Fejérváry Erzsébet - Körmendi Frim Jenő : Védőnői szolgálat

Eladási ár: 160 000 HUF

Leírás

[1F813/UZ-K]
Hibátlan állapotú, nagyméretű jelzett biszkvit porcelán szobor talapzaton. Első világháborús jelenet. Védőnő, sebesült magyar huszár és családja.

A talapzat oldalán a művész házaspár jelzése:
FEJÉRVÁRY E. (Fejérváry Erzsi)
KÖRMENDI F.J. (Körmendi Frim Jenő)

Alján mélynyomású "S" jelzés, SCHEIBE-ALSBACH.

Mellette mélynyomással formaszám:
11679

Magasság: 31 cm
Szélesség: 15 cm
Hosszúság: 23 cm
Súly: 1.51 kg
Körmendi-Frim Jenő

  



A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez





Körmendi-Frim Jenő





Született
Frim Jenő
1886. október 11.
Budapest


Elhunyt



1959. augusztus (72 évesen)

1959. augusztus 14. (72 évesen)[1]




Washington


Állampolgársága
magyar


Házastársa
Fejérváry Erzsi


Szülei
Frim Jakab


Foglalkozása
szobrász




A Wikimédia Commons tartalmaz Körmendi-Frim Jenő témájú médiaállományokat.




Körmendi-Frim Jenő, született Frim Jenő (Budapest, 1886. október 11.[2][3] – Washington, D.C., 1959. augusztus 14.) magyar szobrász, egyetemi tanár, éremművész. Számos portrét, plakettet és köztéri szobrot alkotott. Feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.

 Életpályája
Budapesten született Frim Jakab (1852–1919)[4] orvos, pedagógus és Goldreich Anna gyermekeként. Előbb a budapesti Iparművészeti Iskolán, majd Párizsban Joseph Bernardnál tanult. Részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának díszítésében is. 1922. szeptember 7-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Fejérvári Zsigmond és Schnitzer Adél lányával, Erzsébettel. 1939-ben hosszabb időt töltött Hollandiában, ahol több városban (Hága, Arnheim) rendezett kiállítást. 1939-ben feleségével együtt az USA-ban telepedett le, ahol mindketten az Indiana állambeli Notre-Dame Egyetem tanárai lettek.

 Főbb művei
 Portréi és mellszobrai

Eötvös Loránd

Jedlik Ányos

Korányi Frigyes

Svéd Sándor

Máté Olga


Plakettjei

Hubay Jenő

Vámbéry Ármin


 Köztéri szobrai

Jászberény: Török-magyar harcosok (1909);

Esztergom: Sobieski János (1933)

Balassagyarmat: Hősi emlékmű (1937)

Erzsébet királyné

0. kilométerkő Madonnája

Geszt: Hősi emlékmű (1937)


Kiállításai

1906-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain.

1910-ben a Művészházban, 1934-ben az Ernst Múzeumban, 1935-ben a Lipótvárosi Kaszinóban mutatta be munkáit.

1939-ben Hollandiában több városban volt kiállítása (Hága, Arnheim)

1939-ben Milwaukee-ban volt közös kiállítása feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal.




 

Forrás: wikipédia

Tulajdonságok

Téma: ember
Anyag: porcelán
Állapot: Hibátlan
Jelzett: Igen

vásárlási információk

Feltöltve: 2021. október. 08.

(A műtárgyat eddig 1445-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Fejérváry Erzsébet - Körmendi Frim Jenő : Védőnői szolgálat

