok élhetik meg! Életemben lassan lejárt a szemlélődések kora, még a nyomdában dolgoztam, reprodukciós fényképészként, közben kiadóknak dolgozhattam tipográfusként (Magvető, Ifjúsági, Tankönyvkiadó…), de valójában ekkor már voltak önálló kiállításaim is, és olykor eladták grafikáimat a Csontváry teremben. A szemlélődések után, az útkeresések jöttek... (Forrás: https://www.jankovicsjanos.hu/oneletrajz-reszletesen/)
Jankovics János : "Szajnapart"
114 000 HUF

a kategória hasonló műtárgyai

[0Y175/X279] Papír tus, akvarell vegyestechnika üveglap mögött, zöld keretben. Azonnal falra akasztható állapotban van. Magasság: 22 cm Szélesség: 37 cm Súly: 0.7 kg Vinkler László festő, grafikus, művészeti író Születési hely: Szabadka Születési dátum: 1912 Honlap: Kiállítások az adatbázisban:    Vinkler László emlékkiállítása        Vinkler 100 – Fantasztikus realizmus  Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1930-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár. 1932, 1933: Balló-díj; 1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. 1935-ben ösztöndíjat nyert: Rómában, a Collegium Hungaricumban töltött nyolc hónapot. Néhány vallási témájú szegedi freskója korareneszánsz mesterek hatását mutatja, de szorosan nem kapcsolódott a Római Iskola törekvéseihez. Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte. Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília. 1947-ben felkérésre megszervezte és elindította a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza. Időközben festői pályája töretlenül folytatódott. ~ pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt, szellemi rokona az 1945-1947-ig hivatalosan, majd feloszlatása után laza csoportként működő Európai Iskolának, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figurációt preferálta. A 60-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányzataival (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításainak kifejezője, a szürrealizmus mitológiai példázatainak hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc). Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elevenné. Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürraffaellista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966). 1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta. 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kísérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hullámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés is, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano:Vénusz) sorozata. ~ élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is. Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Egyéni kiállítások 1957 • A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged 1959 • Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1963 • Képcsarnok, Szeged 1971 • Az én világom, Szeged 1982 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1997 • Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1998 • ~ 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 2001 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét • Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest 2002 • Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár • Mű-terem Galéria, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1947 • A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1956 • II. Országos miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1967 • Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1970 • Változatok egy témára, A szegedi Állami Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami Tanárképző Főiskola, Szeged 2001 • ~ és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza. Válogatott írásai Képzőművészeti Alkotások, Budapest, 1954 Szeged mai képzőművészete, Délmagyarország, 1966., augusztus 7. Oidipus (Egy műalkotás keletkezésének elemzése), Acta Academiae Paedagogiae Szegediensis, Series Artistica, Szeged, 1967 Meditazioni sul dramma della vita umana nello specchio del cinquecento con considerazione speciale del Coreggio e del Parmigianino, Parma nell'arte, 1969/1. Aktuális képzőművészeti problémák a differenciáció és az integráció aspektusában, A szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, 1972 Rajzoktatás és művészeti nevelés koncepciójának fejlődése a tanárképző főiskolák negyedszázados története során, Az általános iskolai tanárképzés 25 éve, Budapest, 1973 Stilisztikai jelcsoportok a képzőművészeti alkotás folyamatában, A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1976 Művészet és mitológia, A szegedi Móra Ferenc Múzeum évkönyve, Szeged, 1978-1979/1. Irodalom SZELESI Z.: ~ - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6. köszöntése, Művészet, 1972/6. SZELESI Z.: Művészet és személyiség, Művészet, 1973/1. Van-e szegedi műhely? Művészet, 1973/8. TANDI L.: ~nál, Tiszatáj, 1979/12. P. SZABÓ E.: ~ emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28. PAPP L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9. SZUROMI P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994 SZUROMI P.: ~ válogatott írásai, Szeged, 2001. Muladi Brigitta Forrás: artportal
Vinkler László : Kislány a réten
95 000 HUF
[FKB680/Bp303/62] A kép mérete: 48 x 62 cm keret nélkül. Készült: Vegyes technika, Papír A kép Hanzl Klára (Szombathely, 1953) alkotása. Jelezve lent "Idolok, Hanzl 2009 XI. 13" A festmény jó állapotban van. Keret: Új Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Grafikus. 1967-ben a szombathelyi Munkácsy Mihály Képzőművészkörben tanult. Radnóti Kovács Árpád tanítványa volt. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és megszűnéséig a Vasi Műhelynek. Elsősorban egyedi grafikákat alkot. Szuggesztív hatású kompozíciói a groteszkhez és a szürrealizmushoz való vonzódásról tanúskodnak. Rajzait és grafikáit rendszeresen közölték országos és megyei lapok, valamint időszaki kiadványok. Grafikán kívül kerámiával, textilfestéssel és szobrászattal is foglalkozik. Szombathelyen és Zsámbékon szerepelt egyéni tárlatokon. (Gyulai Gergely adatközlése nyomán) Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Autodidakta művész. 1967-től a szombathelyi Munkácsy Mihály Képzőművészkörben tanult. Mestere: Radnóti Kovács Árpád. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és megszűnéséig a Vasi Műhelynek. Elsősorban egyedi grafikákat alkot. Szuggesztív hatású kompozíciói a groteszkhez és a szürrealizmushoz való vonzódásáról tanúskodnak. Rajzait, grafikáit rendszeresen közölték országos és megyei lapok, valamint időszaki kiadványok. Grafikán kívül - alkalmanként - kerámiával, szobrászattal és textilfestéssel is foglalkozik. Ek: 1982: Pataky István Műv. Közp.; 1985: Műv. H., Zsámbék; 1987: Utcagaléria, Szhely; TIT G., Szhely; 1988: Műv. H., Zsámbék; Utcag., Szhely; 1990: Forgó Klub, Szhely. (Gy. G.)
Hanzl Klára : "Idolok" 2009
155 000 HUF