[1F813/UZ-K] Hibátlan állapotú, nagyméretű jelzett biszkvit porcelán szobor talapzaton. Első világháborús jelenet. Védőnő, sebesült magyar huszár és családja. A talapzat oldalán a művész házaspár jelzése: FEJÉRVÁRY E. (Fejérváry Erzsi) KÖRMENDI F.J. (Körmendi Frim Jenő) Alján mélynyomású "S" jelzés, SCHEIBE-ALSBACH. Mellette mélynyomással formaszám: 11679 Magasság: 31 cm Szélesség: 15 cm Hosszúság: 23 cm Súly: 1.51 kg Körmendi-Frim Jenő    A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez Körmendi-Frim Jenő Született Frim Jenő 1886. október 11. Budapest Elhunyt 1959. augusztus (72 évesen) 1959. augusztus 14. (72 évesen)[1] Washington Állampolgársága magyar Házastársa Fejérváry Erzsi Szülei Frim Jakab Foglalkozása szobrász A Wikimédia Commons tartalmaz Körmendi-Frim Jenő témájú médiaállományokat. Körmendi-Frim Jenő, született Frim Jenő (Budapest, 1886. október 11.[2][3] – Washington, D.C., 1959. augusztus 14.) magyar szobrász, egyetemi tanár, éremművész. Számos portrét, plakettet és köztéri szobrot alkotott. Feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal 1939-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.  Életpályája Budapesten született Frim Jakab (1852–1919)[4] orvos, pedagógus és Goldreich Anna gyermekeként. Előbb a budapesti Iparművészeti Iskolán, majd Párizsban Joseph Bernardnál tanult. Részt vett az Országos Társadalombiztosító Intézet székházának díszítésében is. 1922. szeptember 7-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Fejérvári Zsigmond és Schnitzer Adél lányával, Erzsébettel. 1939-ben hosszabb időt töltött Hollandiában, ahol több városban (Hága, Arnheim) rendezett kiállítást. 1939-ben feleségével együtt az USA-ban telepedett le, ahol mindketten az Indiana állambeli Notre-Dame Egyetem tanárai lettek.  Főbb művei  Portréi és mellszobrai Eötvös Loránd Jedlik Ányos Korányi Frigyes Svéd Sándor Máté Olga Plakettjei Hubay Jenő Vámbéry Ármin  Köztéri szobrai Jászberény: Török-magyar harcosok (1909); Esztergom: Sobieski János (1933) Balassagyarmat: Hősi emlékmű (1937) Erzsébet királyné 0. kilométerkő Madonnája Geszt: Hősi emlékmű (1937) Kiállításai 1906-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1910-ben a Művészházban, 1934-ben az Ernst Múzeumban, 1935-ben a Lipótvárosi Kaszinóban mutatta be munkáit. 1939-ben Hollandiában több városban volt kiállítása (Hága, Arnheim) 1939-ben Milwaukee-ban volt közös kiállítása feleségével, Fejérváry Erzsi festő és keramikussal.   Forrás: wikipédia

További részletek
Téma: ember
Anyag: porcelán
Állapot: Hibátlan
Jelzett: Igen

vásárlási információk
Feltöltve: 2021. október. 08.

(A műtárgyat eddig 1445-en nézték meg.)

Eladó:
Átvétel: futárszolgálat
személyes átvét
Fizetés: PayPal
Átutalás
Utánvét

Eladási ár:
160 000 HUF
Eddig 0 ajánlat erre a műtárgyra.

Eladó további műtárgyai megnézem az eladó összes műtárgyát

a kategória hasonló műtárgyai

[1P134/Z027] 25% ÁRENGEDMÉNY MINDEN TERMÉKÜNKRE Dec. 17-ig Hibátlan állapotú, Varga Imre által készített, márvány talapzaton álló, ülő kalapos nő jelzett bronz kisplasztika. Halvány karcolt jelzés a bronzon: VARGA IMRE ODETTE Magasság: 44 cm Szélesség: 20.5 cm Hosszúság: 19.5 cm Súly: 8.195 kg Varga Imre szobrász Siófok, 1923-11-1 Elhalálozott: Budapest, 2019-12-9 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1960: Marx-Engels emlékműpályázat díja; 1969: Munkácsy-díj; 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap különdíja; 1973: Kossuth-díj; 1975: érdemes művész; 1977: Pro Arte Budapest; A Kulturális Minisztérium nívódíja az 1976-ban elhelyezett művekért; 1979: kiváló művész; 1982: Herder-díj; 1983: A Német Akadémia tagja; Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1984: SZOT-díj; 1985: Siófok díszpolgára; 1989: Művészetek és Irodalom Érdemrendjének Parancsnoki Jelvénye, Franciaország; Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, lovag; A Lengyel Kultúráért; Hajdúböszörmény díszpolgára. 1980 és 1990 között országgyűlési képviselő volt. A Hazafias Népfront alelnöke, a Fészek Művészklub elnöke. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 1983-ban az óbudai Laktanya utcában állandó kiállítás nyílt alkotásaiból. Budapesten él. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Egy véletlen, Pátzay Pál szobrászművésszel való találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként Vasmunkás című szobrával az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon szerepelt. Első figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben részt vett a székesfehérvári Könnyűfémműben megrendezett szobrász alkotótelepen. A szobrászat minden ágazatában aktív alkotó (kisplasztikák és érmek); kiállítótermi léptékben tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése (emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák). Pályája egy-egy szakaszában táblaképeket, grafikákat, gobelineket is készített. Már 1967-es, bemutatkozó kiállítása is élénk szakmai figyelmet keltett, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai legfőként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz (bronz-krómacél, krómacél-bazalt, bronz-fa). Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át. A 60-as évek végétől erőteljessé kibontakozó, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai (Lenin, II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Kun Béla, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla stb.), de számos mitológiai (Zeusz, Pallasz Athéné, Orpheusz és Euridiké, Ikarusz) és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik. Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit (Apokalipszis, Erőltetett menet, La Charogne, Babij Jar) expresszivitás, szürreális látomásosság jellemzi. Irodalom DUTKA M.: Fiatal művészek az Ernst Múzeumban, Irodalmi Újság, 1955. június 18. FRANK J.: ~nél, Élet és Irodalom, 1967. szeptember 2. TIMÁR Á.: ~ szobrai Tihanyban, Kritika, 1972/10. VADAS J.: Mindentudó szobrász, Művészet, 1973/4. RÓZSA GY.: Négy portré, Budapest, 1977 ~ (kat., Artforum Bad Kissingen, Kunsthalle, 1985) MENYHÁRT L.: Szellemidézés. Életmű az állandó nyilvánosságnak, Művészet, 1985/10. Köztéri szobraink, Budapest, 1986 KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Film  ~ szobrászművésznél, Magyar Televízió, 1973 Műteremben, Magyar Televízió, 1984. augusztus 19. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1972 • Tihanyi Múzeum, Tihany 1976 • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Siófok • Somogyi Képtár, Kaposvár 1982 • Collegium Hungaricum, Bécs • Vigadó Galéria, Budapest 1984 • Könyvtár, Siófok • Paks • Bázel • XLI. Velencei Biennálé, Velence 1986 • Bécs • Párizs 1993 • Koller Galéria, Budapest [Kárpáti Évával] 1999 • Koller Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1950, 1954 • 1., 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest 1967 • I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1970 • IV. Európai Plasztikai Biennálé, Musée Rodin, Párizs • Mai magyar művészet, Würzburg 1971 • Mai magyar művészet, Párizs • Zágráb [Kondor Bélával, Ország Lilivel] • Magyar grafika és kisplasztika, Nápoly • Új művek, Műcsarnok, Budapest • I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest 1972 • Mai magyar művészet, Koppenhága • Mai magyar szobrászat, Moszkva 1973 • Mai magyar művészet, Belgrád 1974 • Mai magyar művészet, Bécs 1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence 1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence • Művészet és társadalom, Műcsarnok, Budapest 1984 • Kunstmesse, Bázel 2001 • Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Forrás: artportal.hu 
Varga Imre : "Odette - ülő nő" bronz kisplasztika 44 cm
615 000 HUF
[1R068/UZ-N] Nagy méretű jelzett, nehéz bronz szobor, mellszobor, büszt. Vállán hátul beütött jelzés: JÓZSA LAJOS Magasság: 43 cm Szélesség: 35 cm Súly: 24.5 kg Józsa Lajos szobrász Debrecen, 1944-11-7 Szerző: Wehner Tibor-Szolláth György Autodidakta. 1981: Gabrovói Humorfesztivál díja. Budakeszin él és dolgozik. Alkotásai kőből, bronzból és fából alakított, elsősorban realisztikus szemléletű, alakokat, figuraegyütteseket megjelenítő és nonfiguratív plasztikák. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat készít. Irodalom TÓTH E.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Medgyessy Terem, Debrecen, 1982) SZÍJ R.: ~ szoborvilága, Alföld, 1985/10. NAGY BANDÓ A.: ~ kiállítása elé. (kat. bev. tan.), Tiszaújváros, 1999. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások 1980 • Képcsarnok, Debrecen 1982, 1984 • Karcag 1984 • La Valetta (Málta) • Halmstadt (SVE) Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1981 • Gabrovo (BG). Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Szegvári Károly festő Tószeg, 1920-01-9  Elhalálozott: Budapest, 2002. április 14. Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Burghardt Rezső, Bencze László. 1942: olaszországi ösztöndíj; 1968: Terra di Madre képével I. díjat nyert Fermóban (OL); 2000: köztársasági aranyérem. 1976-ban meghívást kapott a franciaországi Selisbe, hogy a Chapelle Royale táblaképeit megfesse. Tájképeket és portrékat (pl. Simándy József, Puskás Öcsi) fest. Egyéni kiállítások Egyéni kiállítások Csók Galéria, Budapest • Martfű, Nyíregyháza • Nyírbátor • Pécs, Veszprém • Debrecen • Kisújszállás. Művek közgyűjteményekben Művek közgyűjteményekben Forrás: artportal.hu 
Józsa Lajos : Szegvári Károly festőműűvész bronz mellszobor 43 cm 24.5kg!
650 000 HUF